Most olvasom a HVG Extra Pszichológia magazint (két könyv között szeretem a tartalmas magazinokat is olvasni) és egy nagyon érdekes cikket találtam benne az írói válságról és hogy híres írók hogyan küzdöttek ellene. Csak pár érdekességet ragadok ki belőle.
Ha írói válságban vagy akkor állj fel és írj úgy!
Lionel Shriver (Beszélnünk kell Kevinről), Ernest Hemingway és Virginia Woolf is alkalmazta ezt az egyszerű eszközt. Állítólag így jobban áradnak ki a szavak az emberből. Philip Roth még járkál is közben. Egyébként én így szoktam tanulni és tényleg nem rossz, leszámítva azt, hogy iszonyatosan fáradt lesz az ember a végére fizikailag is, na meg kikoptatja a szőnyeget.
Nem hagyd, hogy elvonják a figyelmed!
Az egyik író szerint az a jó megoldás, ha füldugót használ és erre még fülhallgatót is feltesz, amiből fehér zaj sugárzik. Az internetes blokkoló programok se rosszak a mai világban, amik nem engedik, hogy a beállított oldalra fellátogasson az ember. Csak ez azért érdekes, mert a kutatáshoz elengedhetetlen az internet és ha már egyszer ott van az ember, akkor nagyon nehéz nem kikötni valahol máshol, mint ahova eredetileg szeretett volna eljutni. Bár a kutatás után már nincs rá szükség. Inkább a hiányzó önuralom áthidalására lehet jó.
Megjegyzem, hogy olyan programok is vannak, amik meg írásra sarkallnak. Részt vettem annak idején a NaNoWriMo versenyen (egy hónap alatt kell megírni egy 50.000 szavas kisregényt) és ott előszeretettel használják a versenyzők ezeket. Nagyon kreatívak és változatosak. Ha pl. nem írsz egy darabig, akkor a program szépen elkezdi kitörölni, amit addig írtál. Van olyan is, hogy egy olyan számot rakd be neked, ami halálra idegesít és még sorolhatnám.
Ezeket Victor Hugo még nem használhatta és én eddig úgy gondoltam a munkásságát tekintve, hogy nem is kellett volna neki, de a cikk szerint mégis. Ő az utca csábításától és a forgalom zajától tartott, így meztelenül írt és a ruhái el voltak rejtve.
Csinálj valami őrültséget!
Azt hittem, hogy Victor Hugo írási stílusa elég extrém, de aztán tovább olvastam a cikket és találtam benne olyan írót, aki íjakkal lövöldözte a szomszéd fáját, Dan Brown meg olyan asztalhoz ül, ami elforgatja magát, így a feje tetejére állítva elmélkedik. Hallottam már róla, hogy néha hasznos, ha az ember pár másodpercet a feje tetejére állva tölt, de hogy ettől ihletet kapjon valaki az elég furcsa.
Az viszont elég jó módszernek tűnik, amit az egyik író követ. Egy jegyzettömböt és tollat tart az ágya mellett, hogy le tudja írni az álmait. Nekem is sikerült már összehoznom így pár novellát (a minőségről inkább hallgatok, de ötletelésnek nem volt rossz). Az embernek néha nagyon furcsa és filmbe illő álmai tudnak lenni.
Hagyd az egód érvényesülni!
"Terry Pratchett szerint az írói válságot azok a kaliforniai írók találták ki, akik nem tudnak írni". (HVG Extra Pszichológia 2013/03. szám 105. old.) Jó kis egója lehet, nem? De sokan mások is úgy vannak vele, hogy őket nem éri utol az írói válság. A mázlisták! Szerencsére mi olvasók nem érzékelünk ebből semmit, mert sorra adják ki az írók a jobbnál jobb könyveket és bár fura módszerekkel, de leküzdik a holtpontokat.
Ajánlás
A cikk végén ajánlják a HVG Könyvek kiadásában Robert Schnackenerg Híres szerzők titkos élete című könyvét (Kiadás: 2010), így felkerült a kívánságlistámra. Feltételezem, hogy csupa ilyen érdekességeket írhatnak benne, majd nyilatkozom, ha elolvastam.
___________________________________________________________________________________________
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése