Andy Sternbergh első regénye kemény, erőszakos, vicces és lebilincselő, és egy olyan disztópiába kalauzol, ahol nem szívesen élnénk. A Blogturné Klub különleges utazásra hív. Akkor hajrá! – ismerd meg a kötetet, és ha szerencsés vagy, meg is nyerheted a könyvet.
Adam Sternbergh – Akkor hajrá!(Spademan #1)Miért pont ez? A fülszöveg felkeltette a kíváncsiságom.
Fülszöveg: Spademan egykor kukásként dolgozott. Még mielőtt az a bomba felrobbant volna a Times Square-en, még mielőtt a felesége meghalt, a város pedig elnéptelenedett volna.
Most bérgyilkos.
A közeli jövőben New York megmaradt lakossága két élesen elkülönülő kasztra tagozódik. A gazdagokéra, akik megengedhetik maguknak, hogy egy virtuálisan létrehozott valóságba „becsatlakozva” meneküljenek egy jobb világba, illetve azokra, akik a lepusztult utcákat róva igyekeznek életben maradni.
Spademan az utóbbit választotta. Új munkája nem sokban különbözik a régitől: hulladékeltakarítás. Nem tesz fel kérdéseket, gyorsan dolgozik, és jól bánik a tapétavágóval. Viszonylagos nyugalma azonban véget ér, amikor egy gazdag és befolyásos hittérítő azzal bízza meg, hogy ölje meg a lányát. Az elsőre egyszerűnek tűnő feladat váratlanul veszélyessé válik – célpontjának van egy sokkoló titka, Spademannek pedig megvannak a maga szabályai. Két tűz közé kerül, és nagyon óvatosan kell manővereznie ahhoz, hogy életben tudjon maradni.
Adam Sternbergh első regénye kemény, erőszakos, vicces, lebilincselő, gyengéd és briliáns.
Figyelem! Az idézetek káromkodást tartalmaznak!
Vélemény: Adam Sternberg első könyvére azért nem használnám a briliáns kifejezést, de a maga nemében egészen korrektül sikeredett. Nem került be nálam a top tízbe, ahhoz egy kicsit bővebb világkidolgozást vártam volna, de jól esett elolvasni, kellemesen kikapcsolt, pörgős volt és újszerű, miközben hozta a jó kis bérgyilkosos, thrilleres, illetve futurisztikus hangulatot. A humora nagyon bejött. Éljen a szarkazmus! Miért is volt jó elolvasni?
Egyrészt azért, mert ez az én komfortzónám, nem az erotikus, meg szerelmes regények, a túl sok YA is néha megárt. A humorral átitatott bérgyilkosos sztorik, a krimik, a thrillerek és a disztópiák viszont jöhetnek bármikor, nálam otthonra lelnek. Az Akkor hajrá! egy kicsit tartalmazott mindegyikből, hiszen egy elképzelt, de eléggé lehangoló jövőben játszódik, egy bérgyilkossal a főszerepben, aki egy meló alkalmával nyomozásra kényszerül, holott ez nem volt betervezve. A narráció különlegessége miatt rögtön "elkapott" a regény, így majdnem egyben daráltam le a könyvet (ami ráadásul rövid is). A különlegesség a párbeszédek hiánya volt, hiszen végig Spademan fejében voltam, olyan volt az egész regény, mint egy hosszú, de élvezetes monológ. Eleinte nehezen tudtam követni, hogy mi a gondolat és mi az, ami ténylegesen elhangzott, illetve, hogy ki mondta melyik mondatot, de hamar hozzá lehetett szokni, ráadásul a karakterek eléggé elkülönültek egymástól ahhoz, hogy a stílus alapján is ki lehetett következtetni a beszélőt. A szarkasztikus humor, az érdekes világ és a karakter szociopatasága már a legelején érezhető volt, így bele is csaptunk a lecsóba. Fokról fokra rajzolódott ki előttem ez a futurisztikus jövő és a karakter múltja is.
"Embereket ölök. Nőket is ölök, mert nem diszkriminálok. Gyerekeket nem ölök, mert ahhoz máshogy kell pszichopatának lenni."
Másrészt azért is volt jó elolvasni, mert egy nagyon is elképzelhető jövőképet festett le - bár csak New York területére vonatkoztatva - és az hátborzongató volt. A regénybeli New York egy katasztrófa súlytotta hely lett, nemhogy turisták, de lassan emberek sincsenek ott. A fő ok, hogy a terrorista támadások, a robbanások olyan gyakoriak lettek, hogy hétköznapi, megszokott eseményekké váltak. Megnőtt a veszélyes anyagok jelentléte is a levegőben, így szinte élhetetlenné vált a város. A legtöbb ember le is lépett és kevésbé veszélyes helyre költözött, de páran azért maradtak, köztük Spademan is. Azt csak a jóisten tudja, hogy miért nem ment el mindenki. Vagy nem tehették meg anyagilag, vagy ragaszkodtak a városhoz vagy kihasználva a káoszt, megpróbáltak hatalomhoz vagy vagyonhoz jutni. Szabad volt a lakásfoglalás, hiszen annyi elhagyatott lakás és ház volt, ráadásul akkora érdektelenség a probléma iránt, hogy legális volt elfoglalni azt a helyet, ami megtetszett az embernek. Spademan is így jutott egy fullextrás lakáshoz.
Az "ágyak", a limnoszféra megjelenése tette igazán hátborzongatóvá ezt a jövőképet, hiszen ez globálisan mindenkit érinthet. Már napjainkban súlyos gondokat okoz az internet és/vagy játékfüggőség, hát ha még a limnoszféra is megjelenne, akkor itt kő-kövön nem maradna. A limnoszféra egy internethez hasonló hálózat, amire fizikailag rá tud csatlakozni az ember. Az idegpályákon keresztül be tud kerülni a rendszerbe, ahol kedvére tud alakítani mindent, mint egy Sims játékban. Tulajdonképpen az emberek egy ágyban fekve alszanak, miközben az elméjük ezekben a világokban kalandozik, közben a testük gyakorlatilag egy ágyban van, infúzióra és salakanyag elvezetőre (vagy pelenkában) kötve. Már a fizikai érintés hiányának problémáját is majdnem megoldották, így tényleg teljesen élethűvé kezd válni a rendszer. Persze a full felszereltség csak a gazdagok kiváltsága, de már fapados utazásokra is el lehet jutni, ha mondjuk az ember elmegy Rickhez a kínai negyedbe. Rick egy szórakoztató karakter volt, engem Magnusra emlékeztetett a Végzet Ereklyéiből.
A limnoszféra is tehet arról, hogy nincsenek emberek az utcán, hiszen nagyon sokan függői lettek és akár 15-16 órát is utaznak naponta. Szomorú, de meg tudtam érteni a függőséget. Ilyen az emberi természet: menekül a rossz elől, a valóság itt pedig igencsak rossz. Bár a limnoszféra nem segít, akárcsak az alkohol, sőt újabb problémákat vet fel (pl. más értelmet nyer a megcsalás fogalma is), mégis kiútnak látják. Ráadásul mentális problémákat is okoz, akár bele is lehet őrülni ebbe a virtuális világba, erre Rick barátnője, Mina a legjobb példa, aki az ébren töltött percek során nem képes eljutni egy üres szoba A pontjából B pontjába, mert azt se tudja mi van.
Ebben a világban él Spademan, aki nem csak a munkáját, de a családját is elveszítette. Hogy mégis élni tudjon valamiből vagy a frusztráltságát levezesse, átevez a bérgyilkos pályára. Gyorsan és hatékonyan dolgozik, csak minimális infókat akar tudni, nem akar érzelmileg közel kerülni az áldozatokhoz vagy a megrendelőkhöz, már lassan a miértekre sem kíváncsi. A legújabb ügye viszont eléggé félresikerül, így ez nem egy szokásos gyors meló. Meg kellene ölnie a Perszephoné névre hallgató fiatal lányt, akinek az apja egy vallási szekta nagyon híres vezetője. Harrow, az apa, a mennyországot árulja a földön a limnoszférán keresztül. Spademan megtalálja a lányt, de saját elveinek csapdájába esik, mert a lány terhes. Spademan ugyan öl nőket, de gyerekeket nem, így úgy dönt, hogy dobja az ügyet, miután a lány egy kicsit összeszedi magát (élelmet, fürdést és szállást nyújt számára). Csakhogy mire a lánnyal elválnának az útjaik, addigra Spademan annyira érintett lesz az ügyben, hogy kénytelen véghezvinni egy nagyszabású akciót. Mivel a lány még életben van és ez a megbízónak nem tetszik, Spademanre vadászni kezdenek, akármi is történik Perszephonéval, már nem szállhat ki. Egyre hátborzongatóbb, undorítóbb és kacifántosabb lesz az ügy egyre nagyobb csavarokkal. A vége ütött a legjobban.
Mivel Perszephoné apja a híres szektavezető, így a vallás témája is uralkodó lesz, ezzel együtt az erkölcs, főleg a limnoszférával kapcsolatos kérdéseknél. A vallásról eléggé negatív képet fest a regény és ki is kezdi azt, bár itt a vallás már eléggé eltorzult a limnoszférának köszönhetően. Harrow tulajdonképpen létrehozott egy virtuális mennyországot, amivel rengeteg követőt talált, így nagyon nagy hatalomra tett szert. Elég hamar kiderül Spademan számára, hogy mennyi mocsok és hazugság van emögött. (Az író nem spórolt az undorító, elborzasztó, durva és véres jelenetekkel.) A poltikai hatalom is képviselteti magát ebben a harcban, így elég nagyszabású üggyé válik az elsőre egyszerűnek tűnő meló.
Spademan karaktere szerethető volt számomra. Eleinte csak egy tökös bérgyilkost láttam benne, de ahogy a személyes háttértörténete haladt előre, úgy egyre inkább megnyílt és egyre emberibbé vált. Eléggé brutális karakter, de néha érezni lehetett, hogy azért sokkal mélyebb a személyisége, nem csak egy "szociopata gyilkos" skatulyájába húzott főhős. A mellékszereplők is érdekesre sikerültek, főleg Mark, az egykori lelkész. Vicces, de jóságos karakter, felüdülés volt ezt a jóságot látni a sok mocsok közepette, ami még a lelkészt is kikezdte. Jó pár vicces jelenet neki köszönhető. Remélem, hogy a társa marad vagy legalább felbukkan majd a következő részekben. Ha ez a páros lesz a többi rész főhőse és a stílus nem változik, vagy jobb lesz, akkor a sorozat nagyon esélyes lesz a kedvenc jelzőre.
"Mark Ray nem iszik, nem dohányzik és nem káromkodik, de most, a kanapémon ülve, iszik, dohányzik és káromkodik.
A dohányzás nem megy neki valami jól. Két slukkot szív belőle. [...]
Ez kibaszott undorító.
Elnyomja.
Elnézést a csúnya beszédért.
Meghúzza a sörét. A fény felé tartja az üveget.
Szóval ezért dobják el maguktól emberek az egész életüket?
Idővel meg lehet szokni."
Legnagyobb bajom az volt, hogy a világ kidolgozottsága - főleg a politikai szál és a New Yorkon kívüli területek helyzete - félig-meddig történt meg. Voltak nyitva maradt kérdések, hézagok és kisebb-nagyobb ellentmondások a sztoriban, de mivel ez is sorozat, így remélhetőleg a világ össze fog állni előbb vagy utóbb. A sztori lezárul az első kötet végén, nincs még egy halvány függővége sem, így önálló regényként is élvezhető. Én mindenféleképpen Spademan-nel maradok, mert bírom a pasit, a mellékszereplő Markot is, a stílust, a humort, a világ pedig nagyon érdekes.
"Várjon. Ez biztonságos?
Melyik része?
Nem hallgatnak le minket?
Természetesen nem.
Vagyis?
Nem számít.
Miért nem?
Képzelje el Amerikát.
Megvan.
Most képzelje el az összes telefonhívást Amerika összes városában.
Megvan.
Most képzelje el az összes embert a világon, aki azért hívja egymást, hogy kiterveljék Amerika levegőbe röpítését.
Megvan.
Mégis mit gondol, ki a faszt érdekel maga meg az egykori legjobb barátnője?
Értem. Megmondaná neki...
Nem."
Történet: 5/5 pontból
Kedvenc: Spademan
Tetszett: a főhős, a narráció stílusa
Nem tetszett: a világ kidolgozása lehetett volna egy kicsit jobb
Fordította: Illés Róbert
Oldalszám: 248 oldal
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Megjelenés: 2015
____________________________________________________________________________________
Nyereményjáték
Az Akkor hajrá! New Yorkban játszódik. Igaz, a város átdeformálódott a sok természeti csapás, és persze a Wall Streetet ért sorozatos támadások miatt. De New York akkor is lenyűgöző, igaz?
A mostani feladat nektek szól, new yorkerek! Minden blogon találtok egy ikonikus New Yorki épületet. Ismerjétek fel, és írjátok be a rafflecopter doboz megfelelő sorába, hogy mely épületet látjátok. A google jó barát ;)
Egy könyvet sorsolunk, az e-mailre kérjük, hogy 72 órán belül válaszoljatok, különben újra kell sorsolnunk. A kiadó csak Magyarország területén belül tud postázni.
a Rafflecopter giveaway
____________________________________________________________________________________
További állomások
08/03 Media Addict
08/06 Tekla Könyvei
08/09 Könyvszeretet
____________________________________________________________________________________
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése