2015. november 29., vasárnap

B. N. Toler - Lélekvesztők

  A WOW Kiadó elhozta Magyarországra B. N. Toler gyönyörű regényét, a Lélekvesztőket, amely több ezer olvasót meghódított már világszerte. Tartsatok velünk, és Charlotte-tal, aki látja a szellemeket, azokat a lelkeket, akik nem tudnak átkelni, mert valamilyen elvarratlan szál még itt tartja őket. Legyetek szemtanúi egy gyönyörű szerelmi történet- nek, ami túlmutat életen és halálon, és minden megpróbáltatáson. A turné első állomása november 23-án lesz, majd minden második napon hét blogger segítségével ismerhetitek meg a történetet. Eközben persze érdekességekkel is találkozhattok, illetve részt vehettek a nyereményjátékunkon is, melynek díja - a kiadó jóvoltából - egy példány a Lélekvesztők című könyvből, ajándék kitűzővel és könyvjelzővel! 

B. N. Toler - Lélekvesztők 

Miért pont ez? A borító és a fülszöveg megfogott.

Fülszöveg: Hat évvel ezelőtt egy tragikus baleset megváltoztatta az életem. Örökre. Charlotte a nevem, de általában Charnak hívnak. És van egy különleges képességem: tudok a holtakkal beszélni. Látom azokat a lelkeket, akik nem tudnak átkelni, mert valamilyen elvarratlan szál még itt tartja őket. Fáradhatatlanul segítettem nekik, de ennek az volt az ára, hogy feladtam a saját életem. Végül pénz, otthon és remény nélkül már csak egy megoldást találtam. De abban a pillanatban, ahogy a halálba ugrottam volna, Ike McDermott megmentett. Ez a jóképű katona megmosolyogtat és felvidít mindenkit. Kedves és gyengéd. És nem él. 
  Megállapodást kötöttünk. Segít nekem otthont és munkát találni, ha én is segítek neki. Az ő lezáratlan ügye az ikertestvére. George szétesett Ike halála óta, aki addig nem bír békében átkelni, amíg a bátyja élete egyenesbe nem kerül. Amikor beleegyeztem az alkuba, fogalmam sem volt, hogy bele fogok szeretni mindkettejükbe. Márpedig azzal, ha megmentem George-ot, el kell engednem Ike-ot. De hogyan mondhatnék le a szívem feléről?

Vélemény: Megint beleestem abba a hibába, hogy borító és fülszöveg alapján ítélkeztem, ami elég gyakori hiba, le kéne róla szoknom. A fülszövegek és a borítók alapján mindig feltételezek egy stílust, elképzelem, hogy milyen lesz a könyv hangulata, utána pedig mindig meglepődök. Most is így jártam, ugyanis sokkal inkább egy ijesztő, izgalmas és kalandos sztorit képzeltem el egy kis szerelemmel megfűszerezve, de pont az ellenkezőjét kaptam. Ez egy szerelmes sztori volt egy kis misztikummal kiegészítve, egy ici-pici nyomozással, sok gyásszal és rengeteg szenvedéssel, de egyben humorral is. Amint elengedtem az előítéleteimet, el is kezdtem élvezni a sztorit és a karakterek közti viszonyok alakulását. Kedvencem ugyan nem lett, de elég jól elszórakoztatott a regény és egyfajta egyediséget is találtam benne. Egy amerikai kisvárosi történet keveredett a Szellemekkel suttogóval és sok-sok romantikával. Azoknak ajánlom, akiknek műfaja a romantikus misztikus.  

A főhősnő, Charlotte (becenevén Char) látja a halottakat, beszél velük és segít nekik az elintézetlen ügyeikben. Emiatt az élete másra sem korlátozódik, csak arra, hogy szellemről szellemre, problémáról problémára, városról városra ugrál, miközben a saját problémáival és életével nem tud foglalkozni. A történet elején éppen egy meggyilkolt lány szelleme vezeti el őt a holttestéhez, ami után Char névtelen bejelentést tesz a rendőrségen, így ők is végre megtalálják az eltűnt lányt. Char ezután öngyilkos akar lenni, amit valahol meg tudtam érteni. Míg én lelkes olvasóként le voltam nyűgözve a képessége miatt, hogy milyen klassz már ez: látni a halottakat és beszélni is velük, addig a főszereplő számára - és a valóságban is, ha létezne ilyen - idegőrlő, fárasztó, stresszes, félelmetes és borzasztóan lehangoló lehet. Nem elég, hogy Char is próbált túlélni egy tragédiát, még idegbajt is kapott a sok zaklató szellemtől. A sulit nem tudta befejezni, az apja pénzt adott neki, csak tűnjön el az őrültségével együtt és még a barátai is elhagyták. Se senkije, se pénze, se munkája, se otthona, csak egy kocsija van, amivel járja az országot. Van az úgy, hogy az ember besokall, de Char már nem bírja tovább. Ekkor jön be a képbe Ike, az Afganisztánban elhunyt katona szelleme, aki eltéríti Chart egy hülyeségtől.   

  Ike ikertesója, George elindult a lejtőn a testvére halála után: iszik, drogozik és a helyi drogdíler barátnője a szeretője. Ike nem képes a túlvilágra jutni, míg George rendbe nem jön, így Char segítségét kéri, cserébe ő is segít neki azokat az embereket megtalálni a városban, akik munkát, szállást és élelmet adnának neki. Ez lesz a regény és Char legfőbb "ügye": beilleszkedni a kisvárosba és kihúzni George-ot a gödörből, hogy Ike tovább tudjon lépni és lelke békében nyugodjon. 

Ike-ot és Chart rögtön sikerült megkedvelnem. A kezdetektől fogva jól működött köztük a kémia, annak ellenére, hogy Ike szellem, Char meg ugye ember. A szerelmi szál érdekességét és egyediségét ez az alapszitu adta, illetve Ike személyisége, humora és hozzáállása. Ki is jelenti, hogy attól még, hogy halott, pasiból van, így aszerint is viselkedik. Sokat ugratja és cukkolja Chart, de közben meg előzékeny és udvarias vele, amikor pedig kell, akkor megértő és nagyon segítőkész. Ike karaktere teljesen ki tudott bontakozni és laza tudott lenni, illetve sokkal bátrabb, hiszen halott. Neki nem kell számolnia a következményekkel. Chart is egyre jobban elragadja Ike bája, majd rendesen meglepődik, mikor kiderül, hogy Ike és George ikrek. Char hirtelen két nagyon vonzó pasi közé kerül, de az egyikük halott, az élő pedig hiába néz ki úgy, mint Ike, ha közben egy bunkó. Normál esetben Char le is lépne a nemkívánatos érzelmek elől, de a feladat elvégzéséhez muszáj munkát vállalnia George éttermében, mint felszolgáló, hogy így a férfi közelében tudjon lenni. 

Char apránként megismerte a kisváros lakóit, megszerették őt nagyon hamar és végtelenül segítőkészek voltak. Ez tök jó, otthonos hangulatot adott a regénynek, megkedveltem én is a városka lakóit. Szerencsére ez a nagy kedvesség nem öltött ijesztő méreteket, de én még erre is rá szoktam csodálkozni. Számomra nagyon furcsa ez az amerikai kisváros hangulat, ahol mindenki jó ember, kedves és segítőkész. Nem akarom elhinni, hogy ilyen létezik és nincs egy minimális gyanakvás sem az emberekben, főleg egy vadidegennel szemben. Bár a bűnözési ráta nullához közeli értéke lehet, hogy ilyen viselkedést váltana ki az emberekből. Charnak ezzel nagy szerencséje van, hiszen viszonylag biztonságban tudja véghez vinni a feladatát és sokkalta jobb körülmények között tud pihenni és élni egy kicsit, mint egy kocsiban az utakat járva. 

Nem szeretnék spoilerezni, így csak annyit mondok, hogy nem igazán egyszerű George-dzsal. Egyáltalán nem az, így ez a feladat sokkal tovább tart a szokásosnál és emiatt Char elkezd kötődni a testvérpárhoz. Lassan már nem is tudja eldönteni, hogy mindezt kiért is csinálja. Önmagáért? Ike-ért? Vagy George-ért? Azt sem tudja eldönteni, hogy engedjen-e az érzéseinek vagy egyszerűen csak lépjen le a feladata után? Ha enged is, akkor kit válasszon? Ike-ot, a halott tesót, akivel nagyon szép, de egyben kényelmes módon beteljesületlen szerelmet tudna átélni? De mi lesz akkor, ha neki mennie kell? Vagy válassza inkább a balhés és szétcsúszott George-ot? Tud neki egyáltalán segíteni? Meg tudja gyógyítani a lelki sebeit? És George az övéit? Ike már alapból tudja, hogy milyen képességei vannak, így nem kell ezeket rejtegetnie, de George azt fogja hinni, mint mindenki más, hogy őrült. És a legfontosabb kérdés: van egyáltalán választási lehetősége? Ebben a szituációban ugyanis nagyon sok múlik azon, hogy George-nak milyen döntései lesznek az életében és egyáltalán felfigyel-e úgy Charra, ahogy Ike. 

  A regényben nagyon sok humoros szitu és rengeteg poén volt, főleg Sniper, a másik tulaj és egyben Ike háborúból visszatért bajtársának szabadszájúsága és csajozós stílusa, illetve a harmadik tesó, Cameron vidám természete miatt. Kellett is a regénybe a humor, mert egyébként nagyon nyomasztó és fullasztó hangulata volt a sok sebzett lélekkel, a sok lelkileg sérült emberrel és a rengeteg gyásszal. A szerelmi szál is amennyire szép volt, annyira nyomasztó és lehetetlen is. Nem bírom a romantikus sztorikat, de még én is elpityeredtem egy kicsit némelyik jelenetnél. Mi lenne, ha még szeretném is a műfajt? 

Volt még benne egy kisebb nyomozás szál is, kisebb balhék, illetve még egy lélek felbukkant, aki segítséget kért, így a szerelmi szálon kívül is zajlott az élet. Emiatt és a humor miatt nagyon bírtam a regényt és a karaktereket is. Ike és George nem lettek a fiktív szerelmeim, de azt elismerem, hogy klasszisokkal jobbak voltak, mint mostanában a férfi karakterek. Nem voltak szuperhősök, sem sebezhetetlenek, sem tökéletesek. Nagyon emberiek voltak, volt bennük kedvesség, finomság is és sebezhetők voltak, amit ki is mutattak. Nem jöttek ezzel az "én vagyok a kemény pasi, nekem meg se kottyan semmi, tőlem egy könnyet se látsz" baromsággal. Csodálkoztam is volna, hogyha így tesznek, hiszen itt halálról és gyászról van szó, az elvesztés fájdalmáról.  Az a karakter egy szociopata, amelyik nem tesz így. Char viszont néha átesett a ló túloldalára és ő elég végletes volt. A regény végére már nem kedveltem annyira, mert a kezdeti vagány és erős csajból egy állandóan síró nő lett. Persze nagyon nehéz dolgokon ment át, de nekem már nagyon sok volt a karakterek sírásából, meg ölelkezéséből. Talán, ha nem egy ijesztő és főként misztikus regényre számítok, hanem egy erősen romantikus regényre, akkor nem zavart volna. 

Nincs ellenemre a romantikus szál egy misztikus regényben, de fájlalom, hogy az arányok megváltoztak és már minden fantasy/misztikus sztori tele van nyomva egyéni drámákkal, lelkileg sérült emberekkel, nagy szerelmi drámákkal, mintha elfogyott volna az ihlet és ki kellene tölteni mindent romantikával. Szóval a romantika kedvelőinek tuti, hogy tetszeni fog, mert az előítéletes lelkemnek a műfajban eddig ez tetszett a legjobban, ha még bírnám is a műfajt, akkor oda- meg vissza lennék tőle. Viszont aki inkább a misztikum és a szellemek miatt olvasná, annak annyira nem lesz tetszetős. Nem rohangálnak benne ijesztő szellemek, nem is úgy jelennek meg Charnak, ahogy a halálukkor kinéztek, nincs mögöttes mitológia vagy nagyobb és hatalmasabb összeesküvés vagy főgonosz. Ráadásul arra se kapunk magyarázatot, hogy Charnak honnan van ez a képessége, mit takar, miért van ez, stb. Egyszerűen csak látja, hallja őket és kész. Fogadd el és lépj túl a miérteken. A nyomozás is nagyon halványka és gyér, csak érintőlegesen szerepelnek benne a karakterek.
__________________________________________________________________________________
Történet: 4/5 pontból
Kedvenc: Sniper, Cameron, Ike, George
Tetszett: az alapötlet és a humor
Nem tetszett: számomra túl sok érzelmi töltet
Oldalszám: 320 oldal
Fordította: Dudás Éva
Kiadó: WOW Kiadó
__________________________________________________________________________________
 Nyereményjáték

A WOW Kiadónak köszönhetően nyereményjátékra invitálunk titeket. Minden állomáson egy olyan film, sorozat, vagy könyv vár titeket, amelyben kísértetek találhatóak. A történet címének betűi a turné állomások bejegyzésében vannak elrejtve, nektek kell ezeket a betűket megtalálnotok, hogy a betűket helyes sorrendbe rakva megfejthessétek a címeket. Hogy nyerhessetek, a Rafflecopter dobozban írjátok meg, melyik blogon melyik történet címével találkoztatok, valamint kedveljétek a WOW Kiadó, és a BlogTurné Klub lapját Facebookon. A szerencsés nyertes egy ajándékcsomaggal lesz gazdagabb, mely tartalmaz egy példány a Lélekvesztőkből, illetve egy kitűzőt és egy könyvjelzőt is! Sikeres játékot kívánunk nektek! 

Figyelem! A postázás kizárólag magyarországi címre történik. A nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére válaszolni a megküldött értesítő levelünkre, ellenkező esetben újat sorsolunk.

 a Rafflecopter giveaway

__________________________________________________________________________________
 További állomások

11/23. Deszy könyvajánlója 
11/25. Angelika blogja 
11/27. MFKata gondolatai 
11/29. Könyvszeretet 
12/01. CBooks
12/03. Kelly és Lupi Olvas
12/05. Dreamworld
__________________________________________________________________________________

2015. november 23., hétfő

  A Kolibri Gyerekkönyvkiadó jóvoltából hazánkban is megjelent Jacob Grey Vadak – A fehér varjú hangja című regénye, a Vadak sorozat első része. Ennek apropóján, meghívunk kedves Olvasó, hogy tarts velünk, és ismerjük meg együtt a fiút, akit varjak neveltek fel, fedezzük fel vele és három hű társával együtt a múltban rejlő titkokat. 
 Az út első napjára 2015. november 22-én kerül sor, majd ezt követően másik három blogger segítségével ismerhetitek meg a Vadak világát. Eközben persze érdekességekkel is találkozhattok, illetve részt vehettek a nyereményjátékon is, melynek díja - a kiadó jóvoltából - három példány a Vadak – A fehér varjú hangja című könyvből. 

Jacob Grey: Vadak - A fehér varjú hangja (Vadak #1) 

Miért pont ez? Egy fiú, akit varjak neveltek fel? Szerintem nem kérdés, hogy miért érdekelt a sztori. 

Fülszöveg: Jacob Grey rejtélyes figura. Kevesen ismerik őt személyesen. Azt beszélik, az Egyesült Államok egyik nagyvárosában él, éjjelente pedig az utcákat rója, így találja ki sötét hangulatú, izgalmas történeteit. 
 ,,Az idegen kopogtat, majd elfordítja a fejét. Egyenesen Krára néz. Most a varjak is elmentek, és a világon senki nincs itt, csak Kra és az idegen. 
 A fiú egy aranygyűrűt pillant meg a férfi mutatóujján. Az ékszer ovális felületére valamilyen képet véstek. Egy pók potrohának és nyolc lábának éles vonalait. 
A férfi alig mozgó ajkakkal suttogja:
 - Érted jöttem!" 


Vélemény: Először én még nem ezzel a fülszöveggel találkoztam, hanem azzal, ami ténylegesen a keménykötésű könyv külső papírborítójának fülecskéjén van. Az abban leírtak alapján olvasni akartam a könyvet még annak ellenére is, hogy gyerekeknek szóló irodalom, inkább a tinédzserkor kezdetén lévő fiataloknak szól. A sok stressz és rossz után, ami a világban van, illetve a néha nyomasztó történetek közepette kimondottan szerettek újabban gyerekirodalmat olvasni, mert nagyon jól kikapcsol és elszórakoztat. A gyerekeknek szóló könyvek nem akarnak nagy életigazságokat durván körüljárni, a történet szálai nem futnak követhetetlenül vagy nagy figyelmet igénylően szerte széjjel, a brutalitás sincs jelen bennük. A rossz fogalma és a valóság is árnyaltabban jelenik meg a gyerekeknek szóló regényekben. A Vadak tökéletesen hozott minden olyat, amit elvártam tőle a fülszöveg alapján. Nagyon-nagyon megszerettem a történetet, a folytatásokat mindenféleképpen a kezembe fogom venni és most már más szemmel tekintek a varjakra is. Annyira megszerettem a regénybeli varjakat, hogy legszívesebben örökbe fogadnék egyet. Úgy látszik, hogy ez egy ilyen év: idén minden cuki állatot/lényt örökbe akarok fogadni. 

A Vadak története egy izgalmas, varázsos, gyerekszinten nyomozós, kalandos és bájos történet. Mindenféleképpen ajánlom a gyerekeknek, majd a közvetlen környezetemben is kampányolni fogok mellette.

A főhős kisfiút varjak nevelték fel. Miután a szüleit megtámadta és megölte egy rejtélyes és ijesztő figura, aki a pókokhoz köthető (Szövőember), a kis Krát kimentik a varjak a házból és különböző varjúgenerációk nevelik fel. Kra később már közös fészket épít a parkban egy fán. A történet idején három segítője akad: Morc, a mindig morgó varjú, Rikacs, az állandóan éhes kölyökvarjú és Tejes, a hófehér, vak és bölcs varjú. A kisfiú érti a varjak beszédét, társalogni tud velük, de egy kedves könyvtáros nő és az általa adott könyvek segítségével az emberekkel is tökéletesen megtanult  kommunikálni, bár igénye nincs rá. Krát nem különösebben zavarják a mostohakörülmények, hiszen neki ez a természetes, ebben nőtt fel, ő is olyan, mint a varjak. Néha viszont hiányolja a szüleit és a családot, ezért is figyeli a fáról a nem messze lakó családot. 

  Egyik nap bajt észlel a figyelt család háza körül: a szökésben lévő rabok veszélyt jelentenek rájuk. Kra számára kiderül, hogy az apa a szomszédos börtön igazgatója, emiatt pedig még Lydia, a kislánya élete is veszélyben forog. Kra a segítségükre siet, így felfedve ezáltal a kilétét. A családdal való találkozásnak köszönhetően a sorsa összefonódik az övékével, a rabok miatt pedig elindul egy olyan úton, ami veszélyekkel és titkokkal teli. Lydia segítségével a Szövőember nyomába szegődik, hogy igazságot szolgáltasson a szülei halála miatt, valamint hogy megmentse a Vadak faját és megakadályozzon egy nagy háborút. 

  Érdekes volt a Vadak fajáról olvasni, ez tette igazán különlegessé a sztorit és megmagyarázta, hogy Kra nem egy különc fiú, hanem egy Vad, aki a varjakhoz nem csak úgy kapcsolódik, hogy érti a nyelvüket, hanem irányítani is tudja őket, a legendák szerint pedig még talán maga is képes varjúvá változni. Sok Vad bújik meg az emberek között titokban, mindegyik képes valamilyen állat nyelvét megérteni, képes őket tömegével irányítani. Természetesen a Vadak világában is vannak jók és rosszak, akik szemben állnak egymással. Itt is megjelenik a főgonosz, aki "világuralomra" akar törni, ez pedig nem más, mint maga a Szövőember, aki Kra szüleinek haláláért és még rengeteg állat és Vad haláláért felelős. 

Kimondottan tetszett a gonoszok és a főgonosz karaktere, illetve a múltbéli háború története. Kellőképpen tragikus volt a háttérsztori, hogy egy gyerek át tudja érezni a rosszat és érzékelni tudja, hogy baj van a könyv világában, de annyira nem ment bele véres részletekbe, hogy ne olvashassa el mondjuk egy tizenkét éves. A gonoszok is kellőképpen rosszak voltak, de a mesékre jellemző kifigurázás is jelen volt benne, hogy enyhítsen egy kicsit a karaktereiken, hogy ne legyenek a gyereknek rémálmaik miattuk. 

A főhős fiú és a mellékszereplők is mind egytől-egyig szerethetők voltak és a korukhoz méltón viselkedtek. Nem éreztem egyik gyereket se koravénnek, sem pedig ostobának és szerencsétlennek. Megvolt bennük a fiatalos lendület, a gyerekekre jellemző naivság, de a cél eléréséhez szükséges makacsság és elszántság is. Szimpatikusak voltak a felnőtt Vad szereplők is, példamutatóak és segítőkészek voltak. Egy pillanatra sem kezelték le a gyerekeket, hanem tisztelettel bántak velük. 

A varjakat pedig egyenesen imádtam, főleg Rikacsot. Nagyon vicces párbeszédek köszönhetők a varjaknak és a szerethető figurájuknak. Morc állandóan morgolódott valamin és ő próbált lenni a józan ész, próbálta terelgetni a többieket, egy kicsit merev volt. Rikacs kölyökvarjúként hozta a formáját, hebrencskedett, vicceskedett az idősebbekkel és állandóan ehetnékje volt. Tejes pedig szinte meg se szólalt egész végig, ő volt a vén és csöndes varjú, akiről tudta az ember, hogy figyel a háttérben, mégsem szól bele a dolgokba. Később mégis ő vált az egyik legszerethetőbb karakterré, főleg miután fény derült a személyes élettörténetére. 

A túlvilágon játszódó jelenetek pedig egyenesen elvarázsoltak és egyfajta megnyugvást adtak, ami a gyerek olvasóknak is megnyugvást adhat. Krának lehetősége volt ott találkozni a szüleivel, még ha csak egy röpke pillanatra is. 

Külön kiemelném, hogy azért az író ügyelt arra, hogy nem lehet szemet hunyni Kra életstílusa felett. Lydia apján keresztül valósult meg ez a kritika, ő volt az ugyanis, aki állandóan nevelőszülőkhöz akarta irányítani Krát, hiszen az nem normális az emberek világában, hogy egy kiskorú egy parkban él és árván. Közben persze egyfajta ellenség is lesz ezáltal, mert rajta kívül senki sem, még az olvasó sem akarja, hogy Kra nevelőszülőkhöz kerüljön. 

Nagyon-nagyon ajánlom kicsiknek-nagyoknak. Okosan megírt történet ez, jól kidolgozott, szerethető karakterekkel, bájjal, kalanddal és izgalommal. Az idei legjobb gyerekkönyv volt nálam. Várom a folytatásokat nemcsak a történet lezárása miatt, hanem Kra, Rikacs és a többi varjú miatt is. 

__________________________________________________________________________________
Történet: 5/5 pontból
Kedvenc: a varjak, főleg Rikacs, Kra
Tetszett: az egész
Fordította: Magyari Andrea
Oldalszám: 302 oldal
Kiadó: Kolibri Gyerekkönyvkiadó Kft.
__________________________________________________________________________________
  Blogturné extra 
A varjakhoz köthető mitológia 

A varjakat a hollóval együtt az istenek hírnökének tartották. Nem csak az időjárásról hoztak hírt és a hosszú életet jelképezték, de egyben rossz ómenek is. A szerencsétlenségek és a halál hírnökei is. Bizonyos mondák szerint a varjak nem mások, mint csintalan tündérek madár alakban. Valószínűleg a madarak intelligenciája és okossága miatt párosították őket a tündérekhez. 

A görög–római mitológiában a fehér varjak voltak a hírhozók, de Athéné istennő bekormozta a tollukat, mikor egyszer rossz hírt hoztak. Károgó hangjukat pedig Apollón istennek köszönhetik, egy hazugság leleplezése után megtiltotta a varjaknak, hogy énekeljenek. 

Forrás: wikipédia 
__________________________________________________________________________________
 Nyereményjáték 

A Krát felnevelő varjak korukban, színükben és személyiségükben különböznek egymástól, de a varjakat a valóságban nem eszerint különítjük el, hanem fajok szerint. Mi most ezeket a fajokat keressük. A feladatotok az lesz, hogy a blogokon lévő bejegyzésekben a kiemelt betűk segítségével kitaláljátok, hogy melyik varjúfajokra gondoltunk. A faj nevét írjátok be a rafflecopter doboz megfelelő mezőjébe. 

 Ha kitaláltátok mind a négy faj nevét, esélyetek nyílik megnyerni a Kolibri Kiadó által felajánlott Vadak – A fehér varjú hangja regény egy-egy példányát! 

 Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére válaszolni a megküldött értesítő levelünkre, ellenkező esetben újat sorsolunk.

a Rafflecopter giveaway
__________________________________________________________________________________
 További állomások 

11/22 Dreamworld
11/23 Könyvszeretet
11/24 Kelly és Lupi olvas
11/25 Deszy Könyvajánlója
__________________________________________________________________________________
  Milyen lehet, ha másodszor is először találkozol a lánnyal, aki tetszik? De vajon tényleg ő az? A “Mi lenne, ha” kérdések pedig ott motoszkálnak a fejedben… 
 November 14-e és 22-e között a Blogturné Klub tagjai is végigjárják ezt az utat Callel, rengeteg kérdéssel és rejtéllyel, meg egy sor emlékkel, ami csak még több kérdést szül. Tarts velünk Te is, nem semmi kaland lesz! És ha ügyesen játszol velünk, a What If - Mi lenne, ha c. könyv három példányának egyike is a Tiéd lehet! 

Rebecca Donovan: What If - Mi lenne, ha... 

Miért pont ez? A fülszöveg alapján érdemesnek tartottam az elolvasásra. 

Fülszöveg: Mi történne, ha kapnál egy második esélyt, hogy megismerkedj valakivel? Cal Logan döbbenten ismeri fel Nicole Bentley-t egy kávézóban, több ezer mérföld távolságra szülővárosuktól. Egy éve együtt érettségiztek, és azóta senki sem hallott a lányról. Csak éppen ez a lány mégsem Nicole. Külsőre pontosan úgy fest, mint Cal gyerekkori nagy szerelme, de a neve Nyelle Preston, és fogalma sincs, hogy kicsoda Cal. Nyelle személyisége szöges ellentéte Nicole-énak. Calben ellenállhatatlan vonzalom támad a lány iránt, és teljesen belehabarodik. Nyelle azonban rendkívül titokzatosan viselkedik. Cal pedig minél inkább rájön, hogy mit rejteget, annál kevésbé akarja tudni az igazságot. Amikor a múlt titkai a felszínre kerülnek, és összecsapnak a jelennel, egyetlen dolog teljesen világossá válik: semmi sem az, aminek látszik. 

Vélemény: Nem volt még szerencsém az írónőhöz, pedig már magyarul is megjelent egy sorozata, így teljesen "vakon" találkoztam vele. Azt mondják, hogy a másik sorozata nagyon jó, talán egyszer, ha a várólistám végére érek, a kezembe veszem és adok még egy esélyt egy második találkozásnak. A Mi lenne, ha... a fülszövege alapján egy nagyon ígéretes történetnek tűnt és mivel az írónő stílusát dicsérik, úgy gondoltam, hogy nem fogok mellélőni, ha elolvasom ezt a könyvet. Pofára esésnek nem mondnám, de nem is lett kedvencem a könyv. A helyes megfogalmazás, hogy kellemesen elszórakoztatott, néha felkavarta bennem egy picit az állóvizet, de az is csak enyhe fodrozódás volt. Nem lett újraolvasós, de nem is bántam meg, hogy elolvastam, mert azért tudott mit nyújtani.

Zanzásított történet

Cal, Rae és Richelle kiskoruk óta nagyon jó barátok, sülve-főve együtt vannak. Majd, miután Nicole a szomszédba költözik a családjával a trióból négyes fogat lesz. A jelenben azonban kiderül, hogy Richellék elköltözésével szétszakadt a csapat, Nicole stílust és barátokat váltott, egyedül Rae és Cal tartotta a kapcsolatot. A regény jelenkorában már Nicole-ról sem hallottak jó pár hónapja, csak pletykákból tudják, hogy elvileg a Harvardra jár. Ezért is okoz nagy szenzációt, amikor Cal meglátja Nicolet egy egyetemi bulin. Legalábbis Cal azt hiszi, hogy ő Nicole, a lány azonban Nyelleként mutatkozik be és nem tudja, hogy kicsoda is Cal. Cal fejében elindul a vezérhangya, hogy ez a lány most vajon Nicole vagy csak a kiköpött mása? Ha ő Nicole, akkor miért adja ki magát másnak? Eleve, szándékosan adja ki magát másnak vagy nem is tud róla? Ha igen, miért? Ha nem, miért? Elvesztette az emlékeit valami trauma folytán? Vagy ő Nicole titokban tartott ikertesója? A regény és Cal is ezekre próbál választ és magyarázatot találni, miközben megismerjük a négy barát múltját és jelenét váltott nézőpontokból és visszaemlékezésekből.

Ami tetszett

  Az írónő stílusa. Rebecca Donovan szépen ír, jó a stílusa. Akármennyire sablonosan hangzik ez, higgyétek el, hogy fontos, mert nagyon sok olyan könyvet olvastam mostanában (angolul, majd talán lesz belőle poszt), aminél egy általános iskolás gyerek is jobbat ír. És tömegszámra adják ki az olyanokat, ahol se jó történetvezetés nincs, se írástudás, se stílus, a párbeszédek meg értelmetlenek és nem a nyelvtudásommal van a gond. Ezért kimondottan felüdülés volt Rebecca Donovant olvasni, ezért is adok neki majd még egy esélyt, mert van egy olyan érzésem, hogy nem épp a legjobb teljesítményébe nyúltam bele, pedig tud írni. 

Cal karaktere és hangja, de ez egyúttal az "ami nem tetszett" résznél is ott lesz. Cal egy szórakoztató srác volt, jó dumás, bár szarkasztikus humora van és sztoikus egy pasi, de mégsem volt a szokásos tökéletes srác. Annak idején vékonyka, szemüveges fiú volt, és bár tündéri egy kölyök volt, mégsem  az a lányok kedvence típus. Felnőtt korára stílust váltott és állandóan volt barátnője, mondhatom azt is, hogy ő volt a tipikus srác, aki kihasználja a csajokat, majd kidobja őket. Valójában ezt nem arroganciából vagy szórakozásból teszi, mint ahogy a sztereotípiák szerint hinnénk, hanem egyszerűen csak próbál társat találni és amikor rájön, hogy nem az igazival van, akkor szakít. Ezért nem is tudtam hibáztatni. Az ember próbálkozik, nem jön össze, majd megint próbálkozik, megint nem jön össze, majd megint próba és talán egyszer összejön. Akivel meg nem az igazi, azt nem kell erőltetni. Emögött az áll, hogy neki Nicole az igazi, de ő meg eltűnt az életéből. Ezért is van nagy jelentősége Nyelle felbukkanásának. A srácnak megvoltak a maga hibái és egy kicsit nehezen megfogható karakter volt. Szerettem a fejében lenni és az ő nézőpontjait olvasni, de volt egy pont, amikor sokalltam egy kicsit.   

A többi karakter is kimondottan tetszett, az más kérdés, hogy szerettem őket vagy sem, de legalább érzelmet váltottak ki belőlem és "éltek". Rae és Nyelle is tele volt energiával, dinamikusak voltak, csak úgy pezsegtek. De míg Raenél imádtam ezt a pezsgést, addig Nyellenél már idegesítő volt. Persze utólag, miután megkaptam a magyarázatot, egy kicsit átértékeltem Nyelle karakterét is, de ez meg a mi lett volna ha... kategória. Mi lett volna ha előbb tudom, amit tudok? Akkor talán nem idegesített volna ennyire a karakter és talán még kedveltem is volna. Rae viszont kedvenccé vált, miatta és Cal miatt bírtam a könyvet. 

A gyerekkori visszaemlékezések és a váltott nézőpont. A kis kori/fiatal kori jeleneteket szerettem, jópofák voltak, annak ellenére, hogy félrevezetők és volt benne azért pár dramatikus rész is. A helyes gyereknevelésről egy kicsit más elképzeléseim vannak. A váltott nézőpontok pedig felfrissítették, de össze is zavarták a sztorit.

Ami nem tetszett

A kuszaság. Jobban élveztem volna a sztorit, ha nem ugrálunk jobbra-balra annyit, mint nyuszi a fűben, vagy ha már igen, akkor valami átláthatóbb rendszer alapján. Szerettem volna én is együtt "nyomozni" Nyelle valódi kiléte után vagy legalábbis agyalni rajta, de sajnos nagyon hamar kitaláltam pár kérdésre a választ, maximum a hogyanokra és a miértekre nem jöttem rá. (Egy kicsit ütősebb válaszokra számítottam.) Most kivételesen a félrevezetés sem tetszett, mondjuk nem is krimit olvastam. 

Cal és Nyelle karaktere. Nyelle nem volt normális, legalábbis én nem éreztem annak. Nekem túlságosan túlpörgött, túlságosan "élni" akart és ezért lett izzadságszaga az egésznek. Azok szoktak ennyire szélsőségesen, vehemensen és hektikusan viselkedni, akikkel valami nincs rendben lelkileg. Calról pedig fentebb írtam, hogy nehezen lehetett rajta kiigazodni. Amilyen szürke kisfiú volt, ahhoz képest nehezen képzeltem el a nagy nőcsábászt és fordítva. A nagy nőcsábász stílus mellé pedig megint csak furcsa volt az a komótos tempó, amit leművelt a Nyellehez való közeledésnél. Azt hittem, hogy sose jut el odáig, hogy végre megszerezze a szerelmet. 

Összességében érdekes és kellemesen szórakoztató regény volt, kisebb-nagyobb volumenű mondanivalóval, de nagyon öncélúnak éreztem az egészet. Mintha az írónőnek eszébe jutott volna előkapni a barátai élettörténetét, de közben meg semmivel sem különlegesebb vagy populárisabb, mint bárki más élete.   
__________________________________________________________________________________
Történet: 4/5 pontból
Kedvenc: Cal és Rae
Tetszett: a stílus, Cal, a gyerekkori jelenetek
Nem tetszett: a kuszaság, a lassúság, hiányoltam a nagyobb csattanót is
Oldalszám: 368 oldal
Fordította: Beck Anita
Kiadó: Maxim Könyvkiadó Kft.
__________________________________________________________________________________
 Mi lenne, ha... 

Rebecca Donovan a Mi lenne, ha könyv megjelenése kapcsán egy egész kampányt elindított, amihez most a turné résztvevői is csatlakoznak! Az élet tele van Mi lenne, ha kérdésekkel, most mi is elárulunk egyet-egyet a sajátjainkból. 

Az én Mi lenne, ha kérdésem:

 Mi lenne, ha Amerikába születtem volna?

__________________________________________________________________________________
  Nyereményjáték 

Nyelle a történetben imádja az édességet! Úgyhogy most édesszájúak előnyben - finomságok nevét keressük mi is! Minden állomáson találtok valamilyen nyomot, ami alapján kitalálhatjátok az aznapi nasit - vagy egy képet, vagy az édesség betűit a szövegben elrejtve, esetleg mindkettőt. A Rafflecopter doboz megfelelő soraiba írjátok be a megfejtést, és ha esetleg nem bírjátok ki a játék után: jó nassolást kívánunk! ;) A helyes megfejtők között 3 példányt sorsolunk ki a könyvből. 

Figyelem! A kiadó csak Magyarország területére postáz! A nyerteseket e-mailben is értesítjük, amennyiben valamelyik nyertes nem jelentkezik 72 órán belül, új nyertest sorsolunk.

 
 a Rafflecopter giveaway
  
__________________________________________________________________________________
 További állomások 

11/14 Angelika blogja 
11/15 MFKata gondolatai 
11/16 Deszy könyvajánlója 
11/17 Kelly és Lupi olvas 
11/18 CBooks 
11/19 Zakkant olvas 
11/21 Dreamworld 
11/22 Kristina blogja
11/23 Könyvszeretet 
__________________________________________________________________________________

2015. november 22., vasárnap

  A Maxim Kiadó jóvoltából magyarul is olvashatjuk a várva várt folytatást, Cara és Aelyx hihetetlen kalandjait, amelyek már nemcsak a Földön játszódnak, hanem a távoli Leihr bolygón is. 2015. november 12-től kétnaponta egy-egy blogger teszi közzé a véleményét a könyvről, illetve néhány, a történethez kapcsolódó érdekességgel is találkozhattok majd, ha velünk tartotok. Érdemes követni a turnét, ugyanis nemcsak plusz információkat tudhattok meg a könyvről és a szereplőiről, de ahogyan az lenni szokott, nyerhettek is! 

Melissa Landers - Elválasztva (Elidegenítve #2) 

Miért pont ez? Szerettem az első részt és vártam a folytatást. 

Fülszöveg: Cara mindig is tudta, hogy az élet a Leihr bolygón megváltás lesz a számára. Miután Aelyxszel, a barátjával a Földön éltek, és próbálták helyrehozni a két bolygó közötti megtört szövetséget, Cara elkerült a Leihr nevű bolygóra, és új iskolát kellett keresnie magának. A lányt kiválasztják egy feladatra, amely során az emberek egyik képviselőjeként élhetne. Ezalatt Aelyx a Földön van, ahol egy hatalmas PR kampány részese lesz, amely során az emberi és a Leihr bolygó lakói közötti kapcsolatot kell reklámoznia. Az emberek nem tudják, hogy e kapcsolaton alapul a jövőjük: egyedül Aelyxnek és embereinek van meg a megfelelő technológiájuk ahhoz, hogy legyőzzék az emberi kormányzat által rejtegetett víztartalékot fenyegető halálos szennyezést. Valamiért azonban Aelyx világának vezetői hirtelen mindenképpen embereket akarnak állítani saját oldalukra, és a szemük sem rebben a fiú életét érő extrém történések során. Mindenképpen szükség van az emberek segítségére, de pontosan miben és hogyan? És vajon mit kérnek majd a segítségükért cserébe? 

Vélemény: Tavaly nagyon szerettem az első részt, mert számomra újat adott az a tény, hogy ez egy YA sci-fi és hogy a szerelmespár egyik tagja szó szerint idegen, egy földönkívüli lény. Akkor ráadásul nem is vetettem még bele magam a sci-fi világába, sem a sorozatokba, sem a könyvekbe, így friss szemmel tudtam nézni az egészre. Azóta sem ártottam magam bele annyira a műfajba, pedig a polcomon csücsül egy másik, nagyon híres YA sci-fi sorozat. Emlékszem, hogy a második résznek olyan vége volt, ami miatt tűkön ülve vártam a folytatást. Szerencsére megérkezett és bár nem tarolt nálam, szerettem és még mindig újszerűnek és egyedinek tartom. Mindenképpen várós a zárókötet.

Tartottam attól, hogy ez is csak a szokásos átvezető kötet lesz, amiben nem történik semmi, mint általában a trilógiák második részében, de kellemesen csalódtam. Volt itt izgalom és érdekesség bőven. Érdekesség azért is, mert most Cara az, aki megismeri a másik bolygót testközelből, így egy kicsit olyan volt, mintha a másik szemszögből íródott volna meg majdnem ugyanaz a sztori. Szó szerint érvényesült a cserediák program. Most Carán volt a sor, hogy felfedezze az idegen bolygót és a másik kultúrát. Meg is gyűlt vele a baja rendesen, ráadásul nem volt ott neki Aelyx, hogy a segítségére legyen. Érdekesek voltak Cara reakciói, de közben csalódtam az idegen bolygóban. Nekem túl emberi volt minden, leszámítva az egyhangúságot és a sterilitást. Változatlanul tartom magam ahhoz, hogy kb. egy amerikai és ázsiai kultúra találkozásához hasonlít az egész sztori, csak itt szó szerint több ezer/millió kilométer (vagy fényév) is a különbség. 


A párosunk kapcsolata is egy tipikus távkapcsolat, mint ami a nemzetközi románcoknál szokott lenni. A regény nagyon jól bemutatta, hogy ezek az emberek hogyan is élhetik meg az ilyen kapcsolatokat és milyen buktatói vannak a harcok és egyéb nagyobb háborúk, meg bonyodalmak nélkül is. Már maga a távolság kikezd egy kapcsolatot és nagyon nehéz fenntartani az intimitást és az érzelmeket. Még a féltékenység is felüti a fejét, ami megint csak egy stesszfaktor és ha nincs helyén kezelve, akkor kapcsolatromboló lehet. Cara és Aelyx kapcsolata ezért is volt érdekes, hogy miként is küzdenek meg ezzel a problémával, miközben nagyobb bajok is a nyakukba szakadnak. Egy olyan világban vannak, ahol a két bolygó próbál egyességre jutni, de komoly csatározások vannak a háttérben, ráadásul az idegengyűlölet is súlyosbítja a helyzetet, továbbá a mindennapi gondok. Carának egy teljesen idegen bolygón, teljesen idegen kultúrában kell iskolába járnia és ott boldogulnia. Többnyire sikeresen került ki ezekből a mindennapi harcokból, de sokszor nem volt fair az elvárás, ő mégiscsak egy ember. De mindig is azt mondják, hogy akkor tudsz a legjobban fejlődni, ha a képességeidet meghaladó feladatokat csinálsz, nem pedig elvagy az állóvízben, ahol minden kényelmes, így várható volt, hogy Cara karaktere fejlődni fog és ez meg is történik. Eddig is bírtam, de a változás mindenképp előnyére vált.

A világra visszatérve, sokkal több különbségre és sokkal több sci-fire számítottam. Olyan dolgokra, amik miatt teljesen elvarázsol a bolygó, az idegenek kultúrája, ami miatt igazán érzem, hogy ez sci-fi. De a leihrek nagyon emberiek voltak (leszámítva az egyhangúságot és a túlzott érzelmek hiányát), az ételek sem nagyon különböztek, max. íztelenek voltak és úgy globálisan minden nagyon hasonló volt. Amit viszont imádtam ebből a világból az Vero volt, Aelyx házi állata, aki eleinte utálta Carát, majd kitartással megváltozott a viszonyuk és megszerették egymást. Vero zabálnivaló volt, szívesen örökbe fogadnék egy hozzá hasonló lényt. Továbbá szerettem azokat a leírásokat, amik bemutatták a bolygó technikai és tudományos fejlettségét. 

Cara oldala érdekes volt a maga nemében, Veróval, a vadidegen bolygóval, a beilleszkedéssel. Míg Cara oldala az el nem fogadás, a megfelelés, a beilleszkedés és a szerelem harcáról szólt, addig Aelyx oldala egy kicsit másként alakult. Aelyx a Földön maradt és továbbra is közutálat tárgya. Bekerült az emberek "csapdájába", hiszen egy PR csapattal próbálják menedzselni a két bolygó közti nagy ölelkezést és szeretetet. Ez egy tipikus emberi gondolkodás és húzás volt. Aelyx nagyobb veszélyben volt fizikailag is, így testőrt kapott maga mellé. David, az új szereplő kimondottan érdekes és szimpatikus volt. A politikai és hatalmi harcok elég durvára sikeredtek és volt pár meglepetés is. Ezek hozták a legnagyobb izgalmat a sztoriba, ha meg nem ezek miatt, akkor Aelyx és Cara kapcsolata miatt lehetett aggódni. 

Mozgalmas és izgalmas folytatás volt, új szereplőkkel (Vero kell nekem), karakterfejlődéssel és meglepetésekkel. Annak ellenére megszerettem, hogy a bolygót másmilyennek képzeltem el. Aki szerette az első részt, annak mindenképpen ajánlom a folytatást is. A harmadik könyvet pedig megint csak várom, hiszen nyitva maradt egy csomó kérdés és válaszokat szeretnék kapni. 
__________________________________________________________________________________
Történet: 4/5 pontból
Tetszett: Aelyx és Cara kapcsolata, a politikai harcok
Nem tetszett: a bolygó egy kicsit lehetett volna izgalmasabb vagy csak sokkal inkább sci-fis
Kedvenc: Cara, Vero
Fordította: Bihari György
Oldalszám: 374 oldal
Kiadó: Maxim Könyvkiadó Kft.
__________________________________________________________________________________
Nyereményjáték 

 Cara a Leihr bolygóra költözik egy időre, míg Aelyx a Földön teljesít szolgálatot. Így a mi játékunk is más bolygóra kényszerült szereplőkről szól. Minden blogon találtok egy kissé homályos képet, amiről ki kell találnotok, hogy kit / mit ábrázol és beírnotok a Rafflecopter megfelelő mezőjébe. 

Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére válaszolni a megküldött értesítő levelünkre, ellenkező esetben újat sorsolunk.



 a Rafflecopter giveaway
 __________________________________________________________________________________
 További állomások 

11/12 Kelly és Lupi olvas 
11/14 Insane Life 
11/16 Dreamworld 
11/18 Deszy könyvajánlója 
11/20 CBooks 
11/22 Könyvszeretet 
__________________________________________________________________________________

2015. november 14., szombat

  A Twister Media Kft. elhozta hazánkba Soman Chainani népszerű trilógiájának első részét, a Jók és Rosszak Iskoláját. A regény már hat kotinensen megjelent, 23 nyelvre fordították le és hamarosan film is készül belőle. Gyertek és járjátok be velünk a Jók és a Rosszak Iskoláját, a tornyokat és a furcsa szobákat, barangoljatok velünk a kék minden árnyalatában játszó fák között a Végtelen-erdőben és fedezzétek fel velünk a mesék világát egy kissé más értelmezésben. Ismerkedjetek meg Agathával, aki egy temető mellett lakott és biztos volt benne, hogy a Rosszak közé kerül, illetve Sophie-val, aki kiskora óta hercegnőnek készül és eredendően Jónak tartja magát. Agatha mégis Végestelen lesz, Sophie pedig Végességes. Vajon hiba történt vagy a két lány nem is az, akinek feltételezi magát? 

   Az út első napjára 2015. november 7-én kerül sor, majd ezt követően minden nap másik hét blogger segítségével ismerhetitek meg a Jók és a Rosszak Iskoláját. Eközben persze érdekességekkel is találkozhattok, illetve részt vehettek a rendhagyó nyereményjátékunkon is, melynek díja - a kiadó jóvoltából - nyolc példány a Jók és a Rosszak Iskolája című könyvből, továbbá a blogok némelyikén még egyéni nyeremények is lesznek: könyvjelző, órarend és kitűzők! 

Soman Chainani - Jók és Rosszak Iskolája 

Miért pont ez? A könyv elsöprő szerelem volt első látásra és szerintem a második gyerekkoromat élem, szóval KELLett. :)

Fülszöveg: Sophie és Agatha jó barátnők; a következő tanévben felfedezik, hová kerül minden eltűnt gyerek: a Jók és Rosszak Iskolájába, ahol egyszerű fiúkból és lányokból tündérmesehősöket és gazembereket képeznek. Gavaldon legszebb lánya, Sophie egész eddigi életében titkon arról ábrándozott, hogy elrabolják, és elviszik egy elvarázsolt világba. Rózsaszín ruhákban, fess topánkákban jár. Rajong a jó cselekedetekért, ezért egészen biztos abban, hogy nagyon jó jegyeket kapna a Jók Tagozatán, és dicséretes mesekönyv-hercegnő bizonyítványa lehetne. Agatha viszont mindig formátlan, fekete hacukákban jár, gonosz macskája van, és szinte mindenkit utál, ezért természetesnek látszik, hogy ő a Rosszak Tagozatára kerül. Amikor azonban a két lány a Végtelen Erdőbe kerül, azt tapasztalják, hogy sorsuk a remélttel éppen ellentétesen alakul, és hamar rájönnek, hogy egy tündérmeséből a leggyorsabb kivezető út az, ha… végigélik.

Ősidőknek erdejében 
Két kastély áll, fej fej mellett; 
Egy a Jónak, egy Gonosznak 
Együtt, de mind mást tanulnak.
Menekülnél, de nem lehet 
Kifele csak mese vezet. 

Vélemény: Éppen ma olvastam a világ legjobb könyvajánlóját. A kérdés az volt, hogy az egyik könyvet ajánlanád-e másoknak, mire az a válasz érkezett, hogy: nem, ez csakis az enyém és nem akarom, hogy más is tudjon róla, nem akarok osztozkodni. Na ez az igazi rajongás! :D Ugyan ennyire nem rajongtam még könyvért, de a Jók és Rosszak Iskolája egy olyan könyv lett, hogy ezt tuti nem adom kölcsön senkinek az égvilágon. Látni szeretném a borítót mindennap, nemcsak azért, mert a kivitelezés gyönyörű, hanem azért is, mert eszembe fog jutni a történet: elég egy pillantás a könyvre, máris visszarepülök ebbe a világba. (Van még pár ilyen a polcon és ha rájuk nézek a stressz-szintem rögtön lezuhan.) Egyszerűen imádtam az egész regényt, minden egyes momentumát, a rengeteg apróságot, a karaktereket, a meseelemeket, az iskola és a környezet leírását, a mondanivalót és a humort. Ez a könyv annyira jó volt, mint amennyire gyönyörű a kivitelezés, még a belseje is tele van rajzokkal. Minden értelemben különleges. Hiába a puha kötés, nagyon strapabíró, hurcoltam magammal a kezemben, zsúfolt metrón át a tömegben és kutya baja. 

Sophie és Agatha Gavaldonban élnek, ahol kétszáz éve minden évben két gyerek tűnik el (egy jó és egy rossz), akik aztán később felbukkannak a szintén rejtélyes módon megjelenő mesekönyvekben. Rejtély övezi az eltűnéseket, de a gyerekek tudják az igazságot: a Gazgató rabolja el és viszi el őket a Jók és Rosszak Iskolájába, hogy később mesehőssé váljanak. Sophie készül a hercegnő létre és meggyőződése, hogy Agatha lesz a másik, akit a Gazgató elvisz, hogy ő legyen a rossz boszorkány. Egy kalandos út után meg is érkeznek az iskolába, de legnagyobb döbbenetükre pont fordítva iskolázzák be őket. Agatha, az antiszoc, temető mellett felnevelkedett, állandóan feketében járó,  csúnya és ápolatlan lány a Jók Iskolájába kerül, ahol minden gyönyörű, habos-babos, édes, cukormázas, rózsaszín, babakék és cuki. Sophie pedig a Rosszak Iskolájába kerül, ahol minden büdös, kosztól ragacsos, sötét, megégett és borzasztó. Az iskolatársai egytől-egyig galádok és rondák, mint a bűn. Már az alapszituáció vicces volt, hiszen mind a kettőjüket teljesen lesokkolta a helyzet és úgy érezték, hogy a pokolba kerültek. Agathának mindem vágya, hogy hazajussanak, Sophie vágya pedig az, hogy a Jók Iskolájába kerüljön és megtalálja a hercegét, és a happy endet. 

  Eleinte meg sem próbálnak beilleszkedni, csak makacskodnak, de eljön az idő mikor felismerik, hogy kénytelenek alkalmazkodni ehhez a helyzethez, ha túl akarnak élni, ugyanis a Ténetész elkezdte írni a meséjüket és ha az elkezdődött, abból nincs kiszállás, csak ha vége van a sztorinak. Imádtam azokat a részeket, amikor az iskolai napok és tanórák voltak, rengeteg aprólékosan kidolgozott órájuk volt. Maguk a tantárgyak is és a tanárok is különlegesek voltak. Tele volt az egész regény fekete humorral, bájjal és sötétséggel, de egyben szépséggel is. A hercegnők olyanokat tanultak, hogy hogyan is kell elájulni, szépen mosolyogni, az állatokkal beszélni (még trollul is meg kellett tanulni), a gonoszok pedig olyanokat tanultak, hogyan kell félelmetesnek lenni, hogyan kell kreatívan megölni a Nemezisüket és még sorolhatnám. Imádtam mind a két oldalt, mert mindenhol annyira egyedi karakterek voltak, hogy szívesen bandáztam volna velük. Mindegyik ambiciózus volt, mindenkinek volt valami tehetsége, de egyben mindenki megszeppent volt, hiszen még csak növendékek és nagy a nyomás. Aki nem tud olyan híressé válni, mint Hamupipőke vagy Hófehérke vagy a gonosz boszorkány, azok állatokként vagy csatlósokként végzik.

"Sophie sarkon fordult, és a legfelső emeleti irodába rohant.
- A szobatársaim meg akarnak ölni!
Lady Lesso mosolygott íróasztala mögül.
- Ez az! - jegyezte meg lady Lesso."

  Hihetetlen részletességgel kidolgozott regény a Jók és Rosszak Iskolája. Minden leírást nagyon figyelmesen el kell olvasni, nem lehet csak úgy átfutni rajta. Érdemes is alaposan elolvasni, mert olyan mesebeli világba repít Soman Chainani, hogy szerintem a Harry Potteren kívül nem is találkoztam máshol ilyennel. (Egyébként a sulin és a varázslatokon kívül semmi hasonlóság nincs az említett műhöz, mégis ugyanannyira ütős lett). A gyerekkori meseélmények ehhez képest smafuk. 

 Általában nem szeretem az olyan kisarkításokat, hogy ez jó, az meg rossz, ez fehér, az meg fekete, mert a világ nem így működik. Itt mégis üdítő volt ez a szétválasztás, mert később még jobban lehetett érezni, mikor összekeveredett minden mindennel és kiderült, hogy bizony a szürke létezik és igazság szerint döntés kérdése, hogy valaki jó vagy rossz. Nem a születés, nem az alaptermészet, hanem a hozzáállás és a döntések sorozata határozza meg, hogy kik is vagyunk valójában. Eleinte elhittem, hogy Sophie hercegnő lesz, mert tipikusan olyan volt, Agathát is láttam a lelki szemeim előtt, mint sikeres boszorkányt. Aztán a határok elmosódtak és kezdtem rádöbbenni, hogy a csere nem is rossz döntés volt, hanem mindenki a helyén van. Érdekes, hogy míg eleinte utáltam Sophiet, az agyamra ment a sok drámázással, később nagyon megkedveltem, amikor kijött az egyedi stílusa és polgárpukkasztó módon viselkedett. Agathát pedig nagyon szerettem az elején, imádtam az antiszocságát és a "sötétségét". Az órán ő nem papírgalacsint dobált, hogy Sophie odafigyeljen rá, hanem fej nélküli döglött madarat vágott hozzá, amit Perrszepó, Agatha macskája hagyott a zsebében, mint ajándék. Később viszont, ahogy Agatha karaktere ellágyult, kevésbé szerettem és főképp nem értettem Sophiehoz való ragaszkodását. 

  A szerelmi háromszög pedig kimondottan élvezetes volt, talán Tedros (Arthur király fia) miatt is. Az a herceg iszonyatosan vicces volt, rengeteg komikus helyzetet szült a karaktere és a szerelmi háromszög. Főleg amikor kifakad, hogy a nők terén olyan rosszul választ, mint az apja, akinek a felesége lelépett a legjobb barátjával. De vicces volt Castor és Polux párosa is. Ez egy kétfejű kutya, aki a tanárok szócsöve és önmaga is tanár. Általában Castor birtokolta a kutyatestet, mikor a két iskolában egyszerre kellett jelen lenniük, Polux pedig legördült a kutyatestről és mindig más testet vett birtokba, pl. egy nyusziét vagy egy csirkéét. A legtöbb humor a Sötét, azaz Rossz oldalnak volt köszönhető. Komolyan elkezdtem őket sajnálni, hogy a Jó árnyékában élnek évszázadok óta és nem képesek nyerni. A tanároktól is állandóan azt kapják meg, hogy nincs köztük egy tisztességes galád sem. 


Még oldalakat tudnék áradozni a regényről, és minden egyes mondatát és jelenetet kielemezni, de szerintem ezerszer szórakoztatóbb elolvasni magát a regényt és megismerni ezt a világot. A folytatásért pedig kínomban a tapétát szaggatom a falról. A Jók és a Rosszak Iskolája többször újraolvasós regény lett, egy musthave darab. A folytatások mellett a filmet is borzasztóan várom, lesz vele munkája az alkotóknak rendesen. Iszonyat nagy munka lesz mindezt az aprólékosságot visszaadni és a látványt létrehozni. Olvassátok, olvassátok!

Aki jól tud angolul ITT rengeteg érdekességet talál még (tesztek, játékok, háttérképek, fanartok stb.).

A Twister Media Kiadóra is érdemes figyelni a jövőben, mert YA fronton erősítenek és klassz könyveket fognak kiadni. ;)


__________________________________________________________________________________ 
Történet: 6/5 pontból
Kedvenc: Sophie, Agatha, Hester, Tedros, Hort
Tetszett: az egész, hihetetlenül egyedi!
Nem tetszett: az új Agatha
Oldalszám: 584 oldal
Fordította: Bozai Ágota
Kiadó: Twister Media Kft. 
__________________________________________________________________________________
Nyereményjáték 

 A Twister Media Kft. bőkezűségének köszönhetően ezúttal rendhagyó nyereményjátékra invitálunk titeket. Minden állomáson egyéni játék és egyéni nyeremény vár Titeket. Összesen nyolc példány Jók és Rosszak Iskolája kerül kisorsolásra, továbbá könyvjelzők, órarendek és kitűzők. Érdemes játszani minden állomáson, így nagyobb eséllyel nyerhetitek meg a könyvek egyikét. Sikeres játékot! 

Ezen az állomáson az oldalak lájkolása mellett kakukktojásokat kell keresni. Híres meseírók műveinek címe összekeveredett. Találd meg, hogy melyik mesét NEM az adott szerző(páros) írta, a válasz betűjelét írd be a rafflecopter doboz megfelelő sorába. A nyeremény 1 db Jók és Rosszak Iskolája könyv, két kitűző és egy kétoldalú órarend. 

1) Hans Christian Andersen
    a) A rút kiskacsa
    b) A kis hableány
    c) Bolond Jankó

2) Grimm testvérek
     a) A halász meg a felesége
     b) A kis gyufaáruslány
     c) A libapásztorlány

3) Benedek Elek
    a) A varjúkirály
    b) A szegény ember szőlője
    c) A békakirályfi

Figyelem! A postázás kizárólag magyarországi címre történik. A nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére válaszolni a megküldött értesítő levélre, ellenkező esetben újat sorsolunk. 

a Rafflecopter giveaway
__________________________________________________________________________________
További állomások 

11/07 Deszy Könyvajánlója
11/08 Letehetetlen 
11/09 Kelly és Lupi Olvas 
11/10 Always Love a Wild Book 
11/11 Függővég 
11/13 CBooks 
11/14 Könyvszeretet
11/15 Dreamworld
__________________________________________________________________________________ 

2015. november 13., péntek

Sandra Regnier - Az elfek öröksége

  A Maxim Kiadó jóvoltából hazánkban is megjelenik Sandra Regnier: Az elfek öröksége című regénye, a Sárkányok gyermeke trilógia első része. Ennek örömére a Blogturné Klub öt bloggere bemutatja a testalkata miatt sokat csúfolt Felicity cseppet sem átlagos történetét, melyben a hétköznapi élet problémái épp úgy megjelennek, akárcsak a misztikus kalandozások.
 2015. november 10-től naponta egy-egy blogger teszi közzé a véleményét a könyvről, illetve rengeteg, a történethez kapcsolódó érdekességgel is találkozhattok majd, ha velünk tartotok. Érdemes követni a turnét, ugyanis nem csak plusz információkat tudhattok meg a könyvről és szereplőiről, de ahogyan az lenni szokott, nyerhettek is!

Sandra Regnier - Az elfek öröksége

Miért pont ez? Mert fantasy, mert tündés/elfes, és mert a német írókat mostanában meglepően jónak tartom.

Fülszöveg: Felicity Morgan nem pontosan az, akit az elfek megjövendölt megmentőjeként elképzelünk. Még csak tizennyolc éves, fogszabályozót viselése, a divatos ruhák nem az ő világa, és mindig úgy fest, mint aki nem aludt eleget. Fay mégis különleges sorsra rendeltetett. 
  Egy nap új tanuló érkezik Felicity iskolájába, aki messze a leghelyesebb srác Londonban. Ő Leander FitzMor. Vonzó megjelenésével, kedvességével és megnyerő személyiségével mindenkit az ujja közé csavar. Felicity távol marad a fiút ostromló lányok csapatától, de Leandert mégsem tudja kizárni az életéből. Mert bár az iskola legnépszerűbb diákjai sorban állnak Lee barátságáért, a fiú mégis folyton Felicity társaságát keresi. 
  Ahogy telik az idő, Fay egyre több furcsaságot tapasztal, és úgy tűnik, hogy Lee is titkol valamit. A lány egyre biztosabb benne, hogy valami nem stimmel, de erről csak akkor bizonyosodik meg, mikor Leevel váratlanul visszautaznak az időben…

Vélemény: Bajban vagyok az értékeléssel, mert a könyv utolsó harmadát borzasztóan imádtam, az első kétharmadát viszont legalább ennyire utáltam, de az egész mégis szerethető emlékként marad meg bennem. A könyv tipikus példája a nem megfelelő sorozatindításnak, amivel el is lehetne kaszálni az egész sorozatot, ha nem kitartó az ember és lemaradna egy tök jó élményről. Amennyire nem tűnt jónak az elején, annyira ütős lett a vége, így örülök neki, hogy nem hagytam félbe a regényt. Eleinte nagyon lassan haladtam vele, nyűglődtem, felhorkantam, a számat húztam, szóval szenvedtem vele. Újra és újra félbe akartam hagyni, mert rájöttem, hogy ez nekem túl YA, sokszor eszembe jutott az Alkonyat, pedig nem is koppintás, majd pedig olyan volt, mintha a Gossip Girlt olvasnám. Vártam, vártam és továbbra is csak vártam, hogy történjen már valami, ami legalább egy kicsit is utal a fantasy-szálra, mert éreztem, hogy így nem leszek jóban az írónővel. Az utolsó egyharmadban meg is kaptam, amire vágytam, pozitívan csalódtam és kaptam egy nagyon ütős függővéget is, ami után nyúltam volna a következő részért, ha lenne. Vagy ha tudnék németül, de nem tudok. 

A regény egy átlagos YA sulis történetként indul, annyi különbséggel, hogy a főhősnő tök átlagos, de karakán természetű, szóval nem az a tipikus YA üdvöske. A többit viszont már ezerszer láttuk, hallottuk, olvastuk. Új srác a suliban, persze, hogy tökéletes pasi, persze, hogy rejtélyes, persze, hogy kőgazdag és persze, hogy a főhősnőnk után koslat. Annyi még az apró különbség, hogy az első fejezet a srác, Leander vagy Lee szemszögével indul, amiből megtudjuk, hogy milyen céllal jött az iskolába. Közel kell férkőznie Felicityhez, aki egy jövendölés szerint a felesége lesz és rajta múlik egy világ sorsa. Csavar a történetben, hogy két Felicity is van, egy dögös és a mi főhősnőnk, aki csúnya, ápolatlan, kövér, állandóan elkésik és árad belőle az alkoholszag, mert az anyjának kocsmája van, ahol besegít. Lee álla rendesen a padlóra esik mikor rádöbben, hogy nem a dögös Felicity a leendő ara. De ez csak az első fejezet, ami nagyon érdekes indítás, feldobja a fantasy-szálat, majd hosszú fejezetek következnek, amiket nem is értem, hogy minek kellett beleírni a regénybe, mert üresjárat volt sokáig, nekem legalábbis. 
  
  Történtek azért dolgok az üresjárat alatt, meg voltak vicces és érdekesebb epizódok is, de amilyen a vége lett az egész regénynek ahhoz képest kritikán aluli volt az eleje. Az utolsó részekben az írónő bizonyította, hogy tud ő fantasyt írni, jó a stílusa, ötletes a sztori, érdekesek a szereplők, az időutazás, az ereklyevadászat, varázslatosak a helyszínek, jók a karakterek, van kémia a szereplők között, szarkasztikus a humor, stb. Ehhez képest az elejét mintha nem is ugyanaz az ember írta volna, mert az egy chick-lit volt számomra. A két műfaj keveredése nekem nem jött be, mert utálom a chick-litet. Többnyire suliba jártam a főszereplővel, a lökött, de szerethető osztálytársak közé, figyeltem, hogy mit akar ez a Lee-fiú a főhősnőtől, a fejemet csóválva megmosolyogtam az Edward Cullenes húzásokat, hagytam, hogy a Sztár Klub felidegesítsen és néha még szurkoltam, hogy a lúzer banda egy kis önbizalmat szedjen fel magára párhuzamosan a kilók leadásával. 


Volt benne társadalomkritika, változásra buzdítás, nemes érzések, bajtársiasság és egy erős karakterfejlődés. Ezt tök jó dolognak tartottam, aztán jöttek a számok és ki is húztam a képzeletbeli piros pontot, amit korábban adtam. Végig az volt bennem, hogy Felicity kövér, merthogy erről volt szó, ujjongtam, hogy végre nem egy plázacica vagy szürke egér hősnő van. Örültem a változásának, a fejlődésének, aztán kiderült, hogy vagy az írónő nincs tisztában a kövérség fogalmával vagy neki is ennyire elferdült és egészségtelen nézetei vannak, ugyanis Felicity nemhogy nem elhízott a számok alapján, hanem a skála alján van a magasságához képest és  közel van ahhoz, hogy átbillenjen a vékony felé. Szóval az üzenet és a mondanivaló egy kicsit így faramuci lett. Utána meg átmentünk a Betty, a csúnya lány kategóriába, ami egy nagyon hirtelen váltás volt. A kövér Felicity lefogyott, a fogszabályzó lekerült róla, Leenek köszönhetően divattervezők ruhájában villogott exkluzív partykon, sör helyett pezsgő volt a menő, a Mekis kaják helyett meg flancos menü, sőt Lee még a híres színésznek is bemutatta Fayt, akiért hősnőnk epekedett már régóta. Persze, hogy a híres színész randira is hívta. Majd még egy modellkinézetű pasi is egy plázázás alkalmával és persze nyílt titok az is, hogy Lee odáig van érte. Közben egy nyomasztó családi dráma is húzódik a háttérben, ami elég fárasztó volt, sajnálatos, de fárasztó. A regénynek ezen kétharmada az "ezmiez? mi a fene ez? ezt komolyan gondolta?" kategória. 

A regény utolsó egyharmadának mégis sikerült ezeket kisöpörnie a fejemből és egy egészen más sztoriba és világba repítenie. Ez már egy olyan világ volt, ahol Lee és Fay közelebb került egymáshoz, ahol már nem arról volt szó, hogy nyálat csorgatunk Lee után és sajnáljuk Fayt, hanem itt megmutatkozott az igazi személyiségük és meghittebb lett a kapcsolatuk. Ebben a világban Fay nagyon kedvelhető lett, felszabadultabb volt, a szarkasztikus poénok csak úgy repkedtek, a párbeszédek élvezetesek voltak. Ebben a világban Faynek sokkal több látomása volt, utaztak az időben, meglepő dolgokra derült fényt, megismertem a történet fő célját, bár még van mit tisztázni és még a kaland el sem kezdődött igazán. Megismertem egy kicsit az elfek világát, olvastam a történelemről, ereklyékről, nimfákról, titokzatos festményekről, drágakövekről és még sok más ínyencségről, ami igazán fantasyvé teszi az egészet. Az urban fantasy rész itt tényleg megmutatkozott, imádtam a londoni helyszíneket és a régebbi korok más helyszíneit. A függővéggel pedig végképp megvett magának a sztori. A főbb karaktereket megszerettem, a történet kirajzolódott, kaptam egy csomó választ, de sokkal több kérdésem lett, szóval kellőképpen felkeltette a figyelmemet és elkapott az az érzés, hogy igen, ez kell nekem, eddig is ezt kellett volna, nem a Betty, a csúnya lány, meg az Alkonyat, meg a Gossip Girl, hanem a Pán Péter, az ereklyevadászat és az Időtlen szerelem.

Kíváncsian várom a folytatást és remélem, hogy a második részre már levetkőzi az írónő a kezdeti hibákat és tudja tartani azt a színvonalat, amit a regény végén hozott. Ha így lesz, akkor nagyon szeretni fogom ezt a sorozatot a nem szerencsés kezdet ellenére.


Képek by Dávid Varga
__________________________________________________________________________________
Történet: 5/5 pontból
Kedvenc: Fay, Lee, Cirian
Tetszett: Fay személyisége, a fantasy rész
Nem tetszett: a lassú kezdés, megint gazdag és tökéletes pasikép
Oldalszám: 368 oldal
Fordította: Hajdúné Vörös Eszter
Kiadó: Maxim Könyvkiadó Kft. __________________________________________________________________________________
 Blogturné extra
Arepas recept

Miután Fay a fáradtságtól ismételten elalszik az iskolában, Lee elviszi őt kávézni, de ezúttal nem egy neves kávézóba, hanem Felipéhez. Felipe egy exkluzív pincebárt vezet, amiből árad a kolumbiai báj. Lee az espresso con panna mellé arepast rendel, ami magyarul a kukoricalepény (recept lejjebb). A jelenet nem is a hely és az étel különlegessége miatt lett kedves, hanem azért, mert ez volt az egyik jelentős pillanat, ahol Lee gondoskodása felbukkant és amikor Fay jobban megnyílt.

Arepas (kukoricalepény) recept 
4 főre

Hozzávalók: 
  • 7 dl víz
  • csipetnyi só
  • 35 dkg kukoricaliszt
  • 5 dkg vaj
Elkészítés:
A 7 dl sós vizet felforraljuk, majd folytonos kevergetés mellett apránként hozzáadjuk a kukoricalisztet. A besűrűsödés után levesszük a tűzről és csomómentesre keverjük, majd ezután kiöntjük egy deszkára és kb. 10 percig hűlni hagyjuk. Miután kihűlt, nedves kézzel addig dagasztjuk, míg a tészta selymes tapintású lesz. Nagyobb gömböket kell formálni belőle, majd ezeket vékonyra kilapítani és kevés vajon mindkét oldalukat barnára sütni. Ezután a kisütött lepényeket kivajazott tepsibe kell betenni, majd előre melegített forró sütőben 30 percig tovább kell sütni. A sütés közben 10 percenként meg kell sütni. Önmagában is fogyasztható, de kiváló köret is lehet.

Forrás: www.receptek.net
__________________________________________________________________________________
 Nyereményjáték

 A történetben számos popkultúrai-, történelmi-, és mitológiai elem keveredik egymással, így mostani játékunk során arra törekszünk, hogy próbára tegyük tudásotokat mindhárom témában. 

Feladat: 
1) Minden állomáson találtok egy kérdést, két válaszlehetőséggel. Döntsétek el, melyik a helyes opció, majd a megfejtést írjátok be a rafflecopter erre kijelölt mezőjébe. (Kötelező minden állomást teljesíteni!) 
2) A válaszlehetőségek alatt - ha rákattintotok - találtok egy-egy képrészletet. Ezeket jó, ha lementitek vagy megjegyzitek, ugyanis ha az ötödik állomás végeztével összerakjátok - a helyes válaszok alatti - képrészleteket, akkor egy olyan híresség fotóját kapjátok meg, akinek a neve többször is elhangzik a regényben. Ezt pedig szintén írjátok be a rafflecopter megfelelő sorába. (Kötelező!) 
3) Jó, ha figyeltek, mivel a rossz megoldások alatt is láthattok képeket. Ügyeljetek arra, hogy a megfelelőeket használjátok! 
4) Extra pontért cserébe kitalálhatjátok, hogy a nem megfelelő fotócsíkok mely hírességektől származnak. (Nem kötelező.) 
5) Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére válaszolni a megküldött értesítő levelünkre, ellenkező esetben újat sorsolunk. 

Hol található a Szent-Péter bazilika? 

 a Rafflecopter giveaway

__________________________________________________________________________________
 További állomások

11/10 Kelly és Lupi olvas
11/11 Deszy könyvajánlója
11/12 Dreamworld
11/13 Könyvszeretet
11/14 MFKata gondolatai
__________________________________________________________________________________