Marc Pastor - Barcelona árnyai (Moisès Corvo #1)

  A Libri Kiadó jóvoltából 2015 nyarán jelent meg Marc Pastor regénye, a Barcelona árnyai, mely egy sorozat első kötete. A történet az 1910-es évek Barcelonájába kalauzol bennünket, ahol nem csak a napfényé és a csillogásé volt a főszerep, hanem a sötét és ijesztő éjszakáké, melyeken egy szörny is rettegésben tartotta a várost. A Barcelona árnyai blogturné alkalmával a szörny nyomába eredünk, megtudhatjátok ki volt Enriqueta Martí, vagy éppen Moisès Corvo. 

Marc Pastor - Barcelona árnyai (Moisès Corvo #1) 

Miért pont ez? A borító hangulata megfogott, a fülszöveg még inkább, ráadásul hiányzott már egy jó kis krimi.

Fülszöveg: Barcelona utcáit egy rém tartja rettegésben. 

  Gyerekek tűnnek el nyomtalanul a koszos és sötét sikátorokban. Talán maga az ördög bújik meg az árnyak között, ő csábítja magához az ártatlanokat. 

 A rendőrség tehetetlen és közömbös, Moises Corvo felügyelő azonban eltökéli, hogy véget vet a gaztetteknek, és megbünteti elkövetőjüket. Nyomozása nemcsak versenyfutás az idővel, de valóságos ördögűzés is: végig kell járnia a katalán főváros nyomornegyedeit, luxusbordélyait, a fényűző kaszinók és gyomorforgató kanálisok világát. 

  Amikor a valóság napvilágra kerül…, az mindennél elborzasztóbb. 

 

Vélemény: Pár krimit már ledaráltam az életem során, de ez volt az első, ami igazán furcsa volt számomra. A pontozásnál is ezért voltam bajban, mert annyira nem volt izgalmas krimi, hogy lerágjam a tíz körmöm, de közben meg mégis nagyon megfogott. Sokat gondolkoztam ezen a furcsaságon és rájöttem, hogy két okból lett maradandó élmény a Barcelona árnyai és ez húzta fel az értékét is. Az egyik maga a narráció, hogy maga a Halál az elbeszélő, ez nagyon sokat dobott a könyv élményén. A másik pedig a szépirodalmi stílus. Hozzászoktam ahhoz, hogy általában a krimik ponyva stílusban íródnak, valahogy ez a műfaj sajátja, ez adja meg a közegét. Egy krimihez a gyors, pattogó stílus illik, ahol pörögnek az események, a nyomozásban lévő szüneteket pedig kitöltik a poénkodások vagy egy ütős nyomozó karakter belső vívódásai és gondolatai. Marc Pastor viszont a szépirodalmi stílusra jellemző lassú csordogálást és elmélázó hangulatot követte, ezáltal számomra a krimi műfajának teljesen más ízt adott, mégis megtartotta a műfaj legfőbb sajátosságait.

  Annak köszönhetően, hogy maga a Halál volt az elbeszélő, szinte az ügy minden egyes momentumát végig lehetett követni a könyvben. A Barcelona árnyai az a fajta krimi, ahol nem a tettes kiléte a kérdés, hiszen már a történet legelején találkozunk vele és végig látjuk a ténykedését, hanem az a kulcs, hogy mikor és milyen módon érnek össze a szálak. Maga a folyamat az érdekes, ahogy a nyomozók eljutnak a tettesig, miközben az olvasóban fokozza az izgalmat a gyilkos minden egyes új ténykedése, még nagyobb feszültséget teremtve ezáltal. Nálam elérte ezt a hatást, hiszen minden egyes újonnan elrabolt gyereknél vagy gaztettnél egyre sürgetőbbnek éreztem, hogy a nyomozók haladjanak végre és kapják már el a gyilkost, aki ráadásul nincs is olyan messze tőlük. Amikor véletlenségből el is mentek egymás mellett, akkor ment csak fel igazán a pumpa bennem. 

  A történet valós eseményen alapul: az 1910-es években ténylegesen létezett a könyvbéli gyilkos Enriqueta Martí, aki eredetileg prostituált volt, majd gyermekeket rabolt el és kényszerített prostitúcióra. Marc Pastor, aki elismert bűnügyi szakember, az ő ügyét dolgozta fel megrázó stílusban. Az ügy részleteiről nincsenek pontos információim, így csak feltételezni tudom, hogy az író követte a valós eseményeket, de erősen ki is színezte azokat. A mellékszereplők és minden egyes gonosz tett "valódisága" is kérdéses számomra, de nagyon is el tudom képzelni, hogy hasonló alakok létezhettek és megtehették azokat a szörnyű dolgokat, amikkel a regényben találkoztam.   

