2015. december 23., szerda

  Egyszer volt, hol nem volt...A Blogturné Klub két bloggere a következő nyolc napban a mesék birodalmába kalauzol Titeket, s a Betűtészta Kiadó hét új mesekönyvét mutatja be Nektek! Ha a turnéval tartotok, a Kiadó jóvoltából megnyerhetitek Dániel András: A könyv, amibe bement egy óriás című mesekönyvét. Hangolódjunk együtt, mesékkel az Ünnepre! 

Dániel András - A könyv, amibe bement egy óriás 

Miért pont ez? Elég furcsa könyvnek ígérkezett a fülszöveg alapján, én pedig szeretem a furcsaságokat.

Fülszöveg: Aki már régen egy olyan könyvre vágyik, amelyikből megtudhatja, hogy mennyit reggeliznek az óriások, hogy mit kell tudni a favalán költészetről, hogy fekvőtámaszoznak-e a libák, hogy valóban léteznek-e emlékrablók, hogy mire jó egy tyúksámán, valamint, hogy mi különböztet meg egymástól 12 tökéletesen egyforma Piroska nénit, az MOST MEGTALÁLTA, AMIT KERESETT! 
  Dániel András legújabb, szokványosnak aligha nevezhető könyve egy váratlanul felbukkanó, jóságos, féllábú óriás nyomát követve ad választ a fenti kérdésekre. Az olvasók, miközben részesei lesznek egy humorral és izgalmakkal teli képeskönyv születésének, sok mindent megtudhatnak barátságról, elfogadásról és a nagy szívű, mindent legyőző óriásokról, akik sajnos már csak az eféle könyvekben léteznek. Vagy mégsem csak ott? Az Év Gyerekkönyve díjjal jutalmazott szerző kötetének főhőse sokban hasonlít egy valós személyre. Ő Szabó Ozor János, Ozi, többszörös fekvenyomó- és szkandervilágbajnok, aki már kétszer elnyerte a Világ Legerősebb Fogyatékkal Élő Embere címet. Budakeszin él, egy kisfiú édesapja. Sorstársait edzi, versenyeket rendez nekik, hogy elhiggyék: mindenkiben ott lakozik egy legyőzhetetlen óriás, még a legkisebbekben is. 

Vélemény: A könyv tényleg olyan furcsa volt, mint amilyennek a fülszöveg alapján gondoltam. Nem is tudok rá jobb szót találni. Furcsa volt. Ez a furcsaság szórakoztató és érdekes módon jelent meg a könyvben: még sosem találkoztam olyan könyvvel, aminek a "születését" ennyire közelről láthatom és "hallhatom" a szerző kommentjeit, illetve még olyat se olvastam, ahol maga a szerző illusztrálta a regényt. Nagyon megfogott ez az interaktivitás, izgalmassá tette az egészet és nagyon emberivé az írót. Nagyon kevés szerzőnek van ilyen öniróniája vagy nyílt őszintesége, ami ennyire kedvelhető módon jelenik meg. Sokat nevettem a nyúlfarknyin könyvön és többnyire azoknál a részeknél, amikor maga az író "hangja" jelent meg. 

A történet vagy mese egy elképzelt kisvárosban, Kuszakeszin játszódik, ahol semmi se ott van, ahol az ember keresné, de nem csak a városka furcsa, hanem a benne élők is. Például nem csak kockalakú polgármestere van a városkának, hanem tyúksámánja is, ami egy nagyon fontos pozíció, hiszen Kuszakeszi lakóinak tudatában nem szokványos teremtéstörténet létezik, amihez nagyon sok köze van a tyúkoknak. A tyúksámán lenne hivatott megvédeni a városka lakóit, de ehelyett van egy külön bejáratú óriásuk, Ozi, aki sokkal jobban megfelel erre a szerepre, mármint a védelmező szerepre. Termetével, kedvességével és bátorságával magasan kitűnik a többiek közül. Az alaptörténet szerint Ozi elindul Pamelával, a libával, hogy elvigye őt az egyik Piroska nénihez (az egyikhez, merthogy több Piroska néni van) társalkodónőnek. Miközben Ozi viszi a perlekedő libát a hóna alatt, megismerjük a városkát, annak lakóit és Ozi egyik hőstettét is, amivel nagy tiszteletet váltott ki Kuszakeszi polgáraiban. Egyszer úgy esett, hogy három emlékrabló toppant be a városba és Ozi mentett meg mindenkit. 

  A történet a város nevéhez hűen egy kicsit kusza volt és a karakterek többsége is, így nem igazán éreztem egy kerek egésznek a könyvet, de az egyedisége megfogott. Inkább kisebb furcsaságokat ismertem meg, nem pedig egy történetet. Kusza volt, mert a történet születését végigkövethettem az író kommentárjai miatt, aki azt éreztette, hogy gyakran csak úgy kitalál valamit, hirtelen eldönti, hogy ezt meg is valósítja, de valójában nincs konkrét cél, ahová kilyukadunk, minden menet közben alakul ki és eléggé szerteágazik a sztori. Ez volt egyben az egyik varázsa is a könyvnek, hiszen nem volt olyan, hogy valamit olvasóként előre kitalálunk, vagy előbb rájövünk valamire, mert nem volt mit kitalálni. Teljesen az író fantáziájára hagyatkoztam és egy percig sem gondolkodtam az eseményeken, magával sodort minden. A sok fura lakó, Ozi kedves és humoros karaktere, a városka bebarangolása és a nevetés. Ez az a könyv, aminek az olvasásakor fogalmad sincs, hogy hová akar kilyukadni a szerző, hogy mi lesz ebből, de nem is érdekel, mert egyszerűen szórakoztató olvasni és ez jó. A másik varázsa a báj és a humor volt, illetve a kisvárosi hangulat és a városka lakóinak összetartozása.

  Ez egy őrült és kusza sztori, őrült figurákkal, de mind a könyv, mind a benne lakók nagyon szerethetők. Főképp Ozi. Hiába egy féllábú óriás, én megmondom őszintén, hogy a tény közlése után két mondattal később el is felejtettem ezt, pedig talán fontos lett volna. Vagy mégsem? A fülszövegből kiderül, hogy Ozinak van egy élő mása, aki ihlette a karakter születését. Így nézve pedig igenis volt mondanivalója ennek a furcsa sztorinak, legalábbis számomra. Nem az számít, hogy hogyan is nézel ki, mennyire ütsz el másoktól vagy a társadalom fejében élő normális és egészséges ember képének megfelelsz-e, hanem az a fontos, hogy milyen ember vagy, miket teszel, hogyan bánsz másokkal és mennyire vagy kibékülve saját magaddal. Sajnos, még a mai napig vannak előítéletek a fogyatékkal élőkkel szemben, amit nem tartok helyesnek, még magát a meghatározást sem. Mit értük fogyaték alatt, miért is az? Lehetek én fizikailag és szellemileg ép, ha közben gonosz vagyok vagy például boldogtalan és elfecsérlem az életem. De lehetek fizikailag nem épp, mégis sokkal többet hozhatok ki magamból és teljesebb életet is élhetek. Valahol ezt mutatja be a könyv. Ozi hiába óriás és féllábú, mégis tud egy egész város hőse lenni, boldog és teljeset életet élni, tud segítőkész és nagyon szerethető lenni. A tettek és a személyiség, illetve az élethez és másokhoz való hozzáállásunk számít. Ozi nem csak fizikailag Kuszakeszi óriása, hanem a személyiségében is. Mikor a többiek gyáván megfutamodnak vagy tanácstalanul egy helyben toporognak, Ozi az egyedüli, aki bátran beleveti magát a problémák megoldásába és nem ismer lehetetlent. 

  A lökött városlakók és a bájos történet mellett meg kell említeni a rajzokat és a nyelvezetet is. Bár a színvilág nem valami fantáziadús, nagyon szerettem a rajzokat, főleg, hogy azok pont a megfelelő helyen voltak, a megfelelő időben. Az íróval nemcsak a történet születésénél "mehettem kézen fogva", hanem a rajzoknál is. Kimondottan tetszett az a megoldás is, hogy amikor a város lakói a pincében voltak, akkor a szöveg fekete alapon fehér betűkkel volt megírva, mikor pedig kitekintés volt, akkor visszaváltott a klasszikus fehér alapon fekete betűkre. A nyelvezetnél meg nagyon tetszett az, hogy az egyik rabló régebben megevett egy szinonima szótárt, így amikor beszélt, akkor szinonimákban tette. Felüdülés volt ezt olvasni, mert nagyon sok szóval már évek óta nem találkoztam a hétköznapokban, pedig ismerjük ezeket a változatokat is, csak valahogy mégsem használjuk, kikopott az életünkből, pedig zseniális szavak.

 A könyv, amibe bement egy óriás nagyon érdekes és egyedi könyv volt, örülök, hogy megismerhettem, mert ehhez hasonlóval még életemben nem találkoztam. Klassz élményt nyújtott.
_____________________________________________________________________________________
Történet: 4/5 pontból
Kedvenc: Ozi
Tetszett: Ozi, a város, a rablók
Nem tetszett: hiányoltam a még több "igazi" Ozit
Oldalszám: 88 oldal
Kiadó: Betűtészta Kiadó
____________________________________________________________________________________
Nyereményjáték 

  A mesék és mesekönyvek világában, a történet mellett fontos szerepet kap a képi megjelenítés is. De kik is a leghíresebb mesealkotók, akiknek meséivel találkozhatunk a filmeken? Minden állomáson találtok egy kis ismertetőt egy-egy magyar vagy külföldi mesealkotóról. A feladatotok kitalálni, kiről is lehet szó, a nevet pedig beírni a rafflecopter megfelelő sorába! 

9. állomás 
1943-ban született Balázs Béla-díjas magyar rajzfilmrendező. Nemzetközileg is elismert sikere a Macskafogó, e mese mellett nevéhez köthető például a Mézga család, de ő rendezte a Pumukli című mese magyar animációját is.

 Figyelem! A sorsolásban azok vesznek részt, akik minden kérdésre helyesen válaszoltak, valamint felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

 a Rafflecopter giveaway

_____________________________________________________________________________________
 További állomások 

12.15. - Könyvszeret (Válassz foglalkozást!) 
12.15. - Szembetűnő (Papírbabák) 
12.16. - Könyvszeretet (Dr. Dark hihetetlen kalandjai 1.) 
12.17. - Szembetűnő (Valamicsoda) 
12.18. - Könyvszeretet (A varázslatos Circus Mirandus) 
12.19. - Szembetűnő (A könyv, amibe bement egy óriás) 
12.20. - Könyvszeretet (Dr. Dark hihetetlen kalandjai 2.) 
12.21. - Szembetűnő (A varázslatos Circus Mirandus)
12.23. - Könyvszeretet (A könyv, amibe bement egy óriás) 
_____________________________________________________________________________________

2015. december 20., vasárnap

  Egyszer volt, hol nem volt...A Blogturné Klub két bloggere a következő nyolc napban a mesék birodalmába kalauzol Titeket, s a Betűtészta Kiadó hét új mesekönyvét mutatja be Nektek! Ha a turnéval tartotok, a Kiadó jóvoltából megnyerhetitek Dániel András: A könyv, amibe bement egy óriás című mesekönyvét. Hangolódjunk együtt, mesékkel az Ünnepre! 

Fabian Lenk: Dr. Dark hihetetlen kalandjai 2. - A rablórobotok nyomában 

Miért pont ez? Az első rész megfogott, így megelőlegeztem a második résznek is a bizalmat. 

Fülszöveg: Agyafúrt, távirányítású drónokkal felszerelt rablók egy felbecsülhetetlen értékű gyémántot lopnak el a New York-i Természetrajzi Múzeumból. Egyetlen nyomot sem hagynak: az FBI-nak és a rendőrségnek fel van adva a rejtvény. De Dr. Dark és csapata egyből ott terem, hogy a ravasz betörőket üldözőbe vegye. Akciódús hajtóvadászat veszi kezdetét a nagyvárosban... 



Vélemény: Az első rész nagyon tetszett, így örültem neki, hogy a folytatást is olvashatom. A Dark csapat tagjai változatlanul jelen vannak a regényben, viszont most más arányban jutnak szerephez és egy teljesen más hangulatú ügybe keverednek. Míg az első részben Peru dzsungelében kalandoztak és ősi rejtélyek után kutattak, illetve egy kutatót kellett fellelniük, addig itt egy nagyvárosba, New Yorkba repülnek, hogy a Természetrajzi Múzeumból ellopott nagy értékű gyémánt nyomára bukkanjanak és persze, hogy elkapják a tettest. 

  A regény belső borítóján ugyanúgy látni a Dark kastély alaprajzát, majd a következő oldalakon a szereplőket, akiket az első részben már meg lehetett ismerni, de ha a gyerkőc esetleg elfelejtette, hogy ki kicsoda, főleg, ha később jut a második részhez, akkor hamar fel tud zárkózni. A kivitelezés (kemény borító, fényes papír, szép, vicces és színes rajzok) még mindig nagyon kellemessé teszi az olvasást. El tudnám képzelni ezt a sorozatot animációs mesesorozatként valamelyik csatornán, annyira jól sikerültek a rajzok. 

Mivel a szereplők bemutatása már megtörtént az első részben, itt rögtön lehetett kezdeni egy akciójelenettel. Két kis kolibri repül be a New York-i Természetrajzi Múzeumba, leszerelik az őrt, majd kiiktatják a biztonsági rendszert, így kényelmesen, minden akadály nélkül el tudják emelni a gyémántot. Az olvasó tudja, hogy ezek a kis kolibrik drónok, amiket másik két egyén irányít egy nem messze parkoló autóból. Arnie és Barnie, a két rabló szintén nem emberek, hanem mesterséges intelligenciával rendelkező robotok, így még bonyolultabb elkapni a tettest. A robotok hiába gonoszak és megszegték a törvényt, valójában a megalkotójukat kell megtalálni és őt kellene felelősségre vonni. Mivel a drónok és maguk a robotok sem hagynak maguk után nyomot, nekik nincs DNS-ük, amit a helyszínen hátra hagyhattak volna, szóval se ujjlenyomat, se egy elhullajtott hajszál, semmi. Az FBI is teljesen tanácstalan az ügyben, ők nem tudják, hogy drónok és robotok vannak a háttérben, így a múzeum igazgatónője, Violetta Blink felkeresi Dr. Darkot és csapatát, hogy keressék meg a tetteseket és a gyémántot. 

  Míg Dr. Darkék elindulnak New Yorkba, újabb rablások történnek, amit szintén a két jómadár Arnie és Barnie követnek el, később már a tulajdonosukat, a Főnököt is látjuk, megismerjük, aki újabb rablásra készül. Amikor azonban a híradóban meglátja, hogy a híres festő, Picasso művei a városban lesznek egy vendégkiállításon, megváltoztatja a tervét és a festményeket veszi célba. Dr. Darkék hamar rájönnek a turpisságra, hogy a kolibrik drónok voltak, de azt még ők sem tudják, hogy akik irányították őket, azok szintén robotok. A drónok viszont jó nyomot adnak, hiszen ezek még nem annyira elterjedt eszközök és megalkotásukhoz is nagy szakértelem kell, így a csapat elindul, hogy fellelje az alkotót. New Yorkból sajnos keveset látni a regényben, jóformán csak a szállodát, meglepő módon az író inkább a kínai negyedre helyezte a hangsúlyt. Lassan már mindenki gyanúsítottá válik, még maga a múzeum igazgtónője, Violetta Blink is, aki nagyon szereti az ékszereket.

Érdekes, humoros, kalandos és izgalmas volt ez a rész is, nagyon igényes rajzokkal teletűzdelve, egyszerű nyelvezettel és rengeteg modernitással. A nyomozás szál a maga módján egész jó volt, bár amilyen kibogozhatatlannak tűnt az elején, annyira egyszerűen oldódott meg az ügy, így most éreztem, hogy a könyv rövidsége a nyomozás szál rovására ment. Én jobban megdolgoztattam volna a csapatot az író helyében, még tettem volna bele csavarokat. De ez egy gyerekeknek szóló krimi és nem csak a nyomozáson van a hangsúly. 

  A karaktereket változatlanul szerettem, viszont a kis Tinnie-t hiányoltam. Ezúttal nem vitték el magukkal New Yorkba és nem is csempészte be a hátizsákjába valamelyik iker. Rob viszont megint nagyot alkotott a gumimacijaival és a rap, illetve hip hop zene iránti rajongásával, Dr. Darkkal volt is emiatt pár vicces párbeszédük. Leandro többet szerepelt az első részben, most viszont az ikerpár lány tagja, Luna jutott nagyobb szerephez, most ő bontakoztatta ki nyomozói képességeit. Ami nagyon tetszett még, hogy a gonoszokon érezni, hogy rosszak és rosszat tesznek, de közben az a mesékre jellemző béna és vicces gonoszság van bennük. Szegény robotok, Arnie és Barnie nem tehettek róla, hogy mit kell tenniük és hogy ilyen butának alkották meg őket. Barnie ráadásul szerelmes volt egy robotlányba, így még inkább sajnálni lehetett. Szegényke csak valami szép ékszert akart adni a lányrobotnak, de azt nem mérte fel, hogy valójában rossz úton próbálja ezt megszerezni. Ami még kimondottan tetszett, az az FBI és a Dark csapat közti konfliktus és hatalmi harc. Ahol az FBI ott van, mindenki tapasztalhatta filmekből, könyvekből, sorozatokból, hogy ott tuti lemegy verbálisan a "kinek mi a hatásköre és illetékessége" viadal. Az ilyen apróságok teszik igazán krimivé a regényt, még úgy is, hogy a gyermeknek szól és az ő szintjükön mozog. Ha lesznek gyerekeim, tuti, hogy a Dark csapattal fogom őket rászoktatni a krimire.  
_____________________________________________________________________________________
Történet: 6/5 pontból
Kedvenc: Rob, Tinnie
Tetszett: a rajzok, a modern technika, a nyomozás
Nem tetszett: lehetne egy kicsit hosszabb is
Fordította: Fodor Zsuzsanna
Illusztrálta: Alexander von Knorre
Oldalszám: 138 oldal
Kiadó: Betűtészta Kiadó
____________________________________________________________________________________
Nyereményjáték 

  A mesék és mesekönyvek világában, a történet mellett fontos szerepet kap a képi megjelenítés is. De kik is a leghíresebb mesealkotók, akiknek meséivel találkozhatunk a filmeken? Minden állomáson találtok egy kis ismertetőt egy-egy magyar vagy külföldi mesealkotóról. A feladatotok kitalálni, kiről is lehet szó, a nevet pedig beírni a rafflecopter megfelelő sorába!
7. állomás 
1911-ben született rajzfilmkészítő, producer, aki társával, William Hannával, 1957-ben alapította meg stúdióját. A párosnak olyan meséket köszönhetünk, mint a Frédi és Béni, vagy a Maci Laci.

Figyelem! A sorsolásban azok vesznek részt, akik minden kérdésre helyesen válaszoltak, valamint felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

 a Rafflecopter giveaway
 ____________________________________________________________________________________
 További állomások 

12.15. - Könyvszeret (Válassz foglalkozást!) 
12.15. - Szembetűnő (Papírbabák) 
12.16. - Könyvszeretet (Dr. Dark hihetetlen kalandjai 1.) 
12.17. - Szembetűnő (Valamicsoda) 
12.18. - Könyvszeretet (A varázslatos Circus Mirandus) 
12.19. - Szembetűnő (A könyv, amibe bement egy óriás) 
12.20. - Könyvszeretet (Dr. Dark hihetetlen kalandjai 2.) 
12.21. - Szembetűnő (A varázslatos Circus Mirandus)
12.22. - Könyvszeretet (A könyv, amibe bement egy óriás)
_____________________________________________________________________________________

2015. december 18., péntek

  Egyszer volt, hol nem volt...A Blogturné Klub két bloggere a következő nyolc napban a mesék birodalmába kalauzol Titeket, s a Betűtészta Kiadó hét új mesekönyvét mutatja be Nektek! Ha a turnéval tartotok, a Kiadó jóvoltából megnyerhetitek Dániel András: A könyv, amibe bement egy óriás című mesekönyvét. Hangolódjunk együtt, mesékkel az Ünnepre! 

Cassie Beasley - A varázslatos Circus Mirandus 

Miért pont ez? Kedves gyerekkori emlékem fűződik a cirkuszok világához.

Fülszöveg: A regényben az ötödikes Micah nagypapája megbetegszik, és a kisfiú, hogy megmentse őt, elindul megkeresni azt a varázslatos cirkuszt, amelyről kisgyerekkora óta hallgatja a nagypapa meséit. El szeretné hozni neki a Fényhajlítót, aki ígéretet tett a kis-nagyapának: egyszer teljesíti egy kívánságát. Szívbemarkoló történet a csoda erejéről, a gyermeki képzeletről, melyet akár utolsó napjainkig meg tudunk őrizni, s továbbadni a nekünk legfontosabbaknak. S, hogy valóban létezik-e ez a cirkusz, vagy csak egy közös menedék a nagypapának és unokájának? ,,Ha hiszel benne, meglátod!" 
 A Publishers Weekly is dicsérte, és olyan klasszikus, kisiskolásoknak szóló művekhez hasonlították, mint a Pán Péter vagy Roald Dahl könyvei. A regény megjelenésekor rögtön a hónap listavezető bestsellere lett az Amazonon. A filmipar is felfigyelt a könyvben rejlő lehetőségekre és már folynak a tárgyalások a szerzővel a megfilmesítési jogokkal kapcsolatban.

Vélemény: Szerintem legalább minden második ember járt már cirkuszban életében vagy látta kívülről, így mindenki tudja, hogy milyen sajátos hangulata van. Nekem kedves gyerekkori emlékeim vannak a cirkuszokkal kapcsolatban, még bohócfóbiám se alakult ki. Gyerekként nagyon tetszett az a miliő, ami a cirkuszokra jellemző, egy teljesen külön világ. Gyerekként pedig még varázsosabbnak tűnik és hihetetlennek, amit pl. az akrobaták is művelnek. A varázslatos Circus Mirandusnál már maga a cirkusz megadja ezt a varázsosságot, de az írónő ezt megcsavarta igazinak tűnő mágiával és egy kedves fiúunoka-nagypapa kapcsolattal. Nagyon kedves és bájos történet volt, miközben olvastam, "fejben" visszarepültem a gyerekkoromba és ez most kimondottan jól esett. Nem olyan mágiát kell elképzelni, mint a Harry Potterben, másfajta varázslat volt benne. Itt nem szaladgáltak köpenyben, meg varázspálcával a kezükben és nem is mormoltak varázsigéket. A csoda egyszerűen csak megtörtént és rejtély maradt. 

  Micah Tuttle és a nagypapája között ritka jó kapcsolat van, ami talán annak is köszönhető, hogy a fiú szülei halála után Ephraim vette gondozásba. Mint nagypapa, maximálisan teljesítette a kötelességét, nagyon szereti az unokáját, mindent megad neki. Együtt építettek egy fára egy kis házikót, ahol gyakran játszottak, de Micaht leginkább nagypapája gyerekkori cirkuszi történetei fogták meg a leginkább. A Tuttle család erőssége, hogy nagyon értenek a csomókhoz, elég egy kis zsineg és csodás dolgokat tudnak belőle készíteni, ez a másik pont, ahol Micah érzi a mágiát. Ezek nem egyszerű csomók, valami van bennük, ami üzenetet közvetít, csak el kell tudni olvasni. 

  Micah soha, egy percig sem kérdőjelezte meg a hihetetlen történetek igazságát, más már rég legyintett volna a nagyapára, hogy: ugyan, bolondságokat beszél. És pont ezzel követtek el volna el egy nagy hibát, ugyanis a mágiához és ahhoz, hogy valaki megtalálja és meglássa a Circus Mirandust, hit kell. Aki nem hisz, az előtt láthatatlan marad ez a világ. Micah vágyik rá, hogy egyszer majd lássa a cirkuszt, de elvan a nagypapájával és a mesékkel, azt hiszi, hogy még sok boldog év vár rájuk. Egyik nap azonban borzasztó dolog történik, Micah nagypapája nagyon beteg lesz és ágyban kell feküdnie. Az orvos szerint már nem fog sokáig élni, így a nagypapa húga, Gertrudis néni beköltözik a házba, hogy mind a kettőjük gondját viselje. Micah hamar megtapasztalja, hogy amilyen szeretni való a nagyapja, annyira undok és utálatos a húga. Gertrudis néni úgy viselkedik, mint egy diktátor, még be se engedi Micaht a nagypapája szobájába. Mindezeket menet közben tudjuk meg, mert a regény két síkon játszódik: a jelenben és a múltban. A jelen Micah szála, a múlt pedig a még kisfiú Ephraim szála.

  Ephraim nagypapa levelét olvashatjuk a regény elején, amiben az Embert keresi, aki Fényt hajlít, vagy modernebbül, a Fényhajlítót, mert az ígért neki egy csodát még gyerekkorában. A nagypapa úgy érzi, hogy most jött el az ideje annak a csodának. Micah természetesen tud a levélről, a Circus Mirandusról és a csodáról. Meg van róla győződve, hogy a Fényhajlító egy nagyon nagy hatalmú varázsló, aki ha eljön, meg fogja gyógyítani a nagypapáját. Az üzenetváltás azonban nagyon lassan történik, Ephraim nagypapa egyre rosszabbul van, Micah pedig egyre türelmetlenebb, így a kisfiú eldönti, hogy maga fogja megkeresni a Circus Mirandust és maga hozza el a Fényhajlítót. A keresésben segítségére lesz az egyik osztálytársnője is, Jenny, aki hitetlen az egész üggyel kapcsolatban, de jó barátként segíteni akar. Ezzel megindul a nagy hajsza és egy varázslatos kaland veszi kezdetét. 

A varázslatos szál a Circus Mirandushoz kötődik és a nagypapa csodája köré összpontosul. Egészen a könyv végéig rejtély marad, hogy mi volt a nagypapa kérése. Közben megismerjük a cirkuszt Micah-án és Ephraim nagypapa gyerekkorán keresztül, így egyfajta családtörténetet is kapunk és egyúttal magyarázatot is a Tuttle család mágiához való kötődésére. A cirkusz tényleg varázslatos, nem olyan, mint a valóságban. Itt a madárnő tényleg tud repülni és a madarakkal bánni (az ő története is nagyon megfogott), az elefánt nagyon okos, matekpéldákat old meg, a jegyszedő pedig ránézésre megmondja egy gyerekről, hogy mennyi időre érvényes a belépője. A Fényhajlító pedig olyan helyekre tudja varázsolni a gyerekeket, mint pl. az Antarktisz, ahol pingvinekkel játszhatnak. Chintzy pedig, a vörös arapapagáj hölgy, tényleg tud beszélni, ő a Fényhajlító "postagalambja". Ő volt az egyik kedvenc karakterem, mert nagyon aranyos volt és vicces is. A humor neki volt köszönhető. 

  A cirkusz, a csoda és a sok varázslat, valamint furcsaság teljesen elbájolt, de ugyanannyira szerettem az emberi oldalát is a regénynek. Nagyon sok szeretet volt ebben a regényben, az a tiszta, romlatlan, feltétel nélküli szeretet, amikor egy világot képes megmozgatni az egyik ember a másikért. Míg Micah foggal-körömmel harcolt a nagyapjáért, addig a háttérben, burkoltan ott volt a nagyapa aggódása is a kis unokájáért, hogy vajon mi lesz vele, ha ő meghal. Egyben én is aggódtam, hogy vajon mi lesz a sztori vége, mert azt nem akartam elhinni, hogy meghal a nagyapa és Micah a hitetlen, undok és zsarnok Gertrudis nénivel marad. Számomra elég meglepő fordulatok voltak a könyvben, pedig azt hittem, hogy egy gyerekkönyvben az egyszerűség dominál, hát nem. A másik, ami nagyon lényeges volt, az Jenny és Micah barátsága. Nem akarom ráhúzni azt, hogy szerelmi szál, hiszen kilenc éves kortól ajánlják a könyvet, nem véletlenül, de felnőttként máshogy nem tudom értelmezni ezt a nagyfokú hűséget, csak mint kezdeti szerelem. Jenny nagyon ragaszkodott Micah-hoz, annak ellenére, hogy ő badarságnak tartotta a varázslatot és a cirkuszt. Jenny volt a józan ész, a figyelmeztető hang a regényben, ami óvatosságra int, hogy ekkora csodák azért nem léteznek. Gyakran engem is elbizonytalanított, hogy a cirkusz valójában nem is létezik, vagy ha igen, akkor ott nincs semmi varázslat, csak látszat van. 

  Nagyon aranyos, bájos, kedves kis történet volt, megható jelenetekkel, sok-sok varázslattal és furcsasággal, engem teljesen elvarázsolt a történet is és a karakterek is. Életemben nem olvastam még ehhez hasonló könyvet, így örülök az élménynek. Bátran ajánlom kicsiknek és nagyoknak, sőt még felnőtteknek is.  
_____________________________________________________________________________________ Történet: 5/5 pontból
Kedvenc: Micah, Chintzy, Ephraim
Tetszett: a cirkuszi és varázslatos hangulat
Nem tetszett: a csomózás, mint varázserő
Illusztrálta: Diana Sudyka
Fordította: Rét Viktória
Oldalszám: 320 oldal
Kiadó: Betűtészta Kiadó
_____________________________________________________________________________________
 Nyereményjáték 

A mesék és mesekönyvek világában, a történet mellett fontos szerepet kap a képi megjelenítés is. De kik is a leghíresebb mesealkotók, akiknek meséivel találkozhatunk a filmeken? Minden állomáson találtok egy kis ismertetőt egy-egy magyar vagy külföldi mesealkotóról. A feladatotok kitalálni, kiről is lehet szó, a nevet pedig beírni a rafflecopter megfelelő sorába!

5. állomás 
Amerikai animátor, rajzfilmes, szinkronszínész és filmrendező, a rajzfilmes aranykor emblematikus figurája. Dolgozott a Warner Brothers és a Metro-Goldwyn-Mayer stúdiónak is. Nevéhez olyan figurák fűződnek, mint Dodó Kacsa vagy Tapsi Hapsi. 

Figyelem! A sorsolásban azok vesznek részt, akik minden kérdésre helyesen válaszoltak, valamint felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

 a Rafflecopter giveaway  
_____________________________________________________________________________________
 További állomások 

12.15. - Könyvszeret (Válassz foglalkozást!) 
12.15. - Szembetűnő (Papírbabák) 
12.16. - Könyvszeretet (Dr. Dark hihetetlen kalandjai 1.) 
12.17. - Szembetűnő (Valamicsoda) 
12.18. - Könyvszeretet (A varázslatos Circus Mirandus) 
12.19. - Szembetűnő (A könyv, amibe bement egy óriás)
12.20. - Könyvszeretet (Dr. Dark hihetetlen kalandjai 2.)
12.21. - Szembetűnő (A varázslatos Circus Mirandus)
12.22. - Könyvszeretet (A könyv, amibe bement egy óriás)
_____________________________________________________________________________________ 

2015. december 17., csütörtök

Cynthia Hand - Amikor búcsúzunk

 
 A Maxim Könyvkiadó jelenteti meg Cynthia Hand: Say Goodbye - Amikor búcsúzunk című könyvét. A szerző az Angyalsors trilógiával már nagy sikert ért el az olvasók körében, legújabb önálló kötete egészen más, komolyabb témájú. Kövesd végig a hét állomásos blogturnét, mert a végén, ha minden kérdése jó választ adsz, megnyerheted a három nyereménykönyv egyikét.



Cynthia Hand - Amikor búcsúzunk

Miért pont ez? Cynthia Hand írói stílusát nagyon megszerettem az Angyalsors trilógiája miatt, így nem volt kérdés, hogy elolvasom-e az új regényét.

Fülszöveg: Lex különc lány. Matekórán agymenő társaival kártyázik, és busszal jár suliba, mert kiszámolta azt, hogy a 179 tanítási nap 549,53 dolláros benzinköltséget eredményezne. Barátjával együtt készülnek a Massachusettsi Műszaki Egyetemre és a Harvardra. Boldog élete van, teljes a családja, vannak barátai és egy szerelme. Senki sem úgy néz rá, mint aki bármelyik pillanatban összeomolhat. Egészen aznapig, mikor minden megváltozott... Lex most az a lány, aki elvesztette az öccsét. És úgy érzi, ebből az állapotból soha többet nem tud már kitörni. De azt is jól tudja, változtatnia kell. Változtatnia kell neki és az édesanyjának is. S ami a legfontosabb, tudnia kell megbocsátani. Az apjának, Tylernek, de legfőképp magának. Ezért szép lassan elkezdi összerakni élete széthullott darabkáit, és próbálja felfedni, mi is történt Tyler halálának éjszakáján. De van egy titka, amit senkinek sem mondott el: egy üzenet Ty-tól, ami lehet, hogy mindent megváltoztathatott volna. Lex testvére már örökre eltűnt. Ám ahogyan a lány is rájön, egy szellemnek nem kell valósnak lennie ahhoz, hogy meggátolja a továbblépést.

Vélemény: Ugyan a fülszöveg alapján nyilvánvaló, hogy nem egy romantikus vagy humoros történetről van szó, de azt nem sejtettem, hogy ennyire más stílusú regényt, ennyire nehéz témájú és érzelmekkel teli történetet kapok Cynthia Handtől. Én is borzasztó nehezen éltem meg a regény olvasását és véleményt írni sem könnyű, mert nagyon személyes érzéseket és gondolatokat váltott ki belőlem. Valahol úgy vagyok vele, hogy megbántam az olvasását és nem szeretnék erről posztot írni, de közben meg áldom a kíváncsi természetem, hogy elolvastam, hogy megismertem ezt a történetet, hogy az írónő ennyire őszintén, reálisan és nyíltan írt a gyászról és az öngyilkosságról. Nagyon felkavart a regény és most próbálok navigálni a személyes gondolataim és a publikusabb gondolataim között. Legyek olyan őszinte, mint az írónő vagy legyek annyira reális, mint Lex? A blogger általában kettős szerepben van,  és sokszor nehéz ezt a kettősséget megoldani. Egyrészt vagyok én és a könyv, a saját érzéseimmel, amiket kivált belőlem egy regény, benne vagyok egy burokban, ami csak az enyém a könyvvel és mindentől függetlenül teljesen egyénileg élem meg az olvasást. És vagyok én, a blogger, a könyv és a blog olvasói, ami megint csak egy burok, csak nagyobb, ahová már beengedek több embert és nem feltétlenül mutatok meg mindent. Eddig ez tudatosan meg sem fogalmazódott bennem, de az Amikor búcsúzunk után érzem ennek a kettősségnek a súlyát. 

Ha most blogger vagyok, akkor azt mondom, hogy a regény szép volt. Így, egyszerűen szép. És még sorolhatnék hangzatos jelzőket. De ha nem bloggerként beszélek a könyvről, akkor azt mondom, hogy szép volt a regény, de más hangsúllyal. Nem a szokásos, egyszerű vagy hangzatos módon, hanem iszonyatosan szép volt, és a szép szóban benne van az, hogy rohadtul fájdalmas, teljesen szétcincált, sírtam tőle, mint egy kiskölyök, teljesen kiborított, megrázott, de egyben megnyugvást is adott. Nem vagyok egyedül a gyásszal és nem bennem van a hiba, hogy miként is kezelem, másoknál ugyanúgy vagy kísértetiesen hasonlóképpen zajlik le. Nem feltétlenül bolondultam meg, amikor általános iskolás koromban látni véltem a nagymamám szellemét az ágyamnál vagy mikor főiskolás koromban úgy éreztem, hogy édesapám a halála után egy nappal megsimogatja a fejem búbját, mint ahogy mindig is tette, ha szomorú voltam, vagy amikor olyan szituációba keveredtem a testvérem halála után, amit csak ketten érthettünk, hanem a gyászt így dolgozta fel az agyam. És még fel tudnék pár közeli személyt sorolni, akiket idő előtt veszítettem el, így maximálisan azonosulni tudtam a regénnyel.

 Minden egyes szavát, minden egyes gondolatot és minden egyes érzést értettem, átéltem, gondoltam már, még naplót is írtam, ahogy Lex tette, de nem pszichológus tanácsára. Egyszerűen ki akartam magamból adni mindent, a fájdalmat, a dühöt, a sajnálatot, a bánatot, a bűntudatot, a rengeteg megbánást és keserűséget, de közben nem akartam senkit se terhelni vele, ráadásul nekem kellett erősnek lenni, mert voltak körülöttem olyanok, akik még nehezebben bírták és ezért aggódtam. A naplóírás módszerével így el is mondtam mindezt, meg nem is mondtam el senkinek. Én sem tudtam sírni nagyon sokáig, mert annyira letaglózott a halál, hogy szó szerint elakadtak a szavaim, az érzelmeim kiüresedtek, teljesen lesokkolódtam. És ugyanúgy végig kellett járnom azt az utat, hogy eltolom a barátokat és a segítséget, majd apránként összeszedem magam újra és újra és újra. Mert sajnos a halál az élet része, menni kell tovább. Mindig annak a legnehezebb, aki itt marad, nem annak, aki elmegy.

  Ugyanazt a sajnálatot, megbánást és bűntudatot átéltem, mint Lex. Sajnáltam, hogy nem figyeltem oda jobban, hogy nem mondtam többet azt, hogy szeretlek, hogy nem adtam több ölelést, hogy nem töltöttem el több időt az adott szerettemmel. Bántam a veszekedéseket, a nem megfelelő odafigyelést. Hosszú időbe telt, mire megtanultam, hogy mindezeket nem lehet mérni és egyszerűen nincs olyan, hogy elég. Ezekből, az együtt eltöltött időből, a nevetésből, az ölelésből, a másik értékeléséből, az odafigyelésből sosem elég. Ha a nap huszonnégy órájában csak a szép és jó lenne, a halál pillanatában akkor is azt éreznénk, hogy nem volt elég ezekből és ugyanúgy megbánást éreznénk. 

  Az Amikor búcsúzunk mindezeket felkavarta bennem és emlékeket hozott elő. Míg az előbbi miatt azt mondom, hogy pont nekem nem kellett volna elolvasnom a regényt, addig az utóbbi miatt azt mondom, hogy mégis hálás vagyok érte, mert valahol segített egy kicsit. Segített bizonyos dolgokat helyrerakni és olyan pozitív emlékeket is előhozott, amiket szinte már el is felejtettem. Mesélhetnék még a nyomozás szálról, de ott is Lex dühe, rossz érzései és elszántsága fogott meg. Az emberi természet olyan, hogy tudni akarja a miérteket, még a halálnál is és sosincs megfelelő válasz, újra és újra jönnek a miértek és a mi lenne ha kérdések. Beszélhetnék arról, hogy a kis szerelmi szál kellett a regénybe és amennyire megható volt, annyira fájdalmas is, de megint csak nem tudok elvonatkoztatni. Mit tud tenni az ember, ha csak a gyász uralkodik és dolgozik benne, más érzelemnek meg átmenetileg nem jut hely? Vajon ki tud teljesedni? Vajon segít? Ugyanez érvényes a baráti és más rokonokkal való kapcsolatokra is. Vajon Lex anyja önző volt, hogy megélte a saját gyászát és nem tudott felülkerekedni rajta vagy nem volt más választása és ez természetes, nem pedig önzőség? Vajon Lex nem volt ugyanígy önző, amikor ő élte meg a saját gyászát és nem volt ő sem ott mindig a másiknak? Szerintem mindezekre nincs helyes vagy jó válasz. A gyászt mindenki másként, máshogy és más időtartam alatt dolgozza fel és csak az idő múlása enyhíti a fájdalmat, de eltüntetni nem tünteti el. A gyász nagyon magányos érzés.

Hát ilyen volt ez a regény. Nagy érzelmeket kiváltó, szép, keserédes, fájdalmas, de segítő és bizonyos dolgokra ráébresztő. Nagyon ajánlom az elolvasását, mert bemutatja, hogy milyen annak, aki életben maradt, milyen a gyász, reálisan bemutatja a fázisait és rengeteg jó gondolat van benne. A mondanivalója pedig örök érvényű. Figyelj oda jobban a szeretteidre, mond többször azt, hogy szeretlek, adj több ölelést, tölts el velük több időt.

_____________________________________________________________________________________
Történet: 5/5 pontból
Kedvenc: Lex, Ty
Tetszett: a stílus, a karakterek és a regényt körbelengő misztikum
Nem tetszett: -
Fordította: Loósz Vera
Oldalszám: 376 oldal
Kiadó: Maxim Könyvkiadó
_____________________________________________________________________________________
Nyereményjáték

 A közeli hozzátartozók elvesztése és későbbi elengedésük súlyos lelki problémát okoz a fiatalabb korosztály életében is. Számos könyv jelent meg az utóbbi években, melyek ezt a témát dolgozzák fel. A blogturné minden állomásán találtok egy-egy képet, illetve könyvborító részletet, ami alapján ki kell találnotok, ki a főszereplő és kit veszített el. Minden állomás megfejtését a rafflecopter doboz vonatkozó sorába kérjük beírni.

Mindent megosztottak egymással, a legjobb barátok voltak, de miután a barátnője meghal és elutazik az egyetemi városba, ahol a lány tanult, rádöbben, hogy mégsem tudott mindent. A legjobb barátnőjének titkai voltak előtte. 


Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz! A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésre jelentkezni a megküldött e-mailre. Ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.

a Rafflecopter giveaway
_____________________________________________________________________________________
 További állomások

12/05 Kelly és Lupi olvas
12/07 MFKata gondolatai
12/09 CBooks
12/11 Zakkant olvas
12/13 Deszy könyvajánlója
12/15 Dreamworld
12/17 Könyvszeretet
_____________________________________________________________________________________ 

2015. december 16., szerda

  Egyszer volt, hol nem volt...A Blogturné Klub két bloggere a következő nyolc napban a mesék birodalmába kalauzol Titeket, s a Betűtészta Kiadó hét új mesekönyvét mutatja be Nektek! Ha a turnéval tartotok, a Kiadó jóvoltából megnyerhetitek Dániel András: A könyv, amibe bement egy óriás című mesekönyvét. Hangolódjunk együtt, mesékkel az Ünnepre!

Fabian Lenk - Dr. Dark hihetetlen kalandjai 1. - Az aranyváros titka

Miért pont ez? A nyomozós sztoriknak sose tudok ellenállni, teljesen mindegy, hogy melyik korosztálynak szól. A nyomozás, az nyomozás.

Fülszöveg: Dr. Dark magánnyomozót és ikreit, Leandrót és Lunát egy izgalmas küldetés a perui dzsungelbe hívja. Theo, az eltűnt kutató nyomába erednek, aki egy titokzatos inkaváros felfedezője. Ám az esőerdő sok veszélyt rejteget! Dr. Dark és csapata repülő motorbicikliken, különleges védőszemüveggel felszerelve veszélyes nyomozásba kezd. Velük tart Tinnie, a kissé beszédhibás robotasszisztens is...


Vélemény: De örültem volna gyerekkoromban, hogyha ilyen könyvek lettek volna! Gyerekeknek szóló krimi, kalandregény, modern dolgokkal megspékelve, kívül-belül szép rajzokkal, fényes lapokkal, kemény borítós, picike és vékony, mégis egy jól felépített izgalmas és kerek történet van benne. Fiúknak-lányoknak egyaránt szórakoztató történet és sorozat lehet a Dr. Dark hihetetlen kalandjai, ami egyúttal tanít is és meghozhatja a kedvet a krimi műfajához. Az író felnőtteknek írt először krimiket, majd a gyerekeknek is, majdnem 150 gyerek és ifjúsági regényt alkotott, melyek többségét 14 nyelvre lefordítottak. Az illusztrátor, Alexander von Knorre is nemzetközileg elismert alkotó és képregény-rajzoló. Ketten egy nagyon klassz könyvet hoztak össze.

 A regény belső borítóján láthatjuk a Dark kastélyt, ahol a kicsiny és furcsa család él, majd a következő oldalon meg is ismerhetjük a csapatot. Dr. Dark, az apuka a különleges esetek nyomozója, de egyben vagyonos kutató is. Ikergyerekei Luna és Leandro tíz évesek, de már sok mindent láttak a világban és korukhoz képest nagyon okosak. Mindezt az édesapjuknak és tanítóiknak, Fantasio Fresser professzornak és Quick Nicknek köszönhetik. A nyelveken és az alaptantárgyakon kívül még karatézni is tanulnak a srácok. Tanítóiknak szintén van más foglalkozása is, Quick Nick egyben a kastély kertésze, Fantasio Fresser pedig ügyes feltaláló, aki a bevetések előtt mindig feltalál valami új kütyüt, amit a Dark-csapat hasznosítani tud a nyomozás során. Emellett még ott van Paula Pain, a késdobáló szakácsnő is, illetve a két legjópofább figura, Tinnie, a kis beszédhibás robot és egy embernek tűnő, nagyon nagy robot, Rob, akinek gyengéje a gumimaci és az akkuja is. Ők tehát a csapat, akik bemutatkoztak az első résszel, Az Aranyváros titkával. 

  Első ügyük egy eltűnéses eset. Mister Canterbury, egy kutatási projekteket támogató szervezet, az S.O.R.D. elnöke azzal keresi meg Dr. Darkot, hogy kutassa fel eltűnt vejét és vele együtt az inkák rég elveszett városát, Paititit vagy ismertebb nevén Eldorádót. Theophillus Etzel, zoológus állítólag azután tűnt el, hogy felfedezte ezt a ritka régészeti lelőhelyet, a kutatókból álló csoport tagjai a hír után több nappal később sem találtak rá tudós társukra. Dr. Dark elvállalja az estet, így gyerekivel és a két robottal elindulnak Peruba, hogy az eltűnt tudós és a felfedezett város nyomára bukkanjanak. Természetesen Dr. Dark nem tervezte, hogy négyen mennek, de Tinnie, a kisrobot addig-addig nyúzza Leandrot, míg végül a fiú becsempészi a hátizsákjába. Innentől nagyon kalandos útjuk lesz, kikötnek egy dzsungelben, banditák támadják meg őket, majd találkoznak mérges pókokkal és kígyókkal, esznek kukacot is, vadvízi evezésben lesz részük, Robnak lemerül az akkuja, természetesen olyan helyen, ahol véletlenül sincs áram,Tinnie hősködik, találkoznak bennszülöttekkel is, párszor csapdába is kerülnek. Mindezek mellé aprólékosan kidolgozott képek adják meg a kalandos és izgalmas hangulatot. 

  A történet kedves, bájos, a kisrobotnak is köszönhetően végig vicces is, kalandos, pörgős, érdekes és rejtélyes. Dr. Dark a biztonságot nyújtó csapatvezető, az ikrek talpraesettek, Rob nagy mamlasz létére vicces a gumimacis dolgaival, de a legnagyobb kedvencem Tinnie volt. Tinnie nem lett egy tökéletes robot, mindig valamijét elhagyja és ráadásul beszédhibás is, ami miatt olyan, mintha akcentusa lenne. Minden egyes mondanivalója is így lett leírva. Tinnie bátor, nagyon sok energiája van és állandóan viccet csinál mindenből, de nem idegesítő, hanem lelkesítő módon. Nagyon pozitív hangulata volt a regénynek és talán ezért is kapcsolt ki maximálisan. 

  Tetszett a regény tanító része is, ami a kalandok mögé bújtatva volt jelen. Már maga a helyszín, Peru elég egzotikus ahhoz, hogy megmozgassa a gyerek fantáziáját, de közben az inkák kultúrájáról is többet megtudhat, mégsem érzi úgy, mintha történelem tankönyvet olvasna. Ha a rajzok nem lennének, akkor is bele tudtam volna élni magam az egzotikus kalandba, mert nagyon frappánsan lett megírva. Emellett izgalmas is volt a sztori, mert a hősök mindig beleütköztek valami akadályba vagy problémába, amiket le kellett küzdeni és nagyon frappánsan meg is oldották, amitől legyőzhetetlennek tűnt a csapat. A nyomozás szál is nagyon jól sikerült, persze nem olyan komolyságú krimire kell számítani, mint a felnőtteknek szóló regények esetében, de nem is volt annyira egyszerű, hogy a gyerkőc rögtön kitalálja a rejtélyeket.

  A Kiadó nyolc éves kortól ajánlja a regényt, amivel egyet is értek. Az ennyi idős gyerek már jobban oda tud figyelni a hosszabb sztorikra (azért egy-két órába beletelik, mire egy felnőtt elolvassa a kisregényt, hát még egy gyerek). Az igényesen megírt, illusztrált és kiadott regény a nagy betűivel még kedvet is csinál a könyvhöz a nem régóta olvasni tanuló gyerek számára vagy a nagyobbak, akár tizenkét évesek számára is. Ez egy jó kis ifjúsági krimi és kalandregény, így a nagyobbak is élvezni tudják a sztorit. A Dark csapat debütálása nálam sikert aratott, megyek is olvasni a második részt és a következő ügyet.
_____________________________________________________________________________________
Történet: 6/5 pontból
Kedvenc: Tinnie, Rob
Tetszett: a rajzok, a történet könnyedsége
Nem tetszett: -
Illusztrálta: Alexander von Knorre
Fordította: Fodor Zsuzsanna
Oldalszám: 138 oldal
Kiadó: Betűtészta Kiadó
_____________________________________________________________________________________
Nyereményjáték

A mesék és mesekönyvek világában, a történet mellett fontos szerepet kap a képi megjelenítés is. De kik is a leghíresebb mesealkotók, akiknek meséivel találkozhatunk a filmeken? Minden állomáson találtok egy kis ismertetőt egy-egy magyar vagy külföldi mesealkotóról. A feladatotok kitalálni, kiről is lehet szó, a nevet pedig beírni a rafflecopter megfelelő sorába!

Figyelem! A sorsolásban azok vesznek részt, akik minden kérdésre helyesen válaszoltak, valamint felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

3. állomás 
Amerikai filmrendező, producer és forgatókönyvíró, szinkronszínész és rajzfilmgyáros. A világ leghíresebb rajzfilmkészítője és egyik legnagyobb producere. Olyan egész estés mesék köthetők a nevéhez, mint a Pán Péter, a Hamupipőke vagy a Csipkerózsika. 

a Rafflecopter giveaway

_____________________________________________________________________________________
 További állomások

12.15. - Könyvszeret (Válassz foglalkozást!)
12.15. - Szembetűnő (Papírbabák)
12.16. - Könyvszeretet (Dr. Dark hihetetlen kalandjai 1.)
12.17. - Szembetűnő (Valamicsoda)
12.18. - Könyvszeretet (A varázslatos Circus Mirandus)
12.19. - Szembetűnő (A könyv, amibe bement egy óriás)
12.20. - Könyvszeretet (Dr. Dark hihetetlen kalandjai 2.)
12.21. - Szembetűnő (A varázslatos Circus Mirandus)
12. 22. - Könyvszeretet (A könyv, amibe bement egy óriás)
_____________________________________________________________________________________ 

2015. december 15., kedd

Sara Raasch - Hó, mint hamu

  A Twister Media Kft. jóvoltából immár magyarul is olvashatjuk Sara Raasch izgalmas trilógiájának első részét, a Hó, mint hamut. A regény nem is lehetne aktuálisabb, mint most, amikor sokan közülünk annyira vágyják a havat, mint Meira és a Télországiak. Gyertek és járjátok be velünk Primoria királyságait, keressük meg együtt a mágiasztereket, ismerjétek meg velünk ezt a mágiával és érzelmekkel teli kalandos regényt. 
  Az út első napjára 2015. december 14-én kerül sor, majd ezt követően minden nap másik hat blogger segítségével ismerhetitek meg a Hó, mint hamu világát. Eközben persze érdekességekkel is találkozhattok, illetve részt vehettek a nyereményjátékunkon is, melynek díja - a kiadó jóvoltából - három példány a Hó, mint hamu című könyvből! 

Sara Raasch - Hó, mint hamu 

Miért pont ez? A fülszöveg és a borító megfogott és nem eresztett.

Fülszöveg: TIZENHAT ÉVE annak, hogy a Tél Királyságát megszállta az ellenség; lakóit rabigába hajtották. Varázslat és uralkodó nélkül maradtak. A télieknek nem maradt más reményük a szabadságra, mint a nyolc túlélő, akiknek valahogyan sikerült elmenekülniük, és akik a lehetőségre várnak, hogy visszacsempészhessék a Tél varázslatát, és újjáépítsék a birodalmat. 
  Meira nagyon kicsi volt, amikor Tél vereséget szenvedett és ő elvesztette a szüleit. Menekültként élt, a téliek tábornoka, Sir lett a gyámja, ő pedig harcosnak nevelte. Meira szerelme legjobb barátja, a leendő király, Mather; a fiatal lány pedig mindent megtenne azért, hogy Tél birodalmának hatalma helyreálljon. Így hát, amikor a kémek felfedezik, hol őrzik azt az ősi medaliont, amelynek segítségével visszakaphatnák a varázserejüket, Meira elhatározza, hogy maga indul a keresésére. Magas tornyokra mászik, ellenséges katonákkal harcol; valóra vált régi álma. Ám a küldetés nem a tervek szerint alakul, és Meira hamarosan gonosz varázslat, veszélyes politika, fortélyos üzelmek világában találja magát… és végül rádöbben, hogy sorsa felett nem ő rendelkezik… és ez mindig is így volt. 
  Sara Raasch első regénye hűségről, szerelemről, életünk céljának kereséséről szóló lenyűgöző olvasmány. 

Vélemény: Amilyen nehézkesen indult a kapcsolatom a regénnyel, annyira meglepő, hogy az idei top3-ba bekerült nálam. Hatalmas szerelem lett ez a könyv, elvakult és megmásíthatatlan és teljesen váratlan. Aki szereti a disztópiákat, a YA regényeket és a középkori hangulatot tele mágiával, annak kihagyhatatlan ez a könyv! Ez tipikusan az a regény, aminél a folytatás miatti várakozás miatt legszívesebben a tapétát szaggatnám vagy a Shrekből ismert Szamárként viselkednék a Kiadóval, hogy: megjelent már? megjelent már? megjelent már? De amíg a folytatásra várok, addig tuti biztos, hogy legalább egyszer újra fogom olvasni, már csak azért is, mert kíváncsi vagyok újra a regény eseményeire annak tudatában, amik kiderültek a végén. Már most tudom, hogy teljesen más élmény lesz így, de ugyanolyan ütős, ráadásul bele akarom magam vetni a világ tanulmányozásába és megismerésébe. De hogy miért is lett hatalmas szerelem? Miért is rajongok, amikor nehezen indult a viszonyunk?

  A regény eleje és még talán a fülszöveg is azt sugallja, hogy egy szokásos tucatdisztópiával van dolgunk, amit mostanában annyira felkaptak, de már lassan abból is kezd sok lenni és egy kaptafára megy az egész, de a regény megcáfolta az előítéleteimet. A főhősnő, Meira kevéske életben maradt társával vándorol Primoria királyságai között. Többnyire a királyságok közti síkságon élnek, de folyamatosan mozgásban vannak, hiszen menekülnek, de egyben keresnek is valamit.  Primoriának nyolc királysága van, négy évszak királyság és négy nem évszak királyság. Mindegyiknek van egy mágiasztere, egy olyan varázsos eszköze, amibe mágiát sűrítettek még évszázadokkal ezelőtt. A mágiaszterek a királyok és királynők tulajdonában állnak és ők használják fel ezt a mágiát királyságuk gyarapítására, ki a gazdagságra és jólétre, ki a hatalomra, ki pedig valamelyik emberi tulajdonság megerősítésére. A Télországiak mágiasztere, egy medalion kettétört, amikor az ellenséges Tavaszföldiek letámadták őket, így a mágiájuk, a királynőjük és az országuk is elveszett. Aki nem halt meg vagy nem szökött el, az most a Tavaszföldiek rabszolgája és olyan táborban sínylődik, ami a koncentrációs táborokra hajaz.  A háború túlélői, Meira és csapata azt hiszik, hogyha sikerül egyesíteni a medaliont, akkor visszatér a mágiájuk és ennek segítségével Mather, a fiatal király uralkodni tudna és fel tudná szabadítani a rabszolgasorsban élő télországaikat. Angra, a tavaszföldi király mindig új helyre szállíttatta a medalion két részét, hogy azokat ne lehessen újra egyesíteni, így egyben csaliként is felhasználja, hogy az utolsó életben maradt télországit is rabigába hajtsa. 

  Meira és a leendő király, Mather még kisbabák voltak, amikor a háborúból kimenekítették őket. Sir, a felesége és a többi túlélő nevelte fel őket, Sir kimondottan katonának nevelte őket. Az együtt felnövés eredményeként természetesen szerelem is szövődött a két fiatal között, ami viszont nem teljesedhet be, hiszen Mather lesz a király, Meira meg csak egy egyszerű télországi lány. Meira, hogy megbecsülést szerezzen, minden áron a medalion nyomára akar bukkanni és a felderítő csapattal akar tartani. Mikor ezt végre sikerül elérnie, az örömbe üröm vegyül, ugyanis olyan titkok birtokába jut, ami gyökeresen megváltoztatja a jövőképüket és a túlélési esélyeiket. Kénytelenek lesznek megnyerni maguknak egy királyságot szövetségesnek, másként esélyük sincs. De mit tehetnek, hogyha mindenhol csukott ajtók fogadják őket, mert félnek Angra hatalmától? Cordell még talán egyezkedne, de olyan árat kérnek a szövetségért cserébe, ami alapjaiban változtat meg mindent. 

  A regény eleje elég lassan indult be, de szerencsére ez nagyon rövid ideig tartott, utána viszont beindultak az események, akció követett akciót, újra és újra meglepődtem, a csavarok csak úgy pörögtek egymás után, egyre jobban kitágult a világ, egyre többet és többet tudtam meg a hatalmi ágakról, a királyságokról, a történelmükről és legfőképp a mágiáról. Ez a regény tele volt varázslattal, izgalommal, kalanddal, kiváló szerelmi háromszöggel, sok más megható emberi érzelemmel, szóval minden tekintetben lenyűgözött. A világ felépítése borzasztó érdekes volt, a középkori hangulat keveredve a mágiával nagyon megfogott. Pillanatok alatt a regény végére értem. Az alábbi gif fejezi ki a legjobban, hogy mit éltem át olvasás közben:



  Mindezek mellé nagyon jó karakterek is voltak a regényben. Meira bátor, erős, elkötelezett híve Télországnak, de nagyon emberi módon elég sokszor kétségbe vonja a saját érzéseit, hiszen hogyan is tudna ő kötődni és visszavágyni egy olyan országba, amire nem is emlékszik, hiszen kisbaba volt még. De azt tudja, hogy akiket szeret, az a kevés túlélő és legfőképp Mather nagyon fontosnak tartják, hogy a medaliont visszaszerezzék és helyreállítsák Télország hatalmát, így az ő számára is fontossá válik. Az életét adná a csapatért, így Télországért is, hatalmas nagy bizonyítási vágy van benne, hiszen meg akar felelni a szeretteinek. Ha nekik pedig a medalion kell, akkor ő azt mindenáron megszerzi. Meira majdnem tökéletes hősnő, nem nyavalyog, erős, bátor, vakmerő, de megvannak a maga hibái is. Gyakran nem gondolja  át rendesen a dolgokat mielőtt cselekszik, így néha csak ront a helyzeten, de közben meg nagyon ért ahhoz, hogy kihúzza magukat a pácból. Kitűnően bánik a csakrammal, az az ő harci fegyvere, viszont Jannuari meggyűlik a baja a közelharccal. A Sirrel való kapcsolata is nagyon megfogott, ez az a fajta nevelő apa és lánya kapcsolat volt, amikor a lány azt hiszi, hogy azért bánik vele keményen a nevelőapa, mert utálja, miközben pont az ellenkezője az igaz.

  Mather, a leendő király és egyben a szerelmi háromszög egyik csúcsa, kedves és tipikus jófiú karakter, akiben már érződik a leendő komoly felnőtt és a király, de még nem vetkőzte le a tinédzserkori csetlés-botlást. A regény elején még én is idealizáltam a szerelmüket és szurkoltam, hogy a konfliktus megoldódjon, Mather vegye feleségül és legyen Meirából királynő, de a megoldástól padlót fogtam, totál nem arra számítottam, amit az írónő megalkotott. Bejött a képbe Cordell hercege és onnantól kezdve el volt felejtve mindenki. Tűkön ültem, főleg a közös jeleneteknél, hogy mikor kerülnek már közel egymáshoz Meirával és aggódtam, hogy ugye nem csak én képzelem oda a szerelmi szálat, ugye lesz belőle valami? Ha meg nem ezen pörgettem magam, akkor izgultam az események és harcok miatt, vagy felháborodtam a táborokon és a télországiaknak szurkoltam teljes erőbedobással, vagy éppen hevesen gyűlöltem Angrát és a hordáját. Vagy ámuldoztam a világon és a mágián. Hihetetlenül izgalmas regény volt, ami az elejét leszámítva végig lekötötte a figyelmem, azt hogy vettem-e levegőt olvasás közben, onnan tudom, hogy még élek. Szóval nagyon heves érzelmeket váltott ki belőlem a regény és az érzelmi skála szinte mindegyik pontján, ami igazolja számomra, hogy ez az igazi, ez a nekem való könyv. Ilyet, még többet!

  A regény Az éhezők viadala, a Párválasztó sorozat és egy kis Trónok harca keveréke, mindegyikből a legjobb részeket kicsippentve. A mágia és a regényt körbelengő télies varázsosság pedig iszonyat jó téli hangulatot csinált, már csak egy kis hó kéne hozzá. És persze a folytatás, lehetőleg minél hamarabb, mert amióta becsuktam a könyvet, azóta is ezen pörgök és minduntalan visszatérnek a gondolataim Primoria nyolc királyságához.  




_____________________________________________________________________________________
Történet: 6/5 pontból
Kedvenc: Mather, Meira, Theron, Hannah
Tetszett: minden!
Nem tetszett: -
Fordította: Bozai Ágota
Oldalszám: 496 oldal
Kiadó: Twister Media
Megjelenés: 2015.11.15.
____________________________________________________________________________________
 Nyereményjáték 

 A Twister Media Kft. felajánlásának köszönhetően ismét nyereményjátékra invitálunk Titeket. A szerencsés nyertesek megnyerhetik a három könyv egyikét! 
  A Hó, mint hamu világában, Primoriában nyolc királyság, így nyolc főváros is található, de az első részben egyelőre csak hetet ismerhetünk meg (Nyárföld, Őszföld, Télország, Tavaszföld, Yakim, Ventralli és Cordell – Paisly egyelőre még ismeretlen), ráadásul hét bloggerünk is van. A feladatotok az, hogy kitaláljátok a hét főváros nevét és beírjátok a rafflecopter doboz megfelelő mezőjébe. A hét fővárost hogyan is találjátok meg? Olvassátok el figyelmesen a bejegyzések/vélemények szövegét, ugyanis a városnevek a mondatok valamelyikébe bújtak. Honnan lehetsz biztos benne, hogy a megfelelő városnevet találtad meg? A városnév értelmezhetetlen, nem odaillő módon szerepel a mondatban. Kalandra fel! 

Figyelem! A postázás kizárólag magyarországi címre történik. A nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére válaszolni a megküldött értesítő levelünkre, ellenkező esetben újra sorsolunk.

 a Rafflecopter giveaway
 ____________________________________________________________________________________
 További állomások 

12/14 Letehetetlen
12/15 Könyvszeretet 
12/16 MFKata gondolatai
12/17 Kelly és Lupi olvas
12/18 Deszy könyvajánlója
12/19 CBooks
12/20 Dreamworld
_____________________________________________________________________________________

Silvie Sanza - Válassz foglalkozást!

  Egyszer volt, hol nem volt...A Blogturné Klub két bloggere a következő nyolc napban a mesék birodalmába kalauzol Titeket, s a Betűtészta Kiadó hét új mesekönyvét mutatja be Nektek! Ha a turnéval tartotok, a Kiadó jóvoltából megnyerhetitek Dániel András: A könyv, amibe bement egy óriás című mesekönyvét. Hangolódjunk együtt, mesékkel az Ünnepre! 

Silvie Sanza - Válassz foglalkozást! 

Miért pont ez? A könyv borítója megragadta a fantáziámat.

Fülszöveg: Mit csinál egy sebész? Kiből lehet űrhajós? Hol fogok dolgozni, ha nagy leszek? A Válassz foglalkozást! segít megválaszolni a kíváncsi gyerekek kérdéseit. Az olvasó a könyvben több mint 300 gyakori és ritka foglalkozás leírását találja meg, melyek a 17 fejezetben munkahelyek szerint vannak felosztva. A panorámaképek megmutatják, kik dolgoznak a repülőtéren, a farmon és a színházban. A következő oldalakon a foglalkozások részletes ismertetése található illusztrációkkal. 
  Milan Stary illusztrációival. 


Vélemény: Ha tanácstalanok vagyunk, hogy mit is vehetnénk egy iskolába készülő vagy már alsó tagozatos gyerkőcnek, akinek már megvan mindene vagy játék helyett/mellé szeretnénk egy könyvvel is meglepni, akkor nagyon jó választás a Válassz foglalkozást! című "kislexikon." Több szempontból is jolly joker, hiszen témája miatt nemtől függetlenül élvezhető, nemcsak képek, hanem rövid leírások és mókás párbeszédek is vannak benne, így az éppen olvasni tanuló gyerkőcnek sem okoz nehézséget a szövegek kisilabizálása. Emellett rengeteg igényesen és aprólékosan elkészített rajz van benne, amire jól esik ránézni, lehet benne gyönyörködni és megannyi történetet "látni" a képeken. Amilyen a borító, olyan aprólékos és jópofa rajzok vannak belül is, szép, fényes papíron. 

  Bár a könyvecske elején bemutatkozik Poldi, a kutyus, aki tanácstalan a szakmaválasztásban és egy útra invitál minket, hogy keressünk vele együtt egy jó szakmát, a Válassz foglalkozást! mégsem egy mese vagy egy regény, hanem inkább lexikonszerű. Több helyszínre "megyünk" Poldival, először A3-as méretben látni a helyszínt, ahol rengeteg minden történik. A helyszínen a karakterek melletti címke mutatja, hogy éppen annak a figurának mi a foglalkozása, majd a következő két oldalon ezeknek a foglalkozásoknak a definícióját olvashatjuk a karakterek kinagyított képe mellett. Sok karakter mond is valamit, a klasszikus képregényes buborékfelhő módszerrel. 

  Sok hétköznapi foglalkozás megtalálható benne, vannak hangzatosabb és manapság divatos szakmák is, vannak kevésbé gyakoriak (pl. ornitológus, pirotechnikus) sőt olyan is, amiről ma szereztem tudomást életemben először, mint pl. a librettista és a szkriptes. A rajzok nagyon beszédesek, így a rövidke definíción kívül a képi élmény is tovább magyarázza az adott foglalkozást, az ezt megelőző oldalakon pedig élesben is lehet látni, ahogy az adott foglalkozást végző karakter éppen dolgozik. A helyszínek változatosak: színház, tanya, luxushajó, repülőtér, szálloda, kórház, áruház, iskola, mentőalakulat, építkezés, pályaudvar, filmstúdió, lapkiadó, múzeum, művészeti stúdió, űrkikötő és egyfajta gyűjtőhelyként szerepelnek. Ami nagyon tetszett, hogy egyik foglalkozást sem helyezi a többi elé, nem tesz rangbeli különbséget közöttük, nem ítélkezik, hogy pl. a mérnök az jobb, mint a takarító és még a rajzok sem érzékeltetik, hogy bármelyik munka rosszabb vagy jobb lenne a másiknál.

  Hiába rövidke a könyv a 72 oldalával, a nagyon alaposan kidolgozott rajzok miatt még megannyi játékot lehet vele játszani, csak a szülő közreműködésére és fantáziájára is szükség van hozzá. Például lehet olyat játszani, hogy keresd meg Poldit a helyszíneken. A kiskutya mindegyiken ott van, csak a nagy kavalkádban meg kell találni és van olyan helyszín, ahol bizony ez nem is olyan egyszerű. Lehet olyat is játszani, hogy ezt és ezt a foglalkozást melyik helyszínhez kötné a gyerkőc és miért? Azt is lehet játszani, hogy letakarjuk a nagy képen a címkét, amin a foglalkozás neve szerepel és a gyermeknek ki kell találni a környezet, az öltözet és a tevékenység alapján, hogy az melyik foglalkozás lehet. Olyat is lehet játszani, hogy ugyan egy adott foglalkozást egy adott helyszínhez kötöttek, de vajon a gyerek még milyen helyszínekhez tudná kapcsolni. Pl. a barista csak a luxushajón dolgozhat? Mi van akkor a szállodával, ott nem dolgozhat? És az áruházban? Ugye ott már kevésbé valószínű, hogy baristával fog találkozni, míg a szállodában nagyobb eséllyel. De ami a legjobban tetszett, hogy megmozgatja még a felnőtt fantáziáját is a sok A3-as méretű kép, mert rengeteg rajta a "mozgás" és a kellék, bőven lehet miről beszélgetni és órákig el lehet egy képet nézegetni. Külön történeteket is lehet "gyártani" a gyereknek a képek alapján és ha a gyerkőc is kíváncsibb természet, biztos, hogy rá fog kérdezni, hogy az a bácsi kinek integet a vonatról? Meg lehet hozzá keresni a feleségét és a gyerekét a képen, hogy nekik integet, stb. Ha a szülő a gyerekkel együtt lapozgatja a könyvet, akkor nagyon jó és érdekes beszélgetések sülhetnek ki belőle és véleményem szerint növelik a gyerek kreativitását és próbára teszik a fantáziáját is.

  A foglalkozásokhoz kapcsolható rajzok, a képi világ és a vicces karakterek nemcsak kedvet csinálhatnak egy szakmához, de rávezethetik a gyereket és akár a szülőt is arra, hogy beszéljenek a "mi leszel, ha nagy leszel?" kérdésről. A szülőnek így lehetősége van egy kicsit arra, hogy kitalálja, a gyerkőcöt mi foglalkoztatja a legjobban és később ezekre tud figyelni vagy segíteni őt, és el is mondhatja neki, hogy ehhez miket kell tanulnia, illetve a szakma előnyeit és hátrányait. Persze, még túl korai egy hatévessel ilyenekről beszélni, de ártani nem árthat. Ha pl. a gyerek beleszeret a tolmács munkába, akkor lehet azt tervezni, hogy a következő Karácsonyra kap egy gyerekeknek szóló képes szótárt (én pl. imádtam gyerekkoromban a Tesz Vesz Város szótárát). Ha festőművész szeretne lenni, akkor lehet neki venni festéket és ecsetet, stb. Az is lehet, hogy a következő héten már másik szakma tetszik neki, de legalább foglalkozik vele és elereszti a fantáziáját, ábrándozik. Az is lehet, hogy megmarad az egyiknél és tényleg lehet neki benne segíteni. Én pl. a mai napig hálás vagyok a szüleimnek, hogy hatévesen már angol órákra járattak, mert sose volt gondom a nyelvvel és más nyelvekkel sem a későbbiekben. Persze a következő évben már újságíró akartam lenni, később pedig nyomozó, de gyermeki logikával mindegyikhez be tudtam illeszteni a nyelvtanulást, hiszen mindenhova jól jön. 

  Rövidke könyv, de tele van hasznos információkkal, megannyi játéklehetőséggel, mókás és gyönyörűen kidolgozott rajzokkal, nagyon sok történettel, amiket ki lehet találni és el lehet mesélni a gyereknek. Megmozgatja a fantáziát és még akár el is indíthatja valamerre a gyerkőcöt, ha nem is szakmaválasztásban, de egy képességének vagy érdeklődésének megfelelő hobbi kiválasztásában, ami ki tudja, hogy még mire lesz jó neki a későbbiekben. Sose tudni. :)
_____________________________________________________________________________________Értékelés: 5/5 pontból
Tetszett: a rajzok, a rengeteg lehetőség, ami a 72 oldalban rejlik
Nem tetszett: a definíciók szóhasználata miatt néha további magyarázatra szorul egy foglalkozás
Fordította: Homok Szilvia
Oldalszám: 72 oldal
Kiadó: Betűtészta Kiadó 
____________________________________________________________________________________
Nyereményjáték 

  A mesék és mesekönyvek világában, a történet mellett fontos szerepet kap a képi megjelenítés is. De kik is a leghíresebb mesealkotók, akiknek meséivel találkozhatunk a filmeken? Minden állomáson találtok egy kis ismertetőt egy-egy magyar vagy külföldi mesealkotóról. A feladatotok kitalálni, kiről is lehet szó, a nevet pedig beírni a rafflecopter megfelelő sorába! 

  Figyelem! A sorsolásban azok vesznek részt, akik minden kérdésre helyesen válaszoltak, valamint felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk. 

1. állomás
1910-ben született amerikai rajzfilmkészítő, aki társával, Joseph Barberával 1957-ben alapította meg világhíres stúdióját. A párosnak olyan sikermeséket köszönhetünk, mint a Tom és Jerry vagy a Hupikék törpikék. A keresett személy 90 éves korában, 2001-ben hunyt el.

 a Rafflecopter giveaway

____________________________________________________________________________________
 További állomások 

12.15. - Könyvszeretet (Válassz foglalkozást! ) 
12.15. - Szembetűnő (Papírbabák)
12.16. - Könyvszeretet (Dr. Dark hihetetlen kalandjai 1.)
12.17. - Szembetűnő (Valamicsoda)
12.18. - Könyvszeretet (A varázslatos Circus Mirandus)
12.19. - Szembetűnő (A könyv, amibe bement egy óriás)
12.20. - Könyvszeretet (Dr. Dark hihetetlen kalandjai 2.)
12.21. - Szembetűnő (A varázslatos Circus Mirandus)
12.22. - Könyvszeretet (A könyv, amibe bement egy óriás)
_____________________________________________________________________________________