2016. február 28., vasárnap

   Volker Kutscher Gereon Rath felügyelője 2014-ben mutatkozott be nálunk a Tisztázatlan bűnüggyel, mely a General Press Kiadónál jelent meg. Idén elérkezett a folytatás is, melyben Rath már a gyilkosságiaknál dolgozik az erkölcsrendészet helyett és még önfejűbb, mint az első részben volt. Szüksége is van rá, hiszen Berlinben egy sorozatgyilkos munkálkodik, aki a feltörekvő színésznőket pécézte ki magának és a bürokrácia nem alkalmas arra, hogy egy ilyen nagyágyút elkapjanak. Az izgalmas nyomozás és Rath szórakoztató stílusa mellett az író elkalauzol minket a filmkészítés világába, ahol újdonságként és a jövőt erősen meghatározva felbukkan a hangosfilm. 
  Tartsatok velünk ezen a három állomásos turnén és ismerjétek meg Rath felügyelőt és a filmtörténelem egyik átütő korszakát. Ha szerencsések vagytok és helyesen válaszoltok, akkor esélyetek van megnyerni a General Press Kiadó által felajánlott három Csendes halál regény egyikét. 

Volker Kutscher - Csendes halál (Gereon Rath #2) 

 Miért pont ez? A fülszöveg rögtön magával ragadott, szeretem a filmek világát és a sorozatgyilkosos sztorikat is.

 Fülszöveg: Élete a film - ölni tudna érte... 
  Gereon Rath újra nyomoz! 
  Berlin, 1930. Betty Winter, az ünnepelt színésznő halálos balesetet szenved egy filmforgatás alatt. Rázuhan egy fényszóró, színész kollégája pedig kétségbeesésében egy vödör vizet önt az összeégett nőre, aki az áramütés miatt azonnal életét veszti. Az ügy kivizsgálására az önfejű Rath felügyelőt jelölik ki, aki hamar rájön, hogy a filmsztár halála nem a véletlen műve. Amikor beleveti magát a nyomozásba, a filmek világának sötét oldalán találja magát: rivalizáló producerek, derékba tört karrierek, megcsalt szerelmesek közt. Időközben színésznők tűnnek el, majd bukkannak fel elhagyatott mozik színpadán - holtan, kisminkelve, a hangszalagjaik kivágva: egy sorozatgyilkos garázdálkodik Berlin utcáin. Rathnak nemcsak az alvilág árnyaival kell felvennie a harcot, hanem a saját démonaival is: indulatai és konoksága miatt kiesik a pikszisből főnökeinél, egykori szerelme újra feltűnik a színen, és korábbi ballépéseinek emlékei is kísértik. 
  Volker Kutscher (Tisztázatlan bűnügy) letehetetlenül izgalmas regénye ismét a harmincas évek Németországát kelti életre, és a történelmileg pontos korrajz ezúttal a hangosfilm megjelenésének nyertesei és vesztesei közé kalauzolja az olvasót. 

Vélemény: Bár az első résszel, a Tisztázatlan bűnüggyel meggyűlt a bajom, úgy éreztem, hogy van potenciál a sorozatban. Eleve a második kötet, a Csendes halál miatt figyeltem fel a krimisorozatra, - melyből végül turnét is indítottunk -, mert a fülszöveg egy olyan hangulatot ígért, amit kár lett volna kihagyni. Szerencsére a második rész klasszisokkal jobb volt, mint az első, így Gereon Rath bekerült a kedvenc felügyelőim sorába. Már az első résznél is ő volt a húzóerő, de megszeretni úgy igazán a Csendes halálnál sikerült. Ez a sorozat is egy kötet-egy ügy stílusban íródott, így az élvezhetőség szempontjából nem szükséges minden részt végigkövetni, nem marad hiányérzet, a háttérinfókat a szereplőkről pedig pótolja az író. Akik nem olvasták az első részt, azoknak egy kis gyorstalpaló arról, hogy ki is az a Gereon Rath.

  Gereon Rath felügyelő Kölnben kezdte pályafutását a gyilkosságiaknál, de egy véletlen baleset folytán lelőtt egy fontos személyt. Az ügy nagy port kavart, az áldozat apja, aki nagykutyának számított a sajtónál, lejárató hadjáratba kezdett és addig nem akart nyugodni, míg tönkre nem teszi a felügyelő karrierjét. Rath-t végül úgy sikerült kimenekíteni ebből a szorult helyzetből, hogy az édesapja, aki bűnügyi tanácsos, jó barátságot ápol a berlini rendőrség fejesével, így szívességből áthelyezik Ratht-t, de az erkölcsrendészetre. Miközben Kölnben azt hintették el, hogy Gereon Rath visszavonult, a lejáratás sikerült, addig titokban folytatja a pályafutását Berlinben, de újra alulról kezdi. Így kerül be a Vörös Várba, a berlini rendőrséghez. Kapcsolatainak, némi véletlennek és elszántságának köszönhetően, hamarosan átkerül a gyilkosságiakhoz, ahol rivalizálni kezd a sztár főfelügyelővel, Böhm-mel. Szinte mindenki utálja Gereon Rath felügyelőt, ki a titkos kapcsolatai miatt, ki az önfejű és öntörvényű stílusa miatt, ki a törtetése miatt, ki pedig csak azért, mert. És még nem is tudnak a se veled, se nélküled kapcsolatáról Charlyval, aki a rendőrségnél gyakornakoskodó gépírónő. Úgy tűnik, hogy egyedül csak Gennat felügyelő - akit mindenki Buddhának hív a tekintélyes termete miatt - kedveli őt őszintén és a pártfogásába veszi. Természetesen Rath nála is kihúzza a gyufát. 

A Csendes halálban Rath felügyelő így már a gyilkosságiaknál dolgozik, kap saját irodát és egy titkárnőt is, de szinte alig tartózkodik a rendőrség épületében, állandóan az utcákat járja. Részben azért, mert véleménye szerint nem lehet egy ügyet az asztal mögött ülve megoldani, segget növesztve, mint ahogy az igazi bürokraták teszik, részben pedig azért, mert bujkál a fejesek elől, ugyanis mindenkinek valamiért a bögyében van és vaj is van a füle mögött. Nem hajlandó követni a felettesek utasításait, ha kirakják egy ügyből, ő csak azért is tovább nyomoz, csak a saját szakállára, ráadásul nem mindig tisztességes vagy szalonképes módon szerzi meg az információit. (Kíváncsi vagyok, hogy melyik résznél fogják kirakni a rendőrségtől és kezd magánnyomozó vállalkozásba, ha egyáltalán az írónak vannak ilyen tervei a karakterrel.) Alap esetben én sem bírom azokat az embereket, akik a családi, haveri vagy egyéb kapcsolataikon keresztül jutnak előre, nem pedig a saját erejükből és munkájukból, ráadásul Rath-t nem is lehet igazán erkölcsösnek vagy tisztességesnek nevezni, de mégis van valami ebben a pasiban, ami miatt egyszerűen nem lehet nem kedvelni. Talán a túlzott önbizalma, talán a "teszek mindenre és mindenkire magasról, én márpedig megoldom ezt az ügyet" stílusa miatt vagy pedig az élethez való hozzáállása miatt. Mintha semmi nem fogna rajta, őt csak a munkája érdekli és néha Charly. Az írónak sikerült egy olyan felügyelő karaktert létrehoznia, akiből fogalom vagy példa válhat, ez pedig nagyon fontos a krimisorozatoknál. Ha a főhőst és a csapatát nem sikerül megkedvelnem, akkor általában nem is folytatom a sorozatokat. A Vörös Várban azonban mindenki kedvelhető vagy éppen nagyon utálható, így a hatalmi harcok is plusz izgalmat adnak a nyomozás mellett. 


 Az ügy eléggé összetett és a regény is, hiszen nem csak a főszál nyomozása zajlik, hanem a háttérben egyszerre több ügy is, a magánéleti vonalon túl. Ezért is ilyen vastag a kötet, hiszen sok szál mozog egyszerre, de ezek nagyon szépen összefutnak. Néha azért volt még olyan rész, amit egy kicsit túlírtnak éreztem, de az első részhez képest sokat fejlődött a stílus és kezd inkább eszköz lenni a túlírtság. A szokásosnál lassabban hömpölyög a nyomozás szál és néha feltartja egy másik szál vagy a túlírtság, de ezáltal van esély jobban megismerni a csapatot vagy Rath felügyelő apró dolgait is, amik még jobban kirajzolják a karakterét és a kapcsolatait. Fontos mellékszereplő a barátja, Weinert is, aki újságíró. Ebben az időben is már nagy szerepe volt a sajtónak a rendőrségi ügyekben, így előnyös ez a barátság mindkettőjük számára. 

A Csendes halál hangulata is könnyedebb vagy inkább populárisabb volt, mint a Tisztázatlan bűnügyé. Az első rész nagy hangsúlyt fektetett a történelemre, az akkori politikai helyzetre, míg a második kötetben inkább az akkori hétköznapi élet és a filmes világ játszott fontosabb szerepet, politika pedig alig volt, de ettől függetlenül történelemhű maradt a regény. A legjobban az tetszik még a regényben, hogy akkoriban a technika hiányában is eredményesen tudtak dolgozni a rendőrök és nyomozók. Az író úgy tudja élvezetesen és izgalmasan felépíteni a nyomozás szálat, hogy a karakterei kizárólag csak a kor technikájával tudnak élni. Mobiltelefon hiányában az információk nem tudnak azonnal gazdát cserélni, többet kell a szereplőknek mozogni is, a megfigyelés is nem kamerákkal, meg egyéb kütyükkel történik, hanem a klasszikus módon (kocsiban ül órákat két rendőr), nincs nyomkövető, nincs térfigyelő kamera, stb. Ezáltal nagyon különleges hangulata van a regénynek. Egészen más érzés így végigkövetni egy nyomozást, mint a napjainkban játszódó krimiknél. Az pedig, hogy európai írótól olvashattam európai helyszínen játszódó regényt, még egy plusz pikantériája az egésznek. Egészen más az európai stílus, mint az amerikai és felüdülés volt egy kicsit ilyen regényt olvasni. 

Az ügy nagyon érdekes volt, már csak azért is, mert szorosan összefüggött a hangosfilm megjelenésével. Érdekes volt látni, hogy az akkor újdonságnak számító technikához hogyan viszonyulnak mind a filmkészítők, mind a színészek, mind pedig az átlagemberek. Forgatási helyszínről, forgatási helyszínre járhattam a csapattal és beláthattam a kulisszák mögé. Az egyik készülő film egy részletét fel is használták, mint nyomozati eszközt, ez is újdonságnak számított akkoriban. Ezúttal a gyilkos hangja is megjelent, így egy idő után ki lehetett következtetni, hogy ki lehetett a tettes, de a miértekre és a hogyanokra őáltala jöhettünk rá. Egy kis pszichológiai elemzés és a gyerekcipőben járó profilozás is megjelent a lapokon, ami szintén nem volt még bevett gyakorlat akkoriban. Igazi csemege ez a regény és már alig várom a következő kötetet, részben azért, hogy Gereon Rath sorsa hogyan alakul, részben pedig azért, mert kíváncsi vagyok, hogy az író mit fog kiragadni a '30-as évekből és mit tesz meg regénye fő momentumának.



___________________________________________________________________________________
Történet: 6/5 pontból
Kedvenc: Gereon Rath, Buddha, Böhm felügyelő
Tetszett: a hangulat, a stílus, a nyomozás
Nem tetszett: néhol egy kicsit túlírt
Fordító: Csősz Róbert
Oldalszám: 596 oldal
Kiadó: General Press Kiadó 
Kiadás éve: 2016
___________________________________________________________________________________
Nyereményjáték 

  A filmtörténelem során a hangosfilm megjelenése volt az egyik olyan sarkalatos pont, amely fellendítette az ipart. Volker Kutscher regényében szintén fontos szerepet játszik, hiszen a gyilkosságok indítéka akár lehet a rivalizáló filmcégek közötti harc is. Néhány filmstúdió ellenzi az új ötletet és legyintenek a hangosfilmre, mintha csak múló szeszély lenne, mások pedig előrelátók és mindenáron az elsők akarnak lenni, akik piacra dobják az első hangosfilmjüket.
   A mostani játékunk során olyan világhíres filmstúdiók nevét keressük, amik már léteztek az 1920-as években és mivel a mai napig aktívan működnek, kockáztattak a hangosfilm kedvéért. Hogy mely filmstúdiókra vagyunk kíváncsiak, azt megtudjátok az állomásokon lévő leírásokból. Kérjük, hogy a cégneveket írjátok be a rafflecopter doboz megfelelő mezőjébe. Mivel az évtizedek során a felvásárlások, összeolvadások és eladások miatt a filmstúdiók neve és cégformája állandó változásban volt, ezért elfogadjuk az 1900-as évekbeli elnevezést és a mait is, a cégforma (pl. Inc., Corp.) feltüntetése nélkül. A nyeremény a General Press Kiadó által felajánlott három Csendes halál regény egy-egy példánya. Jó játékot! 

Carl Lammle alapította 1912-ben ezt a filmvállalkozást, Los Angeles környékén. Átütő sikert csak a ’30-as években ért el, a Nyugaton a helyzet változatlan, a Frankenstein és a Lugosi Béla főszereplésével bemutatott Drakula című filmekkel. Az 1960-as években ők készítették az első televíziós sorozatot. Az 1970-es években Alfred Hitchcock volt a legnépszerűbb rendezőjük, majd George Lucas is megjelent két filmjével. Több ismertebb film mellett a Halálos iramban filmek is ehhez a filmstúdióhoz köthetők. 

Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére válaszolni a megküldött értesítő levelünkre, ellenkező esetben újat sorsolunk.

 a Rafflecopter giveaway

___________________________________________________________________________________
                                   További állomások 



02/28 Könyvszeretet 
03/01 Kelly & Lupi Olvas
03/03 Szembetűnő
___________________________________________________________________________________
Volker Kutscher - Tisztázatlan bűnügy (Gereon Rath #1) 

Miért pont ez? Felfigyeltem a második részre és mivel csak egy részt kellett bepótolni, hogy felzárkózzak, elolvastam ezt is.

Fülszöveg: Berlin, 1929. Egy baljós árnyakkal teli város. Egy kegyetlenül megkínzott férfi holttest. Egy bukott felügyelő, aki a saját szakállára nyomozni kezd... 
  Gereon Rath felügyelő új a városban, nemrég helyezték át Berlinbe. Félreállították, holott korábban gyilkossági nyomozóként dolgozott. Egyik éjjel egy vadidegen orosz férfi dörömböl az ajtaján. Amikor pár nappal később az ismeretlen oroszt holtan halásszák ki a csatornából, a felügyelő úgy dönt, maga próbálja felgöngyölíteni az ügyet. A férfi kopott fényképével a zsebében beleveti magát a nyüzsgő berlini éjszakába. Ekkor még nem sejti, hogy darázsfészekbe nyúlt, és minden sarkon egy újabb rejtélybe botlik majd. 
  Volker Kutscher bűnügyi regénye mesterien eleveníti meg a két világháború közötti Berlint: a nagyváros színes forgatagát és bűnös élvhajhászását már beárnyékolja az egyre erősödő nemzetiszocializmus. Az olvasó lélegzet-visszafojtva figyeli, hogyan manőverezik az ifjú felügyelő a különböző politikai csoportok és a gengszterbandák között, miközben felfejti a tisztázatlan bűnügy szálait.

Vélemény: Ugyan a Gereon Rath sorozat is úgy íródott, hogy egy kötet egy ügyet dolgoz fel, így külön is élvezhetők a részek, én szeretem mindenestül látni a kerek egészet, így a második kötet elolvasása előtt gyorsan felzárkóztattam magam. (Az író egyébként gondoskodik arról a második kötetben, hogy aki nem olvasta az előző részt, az is nagy vonalakban tisztában legyen a főhős és a csapat történetével.) A Tisztázatlan bűnüggyel meggyűlt a bajom, de elszántan végigolvastam és ezt utólag nem is bánom. A második kötetben így már úgy köszöntöttem a csapatot és a felügyelőt, mintha régi ismerőseim lennének. Kész felüdülés volt olvasni a sok amerikai krimi után egy európait, ráadásul egy történelmi krimit, ami az 1930-as évekbe kalauzolt el. A korszak volt a regény egyik legfőbb húzóereje, számomra legfőképp a nyomozói technikák miatt, a másik húzóerő pedig Gereon Rath felügyelő és a Vörös Vár (rendőrség) tagjai. 

  Eleinte furcsa volt beleszoknom a berlini közegbe és a kort is nehezen ragadtam meg, így ez levont az élvezhetőség értékéből, de ezt nem az írónak lehet felróni, hanem nekem. A történelmi tudásom elég gyenge, sokszor pontatlan, amit annak idején tudtam, azt mára már elfelejtettem, így nehezen rázódtam bele a rendőrség mindennapjaiba. Utána kellett olvasnom, hogy mi is volt akkor, hogyan is volt, illetve ismerősök segítettek egy kicsit egy-két dolog értelmezésében. Miután helyre raktam magamban a dolgokat, már sokkal élvezhetőbbé vált a regény. A Tisztázatlan bűnügyben nagy jelentősége van az akkori politikai eseményeknek, hiszen azok nagyon erősen kihatottak az akkori hétköznapokra. Rendszeresen tüntettek a kommunista csapatok, a rendőrök járták az utcákat, hogy a tüntetőket elkergessék, újonnan bevezetett technikaként alkalmazták a vízágyúzást is, de az is előfordult, hogy lövések dördültek el a rendőrség részéről. Ugyan az első világháború már véget ért, nagyon sok ember még úgy élte a mindennapjait, mintha még mindig tartana a háború, nem tudtak visszatérni a rendes hétköznapokba, hanem továbbra is katonásdit játszottak vagy egy következő háborúra készültek. Voltak titkos szervezetek és gyűlések is, a háttérben sok dühös erő munkálkodott. Oroszok hemzsegtek az utcákon, besúgók is és kémek is. A korrupció és az erkölcstelenség pedig virágkorát élte, a rendőrségen az erkölcsrendészek elég elfoglaltak voltak.  

  Gereon Rath felügyelő a berlini erkölcsrendészeten folytatja pályafutását, így olvasóként képet kaptam arról, hogy valójában mivel is foglalkozik a rendőrség ezen része. Voltak elképzeléseim, nem is tévedtem sokat, mindenesetre újdonságként hatott, hogy nem egy gyilkossági csoport útját követem végig. A regény elején éppen bevetésen vannak és egy házban razziáznak, ahol pornóképek és -filmek készülnek titokban. Az elkövetők császárnak öltözve vagy más nemes és híres uralkodó vagy politikus bőrébe bújva készítik az erkölcstelen élvezeti cikkeket. Az erkölcsrendészetisek elég szoros és mindennapi kapcsolatban vannak az alvilággal, gyakran hatalmi fölényüket kihasználva informátorokat is innen szereznek, de nincs olyan komoly felelősségük, mint a gyilkosságiaknak. Gereon Rath kimondottan unja is az itteni munkát és derogáló neki. Kölnben a gyilkosságaiknál dolgozott, de egy ügy kapcsán lelőtt egy fontos személyt. Az áldozat apja nagykutya volt a sajtó világában, így eltökélte, hogy tönkreteszi Rath karrierjét és lejárató hadjáratba kezdett. Rath az édesapja kapcsolatainak köszönhetően - aki bűnügyi tanácsos és jó barátságot ápol a berlini rendőrfőkapitánnyal is - átkerül a berlini rendőrséghez, de alulról kell kezdenie. Kölnben viszont mindenki úgy tudja, hogy a lejárató hadjárat sikeres volt és Rath visszavonult. 


  Nemcsak Gereon utálja az erkölcsrendészetis munkát, de a kollégák is utálják őt, a közvetlen vezető és később Gennat bűnügyi tanácsos kivételével. Ki azért utálja, mert újfiú, ki a titkolt, befolyásos kapcsolatai miatt, ki pedig a stílusa miatt. Rath ugyanis önfejű, csökönyös és törtető. Gyakran semmibe veszi a felettesei parancsait, magánutakon jár és úgy tűnik, hogy képtelen beilleszkedni a rendőrséghez. Nincs még itt olyan régóta, de már beleártja magát egy gyilkossági ügybe, belekeveredik egy másikba, majdnem megölik, tettestárs és szemtanú lesz egy informátor becserkészésénél (értsd: zsarolásánál), kapcsolatba kerül a helyi gengszterekkel és kiszemeli magának a gyilkosságiaknál gyakornakoskodó Charlyt, de ugye házi nyúlra nem lövünk. 

  Rath egy fiatal özvegy lakásának egyik szobáját bérli, a másikat pedig Weinert, egy fiatal újságíró. Mivel a lakásba nem lehet hozni hölgyvendéget, mert az azonnali elbocsájtással jár, véd- és dacszövetség alakul ki a két férfi között Benkhe asszonnyal szemben. Később ez hasznos barátsággá növi ki magát, a sajtónak már akkor nagy szerepe volt a nyomozások során, így mind a ketten jól járnak ezzel a kapcsolattal. Rath ennek a lakásnak köszönhetően keveredik bele a regény fő gyilkossági esetébe. Egyik nap egy feldühödött orosz keresi rajta a társát, mert az Rath előtt ugyanabban a lakásban élt, de most eltűnt. Gereont nem igazán izgatja a dolog, egészen addig, míg meg nem találják a feldühödött orosz hulláját egy kocsiban, amit egy csatornából húznak ki. Saját szakállára és az érintettsége miatt nyomozni kezd az ügyben, melynek a megoldásához vezető út az alvilágon és korrupt rendőrökön át vezet. Egy véletlen során ismét meghal miatta egy ember, így szorulni kezd a nyaka körül a hurok. Egy időre kölcsön is adják a gyilkosságiakhoz, az első ügyében viszont nincs köszönet, ugyanis saját maga után kell nyomoznia.

A gyilkosságiakhoz kerülve megismeri a nagyágyúkat és rögtön rivalizálni kezd Böhm főfelügyelővel, aki az orosz ügyében nyomoz. Rath célja, hogy egyedül megoldja az ügyet, így bebetonozza magát a gyilkosságiakhoz és egyúttal borsot tör Böhm orra alá is. De ez nem olyan egyszerű, ahogy ő azt kigondolta, összecsapnak a feje fölött a hullámok, egyre jobban belekeveredik kétes dolgokba, és a természete sem segíti a karrierjét. Rath úgy nyomoz, mintha a felettesei és a rendőrség nem is lenne. 

  Gereon Rath karaktere elég érdekes abból a szempontból, hogy alapjáraton az ilyen embereket utálom, de benne mégis megvan az a plusz valami, ami miatt mégis bírom. Az önfejűsége és az öntörvényűsége szimpatikus, illetve az elszántsága, hogy mindenáron kikeveredik a kalamajkából és megoldja az ügyeket, ha az övéi, ha nem. A Vörös Vár többi tagja is lassan a szívemhez nőtt, még néhány alvilági figura is, akik szerepelnek majd a következő részben is. Az, hogy megkedveltem őket, nagyon fontos volt, mert amúgy az ügytől és az írói stílustól annyira nem voltam elragadtatva. Pozitívuma a stílusnak, hogy részleteiben megismerhettem az akkori életet és nagyon érdekes volt végigkísérni úgy a nyomozást, hogy a technika még korántsem volt fejlett, így egészen más problémákkal szembesültek a nyomozások során, mint a napjainkban játszódó regényekben. 

  Két nagy problémám volt a regénnyel, ami miatt nem tudott kedvenccé válni (csak a karakterek). Az egyik, amit már fentebb említettem, hogy a történelmi krimi nem nekem való, a hiányos történelmi tudásom miatt nem tudom annyira átélni és értékelni ezt a szálat, ráadásul zavaró volt, hogy ennyire nem tudok képbe kerülni, pedig az ügy szempontjából fontos volt. Ugyan sikerült bepótolnom a hiányzó tudást, nem is vált hátrányomra, csak ha el akarok olvasni egy könyvet, a szórakozás miatt tenném, nem azért, hogy előtte leckéket is vegyek. (Aki viszont szereti a műfajt és alaposan megtanulta annak idején a történelmet, annak nagyon élvezetes lehet ez a kor.) A másik nagy problémám viszont az írónak róható fel. Borzasztóan túlírta ezt a regényt, kétszáz oldallal is lehetett volna kevesebb. Nagyon lassan hömpölyögtek az események, sok olyan dologról írt, ami nem volt releváns a történet vagy az ügyek szempontjából, néhol pedig a kelleténél részletesebben fejtett ki valamit, ami szintén levett az élményből. A sok párhuzamosan futó szál, a többféle ügy és a szálak közötti ide-oda ugrálás, valamint a túlírtság miatt eléggé szétesett a regény és túl gyorsan tett pontot az ügyek végére. Szerencsére a sorozat második részére rengeteget javult a stílus és már egyben volt a sztori, így nem csak a karaktereket, de az írói stílust is sikerült megkedvelnem. Bevezető kötetnek nem volt nagyágyú, de kellemesen elszórakoztatott a karaktereivel és a humorával, a második résznél pedig már rajongóvá is váltam. 

___________________________________________________________________________________
Történet: 4/5 pontból
Kedvenc: Gereon Rath, Buddha (Gennat bűnügyi tanácsos), Böhm főfelügyelő
Tetszett: a nyomozati technikák, a karakterek, a hangulat
Nem tetszett: nagyon túlírt és "szétesett" a regény 
Fordította: Csősz Róbert
Oldalszám: 568 oldal
Kiadás éve: 2014
___________________________________________________________________________________

2016. február 14., vasárnap

James Grippando - Fekete horizont

James Grippando - Fekete horizont 

Miért pont ez? Amiben FBI és tárgyalóterem van, az már rögtön érdekel. Kuba már csak egy plusz vonzóerő volt ahhoz, hogy elolvassam a könyvet.

Fülszöveg: Jack Swyteck épp a nászútját tölti a mesés Key Westen a feleségével, Andie-vel, amikor az amerikai és kubai partok között működő olajfúró torony felrobban. 
  Mi lehetett a katasztrófa oka? Egy trópusi vihar vagy emberi kéz műve volt a robbanás? Megindulnak a találgatások, de úgy tűnik, egyre többen tussolnák el inkább az ügyet. És mintha már nemcsak az óceánra, a part mentén élőkre jelentene fenyegetést a tragédia, hanem azokra is, akik az okait firtatják. A fiatal párt elszólítja a munkája, Jack egy kubai özvegy nevében ad be kártérítési keresetet a katasztrófába odaveszett férje halála miatt, Andie pedig egy nemzetközi nyomozásba csöppen az FBI beépített ügynökeként. 
  Az olaj pedig egyre csak közeledik az amerikai partokhoz, megállíthatatlanul, és mintha vele együtt egy ismeretlen, fenyegető erőnek sem jelentene akadályt a határ. Jacket elrabolják, az ügyfele fürdőszobatükrére vérrel azt a feliratot festik: Felejtsd el! 
James Grippando folytatja Jack Swyteck történetét, amely egyszerre ígér bepillantást a politika, a tárgyalótermek és az FBI világának színfala mögé, valamint izgalmas, fordulatos nyomozást Miami partjain, Kubában és a Bahamákon.

Vélemény:  A General Press Kiadónál már nem ez az első Jack Swyteck történet, viszont nálam igen és a bemutatkozás nagyon jóra sikeredett, úgyhogy találkozok még vele az biztos. Megint csak azzal tudok jönni, hogy hosszú éveken keresztül nyomozó akartam lenni, mondhatni gyerekkorom óta, még az FBI magyar kirendeltségének gondolatával is eljátszottam párszor, de sajnos nem úgy alakult az életem. A nyomozás így megmaradt a lapokon és a krimi, thriller műfaja az első számú kedvencem, így két pofára tömöm őket és elfogult vagyok. Amiben pedig ott van az FBI, az egyenesen szerelem, úgyhogy jó esélyekkel indult nálam a sztori.

 Ez a regény még többet nyújtott, mint vártam, ugyanis ez a tárgyalótermi, ügyvédes fajta, ahol a nyomozás szálat inkább jogi szempontból közelíti meg, és mint ilyen, nagyon jó fajta könyv volt a Fekete horizont. Általában az olvasó kevésbé van tisztában a büntetőjoggal vagy a polgári törvénykönyvvel, főleg, ha ezek az amerikaiak, de Grippando röviden, tömören és közérthetően írta le mindig a lényeget, így az ember fennakadások nélkül tudja követni a jogi eseményeket. Én kimondottan élveztem a jogi csatározásokat is és együtt kerestem a szereplőkkel a kiskapukat vagy épp a megoldást. Érdekes részét ismertem meg az amerikai vagy épp a nemzetközi jognak, ugyanis Kuba erősen főszerepet játszott az egész regényben, ami elég ellentétesen viszonyul az USA-hoz és fordítva. Emellett Kubát is bejártam a főszereplőkkel és kaptam egy kis ízelítőt az ottani életből és elég sok politikát is, amit szintén nem bántam, annak ellenére, hogy a politikát nem szoktam kedvelni, viszont itt elég érdekesen volt kihatással a regény egészére.
 
A regény fő szálát az az eset adja, hogy az amerikai és kubai partok között működő olajfúró torony felrobban és minden ott dolgozó meghal. Az anyagi káron és az emberi veszteségeken túl hatalmas nagy környezeti katasztrófát okoz a baleset, így nagy sajtóvisszhangot kap az ügy. Az olaj elárasztja a tengert, állatokat pusztítva el és sajnos mindezt addig nem tudják kezelni és az olaj terjedését megakadályozni, míg Kuba és Amerika között fennáll az illetékességi vita és amíg a felelősség kérdése nem eldöntött. Kuba mintha nem is foglalkozna az üggyel, Amerika viszont annál inkább. Tüntetők jelennek meg az utcákon, követelik, hogy a két ország közti embargót feloldják, vagy ha azt nem is, legalább működjenek együtt. Amerikából még önkéntesek is kihajóznának, hogy segítsenek a helyszínen, de Kuba nem engedi át őket. Amíg a helyszínt nem biztosítják és nem akadályozzák meg, hogy az olaj továbbra is feltörjön, addig hiába tesznek bármit is az amerikai oldalon. A tüntetők mellett felbukkannak az ügyvédek is. Rengeteg ember és cég, főleg a turizmusban, kártérítési pert indítanak az ellen a konzorcium ellen, amely létrehozta az olajfúró tornyot. Emellett politikai csatározások is kezdetüket veszik, a két kormány egymásra mutogat. 

Jack Swyteck az egyedüli, aki az egyik özvegy nevében nyújt be kártérítési keresetet, az ügyét külön is kezelnék az egésztől, azonban a többiek nem hagyják. Először megvádolják azzal, hogy csalni próbálnak, hiszen Bianca, az özvegy már nem is volt a felesége Rafaelnek, amikor a robbanás megtörtént, ugyanis a férfi más nőnek, Josefinának, a menyasszonyának küldött szerelmes leveleket a toronyból. Jack kénytelen először azt bebizonyítani, hogy Bianca ügyében jogosan nyújtották be a keresetet, ami nem is olyan egyszerű. Amikor Bianca az Államokba jött, nem hozott magával semmit, nemhogy még a házassági anyakönyvi kivonatát. Mivel Kuba nem szívleli a szökött állampolgárait, ezért kikérni se lehet csak úgy a kivonatot az ottani hivataltól. Jacknek nincs más választása, minthogy Kubába menjen és valami bizonyítékot hozzon onnan arra vonatkozólag, hogy a házasság megtörtént és érvényes volt. Szigorú szabályok vonatkoznak arra is, hogy egy amerikai mikor, hogyan és milyen ügyben mehet be az országba, így az egyszerű kiruccanás sem opció. Jacknek annyi a szerencséje, hogy kubai felmenői vannak, így rokonlátogatás címén bemehet Kubába, de nyomozást nem folytathat. 


Jack hamarosan rájön, hogy ebbe az ügybe jól beletenyerelt. Rájön, hogy az ügyvédek azért kekeckednek vele, hogy félreállítsák őket és az özvegy ügyét kiiktassák a balhéból, ugyanis valami hatalmas nagy disznóság van a háttérben, amit takargatni akarnak. Jack Kubában megtalálja Josefinát és mélyen beleássa magát a kubai és amerikai politikába, a terrorizmus is terítékre kerül. Közben Andie, a menyasszonya is nyomoz az FBI-nál és lassan kiderül, hogy összefutnak a szálak. Nem a kínai hamisított árukról van szó, hanem sokkal inkább terrorizmusról. Jack igyekszik az özvegy ügyét szem előtt tartani, de egyszerűen képtelen elvonatkoztatni a háttérben futó szálaktól és önkéntelenül is belekeveredik a nagy harcba. A végeredmény pedig egészen meglepő.

A jogi, politikai és FBI-os szál izgalmai mellett számtalan ínyencség van még a regényben. Nagyon tetszett a regény hangulata, a hajókkal, Kubával, a kubai atmoszférával. Úgy éreztem, mintha én is utaznék Jackkel és Theóval. Apropó, Theo! Ő az önkéntes segítőtársa és egyben barátja Swytecknek. Az ártatlan Theót annak idején a kivégzéstől mentette meg Jack és a férfi azóta is hálás neki és hűséges kutyaként követi az ügyvédet. Theó karaktere nagyon sokat dobott a regényen, a legtöbb humor neki köszönhető, haláli egy fazon. A csak papíron létező, hamis bűnözői múltja és egy ügyvéd szárnyai elegendő indokot adnak neki arra, hogy megszegje továbbra is a törvényt, de nem a meggazdagodás vagy poén kedvéért, hanem az ügyük érdekében. Jack próbálja féken tartani a társát, de néha neki is kedvez, hogy Theó törvénytelenül él. Nagy segítségére van Jacknek. Kíváncsi lennék az ő történetükre is és a további közös munkájukra, reményeim szerint valamelyik Grippando kötet foglalkozik ezzel a régi üggyel vagy van másik közös ügyük. 

A magánéleti szál is megfogott. Bár nem ismertem a szereplőket, hiszen ez az első Grippando regényem, nem okozott fennakadást abban ez a tény, hogy kövessem az egyéni életútjukat. Nem volt olyan érzésem, hogy lényeges dolgokról maradtam le, inkább felkeltette a kíváncsiságom. Egyrészt Jack és Theó kapcsolata (fentebb), másrészt Andie és Jack kapcsolata is. Azon kívül, hogy a nászútjuk megszakad az ügy miatt, más megrázó esemény is történik a kapcsolatukban, amin elég nehéz túllépni. A kitartásuk és a hűségük viszont talán átsegíti őket ezen. Kitartásuk az van, hiszen nem egyszerű úgy fenntartani egy párkapcsolatot, később pedig egy házasságot, hogy mind a ketten kötelesek a munka miatt állandóan rendelkezésre állni, legfőképp Andie. Mivel a nő FBI ügynök, gyakran be is kell épülnie valahova új névvel, új élettörténettel, esetlegesen egy új baráttal vagy férjjel, több kilométerrel arrébb és több hónapig. Andie ráadásul még Jacknek sem számolhat be semmiről a titoktartás miatt, gyakran úgy kell útra kelnie, hogy Jack azt sem tudja hol van a felesége és mennyi időre van távol. Ez még a legerősebb kapcsolatokat is kikezdi, rengeteg lemondással jár és sok súrlódással is. Viszont mind a ketten felnőtten viselkednek és ragaszkodnak a másikhoz, így beleteszik a kapcsolatukba azt a plusz munkát, ami életben tartja az egészet.


Összességében nagyon megszerettem James Grippando írói stílusát és Jack Swytecket, Theóval együtt, így sorra veszem a többi regényt is. Ritkán találkozom a tárgyalótermi vagy ügyvédes fajta krimivel, ráadásul olyannal, ami ennyire izgalmas és közérthető. Kimondottan szerettem, hogy végig követhető az ügy és egyáltalán nem volt nehézkes a regény, annak ellenére, hogy egy nagyon szövevényes ügyről van szó, a megoldás vagy végjáték pedig igencsak meglepő. A karakterek is szerethetők és/vagy érdekesek voltak, volt itt kubai bokszolónő, ujgur testőr, kínai üzletember vagy inkább gengszter. A helyszínek is változatosak voltak, legfőképp a kubai részeket szerettem, mert Grippando nagyon szemléletesen írta le a környezetet és az ottani életet. A humor sem maradt el, továbbá az izgalom sem. Folyamatosan pörgött a regény, egy szuszra ki is olvastam és minden egyes perc tartogatott valami izgalmat vagy érdekességet vagy épp nevetést. Aki egy pörgős regényre vágyik és elkalandozna Kubába, annak nagyon ajánlom!

__________________________________________________________________________________
Történet: 6/5 pontból
Kedvenc: Jack Swyteck, Theó
Tetszett: az egész
Nem tetszett: -
Fordította: Beke Zsolt
Oldalszám: 336 oldal
___________________________________________________________________________________
Az általam is nagyon kedvelt magyar író A. M. Aranth új regénye, az Oculus április végén fog megjelenni. Ez a regény most nem a Holdárnyék sorozat folytatása, de addig is - míg várunk a következő részre - lesz mit olvasni az írótól. Én nagyon kíváncsi vagyok erre a történetre is. Egy kis ízelítő a könyv világából: 

 "Az Oculus Avalon utópisztikus világába kaluzolja el az olvasót: a szinte teljesen erőszakmentes, fejlett technológiájú civilizáció békében él. Avalonon tökéletesen megfér egymás mellett a kereszténység és a buddhizmus, a japán és az ír kultúra keveréke határozza meg a világot. 
Azonban Avalon beteg. 
 Negyven és ötven éves koruk között az emberek látása rohamosan romlani kezd, amíg teljesen meg nem vakulnak egy élősködő amőba miatt, amire nincs gyógyszer, nem lehet megelőzni és nem lehet meggyógyítani. És mivel az amőba szinte semmit nem hagy a látáshoz kötődő érzékszervekből, még gépekkel sem sikerült pótolni a szemet. 
Ezért az Idősek, a már megvakult tudósok és gazdagok oculust vásárolnak maguknak – olyan fiatalokat, akiket szüleik már kicsi korukban eladnak, hogy majd egykor egy tehetős ember szemévé váljanak, neki lássanak. Az oculus ezzel együtt megszűnik ember lenni, nem tekintik önálló személyiségnek – kevesebb lesz, mint egy rabszolga. 
És vannak, akiknek ez nem tetszik." 

A fülszöveg pedig: Mit tennél, ha tudnád, hogy egy napon elveszíted a nevedet, a családodat, a barátaidat, a jogaidat és jó pénzért egy vak Idős tudós mellé adnak oculusnak, hogy helyette láss és a nap harminckét órájából huszonhatban neki bámulj mikroszkópba? 
  Itt, Avalonon így megy. Akkor is, ha emiatt őrült szektások megpróbálnak felrobbantani, megutál a legjobb barátod, elszaporodnak a vágások a csuklódon… mert itt ez a rend. 
  A nevem Truth Dunn volt. Most már nem vagyok ember. Nem vagyok személy. Csak oculus. 

 Mit tennél, ha tudnád, hogy a legjobb barátod, egy lány, akit mindennél jobban szeretsz, rabszolga lesz? Végig tudnád nézni, ahogy tönkremegy? Hogy lassan megfojtja a rendszer? Mit éreznél, látva a híradóban egy robbantás helyszínén, mint szerencsés túlélőt? 
Az én válaszom egyszerű. Én megpróbálnám kiszabadítani. Akkor is, ha nem akarja. Akkor is, ha nyakig véres leszek közben. Akármit is kelljen tennem. 
  A nevem Aoi Kane. És én nem fogadom el, hogy itt ez a rend. 

  Mit tennél, ha tudnád, hogy az Ellenséged, az, akinek a levadászására mindent feltettél, ott van az orrod előtt? Hogy még csak nem is tudja, hogy a világon vagy? Hogy elképzelni is képtelen, hogy mérgezett nyílvesszőként rohansz felé? 
  Én nem várok. Lecsapok rá, és eltaposom, ahogy érdemli. Bele sem gondolok, hogy mit ránt magával a semmibe. 
  A nevem nem számít. De mától én vagyok itt a rend. 

__________________________________________________________________________________
Nyereményjáték 

Úgy szerettek volna igényes és mutatós borítót elkészíteni a regényhez, hogy ne egy internetről leszedett sablonképet formázzanak át, hanem teljesen egyedi legyen és magyar modell szerepeljen a képen. Győrben rá is találtak egy ifjú cosplayerre, Vitéz Lucára, akit megkértek, hogy öltse magára Truth Dunnt és szerepeljen a címlapon. Luca el is vállalta, a Szabó Botond által előkészített képeket pedig végül Tóth Zoltán formázta gyönyörű borítóvá, ami még nem végleges. 

Az olvasóknak most lehetőségük van megszavazni, hogy melyik borítóval jelenjen meg a regény a fentebb látható két verzió közül. Neked melyik tetszik jobban, a világos vagy a zöld betűs változat? Szavazz az alábbi linken és nyerj egy dedikált példányt az április végén megjelenő Oculusból, vagy nyerd meg a meglepetés nyereményt a szerzőtől! 


A szavazás vasárnap éjfélig tart, a sorsolásra hétfő délben kerül sor! 
__________________________________________________________________________________

2016. február 5., péntek

Rick Yancey - Végtelen tenger

A Cartaphilus Kiadó jóvoltából hazánkban is megjelent Rick Yancey Végtelen tenger című regénye, Az 5. hullám trilógia második része. Ennek örömére a Blogturné Klub nyolc bloggere bemutatja Cassie és a többiek további megpróbáltatásait ebben a vagy-vagy világban, ahol minden azon múlik, mit teszel. 
 2016. február 6-tól minden másnap egy-egy blogger teszi közzé a véleményét a könyvről, illetve rengeteg, a történethez kapcsolódó érdekességgel is találkozhattok majd, ha velünk tartotok. Érdemes követni a turnét, ugyanis nem csak plusz információkat tudhattok meg a könyvről és szereplőiről, de ahogyan az lenni szokott, nyerhettek is! 

Rick Yancey - Végtelen tenger 

Miért pont ez? Tetszett az első rész, így nem volt kérdés, hogy folytatom-e a sorozatot.

Fülszöveg: Az első hullám nyomán sötétség támadt. 
A második hullámot csak a szerencsések élték túl. 
A harmadikat pedig a szerencsétlenek. 
A negyedik után egyetlen szabály maradt: ne bízz senkiben! 
 Az idegenek támadásának első négy hullámát szinte lehetetlen volt túlélni. A tizenhat éves Cassie magára maradt egy sivár, szinte üres világban, ahol a kevés túlélő életét a bizalom hiánya csak még kilátástalanabbá teszi. Miközben a gyilkos ötödik hullám végigsöpör a bolygón, Cassie-nek nincs más választása: igyekszik megakadályozni, hogy a megszállók végleg kiirtsák az emberi fajt. 
 Az idegenek táborának felrobbantása után barátaival átmenetileg egy omladozó szállodában húzzák meg magukat. A kis csapat másik menedéket keres, ahol átvészelhetik a közeledő telet. Egy napon váratlan látogató érkezik. A nyomában pedig ott lihegnek a gyilkológépnek kiképzett idegenek... 
 Cassie mellett új hősnő is feltűnik: a megtörhetetlen Adu, aki küldetése során az idegenek vezérének, Voschnak a csapdájába esik. Mindkét lány erejét és kitartását megsokszorozza, hogy a kegyetlen összecsapások közepette meglepő módon erős érzelem bontakozik ki bennük egy-egy társuk iránt. Tetteiken múlik, hogy mit hoz a jövő - életet vagy halált, reményt vagy sötétséget, szeretetet vagy gyűlölködést. 
  Rick Yanceynek több népszerű, díjnyertes sorozat megírása után a 2013-ban megjelent Az ötödik hullám hozta el a világsikert. A kötet kiadási joga néhány hónap alatt közel negyven országban kelt el, és rövid időn belül elkészült a regény filmváltozata. 
 Bestsellere világát a kultikus népszerűségű Stephen Hawking ihlette. Műfaját a szerző ironikusan "popkultúra-ellenes földönkívüli-megszállásos" sci-finek nevezte, és a besoroláshoz hozzátette: "Írásnál a robbantgatás mindig remek móka. Na meg a csók. A csókolózást nem szabad kihagyni." 
  Rick Yancey Floridában nevelkedett, aztán Chicagóban tanult, ahol ki nem állhatta a rettentő hideget, majd már befutott íróként visszatért gyermekkora színhelyére, a napsütötte Floridába. Itt él ma is családjával, és ötletekkel tele dolgozik Az ötödik hullám-trilógia 2016-ban megjelenő harmadik kötetén. 

Vélemény: Nem tudom, hogy ez az író stílusa vagy pedig ezt a sorozatot is utolérte a szokásos "átvezető kötet" átok, de a második rész egészen másmilyenre sikeredett, egy kicsit gyengébbre. A vége viszont ütős volt. Egészében nézve nem volt rossz és nagyon olvastatta magát, de az első kötetben lévő feszültséget és bizalmatlansági faktort nem éreztem annyira. Voltak olyan részek, amiket csak semlegesen olvastam, mert nagyon sokat nem adtak a sztorihoz. Könnyedebb volt ez a rész, több volt az üresjárat, ettől függetlenül olvastatta magát a könyv és rövidebb is, így nagyon hamar végigpörögtem rajtam. Azt a varázsát, ami miatt viszont érdekel a trilógia, nem veszítette el. Továbbra is kérdéses, hogy mi a nyavalya történik itt tulajdonképpen és mi fog kisülni az egészből, ez a kíváncsiság hajt előre. Már éppen kezdtem azt érezni, hogy ez a rész az "egynek elmegy" kategória lesz, amikor is jött egy olyan csavar, ami miatt megint belelkesültem a trilógia iránt. 

  Továbbra is váltott nézőpontú a regény, de most Cassie szála mellett Adu szála is hangsúlyosabb lett, mondhatnám azt is, hogy az ő szerepe volt a legnagyobb a regényben és a többiek inkább háttérbe szorultak. Ennek egyrészt örültem, másrészt viszont nem is díjaztam annyira, de ez annak köszönhető, hogy Adu karaktere fogott meg a legkevésbé az első részben, így nem tudtam, hogy mire számítsak. Abból a szempontból örültem Adunak, mert így kevesebb volt Cassieből, akit nem kedveltem annyira és a szerelmi szálnál is volt egy kis Alkonyat áthallás, reméltem, hogy ezt a vonalat nem fogja erőltetni az író, annak ellenére, hogy a fülszöveg kihangsúlyozza, hogy "mindkét lányban erős érzelmek bontakoznak ki egy-egy társuk iránt." Bár én meg azt hangsúlyozom, hogy ez egy viszonylag elhanyagolható része az egész történetnek, nincsenek nagy szerelmi drámák, meg gyakorlatilag a romantikus jelenetek is alig tartanak összesen pár bekezdésig. Pont olyan mértékben és annyi időre jelennek meg, hogy azért érezzük mi, olvasók a tétet vagy a kapcsolatot, illetve Adu esetében inkább taktikai jellegű a dolog. 

A regény első felében még együtt van a csapat és egy elhagyatott szállodában húzzák meg magukat, egyrészt próbálnak felépülni a sérüléseikből, másrészt várják Evant, harmadrészt pedig ki kell találniuk, hogy merre és hogyan tovább. Nem sok minden történik ezeken kívül, sok inkább az elmélkedés. Evan szála már érdekesebb, mert összetalálkozik Grace-szel, aki olyan, mint ő és már régebbről ismerik egymást. Hamar nyilvánvalóvá válik, hogy Grace  mániásan ragaszkodik hozzá, míg Evan vissza akar jutni a többiekhez és nem kér Grace szerelméből. Az ő közös jeleneteik és a múltbeli visszatekintések megint csak közelebb vittek  a megoldáshoz, legalábbis eleinte azt hittem. Érdekes volt figyelni két Az között a kapcsolatot és a beszélgetéseket. 

 Alighogy Adu és Porcelányka elhagyják a szállodát, Evan megjelenik, így csatlakozik a csonka csapathoz, de teljesen leromlott az állapota, haldoklik, így a csapat továbbra is a  szállodában ragad. Az ötödik hullám egy újabb stratégiai részével is szembesülnek, illetve ott van még a mániás Grace, aki problémát okoz. Egyszerűen képtelenek elhagyni az épületet, miközben nem szabadna sokáig egy helyben maradniuk, ráadásul Adu és Porcelányka nem tértek vissza, őket is meg kéne keresniük.  Az épületen belül mennek a harcok és az egymásra mutogatás is, kezdnek széthullani. A többiek továbbra is bizonytalanok Evannel szemben, annak ellenére, hogy Cassie mindenről beszámol nekik, viszont azt kezdik elismerni, hogy a srác nagy segítségükre lehet, hiszen még mindig ő az, aki a legtöbbet tudja. 

A regény második fele már Adura koncentrál, ami elég sokáig unalmas volt számomra, mert Adu unalmas, rideg, lélektelen robot számomra. Hiába gondolkodik sokat a múltján, illetve hiába ismertem meg jobban, annyira tudtam megkedvelni, mint egy érzelemmentes embert lehet. Sehogy. Zavarba ejtő a hideg természete és semmi olyat nem találtam benne, ami miatt érdekeljen a sorsa. Mégis ragaszkodott Porcelánykához és ezt a ragaszkodást sem értettem. Egy kicsit olyan lettem, mint Vosch. Nem is kedvelik egymást Porcelánykával, így nem tudtam felfogni, hogy Adu miért kockáztatja a saját és esetleg az egész csapat életét egy kislányért, aki már eleve haldoklik. Mégis, visszagondolva a regényre Adu szála volt a legjobb, mert nála történtek érdekes dolgok. A vége felé lévő csavar ugyanis mindent más színben tüntetett fel és mindennek más értelmet adott. Amelyik részek untattak, a csavar után jelentőségük lett. Magyarán szólva jól átvert megint az író. Azt hittem, hogy csak szaporítja a szavakat meggondolatlanul és kicsit túlságosan beleássa magát a karakterei lelkivilágába és gondolataiba, de valójában ez egy eszköz volt nála. A vége csavar olyan szinten bedobta a bombát ebbe az egész világba, hogy most már még kíváncsibb vagyok, hogy mi lesz itt és tűkön ülve várom a befejező részt. A mostani információk tudatában egy roppant érdekes befejező részre számítok. Külön plusz pontot érdemel az író, hogy ki meri iktatni a nem létfontosságú, de azért elég lényeges szereplőket, ergó, meg meri tenni, hogy megöleti őket más karakterekkel és elég megdöbbentő módon. 

Akinek tetszett az első rész, annak mindenképp ajánlom a folytatást, annak ellenére, hogy ez egy kicsit másabb lett és egy kicsit gyengébb, de Adu része és a csavar miatt kihagyhatatlan. Felborítja az egész regény világát és bevisz az erdőbe. Egy jó kis elmejáték lett az egész sorozatból. 
__________________________________________________________________________________
Történet: 4/5 pontból
Kedvenc: Evan, Grace, Sam, Penge
Tetszett: a vége csavar
Nem tetszett: túl sokat gondolkodtak a szereplők, amik annyira nem sokat tettek a sztorihoz
Fordította: Havadi Krisztina
Oldalszám: 312 oldal
Kiadó: Cartaphilus Kiadó
__________________________________________________________________________________
 Nyereményjáték 

Cassiék csapata ezúttal egy romos szállodában bujdokolva húzza meg magát, így mostani játékunk során a rejtőzködésé lesz a főszerep. Minden állomáson találtok néhány kulcsinformációt, melyek alapján ki kell találnotok, melyik szereplő bújt meg a zseblámpa fényében. Annyit segíthetünk, hogy az illetők mindegyikével találkozhattatok már az első rész során. Továbbá lehet köztük fiú, lány, ez-Az, élettelen karakter, egyszóval bármi és bárki. 
A helyes megfejtéseket a Rafflecopter doboz megfelelő sorába írjátok. Elfogadunk teljes nevet vagy becenevet is. 

17 éves, egykori suli csillagból lett az 53-as raj vezetője, családjára húga ezüst lánca emlékezteti fegyvere(i): kés, félautomata, M16 

Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére válaszolni a megküldött értesítő levelünkre, ellenkező esetben újat sorsolunk.

 a Rafflecopter giveaway

__________________________________________________________________________________
 További állomások 

02/06 Könyvszeretet 
02/08 Függővég
02/10 Kelly és Lupi olvas
02/12 Letehetetlen
02/14 CBooks
02/16 Media Addict
02/18 Deszy könyvajánlója
02/20 Dreamworld
__________________________________________________________________________________