Volker Kutscher - Tisztázatlan bűnügy (Gereon Rath #1)
Miért pont ez? Felfigyeltem a második részre és mivel csak egy részt kellett bepótolni, hogy felzárkózzak, elolvastam ezt is.
Fülszöveg: Berlin, 1929. Egy baljós árnyakkal teli város. Egy kegyetlenül megkínzott férfi holttest. Egy bukott felügyelő, aki a saját szakállára nyomozni kezd...
Gereon Rath felügyelő új a városban, nemrég helyezték át Berlinbe. Félreállították, holott korábban gyilkossági nyomozóként dolgozott. Egyik éjjel egy vadidegen orosz férfi dörömböl az ajtaján. Amikor pár nappal később az ismeretlen oroszt holtan halásszák ki a csatornából, a felügyelő úgy dönt, maga próbálja felgöngyölíteni az ügyet. A férfi kopott fényképével a zsebében beleveti magát a nyüzsgő berlini éjszakába. Ekkor még nem sejti, hogy darázsfészekbe nyúlt, és minden sarkon egy újabb rejtélybe botlik majd.
Volker Kutscher bűnügyi regénye mesterien eleveníti meg a két világháború közötti Berlint: a nagyváros színes forgatagát és bűnös élvhajhászását már beárnyékolja az egyre erősödő nemzetiszocializmus. Az olvasó lélegzet-visszafojtva figyeli, hogyan manőverezik az ifjú felügyelő a különböző politikai csoportok és a gengszterbandák között, miközben felfejti a tisztázatlan bűnügy szálait.
Vélemény: Ugyan a Gereon Rath sorozat is úgy íródott, hogy egy kötet egy ügyet dolgoz fel, így külön is élvezhetők a részek, én szeretem mindenestül látni a kerek egészet, így a második kötet elolvasása előtt gyorsan felzárkóztattam magam. (Az író egyébként gondoskodik arról a második kötetben, hogy aki nem olvasta az előző részt, az is nagy vonalakban tisztában legyen a főhős és a csapat történetével.) A Tisztázatlan bűnüggyel meggyűlt a bajom, de elszántan végigolvastam és ezt utólag nem is bánom. A második kötetben így már úgy köszöntöttem a csapatot és a felügyelőt, mintha régi ismerőseim lennének. Kész felüdülés volt olvasni a sok amerikai krimi után egy európait, ráadásul egy történelmi krimit, ami az 1930-as évekbe kalauzolt el. A korszak volt a regény egyik legfőbb húzóereje, számomra legfőképp a nyomozói technikák miatt, a másik húzóerő pedig Gereon Rath felügyelő és a Vörös Vár (rendőrség) tagjai.
Eleinte furcsa volt beleszoknom a berlini közegbe és a kort is nehezen ragadtam meg, így ez levont az élvezhetőség értékéből, de ezt nem az írónak lehet felróni, hanem nekem. A történelmi tudásom elég gyenge, sokszor pontatlan, amit annak idején tudtam, azt mára már elfelejtettem, így nehezen rázódtam bele a rendőrség mindennapjaiba. Utána kellett olvasnom, hogy mi is volt akkor, hogyan is volt, illetve ismerősök segítettek egy kicsit egy-két dolog értelmezésében. Miután helyre raktam magamban a dolgokat, már sokkal élvezhetőbbé vált a regény. A Tisztázatlan bűnügyben nagy jelentősége van az akkori politikai eseményeknek, hiszen azok nagyon erősen kihatottak az akkori hétköznapokra. Rendszeresen tüntettek a kommunista csapatok, a rendőrök járták az utcákat, hogy a tüntetőket elkergessék, újonnan bevezetett technikaként alkalmazták a vízágyúzást is, de az is előfordult, hogy lövések dördültek el a rendőrség részéről. Ugyan az első világháború már véget ért, nagyon sok ember még úgy élte a mindennapjait, mintha még mindig tartana a háború, nem tudtak visszatérni a rendes hétköznapokba, hanem továbbra is katonásdit játszottak vagy egy következő háborúra készültek. Voltak titkos szervezetek és gyűlések is, a háttérben sok dühös erő munkálkodott. Oroszok hemzsegtek az utcákon, besúgók is és kémek is. A korrupció és az erkölcstelenség pedig virágkorát élte, a rendőrségen az erkölcsrendészek elég elfoglaltak voltak.
Gereon Rath felügyelő a berlini erkölcsrendészeten folytatja pályafutását, így olvasóként képet kaptam arról, hogy valójában mivel is foglalkozik a rendőrség ezen része. Voltak elképzeléseim, nem is tévedtem sokat, mindenesetre újdonságként hatott, hogy nem egy gyilkossági csoport útját követem végig. A regény elején éppen bevetésen vannak és egy házban razziáznak, ahol pornóképek és -filmek készülnek titokban. Az elkövetők császárnak öltözve vagy más nemes és híres uralkodó vagy politikus bőrébe bújva készítik az erkölcstelen élvezeti cikkeket. Az erkölcsrendészetisek elég szoros és mindennapi kapcsolatban vannak az alvilággal, gyakran hatalmi fölényüket kihasználva informátorokat is innen szereznek, de nincs olyan komoly felelősségük, mint a gyilkosságiaknak. Gereon Rath kimondottan unja is az itteni munkát és derogáló neki. Kölnben a gyilkosságaiknál dolgozott, de egy ügy kapcsán lelőtt egy fontos személyt. Az áldozat apja nagykutya volt a sajtó világában, így eltökélte, hogy tönkreteszi Rath karrierjét és lejárató hadjáratba kezdett. Rath az édesapja kapcsolatainak köszönhetően - aki bűnügyi tanácsos és jó barátságot ápol a berlini rendőrfőkapitánnyal is - átkerül a berlini rendőrséghez, de alulról kell kezdenie. Kölnben viszont mindenki úgy tudja, hogy a lejárató hadjárat sikeres volt és Rath visszavonult.
Nemcsak Gereon utálja az erkölcsrendészetis munkát, de a kollégák is utálják őt, a közvetlen vezető és később Gennat bűnügyi tanácsos kivételével. Ki azért utálja, mert újfiú, ki a titkolt, befolyásos kapcsolatai miatt, ki pedig a stílusa miatt. Rath ugyanis önfejű, csökönyös és törtető. Gyakran semmibe veszi a felettesei parancsait, magánutakon jár és úgy tűnik, hogy képtelen beilleszkedni a rendőrséghez. Nincs még itt olyan régóta, de már beleártja magát egy gyilkossági ügybe, belekeveredik egy másikba, majdnem megölik, tettestárs és szemtanú lesz egy informátor becserkészésénél (értsd: zsarolásánál), kapcsolatba kerül a helyi gengszterekkel és kiszemeli magának a gyilkosságiaknál gyakornakoskodó Charlyt, de ugye házi nyúlra nem lövünk.
Rath egy fiatal özvegy lakásának egyik szobáját bérli, a másikat pedig Weinert, egy fiatal újságíró. Mivel a lakásba nem lehet hozni hölgyvendéget, mert az azonnali elbocsájtással jár, véd- és dacszövetség alakul ki a két férfi között Benkhe asszonnyal szemben. Később ez hasznos barátsággá növi ki magát, a sajtónak már akkor nagy szerepe volt a nyomozások során, így mind a ketten jól járnak ezzel a kapcsolattal. Rath ennek a lakásnak köszönhetően keveredik bele a regény fő gyilkossági esetébe. Egyik nap egy feldühödött orosz keresi rajta a társát, mert az Rath előtt ugyanabban a lakásban élt, de most eltűnt. Gereont nem igazán izgatja a dolog, egészen addig, míg meg nem találják a feldühödött orosz hulláját egy kocsiban, amit egy csatornából húznak ki. Saját szakállára és az érintettsége miatt nyomozni kezd az ügyben, melynek a megoldásához vezető út az alvilágon és korrupt rendőrökön át vezet. Egy véletlen során ismét meghal miatta egy ember, így szorulni kezd a nyaka körül a hurok. Egy időre kölcsön is adják a gyilkosságiakhoz, az első ügyében viszont nincs köszönet, ugyanis saját maga után kell nyomoznia.
A gyilkosságiakhoz kerülve megismeri a nagyágyúkat és rögtön rivalizálni kezd Böhm főfelügyelővel, aki az orosz ügyében nyomoz. Rath célja, hogy egyedül megoldja az ügyet, így bebetonozza magát a gyilkosságiakhoz és egyúttal borsot tör Böhm orra alá is. De ez nem olyan egyszerű, ahogy ő azt kigondolta, összecsapnak a feje fölött a hullámok, egyre jobban belekeveredik kétes dolgokba, és a természete sem segíti a karrierjét. Rath úgy nyomoz, mintha a felettesei és a rendőrség nem is lenne.
Gereon Rath karaktere elég érdekes abból a szempontból, hogy alapjáraton az ilyen embereket utálom, de benne mégis megvan az a plusz valami, ami miatt mégis bírom. Az önfejűsége és az öntörvényűsége szimpatikus, illetve az elszántsága, hogy mindenáron kikeveredik a kalamajkából és megoldja az ügyeket, ha az övéi, ha nem. A Vörös Vár többi tagja is lassan a szívemhez nőtt, még néhány alvilági figura is, akik szerepelnek majd a következő részben is. Az, hogy megkedveltem őket, nagyon fontos volt, mert amúgy az ügytől és az írói stílustól annyira nem voltam elragadtatva. Pozitívuma a stílusnak, hogy részleteiben megismerhettem az akkori életet és nagyon érdekes volt végigkísérni úgy a nyomozást, hogy a technika még korántsem volt fejlett, így egészen más problémákkal szembesültek a nyomozások során, mint a napjainkban játszódó regényekben.
Két nagy problémám volt a regénnyel, ami miatt nem tudott kedvenccé válni (csak a karakterek). Az egyik, amit már fentebb említettem, hogy a történelmi krimi nem nekem való, a hiányos történelmi tudásom miatt nem tudom annyira átélni és értékelni ezt a szálat, ráadásul zavaró volt, hogy ennyire nem tudok képbe kerülni, pedig az ügy szempontjából fontos volt. Ugyan sikerült bepótolnom a hiányzó tudást, nem is vált hátrányomra, csak ha el akarok olvasni egy könyvet, a szórakozás miatt tenném, nem azért, hogy előtte leckéket is vegyek. (Aki viszont szereti a műfajt és alaposan megtanulta annak idején a történelmet, annak nagyon élvezetes lehet ez a kor.) A másik nagy problémám viszont az írónak róható fel. Borzasztóan túlírta ezt a regényt, kétszáz oldallal is lehetett volna kevesebb. Nagyon lassan hömpölyögtek az események, sok olyan dologról írt, ami nem volt releváns a történet vagy az ügyek szempontjából, néhol pedig a kelleténél részletesebben fejtett ki valamit, ami szintén levett az élményből. A sok párhuzamosan futó szál, a többféle ügy és a szálak közötti ide-oda ugrálás, valamint a túlírtság miatt eléggé szétesett a regény és túl gyorsan tett pontot az ügyek végére. Szerencsére a sorozat második részére rengeteget javult a stílus és már egyben volt a sztori, így nem csak a karaktereket, de az írói stílust is sikerült megkedvelnem. Bevezető kötetnek nem volt nagyágyú, de kellemesen elszórakoztatott a karaktereivel és a humorával, a második résznél pedig már rajongóvá is váltam.
___________________________________________________________________________________
Történet: 4/5 pontból
Kedvenc: Gereon Rath, Buddha (Gennat bűnügyi tanácsos), Böhm főfelügyelő
Tetszett: a nyomozati technikák, a karakterek, a hangulat
Nem tetszett: nagyon túlírt és "szétesett" a regény
Fordította: Csősz Róbert
Oldalszám: 568 oldal
Kiadó: General Press Kiadó
Kiadás éve: 2014
___________________________________________________________________________________
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése