2015. október 24., szombat

S. J. Watson - A másik én

Az Athenaeum Kiadó jóvoltából hazánkban is megjelenik S. J. Watson A másik én című regénye. Ennek apropóján, meghívunk kedves Olvasó, hogy tarts velünk, és fedezzük fel együtt az online chatszobák titkos világát, amely fenekestül felforgatja egy brit családanya életét és kizökkenti őt a gyászból. A út több veszélyt tartogat, mint azt elsőre az ember gondolná. 
 Az út első napjára 2015. október 24-én kerül sor, majd ezt követően másik három blogger segítségével ismerhetitek meg a Julia élete körüli bonyodalmakat. Eközben persze érdekességekkel is találkozhattok, illetve részt vehettek a nyereményjátékon is, melynek díja - a kiadó jóvoltából - egy példány az A másik én című könyvből. 

S. J. Watson - A másik én 

Miért pont ez? Korábban hallottam az íróról, hogy írt egy nagyon ütős pszicho-thrillert, az Amnéziát, amiből film is készült, így felfigyeltem rá. Ráadásul nagyon nagy rajongója vagyok a műfajnak.

Fülszöveg: Végzetes vonzerő... online. Milyen mélyen ismerhetsz meg egy másik embert? Meddig mennél el azért, hogy kiderítsd az igazságot valakiről, akit szeretsz? 
  Amikor Julia, a harmincas éveiben járó, látszólag átlagos életet élő brit családanya megtudja, hogy húga brutális gyilkosság áldozata lett, nincs nyugodalma, amíg meg nem leli a gyilkost. A kutatás azonban hamarosan saját, bűnös érzéki vágyainak felfedezésébe csap át. Miután megismerkedik egy veszedelmes idegen férfival az interneten, elveszíti önmagát... az uralmat a tettei felett... és talán mindent. Rendületlen válaszkeresésével pedig veszélybe sodorja a házasságát, a családját, sőt, az életét is. 
  A világsikerű Amnézia (korábbi címén Mielőtt elalszom) szerzőjének pattanásig feszült hangulatú, lélegzetelállító fordulatokkal teli új pszichológiai thrillere az online chatszobák és a cyberszex sötét útvesztőjébe vezeti az olvasót, ahonnan nincs kiút. 

Vélemény: Ősszel megint elkapott a krimi és thriller láz, így elkezdtem begyűjteni a műfajból pár könyvet, hogy a téli ínséges időkben legyen mit lekapni a polcról, ha nyomozni támad kedvem. Köztük volt az Amnézia (korábbi címén: Mielőtt elalszol) is, mert úgy gondoltam ideje megismerkedni Mr. Watsonnal is, elvégre a hőn szeretett műfajomban, a pszicho-thrillerben alkot. Sajnos, nagyon kevesen alkotnak kimondottan ebben a műfajban, az a kevés sem mindig ütős. A listaírás közben vettem észre, hogy Watsonnak hamarosan megjelenik egy másik könyve is, az A másik én. Megelőlegeztem az írónak a bizalmam és elolvastam az új könyvét. Elég nehezen indult az ismerkedésünk és nem volt valami gördülékeny a továbbiakban sem, a könyv vége volt az és a témaválasztás, ami meggyőzött arról, hogy nem volt hiába az egész. 

A másik én egy családregény és a pszicho-thriller találkozása. A könyv első háromnegyede jóformán Juliáról, a gyászáról, a nyomozásról és a családi életéről szól. Az utolsó egyharmadban jött be igazán a pszicho-thrilleres szál elég aránytalanul, de erről később. Az alapszitu az, hogy a 30-as Julia húgának holttestét megtalálják egy párizsi sikátorban, de a nyomozás nem igazán vezet eredményre, hiszen a fél bizsu fülbevalóján kívül semmit sem vittek el Kate-től és még nemi erőszak sem történt. Se nyom, se indíték, semmi. Julia nem tudja megemészteni, hogy a rendőrség nem tud mit tenni, így a saját felelősségére nyomozásba kezd. Nem tudja elhinni, hogy a húgát megölték, hiszen jó ember volt. Az, hogy Julia és a szívsebész férje, Hugh nevelték Londonban Kate fiát, Connort, akit a húga vissza akart kapni, még nem ok gyilkosságra. Ez teljesen magánügy volt, amihez idegeneknek nem fűződött érdeke. 

Julia húgának barátnőjétől, Annától próbál információkat szerezni a halála körülményeiről, hiszen ő ismerte a legjobban Katet. A testvérek eléggé elhidegültek egymástól Connor miatt is, így ritkán beszéltek egymással. Anna segítségével találnak egy nyomot, egy közösségi oldalt, ahol Kate férfiakkal ismerkedett. Julia számára nyilvánvalóvá válik, hogy a húga elég sajátos módon próbált párkapcsolatra vagy alkalmi kapcsolatokra szert tenni és a fejébe veszi, hogy tuti valamelyik alkalmi partner lehetett a tettes. Először a húga accountjával lép be az oldalra, majd később saját névvel. Anna asszisztálásával aktív használója lesz az oldalnak, ahol megismerkedik egy titokzatos, de vonzó és szórakoztató idegennel, Lucas-szal. Julia pillanatok alatt netes viszonyban találja magát, majd később a virtualitást felváltva konkrét viszonyban. Lucas-szal mindig egy hotelben találkozgatnak, persze titokban. Eleinte Julia azzal magyarázza a viszonyt, hogy mindezt a húga halálának nyomozása érdekében teszi és potenciális gyanúsítottnak tartja Lucast. Miután semmi kötődést vagy kapcsolatot nem talál a húga és Lucas élete között, akkor sem száll ki a viszonyból, hanem átlendül az aggályokon és élvezni kezdi a titkos légyottokat. Egy idő után viszont hátborzongatóvá válik a pasi és történik néhány olyan kirívó eset, ami vörös lámpaként figyelmezteti Juliát, hogy a pasi nem normális és meg kéne tőle szabadulni. A szálak összekutyulódnak, sok mindenkiről kiderül, hogy vaj van a füle mögött és persze megkapjuk a nagy csavart is, majd egy olyan véget, hogy döntsük el mi, hogyan is képzeljük a lezárást egy eléggé vesztes helyzetben.

Julia házassága, családi élete, anyagi helyzete és munkája tulajdonképp kielégítőnek mondható. Londonban élnek jó körülmények között, a férjével jó a kapcsolatuk, az más kérdés, hogy sok a munka és a többéves együttlét után a szenvedély megkopott, de helyébe lépett az elfogadás, a szeretet és a kölcsönös becsület, a nyugalom és a béke. Connor elfogadja őket, mint szülőket, csak a szokásos tinilázadás van nála, de az is inkább az anyja halála után bukik ki belőle. Julia a házi asszonykodás mellet fotósként dolgozik, néha-néha elfogad megbízásokat családoktól, barátoktól. Részben talán a csendes és nyugalmas élet az, ami kihozza belőle a szenvedély, az izgalom és a kaland utáni vágyat. A felszín alatt Julia nem ez a csendes és nyugodt házi asszony. A netes oldal és főleg Lucas egy olyan énjét hozza elő, amiről nem is gondolta, hogy létezik. Meggondolatlanul enged is ennek az énjének, amivel mindent és mindenkit veszélybe sodor. A sok múltra való visszaemlékezésből kiderül, hogy Julia eléggé mozgalmas fiatalkort tudhat maga mögött: alkoholizmus, drog, elszökés a nagy szerelemmel egy másik városba, stb. A múltja alapján érezni lehet, hogy eléggé egy összeszedetlen, állandóan szétesőben lévő nő, aki gyakorlatilag a férjének köszönheti, hogy egyben van és egyáltalán életképes. 

A regény pozitívuma, hogy jó volt a témaválasztás és a vége csavar meggyőzött arról, hogy nem volt hiábavaló végigszenvednem Julia minden egyes napját vele együtt. A másik én rávilágított arra, hogy az emberek, főleg, akik nem igazán voltak benne eddig a netes világban, mennyire óvatlanul és naivan kiadnak magukról információkat, nem csak a fontosakat, de konkrétan minden felesleges dolgot is. Pillanatok alatt teljesen képbe lehet kerülni egy vadidegen életével kapcsolatban, már ha egyáltalán igazak az információk. Messziről jött ember ugye azt mond, amit akar, mi meg azt hisszük el belőle, amit akarunk. Julia a tipikus példája volt ennek a naiv és ostoba viselkedésnek. Igazán akkor döbben rá az internet veszélyeire, amikor a fia Facebook oldalát meglátja, ahol konkrétan órára, percre pontosan lekövethető a megosztások alapján, hogy hol járt és kivel. Ráadásul mindezt olyanokkal is megosztotta a fia, akikről azt se tudja, hogy kicsoda, csak visszajelölte ismerősnek azt az illetőt, mert ez így megy. Juliának és a fiának ez a történet nagyon jó tanulópénz volt és aki elolvassa, annak is az lehet. Nagyon sok dologra rávilágít a regény, amibe az emberek többsége bele se gondol.

A regény hátránya viszont az volt számomra, hogy Watson nagyon aránytalanul osztotta fel és elég sokszor untam magam. Watson nem egy termékeny író, pedig beszélőkéje az van, csak sajnos nem jól használja. A regény első háromnegyede egy nagy üresjárat volt számomra és már azon gondolkoztam, hogy ez azért pszicho-thriller, mert engem, mint olvasót idegesít halálra a karakter és szintén halálra untat az író. Persze a visszaemlékezések többségének volt értelme a regény végére, de annyira szétesett az egész sztori, hogy egyszerűen nem értettem mire akar kilyukadni Watson. Juliát eleinte sajnáltam, de egy idő után annyira idegesíteni kezdett az ostobaságaival, hogy a dühön kívül mást nem tudtam iránta érezni. Egyedül már csak a srác, Connor miatt tudtam aggódni és azt kívántam, hogy inkább szabaduljon meg az egész idióta bagázstól. 

 Túl sok volt a hétköznapi események leírása, amik feleslegesek voltak és a hátrányára váltak az egész sztorinak. Ha nincs jelentősége a fotós melónak, akkor miért is kell tíz-húsz oldalakat erről olvasni? Kit érdekel a szívsebész férj munkahelyi pere és konfliktusai, ha full nincs köze a sztorihoz? Minek kellett ez bele? Túl sok volt Julia defektjeiből is: drogos múlt, alkoholizmus, lelki és családi problémák, ennyi mindent minek sűrítünk bele egy karakterbe? A kevesebb néha több. És még sorolhatnám. Persze, karakterépítő mindez, de szerintem az elég nagy probléma, ha egy írónak egy 400 oldalas könyvből 300 oldalra van szüksége ahhoz, hogy a karaktereket és az alapszitut felvázolja, majd 100 oldalban csapja le a labdát. Talán nem haragudtam volna ennyire, ha számítok Watson lassú víz partot mos stílusára. Tehát aki egy végig pörgős és a "tíz körmömet lerágom" sztorira számít, az ne tegye, majd csak kb. háromszáz oldal után lehetnek ilyen elvárásaink. 

Az utolsó kb. száz oldal viszont korrekt volt, tehát tud Watson, ha akar, csak azt sajnálom, hogy az elejére ekkora hangsúlyt fektetett. Nekem az ilyen könyveknél elvárás, hogy végig fenntartsák az izgalmat és az érdeklődésemet. Ha nyugira és elgondolkodtató dolgokra vagyok kíváncsi, akkor inkább családregényt olvasok, ha viszont pszicho-thrillert vagy krimit, akkor nálam minimum elvárás, hogy pörögjön az egész. Iszonyatosan kritikus vagyok a műfajjal szemben és még mindig tartom magam ahhoz, hogy borzasztó nehéz valami újat és ütőset alkotni benne. A történet bejött, Watson stílusa viszont nem. Az viszont tény, hogy hosszú évek óta ez volt az első könyv, ami igen erős érzéseket váltott ki belőlem, hol untam, hol fel voltam háborodva, hol ki akartam dobni az olvasót az ablakon, hol megráztam volna Juliát, majd az írót, hol pedig izgultam és vártam, hogy ebből mi a fene fog kisülni és mi lesz a megoldás. Borzasztóan sajnálom, hogy az elejét ennyire elhúzta. 
___________________________________________________________________________________ 
Történet: 3,5/5 pontból
Kedvenc: Connor
Tetszett: a témaválasztás és a pszicho-thriller rész
Nem tetszett: a vontatott történetvezetés, a sok felesleges infó, Julia karaktere
Oldalszám: 416 oldal
Fordította: Gellért Marcell
___________________________________________________________________________________
Nyereményjáték 

Julia életében nagy szerepe lesz az internetnek, azon belül is az online chatszobáknak, a randi és/vagy közösségi oldalaknak. Húga halálának körülményei után kutatva a nyomok egy bizonyos oldalra vezetik őt, ahol megismerkedik egy vonzó és titokzatos idegennel. A feladatotok az lesz, hogy a blogokon lévő leírások alapján kitaláljátok, hogy melyik olyan közösségi oldalra gondoltunk, aminek nagy befolyása van vagy volt Magyarországon (is). A közösségi oldal nevét írjátok be a rafflecopter doboz megfelelő mezőjébe. Nyomozásra fel! 

  Ha kitaláltátok mind a négy közösségi oldal nevét, esélyetek nyílik megnyerni az Athenaeum Kiadó által felajánlott A másik én című regény egy példányát! 

Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére válaszolni a megküldött értesítő levelünkre, ellenkező esetben újat sorsolunk. 

Amerikai alapítású közösségi hálózat, amely 2004. február 4-én kezdte meg működését. A cég részvénytársaság formájában működik. A 2009. januári Compete.com rangsorolása alapján a világ leggyakrabban használt szociális hálózatává vált. 2012. október 4-én elérte az egymilliárd felhasználót. Alapítói: Mark Zuckerberg, Eduardo Saverin, Dustin Moskovitz, Chris Hughes.

 a Rafflecopter giveaway
 ___________________________________________________________________________________ 
 További állomások 

10/24 Könyvszeretet 
10/27 Deszy könyvajánlója
10/29 Kristina blogja
10/30 CBooks
___________________________________________________________________________________  

2015. október 15., csütörtök

David Walliams - Köténycsel

  A Kolibri Kiadó jóvoltából hazánkban is megjelenik David Walliams Köténycsel című regénye. Ennek apropóján, meghívunk kedves Olvasó, hogy tarts velünk, és fedezzük fel együtt a Dennis nevű átlagos fiú nem átlagos kalandját, amely megváltoztatja az életét és kirángatja őt a szürke hétköznapokból. A út vicces lesz, telve bonyodalmakkal, átveréssel, ruhákkal és focival. 
   Az út első napjára 2015. október 9-én kerül sor, majd ezt követően minden másnap, más és más blogger segítségével ismerhetitek meg a Dennis körüli fennforgást. Eközben persze érdekességekkel is találkozhattok, illetve részt vehettek a nyereményjátékon is, melynek díja - a kiadó jóvoltából - három példány a Köténycsel című könyvből. 

David Walliams - Köténycsel 

Miért pont ez? Az LMBT szál miatt figyeltem fel a könyvre.

Fülszöveg: Ez a könyv egy Dennis nevű fiúról szól, aki egy hétköznapi házban, egy hétköznapi városban található, hétköznapi utcában lakik, és bizony nem sok jóval kecsegteti őt az élet. Vannak azonban álmai és mikor belevág, hogy megvalósítsa őket, egy csapásra minden megváltozik.
 Dennis történetét olvasva nevetünk és sírunk. De ha egyszer megismertük ezt a különleges fiút, soha többé nem felejtjük el. Dennis más volt. Már hallom is, ahogyan azt kérdezitek: de miben volt más, mint a többiek? Nos, egyelőre nem árulom el, de a könyv címéből megpróbálhatjátok kitalálni. 
 A Gengszter nagyi és a Milliárdos fiú sikerszerzőjének első regénye szokatlan, szókimondó és vicces, mely a gyermeki és a felnőtt szívhez (és a rekeszizomhoz) szól. Az első kiadás óta a Köténycselt 25 nyelvre fordították le, és csak az Egyesült Királyságban több mint 600 ezer példány fogyott belőle. 

Vélemény: Nagyon régen nem olvastam már ennyire kicsiknek szóló regényt, így kellett egy kis idő mire ráhangolódtam. Nekem nincs gyerekem, a körülöttem lévők pedig már közel járnak a nagykorúsághoz, így egyszerűen elkerült az irodalomnak ez a rétege. Bevallom őszintén, hogy az LMBT szál miatt nem is gondoltam volna, hogy a nagyon fiatal korosztálynak szól a regény elsősorban, így a meglepettségem még nagyobb volt. Ennyit változott volna az irodalom (a sorozatok és filmek világa is), hogy már kiskortól kezdve nyíltan beszélünk a témáról? Az én időmben ez még tabu volt, most meg ott van a hétköznapokban. Hogy ez baj lenne? Nem hiszem. Ha megfelelően van tálalva, akkor igenis szerencsés, hogy a gyerekek a szexualitás kérdésével és változékonyságával ilyen formában találkoznak először, nem pedig brutális vagy közönséges stílusban. Mindenféleképpen találkozni fognak a témával, csak nem mindegy, hogy mikor és hogyan. A Köténycsel szórakoztató és aranyos módon foglalkozik a transszexualitással. Nem ítélkezik, nem botránkoztat meg, nem hozza szóba a gyűlöletet, a vallás hozzáállását a témához, nem is mondja azt, hogy baj, hogy ez probléma lenne. Egyszerűen csak bemutatja, hogy létezik a transszexualitás, hogy a főszereplő fiú miként találkozik először a témával, hogyan éli meg és hogy reagál minderre a környezete. 

Nyílt titok, hogy most már a gyerekeknek szóló könyveket is úgy írják, a filmeket is úgy készítik el, hogy két szint mozog párhuzamosan vagy váltakozva. Az egyik szint a gyereké, a neki szóló poénokkal, epizódokkal, amik őt nevettetik meg és őt szórakoztatják, és van a másik szint, a szülőké, amikor viszont a gyerek hallgat és a szülő neveti el magát. Ezzel jobban el lehet adni a könyvet/filmet, hiszen a szülő szívesebben olvassa el azt a sztorit vagy nézi meg azt a filmet, ami őt is legalább annyira elszórakoztatja. A közös szórakozás élménye is nagyobb és erősebb. David Walliamsnak is sikerült ezt a két szintet mozgatnia a regényben, de roppant furcsán. 

A gyerekszint
Belegondoltam abba, hogyha gyerekként kerül a kezembe a könyv (főleg amikor még internet se volt) akkor hogyan éltem volna meg a regény olvasását. Kíváncsi voltam rá, hogy a gyerekszintre hogyan reagáltam volna, mindenféle előzetes tudás vagy élettapasztalat nélkül. (Persze ez csak elmélkedés, hiszen már nem tudok teljesen gyerekként gondolkodni.) Először is közel éreztem volna magamhoz a főhőst, főleg, ha fiú vagyok. Dennis egy átlagos srác, aki akár a saját osztálytársam vagy a szomszédom is lehetne. Csendesebb, visszahúzódó fiú, aki az apjával és idősebb fiútestvérével él együtt. Az anyukája elhagyta őket, ezért szomorú. Egy unalmas kisvárosban egy unalmas suliba jár, minden átlagos, még a szigorú igazgató is. Nagyon szeret focizni is, mint a világon szinten mindenhol a hasonló korú fiúk.

Dennis-szel azonban történik egy furcsaság. Egyik nap meglátja az újságosnál a Vogue-ot és elkápráztatja a divatmagazin. Míg az apja és a tesója talán a Playboyt dugdossa az ágya alatt, addig ő a divatmagazint. Szereti nézegetni a színes képeket, a profin elkészített fotókat, a stílusos ruhákat, a csillogó reklámokat és a szép modelleket. Valahol érzi, hogy ez nem egészen megfelelő hobbi és tart is attól, hogyha az apja vagy a bátyja megtalálja a magazint, akkor mit fognak szólni. Kinevetik? Lányosnak fogják tartani? Gyerekként nem biztos, hogy feltűnne nekem, hogy valójában itt a transszexualitás felé haladna a sztori. Egyszerűen viccesnek tartanám a szituációt, miközben én is izgulnék rajta, hogy mi is történik majd Dennis-szel, ha lebukik. 

Másik nagy fordulópont lesz az életében Lisa, aki az iskola szépe. Az idősebb lány észreveszi, hogy Dennist érdekli a divat és valamennyire ért is hozzá. Barátkozni kezdenek, a lány áthívja magukhoz, hogy megmutassa Dennisnek az általa tervezett ruhák rajzait és a már elkészült ruhákat. A szórakozás odáig fajul, hogy Lisa kitalálja öltözzön fel Dennis úgy, mint egy nő, a lány még ki is festi. Annyira jól sikerül a móka, hogy Lisa gondol még egy merészet: Dennis adja ki magát egy francia cserediák lánynak, Denise-nek és menjen úgy iskolába. Persze képzelhető, hogy ebből mekkora bonyodalom lesz. 

Gyerekként sokat kacagtam volna a vicces jeleneteken, kíváncsian nézegettem volna az illusztrációkat, izgultam volna, hogy mi történik Dennis-szel, hogy fog ebből a kalamajkából kimászni. Érdekelt volna Rádzs, az újságárus, ledöbbentem volna az igazgatón és szurkoltam volna, hogy az apja és a testvére fogadja el Dennist olyannak, amilyen.

A felnőtt szint

Felnőttként érdekes volt újra visszakerülni az általános iskolás közegbe, amikor még minden apróság olyan horderejűnek tűnik, mintha apokalipszis lenne, holott nincs is akkora probléma. Másként éltem meg a Vogue magazinos jelenetet, hiszen szerintem nincs abból probléma, ha egy gyerek érdeklődik a divat iránt. Dennis személyiségét megismerve én inkább a Playboyon csodálkoznék az apa helyében. Az átöltözés pillanatát is másként éltem meg, mert szerintem egy nagyon fontos és lényeges momentum volt ez Dennis életében, a lebukás meg pláne. Attól függően fog a későbbiekben alakulni a személyisége, hogy hogyan vélekednek róla a többiek, az osztálytársai, a szülei, a bátyja, a barátai, a város. Már éppen kezdtem volna megsajnálni, hogy nem fogadják el, amikor is az író átváltott egy nagyon hatásvadász happy endbe, ami nekem felnőttként túl sok volt és hirtelen, míg gyerekként meg ezt vártam volna el. Nekem sokszor a humor is erőltetett volt, bár voltak pillanatok, amikor én is felnevettem, de gyerekként sokkal szórakoztatóbbnak találtam volna. 

Aki nem berzenkedik a témától és egy szórakoztató, különleges történetet szeretne a gyerekének venni, annak ajánlom figyelmébe a könyvet. Sok a humor, a vicces jelenet, érdekesek az illusztrációk és a kisebb epizódok. A karakterek is nagyon változatosak. A szexualitás csak egy ártatlan puszi erejéig jelenik meg, ami Lisa és Dennis között "csattan el", a transszexualitásra egyedül a "fiú lánynak öltözik" momentum utal, nyíltan nem kerül említésre. Elsősorban ez a regény gyerekeknek szól, így egyszerűen egy szórakoztató és furcsa sztorit mesél el, nem magyaráz bele semmibe semmit, nem elmélkedik a kérdésen, nincs rádöbbenés sem.
___________________________________________________________________________________
Történet: 4/5 pontból
Kedvenc: Rádzs
Tetszett: a történet és a kivitelezés egyedisége
Nem tetszett: néhol egy kicsit erőltetettnek éreztem a poénokat
Fordító: Vereckei Andrea
Oldalszám: 224 oldal
Kiadó: Kolibri Gyerekkönyvkiadó Kft. 
__________________________________________________________________________________
Nyereményjáték 

Dennis átlagos életében nem átlagos módon nagy szerepe lesz a divatnak. A Vouge magazint lapozgatva híres tervezők alkotásaival ismerkedhet meg, akikről már talán ti is hallottatok. A feladatotok az lesz, hogy a blogokon lévő képek és leírások alapján kitaláljátok, hogy melyik híres divattervezőre gondoltunk, majd a teljes nevét írjátok be a rafflecopter doboz megfelelő mezőjébe. Kalandra fel! 

 Ha kitaláltátok mind a négy híres divattervező nevét, esélyetek nyílik megnyerni a Kolibri Kiadó által felajánlott Köténycsel című regény három példányának egyikét! 

 Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére válaszolni a megküldött értesítő levelünkre, ellenkező esetben újat sorsolunk.

 4. divattervező
 1883-ban született Saumurban, Franciaországban. A haute couture és a francia elegancia egyik legkiemelkedőbb képviselője. Neki köszönhető, hogy tartós divattá vált a miniszoknya és a kis fekete ruha. Az egyik legismertebb parfüm is az ő nevéhez köthető. Egyik legfőbb védjegyei közé tartoznak a több soros gyöngyből készült kosztümékszerek. Szabászati stílusát a férfias vonású, néha katonák és tengerészek öltözetére emlékeztető stílusjegyek jellemzik.

 a Rafflecopter giveaway

__________________________________________________________________________________
 További állomások 

10/09 Media Addict 
10/11 Deszy könyvajánlója 
10/13 Zakkant olvas 
10/15 Könyvszeretet
___________________________________________________________________________________

2015. október 14., szerda

  A Libri Kiadó jóvoltából hazánkban is megjelenik Hyeonseo Lee és David John A lány hét névvel – Szökésem Észak-Koreából című regénye. Ennek apropóján, meghívunk kedves Olvasó, hogy tarts velünk, és ismerjük meg együtt egy bátor fiatal lány történetét, aki tényleg minden követ megmozgatott azért, hogy elnyerje saját és családja szabadságát. 

 A kalandos út első napjára 2015. október 12-én kerül sor, majd ezt követően minden másnap, más és más blogger segítségével ismerhetitek meg azt a hosszú és veszélyekkel teli utat, amit Hyeonseo Lee megtett. Eközben persze érdekességekkel is találkozhattok, illetve részt vehettek a nyeremény játékon is, melynek díja - a kiadó jóvoltából - két példány az A lány hét névvel című könyvből. 

Hyeonseo Lee és David John: A lány hét névvel – Szökésem Észak-Koreából 

 Miért pont ez? Még évekkel ezelőtt engem is elkapott a koreai hullám (hallyu-mozgalom, lásd az extrában lejjebb), aminek hatására a filmeken, a zenén és a sorozatokon túl maga a nyelv és kultúra is érdekelni kezdett. A nyelvet a mai napig is tanulom, amihez hozzátartozik a kultúra és a történelem ismerete is, így minden érdekel, ami Koreával kapcsolatos. Köztük ez a könyv is. 

Fülszöveg: Hyeonseo Lee Észak-Koreában, a világ egyik legkegyetlenebb diktatúrájában töltötte gyermekkorát. Egyike annak a több millió embernek, akit túszul ejtett a titkolózó, brutális kommunista rezsim. Amikor az 1990-es években lesújtott Észak-Koreára az éhínség, ráébredt, hogy egész életében agymosáson ment keresztül. Tizenhét évesen elhagyta a hazáját. Hazatérésre menekültként nem is gondolhatott, mert családjával együtt börtön és kínzás várt volna rá. Mivel életben akart maradni, Kínában telepedett le. Tizenkét év elteltével visszatért az észak-koreai határhoz, hogy egy merész küldetés során átsegítse családját Dél-Koreába. Ez a vakmerő és különleges történet bepillantást enged a világ legzártabb diktatúrájának mindennapjaiba, első kézből ad számot a történelem egyik legbrutálisabb éhínségéről, miközben megismerhetünk egy kivételes nőt, aki nem félt küzdelmesen kivívott szabadságát kockára tenni a családjáért. 

Vélemény: Alapjáraton nagy Korea rajongó vagyok, így egy kicsit elfogult is, amikor azt írom, hogy imádtam a könyvet. Először arra gondoltam, hogy azért fogom szeretni, mert olyan infókat tudhatok majd meg, amikhez amúgy nem nagyon férnék hozzá, a kultúra jobb megismeréséhez pedig szükségem van minden kis morzsára. Végül nem ezért szerettem meg a könyvet, hanem a közvetített értékei és az érzések miatt. Egy kicsit el is szégyelltem magam, hogy a nagy Korea imádatomban csak a kinyerhető információkra figyeltem először, holott annál sokkal többet nyújt a könyv. Nagyon-nagyon tanulságos történet, amit annak is érdemes elolvasni, aki különösebben nem vonzódik a kultúrához. 

Az Észak- és Dél-Korea közti konfliktus sajnos még a mai napig nem oldódott meg, így a könyv témája nagyon aktuális. Hyeonseo Lee (ejtsd: Hjonszo I) Észak-Koreában született és nevelkedett, majd megszökött onnan és végül a családját is kimenekítette. Ezt a történetet, ezt a kalandos utat meséli el, miközben beszámol arról, hogy egy átlag észak-koreai hogyan látja a diktatorikus rendszert a hétköznapokban, milyen a Kínával való viszony a kis ember szintjén, milyen elképzeléseik vannak a világról, majd később arról is, hogy milyen volt szembenéznie magával a szabadsággal és a világgal. Beszél a kulturális sokkról is és a beilleszkedés nehézségeiről is, még abba is belelátunk, hogy a diplomácia hogyan működik, és a különböző országok hogyan állnak az észak-koreai menekültkérdéshez. A könyv azért kapta ezt a címet, mert az írónőnek összesen hét neve volt élete során, a legtöbbet kényszerűségből választotta a menekülés időszaka alatt.

 Élet Észak-Koreában 

  Kívülállóként megdöbbentő volt olvasni, hogy a mai világban létezik egy olyan hely, mint Észak-Korea, ami ennyire elszigeteltségben él. Persze tud és hall róla az ember, de mégis nehéz elképzelni mindazt, amit Hyeonseo Lee leírt. Neki az a diktatórikus világ volt a természetes, ami számunkra hátborzongató. A regény első egyharmada bőven betekintést nyújt, hogy milyen is ott az élet, legalábbis milyen volt a '80-as, '90-es években.  

A rendszer működése nem csak a diktatúrán alapszik, hanem a személyi kultuszon is, így szinte meg sem kérdőjelezik a hatalom helyességét vagy helytelenségét. Már kiskoruktól kezdve úgy nevelkednek, hogy a Nagy Vezér és a Kedves Vezető az istenek, akik megvédik őket a jenki sakáloktól és a dél-koreai anyagias ellenségtől. Rengeteg felháborító tanítást kapnak, ami mind hazugság, de legjobban mégis az akasztott ki, hogy szánt szándékkal olyan képet festenek le a világról, ami egyáltalán nem igaz. Pl. Dél-Koreáról olyan felvételeket és képeket mutatnak, ahol az amerikaik megverik a koreai gyerekeket, Dél-Koreában éhínség van és pusztulás, míg Észak-Koreában minden jól megy, egy gazdag és virágzó ország. A személyi kultuszból pedig az háborított fel a leginkább, hogy a két vezető portréját minden családnak kitüntetett helyre kellett raknia és tisztán tartania, egy olyan ronggyal, amit kimondottan erre a célra kaptak az államtól. Ha másra használták azt a rongyot vagy port találtak a képeken, akkor a rendőrök elvitték a családot. Havonta fehér kesztyűs hivatalnokok ellenőriztek mindenkit. 

Még bőven lehetne sorolni, hogy milyen agymosó és népbutító eszközök voltak/vannak, a legszörnyűbb az egészben, hogy mivel a népnek nincs viszonyítási alapja, sem lehetősége arra, hogy megszerezze a megfelelő tudást, illetve félelemben élnek, meg sem merik támadni a rendszert vagy elhisznek mindent. A titkosrendőrségnek, a Bowibu-nak nem is kell szinte működnie, mert szomszéd feljelenti a szomszédot, gyerek beköpi a gyereket. Mindent az állami elosztórendszeren keresztül kaptak, ruhát és élelmet, még azt is az állam mondja meg, hogy mi lesz a foglalkozásod, biztosítja is a munkahelyet és a lakhatást is. Szigorúan mindent nyilvántartanak, még azt is, ha egy család elköltözik, így a szökés sem maradhat titokban. Ha a szongbun-rendszer szerint értékes a család (szimpatizáns, párthű, vagy háborús hős felmenők), akkor jobbak a kilátások az életre, de nagyon könnyen a társadalom peremére lehet szorulni. 

Az 1990-es években bekövetkezett éhínség táptalaja lett a már így is létező korrupciónak és a fekete piacok megerősödésének. Sok ember droggal és csempészett áruval kezdett el kereskedni, hogy a családjának ételt tudjon adni, mert már az állami elosztó rendszer is becsődölt. Illegális volt minden ilyen tevékenység, de annyira korrupt mindenki, hogy fizetségért cserébe szemet hunynak minden felett. Hyeonseo családja is így próbált meg boldogulni. A kínai határ mellett éltek, ahol csak egy keskeny folyó választotta el a két országot, így könnyebben tudtak üzletelni. Hyeonseo még a nagykorúsága előtt átszökött egy kicsit a befagyott folyón, hogy megnézze magának Kínát, de hazamenni már nem tudott. Innen indul a kálváriája, ami szinte egész Ázsián át tartott.

Kína 

Hyeonseo Lee egész életében hálás volt, hogy az apja erőltette a madarin nyelv tanulását, így egész jól elboldogult Kínában. Sokszor sikerült magát kiadnia kínainak vagy kínai-koreainak, így a nyelvtudás megmentette az életét. Itt döbbent rá először, hogy mennyi hazugsággal etették őket, hogy szinte semmi sem igaz abból, amit eddig egész életében tudott. Itt betekintést is nyerhetünk az embercsempészek világába és az alvilágba is.

Dél-Korea

  Több évnyi Kínában tartózkodás után Hyeonseo eljut Dél-Koreába. Ebben segítségére van a Kínában megismert dél-koreai barátja, Kim is, akivel több éves párkapcsolata lett. Az igazi sokk itt érte Hyeonseo Lee-t, hiszen rádöbbent, hogy elvileg egy népnek kellene lenniük, de mégsem azok. Mások a szokások, a társadalmi berendezkedés, sőt még a nyelv is. Hiába beszélnek koreaiul, nagyon nehezen érti meg. Az étlapokat sem tudja elolvasni, mert nem érti, hogy mi az a lice (angol rice - rizs; a szó eleji L kiejtési sajátosság). Az északi amerikagyűlölő országból jött lánynak nagyon nehéz felfogni a déli amerikarajongó ország nyelvi változásait és sajátosságait. Ez pl. olyan, mintha a vidéki nagymamámnak mondanám azt, hogy megyek soppingolni, fogalma se lenne arról, hogy mit beszélek, pedig magyarok vagyunk mindketten. Csak míg nekem ez érthető lenne, hogy nem érti, addig Hyeonseo-nak huszonévesen egy sokk volt, hogy nem érti meg a saját korosztályának beszédjét sem.

 A hirtelen jött szabadsággal és a választási lehetőségekkel sem tud nagyon mit kezdeni eleinte. Furcsa számára, hogy egyetemre jelentkezhet és nem kell hozzá az állam engedélye. Rádöbben, hogy Dél-Koreában iszonyatosan sokat számít a családi háttér, a jó képzettség és a vagyon. Ha mindezekkel nem rendelkezik egy koreai, akkor borzasztóan hátrányosan indul, főleg ha még észak-koreai is. Itt nem védi meg a szongbun-rendszer, itt szinte esélye sincs bejutni a felső tízezerbe, keményen kell dolgoznia. A társadalomban egy kissé lenézik az észak-koreaiakat, de azzal a gyűlölettel nem találkozik, amit tanítottak neki és amitől tartott. Nincs gyűlölet, egyszerűen csak a dél-koreaiak kerülik a témát, nem beszélnek a helyzetről, de maximálisan segítőkészek és bizonyos fokig befogadók is.  

Kulturális sokk és a család

Végül nagy diplomáciai harcok (elképesztő, hogy pl. Laoszban mi volt) és lehúzó embercsempészek mellett sikerül kimenekítenie az öccsét és az édesanyját is, majd segíteni nekik a beilleszkedésben. A családja is átesett egy kulturális sokkon, ami náluk sokkal nagyobb erejű volt. Az idősebb anyuka pláne nehezen rázódik ki egy olyan társadalomból, amiben az élete háromnegyedét leélte, az öccse pedig fiatalként borzasztóan megijed azoktól az elvárásoktól, amik Dél-Koreában vannak. Volt időszak, amikor mindketten vissza akartak menni Észak-Koreába, mert ott egyszerűbb lett volna az élet a bejáratott illegális üzletekkel, a követhető szabályokkal és az ott maradt rokonokkal. Azt is sokként élték meg, hogy Hyeonseo Lee bemutatta nekik a "jenki sakál" barátját. 

Végtelenül sokat tudnék még beszélni a történetről és a rengeteg áll-leesős pillanatról, arról, hogy mennyire izgalmas volt végigolvasni a menekülést (jobb, mint egy akciófilm), de meg akarom hagyni az élményt. Nekem, mint nyelvtanulónak, nagyon érdekes volt a nyelvi problémákról és a két Korea közti kulturális különbségekről is olvasni. A legjobban viszont az írónő személye, az élni akarása, a küzdőképessége, a talpraesettsége, az intelligenciája és családszeretete fogott meg. Egyszerűen hihetetlen, hogy miken ment végig és kibírta épp ésszel.  
____________________________________________________________________________________
Történet: 6/5 pontból
Kedvenc: Hyeonseo Lee, Kim, Minho
Tetszett: maga a történet és a kulturális sokk leírása
Nem tetszett: -
Fordította: Todero Anna
Oldalszám: 404 oldal
Kiadó: Libri Könyvkiadó Kft. 
___________________________________________________________________________________
 Blogturné extra 
A két Korea közti konfliktustól a hallyu-mozgalomig 

Csak dióhéjban írom le a két Korea közti konfliktus mibenlétét, aki bővebben kíváncsi a témára, itt van egy remek cikk, amely nagyon szépen és hozzáértőn összefoglalja a történelmi eseményeket. 

Korea kettészakadásának egyik fő elindítója a japán megszállás volt az 1910-es években. A fasiszta Japán gazdaságilag a befolyása alá vonta Koreát, majd a második világháború során politikai célokra is felhasználta az országot, katonai diktatúrát vezetett be. A szovjet és amerikai csapatok együtt harcoltak a japánok ellen a koreaiakkal, északon a szovjet csapatok állomásoztak, délen pedig az amerikai csapatok, így két megszállási övezet jött létre Koreában. Az állami felső vezetés kialakulására is jellemző volt ez a kettősség: az északi terület kommunista érdekszférává, a déli pedig kapitalista és tőkés uralmi rendszert követő, tehát Amerika barát érdekszférává vált. 

 1949-re az amerikai csapatok elhagyták Dél-Korea területét, így az országot csak saját gyenge hadserege védte. Az akkori vezető Észak-Koreában, Kim Ir Szen az ország egyesítésére törekedett, meglepetésszerű támadást indított Dél-Korea ellen, kihasználva annak védtelenségét. A koreai háborúban (1950-1953) végül patthelyzet alakult ki, az amerikai segítség miatt meghiúsult Dél-Korea elfoglalása. A háború még a mai napig sem ért véget, jelen pillanatban tűzszünet van érvényben 1953. július 27-e óta. 

A megosztottság rögzült: Észak megmaradt egy világtól elzárt területnek, ahol teljes diktatúra van, Dél viszont főként amerikai segítséggel fejlett ipari nagyhatalommá vált. Dél-Korea az 1980-as években nyitni kezdett a világ felé (az 1980-as években mi is felvettük az országgal a diplomáciai kapcsolatot). 

Az 1990-es években pedig elindult a koreai hullám, nemzetközileg elismert néven a hallyu-mozgalom, melynek célja a koreai populáris kultúra (filmek, sorozatok, zene) megismertetése és elterjesztése a világon. A hallyu-mozgalomnak köszönhetően Dél-Korea aktívan bekerült a világ vérkeringésébe és lassan, de biztosan teret hódít magának. A populáris kultúra elterjedése automatikusan maga után vonja a teljes kultúra megismerését, így akit elkapott a hullám, az hamarosan érdeklődni kezdett a nyelv, a történelem és a kultúra iránt is. A hallyu-mozgalom nálunk Magyarországon is tarolni kezdett, bár még szubkultúra szinten létezik. A 2000-es években létrejött a Koreai tanszék is az ELTE-n, ahol már a nyelvet is lehet tanulni. 

___________________________________________________________________________________
  Nyereményjáték 

Hyeonseo Lee (ejtsd: Hjonszo I) eddigi élete során többször rákényszerült, hogy nevet változtasson. Születésekor kapott neve után volt, amit a szükség hozott, volt olyan, amelyet kénytelen volt elfogadni és volt olyan is, amelyet önként választott. A feladatotok az lesz, hogy a blogokon elrejtett betűk alapján kitaláljátok, melyik neve bújt meg a sorok között a hét közül. Három blog – három név. A neveket írjátok be rafflecopter doboz megfelelő mezőjébe. Segítségképpen nem kevertük össze a betűket, továbbá a vezetéknév (első helyen áll, mint a magyarban) egyetlen szótag. Kalandra fel! 

Ha kitaláltátok mind a három nevet, esélyetek nyílik megnyerni a Libri kiadó által felajánlott az A lány hét névvel című regény két példányának egyikét!

Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére válaszolni a megküldött értesítő levelünkre, ellenkező esetben újat sorsolunk.

a Rafflecopter giveaway
___________________________________________________________________________________
 További állomások 

10/12 Tekla Könyvei 
10/14 Könyvszeretet
10/16 Szembetűnő
____________________________________________________________________________________

2015. október 12., hétfő

  A Libri Kiadó jóvoltából hazánkban is megjelenik Arwen Elys Dayton Seeker című regénye, a Klánok háborúja trilógia első része. Ennek apropóján, meghívunk kedves Olvasó, hogy tarts velünk, és fedezzük fel együtt a Keserők világát. Vegyünk együtt részt az athame megszerzésének harcában, mely téren és időn át tart. A út rögös lesz, telve bonyodalmakkal, árulással és bizalmatlansággal, de azt azért megígérhetjük, hogy utazásokból, harcosokból, fegyverekből, lidércekből, szerelemből és szeretetből nem lesz hiány. 

A kalandos út első napjára 2015. október 12-én kerül sor, majd ezt követően még két másik blogger segítségével ismerhetitek meg a Keresők világának legszebb helyszíneit és modern illetve régi korok furcsa egyvelegét. Eközben persze érdekességekkel is találkozhattok, illetve részt vehettek a nyereményjátékon is, melynek díja - a kiadó jóvoltából - három példány a Seeker című könyvből.

Arwen Elys Dayton - Seeker (Klánok háborúja #1) 

Miért pont ez? A Keresők világa már a fülszövegben rabul ejtett.

Fülszöveg: Azon az éjszakán, amikor Quin Kincaid felesküszik Keresőnek, új történet kezdődik a számára. Már nem kislány többé, mesterei jól felkészítették, hogy kiálljon minden próbát, harcoljon a becsületért és az igazságért a sötétség ellen. Két életre szóló barátja, Shinobu és John is megértek a próbákra. Az egyikük reménytelenül szerelmes a lányba, a másik titokban találkozgat vele. 
  Az eskü éjszakáján azonban minden rosszul sül el Quin számára. A családja becsapja, a szerelme elárulja, és még az is kiderül, hogy a Keresők nem az ártatlanok és gyengék védelmezői, hanem kegyetlen bérgyilkosok. 
  Quin története téren és időn át száguld velünk a középkori Skóciából a távoli jövőbe, drogbárók, lidércek, harcosok és gyógyítók között, ahol a mindent elsöprő fegyver, az athame megszerzéséért vívott harc kezdődik. Odaát. 
  Arwen Elys Dayton hónapokat töltött anyaggyűjtéssel a Klánok háborúja első kötetéhez. A gízai piramisoktól Hongkong felhőkarcolóin át a Skót-felföldön álló romos kastélyokig a regény összes helyszínét bejárta. Jelenleg férjével és három gyermekükkel az USA-ban él, és a trilógia újabb kötetén dolgozik. A Seeker filmváltozata hamarosan a mozikban is látható lesz. 
 „Katniss és Tris kedvenc könyve lenne.” – TeenVogue.com 

Vélemény: A fülszöveg nagyon jól leírja a történet lényegét és jó hangulatot csinál, mégsem azt kaptam, amit vártam. Szerettem a könyvet, de az elvárásaimmal ellentétben nem egy középkori Skóciában játszódó történetet kaptam, hanem a közép- és modern kor furcsa és érdekes egyvelegét. Ez a kettősség végighúzódott a regényben és egy kis káoszt is okozott. A kezdeti helyszín a középkori Skócia, innen indulva pedig London és Hong Kong is a helyszínek között lesz, a korok pedig keverednek. Néhol olyan érzésem volt, hogy a középkorban vagyunk, majd hirtelen léghajó lebeg az égben, miközben jövőbeli fegyverekkel harcolnak a hősök. Amennyire érdekes volt ez a keveredés, annyira zavaró is.

Keresők

  A három fiatal (Quin, John és Quin unokatesója, Shinobu) abban a hitben nevelkedett, hogy Keresőnek lenni maga a mennyország, hihetetlenül nagy becsben tartott életpálya, megbecsült tagjai a társadalomnak, a gyengéket védelmezik, egyfajta Robin Hoodok lesznek. Az a sok gyerekkori tanulás és edzés a próba, az eskü letétele után fizetődik ki, amikor is képesek lesznek Odaátra utazni, ahonnan térben és időben tovább mehetnek, hogy a küldetéseiket beteljesítsék. Megkapják a jelet, ami igazolja, hogy a Keresők népéhez tartoznak, illetve olyan tudás birtokába jutnak, amiről az egyszerű földi halandók álmodni sem képesek.

 Quin elkötelezett híve ennek az elméletnek, annak ellenére, hogy alkoholista anyja -, aki végül nem tette le az esküt annak idején - próbálja virágnyelven figyelmeztetni a lányát, hogy jobban tenné, ha inkább megszökne Johnnal és férjhez menne, minthogy Keresővé váljon. Keresőnek lenni nem egészen rózsás, mint ahogy Quin hiszi, ráadásul ha letette az esküt, olyan tudás birtokába kerül, ami örökre megpecsételi a sorsát és nem lesz visszaút. Quin lelkes fiatalként nem hallgat az anyjára, hanem az apját - aki a Keresők között vezéregyéniség - és a Keresők világát isteníti. John is próbálja lebeszélni a lányt az esküről és rávenni arra, hogy szökjenek el. Nem hiszi el Johnnak, hogy az apja nem olyan jóságos, mint amilyennek tűnik és nem akarja elhinni, hogy Keresőnek lenni nem olyan idilli.

  Quin, az unokatestvérével, Shinobuval egy nyugodt és békés burokban nevelkedett, hiába szerelmes Johnba, nem hajlandó elhinni, hogy ez a burok hazugság volt, ráadásul a fiú egy kicsit kívülállónak számít. Nemcsak azért, mert ő nem családtag, hanem mert ide küldték nevelkedni, és a gyávasága miatt is, így Quin azt hiszi, hogy csak a féltékenység és a bukástól való félelem beszél belőle. Az eskü egyik "szépsége", hogy aki letette, az nem beszélhet arról a tudásról, aminek a birtokába jutott, így a jólelkű felnőtteknek is meggyűlik a baja azzal, hogyan is tántorítsák el a fiatalokat ettől a céljuktól. Még Shinobu apja is megpróbálja figyelmeztetni a fiát, egy utolsó választási lehetőséget adva neki. Végig ott voltak a figyelmeztető jelek és lehetőségek, de Quin és Shinobu hajthatatlanok voltak.

 Az eskü letétele után Quin és Shinobu rájön, hogy mekkora hibát követtek el. Minden figyelmeztetés és sok más dolog, pl. a lidércek jelenléte is értelmet nyer. Quin és Shinobu rájönnek, hogy a Keresők valójában bérgyilkosok, akik fizetségért cserébe akár még teljes családokat is eltüntetnek a föld színéről, ha valakinek az áll érdekében. A nagyobb hatalmak akár még a gazdaságot is befolyásolni tudják a Keresők segítségével.

  John nem teszi le az esküt, nem is lenne rá képes, hiszen rettenetesen fél a Pusztító nevű fegyvertől, ez a Keresők legfőbb ellensége. A Pusztító olyan szikrákat szór ki magából, amik követni kezdik a célpontot, majd örökre ott is maradnak a test mellett. Lassan elemésztik az embert, elszívják az energiát és az életet, miközben az ember beleőrül és még öngyilkosságra sem képes. John halálosan retteg a fegyvertől, leblokkol a jelenlétében, a vizsga során márpedig bevetik ezt a fegyvert is. 
 
Athame és a lidércek

  Minden családnak van egy állat jelképe, ami az egyik fő fegyverükön, az athamén is megtalálható. Az athaméknak és az állatoknak is nagy jelentősége van, de spoiler nélkül nem lehet róla beszélni. A lényeg, hogy John mindenáron vissza akarja szerezni Briactől (Quin apja) a saját családjának athaméját és persze szeretné, ha ennek megszerzésében Quin is segédkezne, majd boldogan élnek, míg meg nem halnak. John családjának történetét megismerve valahol értettem a szándékait és azt, hogy hisz benne, hogy jót cselekszik, de közben ő vált a szememben főellenséggé, Quin apja helyett, aki pedig tényleg egy szemétláda volt. John szinte bármire képes volt, hogy felkutassa az athamét, majd később Quint is, hogy a lány segítsen a használatában. John mivel nem tette le az esküt, nem is tudja, hogy hogyan is kell az athamét használni, csak annyit tud, hogy ezzel lehet Odaátra jutni. Ez a regény fő motívuma, John és az athame utáni hajsza.

  A lidércek egyfajta szövetségesek és egyben ellenőrök vagy igazságosztók is. Nekik is van egy athaméjuk, ami talán a többi felett áll. Ők segédkeznek az eskü letétele során, ők vigyázzák a rendet, ha valamilyen nézeteltérés van a klánok között, akkor ők is bíráskodnak vagy igazságot tesznek, de egyik legfőbb hatalmuk mégis az, hogyha egy Kereső eltévelyedik, akkor helyette végzik el a munkát, majd őt is megölik. Jelenleg három lidérc van, az Öreg, a Középső és a Fiatal. A közöttük lévő hierarchia és a személyes történetük miatt is konfliktus van közöttük, az ő belső harcaikba is betekintést nyerhetünk. Az ő száluk volt az egyik legérdekesebb a regényben.

A szerelmi szál és egyéb bolondságok

  Na igen. Szerelmi háromszög. Nem is akármilyen! John és Quin kiskoruk óta szerelmesek egymásba, titokban találkozgatnak, együtt tervezik a jövőt. Ez egészen addig szép terv, míg John bele nem hülyül az athame utáni harcba és át nem megy pszichopata üldözőbe. Shinobu szintén szerelmes Quinben, annak ellenére, hogy rokonok. Hogy a szerző és a szereplők is enyhítsenek ezen a polgárpukkasztó tényen, elég sokszor említésre kerül, hogy tulajdonképpen annyira távoli rokonok, hogy szinte már nem is rokonok. De Shinobu (japán anyuka) sem tűnik jobb választásnak, mert ő meg ópium és még kitudjamilyendrog függője. Főleg a Hong Kongban játszódó időszakban hódol ennek a szenvedélyének. Nem lövöm le itt se poént, csak annyit említenék meg, hogy ez a szerelmi háromszög sem nyerő, ahogy általában a többi sem, csak nagyon ritkán.

 Egyéb bolondságnak vagy negatívumnak rovom fel az "elvesztettem az emlékeimet" húzást is, amit az írónő eljátszott Quin esetében. Annyi értelme volt az egésznek, hogy fennakasztotta az eseményeket és elhúzta a regényt, semmi másra nem volt jó.

Összességében a regény olvastatta magát, szerettem a korok és helyszínek keveredését, a futurisztikus technika és a léghajók jelenlétét, érdekes volt az elgondolás, a világfelépítés, a Keresők és a Lidércek egyéni története is, még az eseményeken is izgultam, a harcjelenetek pedig nagyon ütősek voltak. Viszont ez a sok ínyencség összezsúfolása egy regénybe számomra túlzás volt és gyakran elvesztem a részletekben és a fonalat is elvesztettem. Filmben nagyon látványos lesz, az tuti, de könyvként olvasva túlzsúfolt érzést keltett. Nagyon komplex regény, feszített tempóval, így néha át kellett gondolnom az eseményeket, hogy egy kis rendet tudja rakni közöttük.
____________________________________________________________________________________
Történet: 4/5 pontból
Kedvenc: Shinobu
Tetszett: a korok keveredése, a fegyverek
Nem tetszett: a történet kuszasága
Fordította: Markwarth Zsófia
Oldalszám: 448 oldal
Kiadó: Libri Könyvkiadó Kft.
________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________
  Nyereményjáték 

Az athame megszerzése utáni harcban nagy jelentősséggel bírnak a koordináták és a családi jelképek. A feladatotok az lesz, hogy a blogokon lévő képek alapján kitaláljátok az állatok nevét, melyek egy-egy család jelképei, illetve a megadott koordináták alapján határozzátok meg, hogy mely három városra gondoltunk a regény helyszínei közül. Tehát egy állat nevét és egy város nevét kell minden állomáson meghatározni, a megoldást pedig beírni a rafflecopter doboz megfelelő mezőjébe. 

Kalandra fel! Ha kitaláltátok mind a három állatot, és megtaláltátok a három várost, esélyetek nyílik megnyerni a Libri kiadó által felajánlott Seeker regény három példányának egyikét 

Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére válaszolni a megküldött értesítő levelünkre, ellenkező esetben újat sorsolunk. 


Koordináta: é. sz. 22° 17′, k. h. 114° 08′

 a Rafflecopter giveaway  
____________________________________________________________________________________
 További állomások 

10/12 Könyvszeretet
10/13 Deszy könyvajánlója
10/15 Dreamworld
____________________________________________________________________________________

2015. október 11., vasárnap

Jandy Nelson - Neked adom a Napot

A Libri Könyvkiadó jelentette meg a napokban Jandy Nelson: Neked adom a Napot című könyvét, mely hatalmas sikerű ifjúsági regény szerte a világon, idén megnyerte többek között a Printz díjat is. A könyv olyannyira várós a bloggerek körében, hogy a Blogturné Klub tagjai közül tíz blogger is részt vesz a regény bemutatásában. Érdemes velünk tartanotok, a kiadó felajánlásában megnyerhetitek a könyv három példányát, ehhez a játék helyes megfejtése és némi szerencse szükségeltetik. 

Jandy Nelson - Neked adom a Napot 

Miért pont ez? A fülszöveget elolvasva kíváncsi lettem az ikrekre és arra a rejtélyre, ami éket ver közéjük.

Fülszöveg: A tizenhárom éves fiú-lány ikerpár, Noah és Jude hihetetlenül közel állnak egymáshoz. Különleges burkot húznak maguk köré színekből és szavakból, ahová nem engednek be semmit és senkit. Egy nap azonban a burok felhasad, és a családi tragédia úgy kipörgeti az ikreket megszokott világukból, akár egy tornádó. Három esztendő múltán jóformán szóba sem állnak egymással. Az érzékeny lelkű Noah szerelmes barátságba keveredik a szomszéd sráccal, Jude pedig mesteréül választ egy goromba férfit, akinek több köze van a lány családjának széthullásához, mint hinné… 
  Az ikrek nem veszik észre, hogy mindketten csak a történet egyik felét ismerik, és vissza kéne találniuk egymáshoz, hogy esélyük nyíljon világuk újjáformálására. Jandy Nelson világsikerű regénye döbbenetes művészi erővel szőtt mese, ami beszivárog a csontjainkba, akár a tűz melege egy didergető napon. 

Vélemény: Egy viszonylag átlagos történetre számítottam, de annál sokkal többet kaptam. Első fejezetes szerelem volt a regény és nemcsak az idei, de életem egyik kedvenc regénye is. Gyönyörűen megírt történet, élethűen alakuló szerelmi szállal, irigylésre méltó testvéri kapcsolattal, sok-sok művészettel, színekkel, babonával, szerethető karakterekkel és sajátos humorral. Ritka az olyan YA regény, ahol a testvérek kapcsolata és a szülők élete is érdekel, ebben a regényben viszont mindenki sorsára kíváncsi voltam, minden egyes mellékszereplőére. Az emberi kapcsolatok és a rengeteg művészet volt a legfőbb vonzereje a regénynek. Jandy Nelson annyira plasztikusan ír, hogy szinte úgy láttam magam előtt az egész történetet, mintha festményekkel és szobrokkal mesélte volna el. 

"Valamivel később garázsajtó nyitásának zajára ébredek. Felkönyökölök. Az ég már kikékült: azúrkék, az óceán annál is kékebb: akvamarinkék, a fák a föld összes zöld árnyalatában őrjöngenek, és tömény tojássárgája csurog mindenre. Királyság. Az ítéletnap tuti elhalasztva. 
(TÁJKÉP: Amikor Isten ecsetje kicsúszik a vonalon)"

NoahésJude

 Az ikrek annyira jó testvérek voltak és annyira erős kapocs volt köztük, hogy a szülők is így egyben, NoahésJude emlegették őket. Csodáltam és egyben irigyeltem is az ikrek közti kapcsolatot, érezni lehetett, hogy tényleg egy burok volt körülöttük, ahová senki sem férkőzhetett be. Mozdulatokból, mimikából, félszavakból vagy szavak nélkül is megértették egymást. Gyerekként elkezdték felosztani egymás között a világot és még tinédzser korukban is "folytak a tárgyalások". Olyannyira egyként éltek, hogy a klasszikus kő-papír-olló játékot sem tudták játszani, mert minden esetben döntetlen lett. A világ felosztása mellett így az lett a másik játékuk, hogy halálmódokat eszeltek ki és dönteni kellett, hogy kettő közül melyik a rosszabb. Már ez a kapcsolat és a közös játékaik egyedivé és különlegessé tették az ikreket, később viszont, ahogy különválnak, még jobban kibontakozott az egyéniségük.  

"[...] - Megkaphatom? 
Ettől ledöbbenek. Még sosem kért a rajzaimból. Borzasztó nehezen válok meg tőlük. 
- A napért, a csillagokért, óceánokért és az összes fáért cserébe megfontolom - felelem abban a biztos tudatban, hogy ebbe úgysem megy bele. Tisztában van vele, hogy irtóra szeretném a napot meg a fákat. Ötéves korunk óta osztjuk föl egymás között a világot. Most vérszemet kaptam, hiszen először fordul elő, hogy karnyújtásnyi közelségbe kerültem a világuralomhoz. 
- Na ne hülyéskedj, Noah! [...] - Akkor nekem csak a virágok maradnak!
[...] - Rendben - bólint. - Fák, csillagok, óceánok. Jól van.
- És a nap, Jude.
- Jó, rendben - lep meg végképp. - Neked adom a napot."

Eleinte egy átlagos, boldog családnak tűnnek. A szülők szeretik egymást, szeretik a gyerekeiket is, a halott babonás nagyi egy ikon a családban és mindenki hiányolja különc, vicces és humoros személyét, a testvérek között is kivételesen jó kapcsolat van. De már a tragédia előtt megkezdődik egy lassú folyamat, ami eltávolítja egymástól a testvéreket. Ekkor tudatosul bennük, hogy ugyan ők imádják egymást, de ott vannak a szülők is, akiknek a szeretetére vágynak. Kaptak ők szeretetet, de kezdik érezni, hogy a szereteten belül is van rangsor. Jude az apjukkal van nagyon jóban, Noah pedig az édesanyjukkal és mindkét testvér irigyli a másik jó kapcsolatát az ellentétes nemű szülővel. Noah fájlalja, hogy az apja nem szereti őt (legalábbis ezt hiszi), hogy nem tud vele pasis dolgokat csinálni. Valójában ő az, aki elmenekül az apja elől, mert kezdi felismerni, hogy meleg, így őt nem vonzzák annyira a nagyon férfias dolgok. Ráadásul a művészetért nagyon rajong, jól is csinálja, mindenki a következő Picassonak tartja. A művészet iránti rajongásában osztozik a művészettörténet tanár édesanyja is, aki még könyveket is írt a témában. Jude is szereti a művészetet, ezért is irigyli Noah és az édesanyjuk közti kapcsolatot. 

  A nagymama szellemének sugallatára az édesanyjuk azt javasolja, hogy jelentkezzenek mindketten a Képzőművészeti Középiskolába. Az ikrek rajongani kezdenek az ötletért és lelkesen belevetik magukat a kis háziversenybe, amivel az anyjuk próbálja felkészíteni őket a felvételire. A szülői szeretet miatti irigység mellett megjelenik a féltékenység is, és a versengés csak még jobban eltávolítja az ikreket egymástól. Részben így lesz NoahésJude-ból, Noah és Jude. A regény így is íródott, egyszer Noah 13-14 éves énje meséli a történetüket, másszor pedig Jude 16 éves énje, ezért az időben is ugrálunk a fejezeteknél nemcsak a szereplők között.

Noah

 Noah stílusát szerettem a legjobban. Nála érződött úgy igazán a művészet szeretete. Állandóan rajzolt, nagyon jól is csinálta, képes volt még a leendő suli óráin is részt venni titokban, az udvarról belesve a tanterembe. Mindenhol és mindenben látta a művészetet, a formákat és színeket. Állandóan festett még fejben is, gyakran címet is adott a képzeletbeli festményeinek. Élete meghatározó érzéseit és eseményeit mindig lefestette és adott nekik címet. A testvérétől eltávolodva nagyon magába zárkózott és csak az édesanyjának nyílt meg, de a szomszéd új srác iránt táplált érzelmeit már vele sem merte megosztani. Noah életében Brian volt egy hatalmas fordulópont, az első igazi barátság, majd szerelem. Noah szála még 13-14 éves korukban játszódik, így a 16 éves kori énjét Jude szemén át láthatjuk. Talán ez volt az egyedüli negatívuma a könyvnek, mert kíváncsi lettem volna Noah 16 éves énjére a saját szemszögéből, nem pedig Jude által elmesélve. Ezért sem kapott rendes lezárást az ő szála. Nemcsak Noah karakterét szerettem, hanem a szerelmi szálat is. Annyira élethűen, kedvesen és humorosan írta meg Jandy Nelson, hogy teljesen belefeledkeztem, pedig általában nem rajongok a szerelmi szálakért. Nagyon szurkoltam annak, hogy a szétcsúszott és padlóra került Noah sorsa úgy alakuljon, hogy megtalálja ő is a boldogságot, látni tudja újra a szépséget és a művészetet a világban. 

Jude

  Jude 16 éves kori énjét nagyon szerettem, a 13-14 éves énjét viszont utáltam. Benne nem láttam meg a művészet szeretetét annyira, mint Noah-ban. Egy tipikus üresfejű, szörfös libácska volt, aki nem tudja komolyan venni az életet, csak hisztizik, pasizik és féltékenykedik. Kiborítja a családot, a szülőket, folyamatosan lázad és rosszindulatból, féltékenységből tönkre teszi a testvére jövőjét. A 16 éves énje, a tragédia utáni énje viszont gyökeresen más lett. Fiúbojkottot vezetett be, levágta a haját, szinte zsákruhákban járt, elkezdett beszélgetni a halott családtagokkal, főleg a babonás nagyival, komolyabban vette a Képzőművészeti Középiskolát és hipochonder is lett. A babonái nagyon szórakoztatók voltak, de egyben szomorúak is. Egész karakterét körbelengte egyfajta szomorúság és lemondás. Megtörte őt az élet és a család széthullása. Egyedüli támasza az volt, hogy mindenáron szobrász akart lenni és, hogy találkozott Oscarral, illetve Guillermoval, a híres szobrásszal, akinek a tanítványa lett. Oscarral nagyon sajátosan alakult ki a szerelme, így ez a szál is megint csak magával ragadott, annyira jól lett megírva. Kimondottan tetszett, hogy a srác egyáltalán nem az a sablonos tökéletes szépfiú volt, ami mostanában jellemzi a regénybeli pasikat. Oscarnak rengeteg hibája volt, de nagyon érdekes és különleges személyisége, ami szerintem sokkal, de sokkal fontosabb, mint a kinézet. A spanyol Guillermo, tört nyelvtudásával nagyon jól lefesti Jude-nak egy rajzolást gyakorló órán, hogy milyen is Oscar. Ebből is látszik, hogy nem a külseje a vonzereje, akármennyire érdekes is, hanem a külseje mögötti történetek. A forradások és az eszelős mosoly mögötti események, amik nyomot hagytak rajta és benne.

"- Ószkar a kedvenc modellem - mondja. - Nagyon különös az arca. Nem tudom, vetted-e észre. Isten tök részegen teremtette. Egy kicsi ebből, egy kicsi abból. Barna szem. Zöld szem. Horgas orr, féloldalas száj. Eszelős mosoly. Csorba fog. Egy forradás itt, egy forradás ott. Kész rejtély."

Mintha tényleg a sors akarta volna úgy, hogy ezek az emberek összetalálkozzanak, mert a szereplők közti kapcsolat kuszaságára csak a tragédia után jön rá az olvasó és maguk a szereplők is. Egy idő után összeérnek a szálak és egy új történetet ismerhetünk meg a történetben, nemcsak az ikrekét. Guillermo-nak nem csak azért lesz fontos szerepe, mert Jude mentora lesz, hanem egy sokkal lényegesebb dolog miatt, amin áll vagy bukik a testvérek újra egymásra találása, részben a jövője és a boldogsága. 

  Egyszerűen imádtam ezt a regényt, minden sorát, gondolatát, a stílust, a karaktereket. Teljesen magába szippantott és kikapcsolt, szerettem Jude-ot és Noah-t "hallgatni". Még el sem olvastam, de már azt vártam, hogy mikor kezdhetem el újra. Noah és Oscar pedig felkerültek a fiktív szerelmeim listájára, ami nagyon régóta nem bővült. :D Az egyik legjobb fiataloknak szóló regény, amit valaha megírtak. Aki szereti a műfajt, annak kihagyhatatlan. 

____________________________________________________________________________________ 
Történet: 6/5 pontból
Kedvenc: Noah, Jude, Guillermo
Tetszett: a váltott szemszög, az időbeli eltérés, a plasztikus írásmód, a stílus, a rengeteg művészet
Nem tetszett: vártam volna egy tisztességes utolsó fejezetet Noahával is
Fordító: Komáromy Rudolf
Oldalszám: 428 oldal
Kiadó: Libri Könyvkiadó Kft. 
____________________________________________________________________________________
 Nyereményjáték 

 Minden állomáson egy-egy művészeti alkotás képével találkozhattok, ezek mind szerepelnek a könyvben, illetve az alkotójuk. Nincs más dolgotok, a rafflecopter doboz megfelelő sorába írjátok be a képen látható alkotások készítőjének a nevét. Tehát a festőkre illetve szobrászokra vagyunk kíváncsiak! Google képkereső segít!!!! 


 Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére válaszolni a megküldött értesítő levelünkre, ellenkező esetben újat sorsolunk.

 a Rafflecopter giveaway
 ____________________________________________________________________________________
További állomások 

10/06 Kelly és Lupi olvas 
10/08 Media Addict 
10/10 Könyvszeretet
10/12 Szembetűnő
10/14 Always Love a Wild Book
10/16 Deszy könyvajánlója
10/18 Letehetetlen
10/20 Angelika blogja
10/22 Dreamworld
10/24 CBooks
____________________________________________________________________________________