  A gyilkosunkat és a csatlósait Moisés Corvo felügyelő üldözi, a Halál mellett, ő a másik nagy központi alak, illetve a társa Juan Malsano. Az 1910-es évek Barcelonájában virágzott a korrupció és az érdektelenség, így ha a két elszánt rendőr nincs, akkor talán még máig megoldatlan lenne az ügy. Gyerekek tűnnek el sorra az utcákról, a rendőrség tehetetlen, nincs semmi nyom, amin elindulhatnának és különben is, senki sem keresi az utca gyerekeit, a többségük prostituáltak leszármazottja vagy árvák. Minden egyes szál vagy nyom az alvilághoz vezet, ahol él egy íratlan szerződés a zsaruk és a gengszterek között: pénzzel minden megoldható. Corvo és Malsano is jól ismeri a hasonló mellékkeresetet (áldozatok kizsebelése, kisebb összegek elfogadása hallgatásért vagy egy-kót jó szóért a letartóztatás után), de ezt az ügyet, ahol gyerekek az áldozatok, már nem bírja a gyomruk. Sokat kérdezősködnek olyan helyeken is, ami egyeseknek nagyon nem tetszik, még a főnökük is leállítja őket "felsőbb utasításra", ami még inkább azt mutatja, hogy mekkora hatalma van a bűnözőknek. 

  Eleinte a két nyomozó sem veszi annyira komolyan az ügyet, ez csak egy újabb munka. Úgy éreztem, hogy csak tengtek-lengtek, miközben néha ittak és prostikhoz jártak. Talán akkor kezdték el ők is komolyabban venni az ügyet, amikor megnőtt az áldozatok száma, az utolsó két gyerek ráadásul nem árva vagy utcagyerek volt, hanem tisztességes vagy éppen ismertebb család gyereke. Azonban hiába kapott észbe a két nyomozó és kezdett elszántan dolgozni, mégis a véletlen volt az, ami miatt haladást és eredményt értek el. Talán ezért is éreztem egy kicsit azt, hogy a regény nem volt egyensúlyban. A könyv első kétharmadában lassan és hosszan lett felvezetve az ügy, majd az áttörés után nagyon gyorsnak éreztem a regény utolsó harmadát és egy kissé befejezetlennek. Az ügy lezárul, de a lezárás részleteit már nem látni annyira részleteiben, mint az ügy legelejét. 

  Az, hogy a Halál az elbeszélő legalább annyira pozitívum volt, mint negatívum. Nagyon bírtam a "narrátort", mert volt egy sajátos szarkasztikus humora, érdekes gondolatai, de ott volt a kegyetlenség is, elvégre a Halálról van szó. Szórakoztató volt olvasni, ahogy a Halál elmélkedik, de közben megrázó is volt, mert borzasztó dolgokat láttatott az olvasóval. Bírom a beteg sztorikat és kevés dolgon tudok meghökkenni, de azért még engem is lehet sokkolni. Volt egy jelenet a regényben, amit szerintem soha az életemben nem fogok elfelejteni és az már nálam is kiverte egy kicsit a biztosítékot. De pont ez tetszett benne, hogy meg tudott lepni és kendőzetlenül elém tárta az akkori utcák világát, a söpredék életét, a sok beteg elme hétköznapjait, az akkori társadalmat és gondolkodásmódot. Akkor még hittek a babonákban is, annak ellenére, hogy az orvostudomány már fejlettebb volt. Közben viszont néhol zavaró volt a Halál elbeszélése, főleg a legelején, amikor még nem esett le, hogy ki a narrátor, mert nem különült el élesen a Halál meséje és a karakterek párbeszéde, illetve gondolata. Gyakori volt az is, hogy a Halál valamelyik mellékszereplő bőrébe bújva közvetlenül megszólította a főhőseinket, ami még jobban összekuszálta a gondolataimat. 

  Moisés Corvo, az idősödő, megfáradt, sokat látott és tapasztalt, iszákos és prostikhoz járó, néha korrupt karaktere volt az, ami megadta az igazi krimihangulatot a regényben. Megkedveltem az alakját, bár nem lett olyan nagy kedvencem, mint a többi nagy nyomozó a regényekben, ez talán annak is köszönhető, hogy keveset szerepelt. Sokkal nagyobb hangsúly volt a gyilkos karakterén és emellé rengeteg mellékszereplő és kisebb epizód volt a Halál narrációjában, így nem tudta annyira kinőni magát a nyomozó karaktere. 

  Összességében nagyon élveztem a Barcelona árnyait, mert nem csak izgalmas és megdöbbentő volt, hanem egyenesen sokkolt is néha. Nagyon eredeti ötletnek tartom a Halált, mint narrátort és morbid módon kedveltem a monológjai alapján. Nem csalódtam, sőt! Pozitívan meglepődtem, hogy a szépirodalmi stílus mennyire klasszul összehozható a krimivel és mennyire nyerssé és megrázóvá tudja tenni a gyilkos tetteit. A könyv hangulata sötét és komor, humor csak nyomokban és szarkazmus formájában jelenik meg. Utólag belegondolva a ponyva nem is illett volna a történethez. Annyira megérintett a regény (talán azért mert igaz történeten alapszik?), hogy a gyilkos, a nyomozók és még maguk a beteg mellékszereplők is nagyon sokáig velem lesznek.

____________________________________________________________________________________ 
Történet: 5/5 pontból
Kedvenc: Moisés Corvo
Tetszett: a szépirodalmi sítlus, a sajátos elbeszélésmód
Nem tetszett: a narrátor és a szereplők gondolatainak keveredése, a vége kissé összecsapott lett
Fordította: Varju Kata
Oldalszám: 320 oldal
Kiadó: Libri Kiadó 
Kiadás éve: 2015

____________________________________________________________________________________ 

 Nyereményjáték 

 A Barcelona árnyai középpontjában Enriqueta Martí áll, egy sorozatgyilkos, ráadásul még nő is! Ezen blogturné alkalmával pedig – illeszkedve a könyv hangulatához – sorozatgyilkosokat vonultatunk fel nektek, s a blogokon elhelyezett képek, információk alapján kell kitalálnotok, kiről is van éppen szó. A Rafflecopter megfelelő mezőibe pedig ezeknek a személyeknek a neveit kell beírnotok. 

 Figyelem! A kiadó csak Magyarország területén belül postáz. Amennyiben a kiértesítéstől számított 72 órán belül nem válaszol a nyertes az e-mailre, újra kell sorsolnunk! Sok sikert, jó játékot kívánunk!

  Az eredetileg bádogosként dolgozó magyar sorozatgyilkosnak feltételezhetően rövid élete során 24 áldozata volt, ebből 23 nő. 1903 és 1912 között szedte áldozatait. Első áldozatai a felesége és annak zenész szeretője voltak. A külföldön is híressé vált gyilkos feleségével Cinkotára, egy bérelt házba költözött, ahol műhelyt rendezett be. A szomszédoknak tűnt fel, hogy a felesége, miután nyíltan is vállalta a viszonyt, eltűnt a szeretővel együtt, majd egyre több nő jelent meg a cinkotai házban, de egy-két napnál tovább nem tartózkodtak ott. A szomszédok elfogadták azt a választ, hogy a feleség elköltözött a szeretőjével, az udvarban felbukkannó egyre több fémhordó kérdésére pedig azt, hogy a férfi benzint gyűjt bennük a közelgő háborúra való tekintettel. A fémhordókban valójában az áldozatait tartotta, de mindez már csak akkor derült ki, miután 37 évesen önként bevonult a háborúba. A ház egyik szobájában, 1903-tól kezdve találtak nőkkel való levelezéseket és egy albumot 74 nő fényképével. Eleinte házasságot ígérve pénzt csalt ki a nőkből, később álnéven társkereső hirdetéseket adott fel az újságban. A társkereső hirdetésekre jelentkezőket megtalálták az áldozatok között.  1915-ben hadifogságba esett és feltételezhetően ekkor lelte halálát, így sosem kapták el. A magyar rendőrség azt feltételezte, hogy a cinkotai bádogos nem halt meg, csak személyazonosságot váltott, mert egyre többen vélték őt látni. Az egyik feltételezés szerint hatvanévesen is látták őt, New Yorkban, ahol egy bérház felügyelője volt. 

A kép és a tartalom forrása: wikipédia

 a Rafflecopter giveaway

____________________________________________________________________________________ 

 A turné állomásai

08/10 Tekla Könyvei
08/12 Zakkant Olvas 
08/14 Szembetűnő 
08/16 Kelly és Lupi Olvas 
08/18 Könyvszeretet
____________________________________________________________________________________