Amikor nagy csalódás ér, azt hiszed, itt a világ vége. Semmi másra nem vágysz, csak hogy valóban vége legyen…
Ám mit csinálsz akkor, ha tényleg vége szakad? Ha összeomlik körülötted a világ, és egyszer csak vérszomjas szörnyeteggé válik körülötted mindenki? Ha tudod, hogy csupán egy maréknyi túlélő maradt és Te egy vagy közülük? Folytatod-e? Túléled-e? Mit teszel?
Sloane pontosan ebbe a helyzetbe kerül Courtney Summers Éles helyzet című poszt-apokaliptikus ifjúsági regényében. Akarjátok-e tudni, hogyan alakul a lány sorsa? Hogy dönt, mi történik vele és a társaival? Tartsatok velünk június 2-11. között a könyv nagyszabású blogturnéján, s mi elmeséljük, hogy bennünk milyen élményeket keltett a történet. Mesélünk az írónőről, a karakterek személyiségéről, a zombik legendájáról és megjelenítéséről az irodalomban és a filmekben. Hallgasd meg a könyv ihlette zenelistánkat, tekints bele a könyvbe a legjobb idézetek segítségével, és nem utolsósorban játssz velünk a könyv három példányának egyikéért!
Jöjjön hát az apokalipszis!
Miért pont ez? Nem tartoznak a kedvenceim közé, de néha kedvet kapok a zombikhoz.
Fülszöveg: Hat gimnazista az iskolájában próbálja kibekkelni a világvégét. Sikerülhet nekik?
Az apokalipszis most van. Hat diák bevette magát a gimnáziumba, de kevés vigaszt nyújt a menedékhely, ha az élőhalottak folyamatosan püfölik az ajtót. Egyetlen harapás elég ahhoz, hogy megöljön valakit, aki aztán önmaga rettenetes hasonmásaként tér vissza.
Sloane Price ezzel ki tudna egyezni. Az ő világa már fél éve véget ért, azóta nem nagyon tudja, miért van még életben. Ez az alkalom kapóra jönne a távozásra. Miközben alig várja, hogy az élőhalottak átjussanak a védelmi vonalaikon, kénytelen a világvégét öt társa szemével nézni, akik viszont élni akarnak.
De ahogy a napok vánszorognak, meglepő módon változik az emberek túlélési ösztöne, és a társaság sorsát egyre kevésbé a kinti események határozzák meg, sokkal fontosabbá válnak a benti világ kiszámíthatatlan élet-halál kérdései.
Mibe lehet kapaszkodni, ha már minden elveszett?
Vélemény: Nem bírom annyira a zombikat, de néha "ráfanyalodok" az ilyen történetekre. Muszáj az adrenalin-szintemet magasan tartani még akkor is, ha olvasok. :D Nem szeretem őket, mert nekem ők nem tűnnek igazi ellenségnek. Az igazi ellenség az, amelyik szinte elpusztíthatatlan, iszonyatosan ravasz, borzasztóan erős és gyors, tehát nem találni fogást rajta, csak hosszas küzdelem és nyomozás után. A zombik ezzel szemben ostobák, bambák, lassan mozognak és egy fejlövéssel ki lehet őket iktatni. Fegyver ugye meg mindig előkerül valahonnan. A hatalmuk inkább abban áll, hogy sokan vannak és azért rémisztőek, mert előtte emberek voltak, gyakran a főhősök ismerősei vagy családtagjai, nem pedig vadidegenek. Egyébként engem egy kissé untatnak, nem is miattuk szeretem ezeket a történeteket.
Imádom a hentelős sztorikat. Amiben nem folyik minimum tíz liternyi vér, nincs benne kaszabolás, meg hullahegyek, az valahogy nem köt le. Teljesen normális lelkivilágom van egyébként, de kinek a pap, kinek a papné. A zombik megadják ezt az alaphátteret, amit elvárok, de mégis azért bírom ezeket a történeteket, mert egy nagyon fontos kérdéssel foglalkoznak akár tudatosan, akár tudattalanul. Ez a kérdés pedig, hogy miként tudsz ember maradni közöttük? Kénytelen vagy túlélni, kénytelen vagy emiatt ölni, lehet, hogy éppen a saját szüleidet, a szerelmedet, a barátaidat. Hogyan képes ezt egy ember feldolgozni? Hogyan képes megőrizni az épp elméjét mindezek után?
A másik nagy vonzereje a zombis történeteknek a jól kidolgozott világ. Minden sztori megegyezik abban, hogy egy vírus okozza a zombiságot, de ezt az alaphelyzetet kell egy kicsit megcsavarnia az íróknak és a filmkészítőknek. Honnan van a vírus? Véletlenül jelent meg vagy szándékosan alkották meg? Mit reagál a társadalom? Hogyan tudnak védekezni? Hogyan tudnak túlélni? Milyen megoldást tudnak kitalálni? Lesz-e végső győzelem? Egyáltalán létezik olyan, hogy végső győzelem? Ha ezeket a kérdéseket kezdi feszegetni egy zombis regény, akkor már végképp leköt. Főleg, ha még a katonaság is megjelenik a színen.
Ez a könyv viszont más volt, meg is lepett. A zombik csak statiszták voltak, a világvége csak egy háttér volt. A fentebbi kérdéseket nem válaszolta meg. Folyt ugyan vér és meghaltak páran vagy sokan, ahogy vesszük, de az adrenalin-szintem nem emelkedett meg különösebben. Mégis bírtam a könyvet, mert egy másik "szívem csücske" témához nyúlt és ahhoz elég erőteljesen. Rengeteg lélektani elem volt a könyvben és ez kötött le igazán. Nem is érdekeltek már a zombik, az okok sem, az se, hogy jön-e a katonaság, az se, hogy honnan ered a vírus. A karakterek érdekeltek és a saját háttértörténetük.
Sloane-é volt a legerősebb lelki nyavalya, hiszen egyedül maradt a bántalmazó apjával. Anyját már korábban elveszítette, a nővére pedig egyszerűen csak lelépett és otthagyta őt a "pokolban". Sloane annyira elkeseredett, hogy állandóan az öngyilkosság jár az eszében, de a zombihelyzet miatt kénytelen egy kicsit másra is koncentrálni. Ugyan apjától megszabadul, de a problémái más formát öltenek. Bemenekül egy iskolába, szinte alig ismert társaival, hogy valahogy túlélje ezt az egészet, ha egyáltalán túl akarja élni. Neki végül is tök mindegy, mert annyira a padlón van, hogy szinte semmi sem érdekli, főleg az élet nem. De ahogy egyre több időt tölt el társaival, lassan ő is elkezdi értékelni az életet és valamennyire ragaszkodni kezd hozzá.
A karakterizálás nem volt csillagos ötös, de azért jól elkülönültek egymástól a szereplők, mindenkinek volt valami pokol az életében, ami most előtérbe került. Fontossá váltak az olyan dolgok, mint család, barátok, szeretet, miközben lényegtelenné váltak a hétköznapi problémák, mint a szülőktől való lopás, vagy puskázás egy dolgozatnál.
A legjobban azt élveztem, hogy ebben a feszült helyzetben milyenné válnak a karakterek. Milyen emberi reakciók bukkannak felszínre. A bizalmatlanság az egyik kulcsfogalom. Az őrületbe tudja kergetni az embert. A lélektani része kiváló volt a könyvnek. Bár a zombikat így meg nem tudom hova tenni, mert ez nekem nem volt zombis könyv, felőlem pónik is rohangálhattak volna az iskola körül, az se érdekelt volna, mert maga az emberi lény és a lélek volt a középpontban számomra.
A könyv néhol izgalmas, bár nem ez a jellemző az egészre. A hangulata nyomasztó, néhol szívfacsaró és a történet maga elgondolkodtató. Az erős lélektani jelleg miatt viszont mindenképpen olvasásra ajánlom! Az utolsó fejezetet tartom a legdurvábbnak, imádom az ilyen lezárásokat.
________________________________________________________________________________________________
Történet: 4/5 pontból
Tetszett: a stílus
Nem tetszett: kevés a horror rész
Fordította: Papolczy Péter
Oldalszám: 288 oldal
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Megjelenés: 2014. június 12.
________________________________________________________________________________________________
Nyereményjáték
A zombik bizony félelmetesek. Görnyedtek, koszosak, véresek, szaggatottak, ráadásul rémisztőbbnél rémisztőbb hangokat adnak ki magukból.
Most is... Figyeld csak? Vajon mit kiabálnak Rád?
Keresd meg minden turnéállomáson a kiemelt szavakat, amelyek a kiabáló zombikat rejtik. Kattints rájuk, gyűjts össze a betűket, amit rádkiabálnak, és rakd össze őket megfelelő sorrendben. Ha ügyes voltál, megtudhatod az Apokalipszis szó egyik jelentését!
Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz! Amennyiben a nyertes 72 órán belül nem válaszol a sorsolás után kiküldött értesítő emailre, úgy új nyertest sorsolunk!
a Rafflecopter giveaway
________________________________________________________________________________________________
A többi zombi
06/02 Roni Olvas
06/03 MFKata gondolatai
06/04 Deszy Könyvesblogja
06/05 Dreamworld06/06 Kelly és Lupi Olvas
06/07 Always love a wild book
06/08 Nem harap a...
06/09 Bibliotheca Fummie
06/10 Media Addict
06/11 Könyvszeretet
________________________________________________________________________________________________
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése