Simone Elkeles - Rules of Attraction

Miért pont ez? Az első kötet (Perfect Chemistry) nagyon tetszett, így egyértelmű, hogy folytatom a sorozatot.  Ez a középső testvér, Carlos Fuentes és Kiara története.

HA NEM OLVASTAD AZ ELSŐ RÉSZT, akkor ne olvass tovább!  

Történet: Carlos Fuentes, a középső testvér Mexikóból Coloradóba költözik Alex-hez és Brittany-hoz az egyetem kollégiumába, hogy az otthoni bandától megmeneküljön. Carlos nem örül a költözésnek, egyrészt azért, mert az édesanyja parancsolta meg, másrészt pedig vissza akar menni oda, ahol Alex-szel felnőttek még az első részben vagy Mexikóba, hogy a családjával legyen. Az iskola első napján, kap egy "mentort", Kiarát, aki megmutatja neki az iskolát és elkíséri az óráira. Carlos nagy nőcsábász, és szó szerint lesokkolja, hogy egy olyan lányt kap maga mellé, aki úgy néz ki, mintha túrázni menne, ráadásul nem tetszik neki, hogy a lány minden egyes szabályt és az előírt beosztást is vérkomolyan követi, mert Carlos inkább megszegni szereti azokat. A Fuentes család nem a nyugodt életről híres, így egyértelmű, hogy Carlos is bajba keveredik, de nem csak a drogok, hanem Kiara miatt is. :)

                            "You're dangerous," he says.
                                     "Why?"
                                     "Because you make me believe in the impossible."   

Vélemény: Az első rész után, már alig vártam, hogy a második is a kezemben legyen, mert a sorozat bekerült a kedvenceim közé, de féltem Carlos történetétől, mert nem akartam, hogy az írónő elrontsa a trilógiát, mint az elég gyakran elfordult már sorozatok esetében másoknál. Nem csalódtam. Elég, ha annyit mondok, hogy még el sem olvastam a harmadik, befejező részt, már azon sóhajtozok, hogy a Fuentes testvérek miért csak hárman vannak, miért nem legalább heten? Akkor tovább lehetne olvasni ezt a letehetetlen könyvsorozatot. 

  Hasonló sablonra számítottam, mint az első kötet esetében, aztán egy egészen más történetnél kötöttem ki. Ebben is jelen van a bandákkal való probléma, de itt egészen más szemszögből látjuk a történéseket. Az első részben ugye a "főgonosz" meghalt, de hát a bandák mindenhol ott vannak, ahol csak bűnözni lehet. Az egyik fő történeti szálat ez adja és nagyon izgalmasan írta le Elkeles, ugyanúgy elhintve a mögöttes mondanivalókat, bár ebben a részben inkább a szerelem került előtérbe, de nem volt ezzel semmi gond, mert az is izgalmas volt. Minden egyes sorát imádtam a könyvnek!!! Igazság szerint ódákat lehetne zengeni az egész könyvről és nagyjából az egészet idézni lehetne, mert nem csak izgalmas, de sokkal szórakoztatóbb is volt, mint az első rész. Ennek sokkal vidámabb a hangulata és kevésbé drasztikus, de nagyon jól lehetett érzékelni, hogy milyen kemény élete van az olyan fiataloknak, mint például Carlosnak is. 

  Féltem attól is, hogy itt nem fognak annyira "élni" a szereplők, mint az első részben és hasonló személyiségük lesz, de felesleges volt az aggodalom, mert Carlos a hasonlóságok ellenére egészen más, mint a bátyja és Kiara is gyökeresen más, mint Brittany volt. Carlos tipikus lázadó fiatal, tesz a világra magasról, gyűlöli a szabályokat és azt, hogy mások próbálják irányítani az életét. Alex-szel szemben, neki nincs szinte semmi életcélja, egyedül azt tartja fontosnak, hogy az édesanyjának pénzt tudjon hazaküldeni. Ha rajta múlna, le se érettségizne, de Alex azt nem engedi. 

  

   Az első részben megtudtuk, hogy volt egy szerelme, Destiny annak idején, akivel szakítottak, miután Alex-et meglőtték és hazaköltöztek Mexikóba. Carlos őt igazán szerette, de az a fájdalom, hogy mindenkit elveszít, illetve, hogy mindenki bajba kerül a közelében arra sarkallja, hogy ne vegye komolyan a lányokat és érzelmileg ne jusson senkihez se közelebb. Carlos is végzős a történet idején, mint annak idején Alex, de itt érzeni, hogy egészen másképp gondolkodik, mint a bátyja és fiatalabbnak is tűnik. Látszólag nincs felelősségérzete, egyedül csak a családja irányában. A történet vidámságát az ő személyiségének köszönhetjük, mert szinte szándékosan rájátszik arra, hogy "illetlen" dolgokat szóljon be mindenkinek, aki csak az útjába kerül. Vagányabb, de kölykösebb személyisége van, mint Alex-nek és hát bekerült ő is a top 5 férfifőszereplőm közé, amiből már lassan top 10-et kell csinálni. 

  Brittany-t nagyon megszerettem az első kötetnél, pedig nagyon távol állnak tőlem a túl tökéletes, pompom lányos, gazdag női figurák, de ebben a részben Kiara miatt háttérbe szorult nálam Brit. Kiara és az egész családja annyira szerethető, annyira vicces és annyira jó emberek, hogy ha ilyenekkel lenne tele a világ, semmi gond nem lenne. Kiara nem szép, nem öltözik csinosan, ráadásul dadog is, ami miatt beszédterápiára jár és komplexusai vannak emiatt. Nagyon jó tanuló, szigorú menetrend szerint éli az életét, a pénteki bulizások helyett pedig egy öregek otthonában önkéntes munkát végez. Ami szabadideje marad, azt a családdal és a meleg barátjával, Tuck-kal tölti. (Szeretem a meleg fiúalakokat a könyvekben, de valahogy most Tuck nem lett kedvenc, sajnos.) Kiara ismeri Alex-et - aki itt is autószerelőként dolgozik -, mert a főszereplő lányunk kedvenc hobbija, hogy a régies kocsiját felújítja, így elég gyakran találkoznak, ráadásul Kiara édesapja tanára volt Alex-nek. Kiara nem csak az öltözködése, a viselkedése és a kocsimániája miatt indul rosszul Carlosnál, hanem az Alex-szel való barátsága miatt is, hiszen Carlos ki akar kerülni a bátyja óvó kezei közül, Kiarában pedig a besúgót látja. 

  A szerelmi történet is kiváló volt, hiszen annyira ellentétes alakok kerülnek össze egymással, hogy élvezet volt olvasni a sorokat. A szerelmi vonal egyik legfőbb üzenete, hogy egy hétköznapi lány ugyanúgy megkaphatja a dögös pasit, nem kell ehhez órákat a tükör előtt állnia, meg plasztikáznia magát. Felüdülés volt egy olyan könyvet olvasni, ahol a lány nem tökéletes és nem hatszáz pasi liheg a nyomában (ez mostanában elég tipikus női alak, sajnos - Éjszaka Háza sorozat), de nem is a nagyon esetlen lány, akinél tényleg elgondolkozol azon, hogy mi a fenét lát benne a főhős, mert annyira sablonos és üres, hogy az már fáj (ez a másik tipikus alak, ugye Bella Swan és Elena a Vámpírnaplókból?). Kiara vérbeli fiatal lány, problémákkal, komplexussal, de határozott személyiséggel, aki boldog és kiegyensúlyozott életet él, néha viszont szomorkodik. Olyan lány, akivel mindennap találkozol a környezetedben, és a karakter ettől "él" a lapokon. 

  A történet másik nagy varázsa a családi szeretet. A Fuentes testvérekről már tudjuk, hogy mennyire ragaszkodnak a családjukhoz és foggal-körömmel védik azt, már ezért megnyerők. Akármi is történik, ha itt van a világvége, ha bejön a képbe egy szerelem, ha a legnagyobb sz-ban vannak, akkor is a család az első. Nem felejtik el, hogy honnan jöttek, ennek fényében cselekednek. Mindig a testvéreket és az anyjukat nézik. Nagyon tetszett, hogy Carlos is többször kijelenti, hogy nem akarja, hogy az anyja dolgozzon és azt szeretné elérni, hogy mosolyt tudjon csalni az arcára. Kiara is nagyon szereti a családját és nagyon klassz dolgokat csinálnak, például havonta egy szombat estét együtt töltenek családi napként. Nem tudom, ki hogy van vele, de én már nagyon régóta nem láttam olyan családot, ahol ekkora összetartás és nyugalom honolna a négy fal között, ahol nem kell megjátszani a vidámságot és a tökéletességet, ahol a viták nem távolítják el nagyon a családtagokat egymástól. A könyvben egy ilyen idilli képet láthatunk, ami nagyon ritka, de ilyennek kéne lennie. Valóságosnak tűnik az ilyen fokú családi szeretet, mert itt is vannak azért problémák, de nem egymáson vezetik le a feszültséget. Egész jó kis tippeket kaphatunk Richard Westford-tól, az apától, hogy miként lehet összetartani egy családot. 

  A könyv két évvel később jelent meg, mint az első rész, de Elkeles nem felejtett el írni. A humor állandóan ott sziporkázik a sorok között, hangosan megnevettetve az embert (ezt a könyvet nem lehet pl. metrón vagy buszon olvasni, mert mindenki furán fog nézni), a komoly témákkal is nagyon jól bánik és érezni lehet, hogy nem csak a vakvilágba beszél, alaposan utána járt a drog, a bandaháborúk és a bajba jutott gyerekek megsegítésére szolgáló programok kérdésének. Nagyon jó jelenetek voltak azok, amikor Carlos szemén át láthatunk egy ilyen "csoportfoglalkozást", a REACH programban, ami annak ellenére, hogy a fiatalok utálják, beismerik, hogy tényleg segít. 

  Elkeles becsempészte a szex és a szüzesség elvesztésének misztériumát is a könyvbe, de sikerült úgy megoldania, hogy le is írja, meg nem is. Nem fogalmaz annyira burkoltan, hogy ki kelljen találnod, mi történt és nem is intézi el egy mondattal, hogy csókolóztak, aztán lefeküdtek és kész, de ami a legfontosabb, hogy nem lett annyira pornográf sem, mint Ward könyvei. Valljuk be őszintén, hogy a mai világban már nagyon ritka, hogy valaki szűz, amikor férjhez megy és 18 évesen már pláne foglalkoztatja az embereket a szex, sőt, 18 alatt is, így egy YA könyvben teljesen megfelelő, hogy szerepet kap. Elkeles kihangsúlyozza a védekezés fontosságát és nem csak Mrs. Fuentes történetéből kiindulva vagy Westford szentbeszédeivel, hanem maguk a főszereplők is felelősségteljesen gondolkodnak, annak ellenére, hogy Carlosból ki se néznénk, hogy egyáltalán foglalkozik a kérdéssel. Elkeles írásmódja miatt lesz varázsos a szerelmi/szexuális szál, nem áradoznak oldalakon át a szereplőink, minden egyes sejtről, hogy ez szép, meg az is, meg még az is és még amaz is, stb., hanem pár mondattal elintézi, de azok ütős mondatok. Nem is hagyja ki belőle a szexualitást, mint oly sok tinikönyv, de semmi esetre sem lesz tőle pornográf, vagy elítélendő. Nem a történet feldobása vagy a könyv eladása miatt teszi a történetbe az erotikát, hanem funkciója van, személyiségváltozás következik be a főszereplőknél az erotikus jelenetek által. A jelenetek finoman tapogatózó írásmódja miatt, a 18 év alattiak is elolvashatják, legalábbis szerintem, mert semmi olyan nincs benne, amit egy 16 éves már ne tudna, de kíváncsi leszek, hogyha magyarul is kiadják, akkor milyen korhatár megjelölés lesz rajta. 

  Összességében nagyon élvezetes volt olvasni az egész könyvet, Elkeles stílusa nagyon jó, a humor nem erőltetett, hanem laza és hangosan megnevetettnek a sorok, az érzelmek leírása, a szereplők gondolatai is nagyon jók, illetve a mögöttes mondanivaló is, ami tele van csupa nehéz és kényes témával. Továbbra is a fiatalok kezébe nyomnám tanulás céljából, ha már a szülői "szentbeszédek" nem segítenek. A szereplők a korukhoz megfelelően viselkedtek, volt önálló személyiségük, ráadásul különlegesek voltak és a fiút fiúnak éreztem, a lányt lánynak. Megyek a harmadik kötetért!

Miért olvasd el? Mert el kell, hogy olvasd! Na jó, azért is, mert nagyon jó és szórakoztató perceid lesznek, szokatlan a könyv a története miatt, nem tucattörténet. Nem cukros és habos-babos a világ, nem is egy elképzelt környezetben játszódik, hanem keményen ott van benne a realitás. Nem mellesleg pedig nagyon jó tanító jellege van, főleg a fiatalok számára.

Miért ne olvasd el? Erre inkább nem válaszolok, mert olyan nincs, hogy ne olvasd el. 

______________________________________________________________________
Történet: Mivel nem 100-ig megy a pontozás, ezért csak 6/5 pontból

Karakterek: 6/5 pontból (ezúttal a mellékszereplők is)

Párbeszédek: 6/5 pontból

Tetszett: MINDEN!!!

Nem tetszett: Talán az a fránya epilógus megint, vicces volt nagyon, csak egy kicsit cukros.

Kedvenc: Kiara, Carlos, Richard Westford és Brandon (Kiara öccse)

Kiadás: Walker Childrens, 2010. április 13.

Oldalszám: 336 o. 

Hivatalos booktrailer: 

______________________________________________________________________