Az Athenaeum Kiadó jóvoltából hazánkban is megjelenik S. J. Watson A másik én című regénye. Ennek apropóján, meghívunk kedves Olvasó, hogy tarts velünk, és fedezzük fel együtt az online chatszobák titkos világát, amely fenekestül felforgatja egy brit családanya életét és kizökkenti őt a gyászból. A út több veszélyt tartogat, mint azt elsőre az ember gondolná.
Az út első napjára 2015. október 24-én kerül sor, majd ezt követően másik három blogger segítségével ismerhetitek meg a Julia élete körüli bonyodalmakat. Eközben persze érdekességekkel is találkozhattok, illetve részt vehettek a nyereményjátékon is, melynek díja - a kiadó jóvoltából - egy példány az A másik én című könyvből.
S. J. Watson - A másik én
Miért pont ez? Korábban hallottam az íróról, hogy írt egy nagyon ütős pszicho-thrillert, az Amnéziát, amiből film is készült, így felfigyeltem rá. Ráadásul nagyon nagy rajongója vagyok a műfajnak.
Fülszöveg: Végzetes vonzerő... online.
Milyen mélyen ismerhetsz meg egy másik embert? Meddig mennél el azért, hogy kiderítsd az igazságot valakiről, akit szeretsz?
Amikor Julia, a harmincas éveiben járó, látszólag átlagos életet élő brit családanya megtudja, hogy húga brutális gyilkosság áldozata lett, nincs nyugodalma, amíg meg nem leli a gyilkost. A kutatás azonban hamarosan saját, bűnös érzéki vágyainak felfedezésébe csap át. Miután megismerkedik egy veszedelmes idegen férfival az interneten, elveszíti önmagát... az uralmat a tettei felett... és talán mindent. Rendületlen válaszkeresésével pedig veszélybe sodorja a házasságát, a családját, sőt, az életét is.
A világsikerű Amnézia (korábbi címén Mielőtt elalszom) szerzőjének pattanásig feszült hangulatú, lélegzetelállító fordulatokkal teli új pszichológiai thrillere az online chatszobák és a cyberszex sötét útvesztőjébe vezeti az olvasót, ahonnan nincs kiút.
Vélemény: Ősszel megint elkapott a krimi és thriller láz, így elkezdtem begyűjteni a műfajból pár könyvet, hogy a téli ínséges időkben legyen mit lekapni a polcról, ha nyomozni támad kedvem. Köztük volt az Amnézia (korábbi címén: Mielőtt elalszol) is, mert úgy gondoltam ideje megismerkedni Mr. Watsonnal is, elvégre a hőn szeretett műfajomban, a pszicho-thrillerben alkot. Sajnos, nagyon kevesen alkotnak kimondottan ebben a műfajban, az a kevés sem mindig ütős. A listaírás közben vettem észre, hogy Watsonnak hamarosan megjelenik egy másik könyve is, az A másik én. Megelőlegeztem az írónak a bizalmam és elolvastam az új könyvét. Elég nehezen indult az ismerkedésünk és nem volt valami gördülékeny a továbbiakban sem, a könyv vége volt az és a témaválasztás, ami meggyőzött arról, hogy nem volt hiába az egész.
A másik én egy családregény és a pszicho-thriller találkozása. A könyv első háromnegyede jóformán Juliáról, a gyászáról, a nyomozásról és a családi életéről szól. Az utolsó egyharmadban jött be igazán a pszicho-thrilleres szál elég aránytalanul, de erről később. Az alapszitu az, hogy a 30-as Julia húgának holttestét megtalálják egy párizsi sikátorban, de a nyomozás nem igazán vezet eredményre, hiszen a fél bizsu fülbevalóján kívül semmit sem vittek el Kate-től és még nemi erőszak sem történt. Se nyom, se indíték, semmi. Julia nem tudja megemészteni, hogy a rendőrség nem tud mit tenni, így a saját felelősségére nyomozásba kezd. Nem tudja elhinni, hogy a húgát megölték, hiszen jó ember volt. Az, hogy Julia és a szívsebész férje, Hugh nevelték Londonban Kate fiát, Connort, akit a húga vissza akart kapni, még nem ok gyilkosságra. Ez teljesen magánügy volt, amihez idegeneknek nem fűződött érdeke.
Julia húgának barátnőjétől, Annától próbál információkat szerezni a halála körülményeiről, hiszen ő ismerte a legjobban Katet. A testvérek eléggé elhidegültek egymástól Connor miatt is, így ritkán beszéltek egymással. Anna segítségével találnak egy nyomot, egy közösségi oldalt, ahol Kate férfiakkal ismerkedett. Julia számára nyilvánvalóvá válik, hogy a húga elég sajátos módon próbált párkapcsolatra vagy alkalmi kapcsolatokra szert tenni és a fejébe veszi, hogy tuti valamelyik alkalmi partner lehetett a tettes. Először a húga accountjával lép be az oldalra, majd később saját névvel. Anna asszisztálásával aktív használója lesz az oldalnak, ahol megismerkedik egy titokzatos, de vonzó és szórakoztató idegennel, Lucas-szal. Julia pillanatok alatt netes viszonyban találja magát, majd később a virtualitást felváltva konkrét viszonyban. Lucas-szal mindig egy hotelben találkozgatnak, persze titokban. Eleinte Julia azzal magyarázza a viszonyt, hogy mindezt a húga halálának nyomozása érdekében teszi és potenciális gyanúsítottnak tartja Lucast. Miután semmi kötődést vagy kapcsolatot nem talál a húga és Lucas élete között, akkor sem száll ki a viszonyból, hanem átlendül az aggályokon és élvezni kezdi a titkos légyottokat. Egy idő után viszont hátborzongatóvá válik a pasi és történik néhány olyan kirívó eset, ami vörös lámpaként figyelmezteti Juliát, hogy a pasi nem normális és meg kéne tőle szabadulni. A szálak összekutyulódnak, sok mindenkiről kiderül, hogy vaj van a füle mögött és persze megkapjuk a nagy csavart is, majd egy olyan véget, hogy döntsük el mi, hogyan is képzeljük a lezárást egy eléggé vesztes helyzetben.
Julia házassága, családi élete, anyagi helyzete és munkája tulajdonképp kielégítőnek mondható. Londonban élnek jó körülmények között, a férjével jó a kapcsolatuk, az más kérdés, hogy sok a munka és a többéves együttlét után a szenvedély megkopott, de helyébe lépett az elfogadás, a szeretet és a kölcsönös becsület, a nyugalom és a béke. Connor elfogadja őket, mint szülőket, csak a szokásos tinilázadás van nála, de az is inkább az anyja halála után bukik ki belőle. Julia a házi asszonykodás mellet fotósként dolgozik, néha-néha elfogad megbízásokat családoktól, barátoktól. Részben talán a csendes és nyugalmas élet az, ami kihozza belőle a szenvedély, az izgalom és a kaland utáni vágyat. A felszín alatt Julia nem ez a csendes és nyugodt házi asszony. A netes oldal és főleg Lucas egy olyan énjét hozza elő, amiről nem is gondolta, hogy létezik. Meggondolatlanul enged is ennek az énjének, amivel mindent és mindenkit veszélybe sodor. A sok múltra való visszaemlékezésből kiderül, hogy Julia eléggé mozgalmas fiatalkort tudhat maga mögött: alkoholizmus, drog, elszökés a nagy szerelemmel egy másik városba, stb. A múltja alapján érezni lehet, hogy eléggé egy összeszedetlen, állandóan szétesőben lévő nő, aki gyakorlatilag a férjének köszönheti, hogy egyben van és egyáltalán életképes.
A regény pozitívuma, hogy jó volt a témaválasztás és a vége csavar meggyőzött arról, hogy nem volt hiábavaló végigszenvednem Julia minden egyes napját vele együtt. A másik én rávilágított arra, hogy az emberek, főleg, akik nem igazán voltak benne eddig a netes világban, mennyire óvatlanul és naivan kiadnak magukról információkat, nem csak a fontosakat, de konkrétan minden felesleges dolgot is. Pillanatok alatt teljesen képbe lehet kerülni egy vadidegen életével kapcsolatban, már ha egyáltalán igazak az információk. Messziről jött ember ugye azt mond, amit akar, mi meg azt hisszük el belőle, amit akarunk. Julia a tipikus példája volt ennek a naiv és ostoba viselkedésnek. Igazán akkor döbben rá az internet veszélyeire, amikor a fia Facebook oldalát meglátja, ahol konkrétan órára, percre pontosan lekövethető a megosztások alapján, hogy hol járt és kivel. Ráadásul mindezt olyanokkal is megosztotta a fia, akikről azt se tudja, hogy kicsoda, csak visszajelölte ismerősnek azt az illetőt, mert ez így megy. Juliának és a fiának ez a történet nagyon jó tanulópénz volt és aki elolvassa, annak is az lehet. Nagyon sok dologra rávilágít a regény, amibe az emberek többsége bele se gondol.
A regény hátránya viszont az volt számomra, hogy Watson nagyon aránytalanul osztotta fel és elég sokszor untam magam. Watson nem egy termékeny író, pedig beszélőkéje az van, csak sajnos nem jól használja. A regény első háromnegyede egy nagy üresjárat volt számomra és már azon gondolkoztam, hogy ez azért pszicho-thriller, mert engem, mint olvasót idegesít halálra a karakter és szintén halálra untat az író. Persze a visszaemlékezések többségének volt értelme a regény végére, de annyira szétesett az egész sztori, hogy egyszerűen nem értettem mire akar kilyukadni Watson. Juliát eleinte sajnáltam, de egy idő után annyira idegesíteni kezdett az ostobaságaival, hogy a dühön kívül mást nem tudtam iránta érezni. Egyedül már csak a srác, Connor miatt tudtam aggódni és azt kívántam, hogy inkább szabaduljon meg az egész idióta bagázstól.
Túl sok volt a hétköznapi események leírása, amik feleslegesek voltak és a hátrányára váltak az egész sztorinak. Ha nincs jelentősége a fotós melónak, akkor miért is kell tíz-húsz oldalakat erről olvasni? Kit érdekel a szívsebész férj munkahelyi pere és konfliktusai, ha full nincs köze a sztorihoz? Minek kellett ez bele? Túl sok volt Julia defektjeiből is: drogos múlt, alkoholizmus, lelki és családi problémák, ennyi mindent minek sűrítünk bele egy karakterbe? A kevesebb néha több. És még sorolhatnám. Persze, karakterépítő mindez, de szerintem az elég nagy probléma, ha egy írónak egy 400 oldalas könyvből 300 oldalra van szüksége ahhoz, hogy a karaktereket és az alapszitut felvázolja, majd 100 oldalban csapja le a labdát. Talán nem haragudtam volna ennyire, ha számítok Watson lassú víz partot mos stílusára. Tehát aki egy végig pörgős és a "tíz körmömet lerágom" sztorira számít, az ne tegye, majd csak kb. háromszáz oldal után lehetnek ilyen elvárásaink.
Az utolsó kb. száz oldal viszont korrekt volt, tehát tud Watson, ha akar, csak azt sajnálom, hogy az elejére ekkora hangsúlyt fektetett. Nekem az ilyen könyveknél elvárás, hogy végig fenntartsák az izgalmat és az érdeklődésemet. Ha nyugira és elgondolkodtató dolgokra vagyok kíváncsi, akkor inkább családregényt olvasok, ha viszont pszicho-thrillert vagy krimit, akkor nálam minimum elvárás, hogy pörögjön az egész. Iszonyatosan kritikus vagyok a műfajjal szemben és még mindig tartom magam ahhoz, hogy borzasztó nehéz valami újat és ütőset alkotni benne. A történet bejött, Watson stílusa viszont nem. Az viszont tény, hogy hosszú évek óta ez volt az első könyv, ami igen erős érzéseket váltott ki belőlem, hol untam, hol fel voltam háborodva, hol ki akartam dobni az olvasót az ablakon, hol megráztam volna Juliát, majd az írót, hol pedig izgultam és vártam, hogy ebből mi a fene fog kisülni és mi lesz a megoldás. Borzasztóan sajnálom, hogy az elejét ennyire elhúzta.
___________________________________________________________________________________
Történet: 3,5/5 pontból
Kedvenc: Connor
Tetszett: a témaválasztás és a pszicho-thriller rész
Nem tetszett: a vontatott történetvezetés, a sok felesleges infó, Julia karaktere
Oldalszám: 416 oldal
Fordította: Gellért Marcell
Kiadó: Athenaeum Kiadó
Nyereményjáték
Julia életében nagy szerepe lesz az internetnek, azon belül is az online chatszobáknak, a randi és/vagy közösségi oldalaknak. Húga halálának körülményei után kutatva a nyomok egy bizonyos oldalra vezetik őt, ahol megismerkedik egy vonzó és titokzatos idegennel. A feladatotok az lesz, hogy a blogokon lévő leírások alapján kitaláljátok, hogy melyik olyan közösségi oldalra gondoltunk, aminek nagy befolyása van vagy volt Magyarországon (is). A közösségi oldal nevét írjátok be a rafflecopter doboz megfelelő mezőjébe. Nyomozásra fel!
Ha kitaláltátok mind a négy közösségi oldal nevét, esélyetek nyílik megnyerni az Athenaeum Kiadó által felajánlott A másik én című regény egy példányát!
Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére válaszolni a megküldött értesítő levelünkre, ellenkező esetben újat sorsolunk.
Amerikai alapítású közösségi hálózat, amely 2004. február 4-én kezdte meg működését. A cég részvénytársaság formájában működik. A 2009. januári Compete.com rangsorolása alapján a világ leggyakrabban használt szociális hálózatává vált. 2012. október 4-én elérte az egymilliárd felhasználót. Alapítói: Mark Zuckerberg, Eduardo Saverin, Dustin Moskovitz, Chris Hughes.
a Rafflecopter giveaway
További állomások
10/24 Könyvszeretet
10/27 Deszy könyvajánlója
10/29 Kristina blogja
10/30 CBooks
___________________________________________________________________________________
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése