Ezúttal egy nem túl vidám helyre kalauzolunk titeket. A börtönben különböző emberek megfordulnak, vannak, akik csak egy szabálysértés követtek el, vannak, akiknek életek száradnak a lelkén. Akárhogy is legyen, a bezártság mindenki lelkét megviseli.
Ezen a három állomásos turnén végigkövethetitek, mi hogyan dolgoztuk fel ezt a témát. Tartsatok velünk, mert a turné végén egy szerencsés nyertes a Fumax Kiadó által felajánlott jutalomban részesül, ami nem más, mint a könyv egy példánya.
Miért pont ez? A Fumax az egyik kedvenc kiadóm, így mindig figyelemmel kísérem a friss megjelenéseket, most már a szépirodalom kategóriában is.
Fülszöveg: "Még a szörnyeknek is szükségük van a békére. Még a szörnyeknek is szükségük van valakire, aki valóban meg akarja hallgatni és hallani őket, hogy egy napon megtaláljuk a szavakat, amelyek többek üres dobozoknál. Talán akkor megakadályozhatjuk, hogy a hozzám hasonlók létrejöjjenek."
A szigorúan őrzött börtön halálsorán raboskodó fogoly egyedüli menedéke a megálmodott szavakban rejlik, a nyelv hatalmán keresztül megteremtett világban. Nincsen neve, nem tudjuk a bűnét sem. De figyel, megérzi azt is, amire mások képtelenek. Látomásai, melyekben aranyszőrű paripák vágtáznak a börtön alatt, és olvadt fémként csurran hátukról a hőség, a börtönélet pusztító erőszakosságával ötvöződnek.
Két kívülálló lép világába: egy bukott pap és a hölgy, egy nyomozó, aki eltemetett morzsák után kutat a rabok múltjában, amelyek megmenthetik a kivégzésre várókat. Egy York nevű gyilkos múltjába ásva fájdalmas titkokra bukkan, amelyek felülírják a megszokott elképzeléseket áldozatról és bűnözőről, ártatlanságról és bűnösségről, míg végül a Hölgy saját megdöbbentő múltjára is fény derül.
És a rab várakozik, várja, hogy az ő történetét is meghallgassa valaki.
Mert még a szörnyeknek is van történetük.
Ez a fájdalommal teli, ugyanakkor költői regény emlékeztet a mindannyiunkat összekötő emberségre, és arra, hogy még a legszörnyűbb, rémálomba illő valóságban is létezhet szépség és szeretet.
A kötetet a neves műfordító és írónő, Kleinheincz Csilla ültette át magyar nyelvre.
Vélemény: A Fumax Kiadó David Benioff a Tolvajok tele című művével elindította a Fumax-Irodalom sorozatot. A könyv nagy hatással volt rám és reméltem, hogy a sorozat következő szépirodalmi műve is lesz legalább annyira jó, mint a Tolvajok tele volt. Az elvarázsoltak még a vártnál is jobban tarolt nálam, még a Tolvajok telét is felülmúlta. Rene Denfeld könyve bekerült nálam a saját kis "ezt el kell olvasnod mielőtt meghalsz" listámra. Ha valakinek meghatározó olvasmányt fogok ajánlani, most már Az elvarázsoltak is ott lesz közte. Miért is? Mert olyan, mint a Halálsoron vagy A remény rabjai. Ezek pedig nagy klasszikusok a börtön témájú alkotások közül. Az elvarázsoltak is ugyanúgy mélyen felkavart, mint Stephen King előbb említett két története. Nagyon mélyen megérintett a sztori és a narráció, erre nagyon kevés író képes. Üdvözlöm Rene Denfeldet a kedvenc íróim között, remélem, hogy olvashatok majd még tőle.
A helyszínünk egy börtön, amit az egyik rab mutat be nekünk, ő a fő narrátora a történetnek. Az ő szemén át látjuk az eseményeket, magát a börtönbeli létet. Még olyan dolgokról is tudomást szerzünk, amik a cellán kívül történnek. Különlegessége az egésznek, hogy ez a rab nem beszél senkivel, egyáltalán, hanem inkább figyel. Annyira introvertált, hogy tökéletes, bár nem feltétlenül hiteles megfigyelője lesz az ottani életnek. A hitelességével bajban voltam, mert nem tudtam eldönteni, hogy a rabunk egy kicsit elmebeteg és ezért lát aranyszőrű paripákat eldübörögni minden egyes kivégzésnél, vagy csak én nem értettem ezt az írói képet. Lehet, hogy volt valami jelentősége az aranyszőrű paripáknak, a falakban munkálkodó kis emberkéknek és az urnák között garázdálkodó és hamvakat falatozó szörnyecskéknek. De nem számít, hogy ő volt elmebeteg vagy én voltam értetlen, mert maga a hangulat és az elbeszélés módja a lényeges.
A rab "hallucinációi", képzelgései különleges hangulatot kölcsönöztek a regénynek. A tisztább pillanatokban remek elbeszélővel van dolgunk, aki minden egyes apróságot lát, még olyan dolgokra is felfigyel, amit nem is feltételeznének róla a rabtársak vagy az őrök. Valamiért elkerülik őt és fizikailag nincs annyira benne a vérkeringésben, de közben meg ő az egyetlen, aki a legszervesebb része az egésznek. Tud az igazgató magánéleti problémáiról, tudja, hogy ki miért raboskodik, tudja, hogy kik a sereghajtók, a bandavezérek. Tudja olvasni a tálcákba vésett titkos börtönbeli üzenetváltásokat, tudja, hogy melyik őr korrupt, ki miben mesterkedik, kitől mit és hogyan lehet beszerezni és még sorolhatnám. Viszont azt senki sem tudja, hogy ő minden ilyen tudás birtokában van. Egy bezárt szörnyet látnak, akinek egyetlen foglalatossága, hogy az igazgatótól kapott könyveket olvassa és néha rohamot kap, valamint, hogy nem beszél. Mi is csak ennyit tudunk róla.
A kevésbé tisztább pillanatokban, amikor a nyugodt olvasás és elbeszélés időszakát felváltja az őrület és a rohamok, akkor kerülnek elő a paripák, a falakban lévő emberkék és az elhamvasztott halálraítéltek maradványai közt falatozó szörnyek. A rab őket is látja. A paripákat imádja, hiszen az erőt, a vad szabadságot jelképezik számára, a falakban lévő emberkéktől tart és megőrjítik őt, a szörnyecskéktől pedig egyenesen retteg. Megszokott életét és világát felkavarja a Hölgy, a nyomozónő és egy másik rab, York ügye. A Hölgy azért érkezik, hogy megmentse a halálraítélt York életét, ha még lehetséges. Ő ezzel foglalkozik, a halálraítéltek ügyeiben nyomoz akár évekkel később is. Ez a terület egyfajta plusz ellenőrzési pont. Mi van, ha tévedtek az ügyvédek annak idején? Mi van, ha tévedett a bíró? Mi van, ha nem helyes az ítélet? Mi van, ha új bizonyítékok kerülnek elő? A Hölgy dolga, hogy York esetében találjon arra bizonyítékot, hogy helyes vagy helytelen volt az ítélet.
A Hölgy kerül a regény középpontjába, minden őkörülötte forog, de mégsem lesz ő sem főszereplő, mint ahogy a rab sem. Ugyanis mindenkinek megrázó és meghatározó szerepe van. Emberi sorsokat ismerünk meg és egy olyan világot, amit jobb, ha sosem tapasztalunk meg másként csakis regényekből vagy filmekből. Az erőszak szinte minden fajtája említésre kerül a regényben, borzasztó és letaglózó történetek tárulnak elénk, ahogy a Hölgy egyre jobban előrébb halad a nyomozásban és ahogy a rab egyre több mindent oszt meg velünk. A Hölgy élete is megváltozik az ügy miatt. Az ő múltja sem volt egyszerű, a munkája sem az, és jelenleg nincs is magánélete.
A sorsok, az emberi történetek, a sok borzalom teljesen letaglóztak, pedig nem először találkoztam ilyen sztorival. Morbid, hogy ezt írom, de valahol egyben megható is volt a történet és szépséget is találtam benne. A rabot pedig annak ellenére nagyon megszerettem, hogy közben tudtam, hogy valami szörnyűséget követhetett el, ha már a halálraítéltek között van. Megtaláltam benne a szörny mögött megbúvó embert, az érző és szeretetre vágyó lényt. A legjobb szó rá talán az együgyű. Végig abban reménykedtem, hogy valahogy kiderül, hogy tévedésből van ott, nem is ő követte el azt a gaztettet, de rá kellett jönnöm, hogy ez nem az ő története, hanem mindenkié, ő csak egy apró porszem a nagy rendszerben.
Egyszerűen zseniális, ahogy az írónő megírta a könyvet. A furcsa szó mellé betenném a szótárba hivatkozásnak ezt a regényt. Felkavart, összezavart és mégis volt benne rendszer. Nem tudom, hogy ki volt a főszereplő. A rab? A Hölgy? York? A bukott pap? A többi börtönlakó? Egyik sem és mindegyik egyszerre. Miről szólt a regény, mi volt a központi esemény? A rab megmentése? York ügye? A börtönélet? A Hölgy élete? Mindegyik és egyik sem egyszerre. Ezt a furcsaságot egyszerűen nem tudom megfogalmazni, ezt érezni kell és akkor mindenki meg fogja érteni, hogy miről beszélek. Rengeteg érzést, szinte az összeset, ami létezik, kiváltotta bennem a regény, ezért cincált meg ennyire és ezért volt zseniális.
Szóval, ha nem tudod mit olvass legközelebb, figyelmedbe ajánlom ezt a regényt. A hiperérzékenyeket kikészítheti, de aki már megedződött valamennyire, nagyon fogja értékelni ezt a történetet és az egyik legjobb könyv lehet a számára, amit olvasott. Nekem az lett.
Történet: 6/5 pontból
Kedvenc: a narrátor, a Hölgy
Tetszett: az elbeszélés stílusa, a történet
Nem tetszett: -
Fordította: Kleinheincz Csilla
Oldalszám: 214 oldal
Kiadó: Fumax Kiadó
____________________________________________________________________________________ 
Blogturné extra
Idézetek
"...Ismét meghallom hangjában a záport.
A hölgy még nem vesztette el a szabadság hangját. Amikor nevet, hallani a fák között motozó szelet és a járdára cseppenő vizet. Érezni arcunkon az eső gyengéd simogatását és a nyílt terekben hangzó nevetést, mindazon dolgokat, amiket mi a zárkasoron sosem érezhetünk."
"A nő ismeri a szabályt. Az emberi érintést megtagadták a halálsor lakóitól. Ez része a büntetésüknek. Csak ezért a gesztusért cserébe elveszítheti az engedélyét. Így aztán másik ajándékot ad. Olyan közel lép, hogy York érezhesse a melegét."
"Olykor, ha könyvet olvasok, a többi emberre gondolok, akik érintették, mielőtt eladományozták. Talán a könyvet, amelyet olvasok, egy kedves nő fogta a kezébe, aki kisbabájával ledőlt szunyókálni. Láttam magam előtt, ahogy nyári ruhájában kifakult, rózsamintás vászon ágyneműn fekszik, a könyv nyitva világít a napfényben. Talán a napfény egy része beleivódott az általam érintett lapokba."
"Elképzelem milyen lehet hullakomornyiknak lenni. Fölemelni a testeket és érezni távozásuk súlyát. Milyen különös, hogy a halottak többet nyomnak, mint az élők. Az ember azt gondolná, épp az ellenkezője az igaz, de nem. Azt hiszem, azért van ez, mert a lelkek könnyedséggel és fénnyel töltik meg a testeket. Amikor a lélek távozik, a testnek nem marad semmije, és kétségbeesetten szeretne visszatérni a földbe. Ezért olyan súlyos."
"A lovak vágtatnak, én pedig azt gondolom: fussatok lovak, hajrá! Válaszul még közelebb dübörögnek a földhöz, patáik az alvilágot tiporják boldog futásuk közben, olvadt testük a felszínre küldi aranyló hőjüket."
___________________________________________________________________________________
Nyereményjáték
A börtönben sokféle ember megfordul, különböző bűnöket követnek el, mi azonban most sorozatgyilkosokat keresünk.
A kép és a rövid leírás alapján ki kell találnotok, kiről lehet szó, és a választ beírni a rafflecopter megfelelő mezőjébe, és esélyetek lehet megnyerni Az elvarázsoltak egy példányát.
Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre tud postázni. A nyertesnek 72 órája van válaszolni a kiküldött e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.
Amerika első „posztmodern” sorozatgyilkosa, aki jó kinézetű, megnyerő külsejű férfi volt. Hivatalosan 30 emberölést vallott be, de később 35-36-ot ismert be. Egyes becslések alapján, akár több mint 100 embert is megölhetett. Két alkalommal is megszökött a börtönből, majd egy napon belül többször is gyilkolt. Időnként pár óra leforgása alatt több nőt is elrabolt ugyanarról a környékről. 1989-ben villamos székben kivégezték. Áldozatainak bizonyított száma: 35, bűnelkövetés évei: 1974-1978.
a Rafflecopter giveaway
____________________________________________________________________________________
További állomások
06/02 Könyvszeretet
06/03 Always Love a Wild Book
06/04 Bibliotecha Fummie
____________________________________________________________________________________
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése