2015. június 11., csütörtök

Neal Shusterman: Unwind - Bontásra ítélve

  Mi lenne, ha minden egyes részedet fel lehetne használni másokon? A betegek biztos jobban járnának, de mi történne azokkal, akiket szétbontanak? És ha nem választhatnál, hogy akarsz-e segíteni másokon? Ha tudnád, hogy a szerveid másokban élnek majd tovább? Félnél, vagy várnád a bontást? Vajon a lelkeddel mi lesz?  
  Az Unwind blogturné során ezekre a kérdésekre keressük a választ, bár nem kizárt, hogy nem fogjuk mindre megtalálni. Ha velünk tartotok a hét állomás során megismerkedhettek a világgal, a szereplőkkel, és ahogy az lenni szokott, nyerhettek is. Gyertek ti is, nézzük meg, hogyan menekülnek szereplőink a végzetük elől. 

Neal Shusterman: Unwind - Bontásra ítélve 

Miért pont ez? Már rég volt a kezemben disztópia, pedig szeretem ezt a műfajt is. Elég érdekesnek tartottam az alapfelállást ahhoz, hogy elolvassam és visszatérjek a disztópiák világába.

Fülszöveg: Mi lesz, ha a szüleid téged is szétbontatnak? Szép új világ? Egy olyan társadalomban, ahol a nem kívánatos kamaszok testrészeit újrahasznosítják, három szökevény száll szembe a rendszerrel, amely „szétbontaná” őket. Connortól meg akarnak szabadulni a szülei, mert túl sok a baj vele. Risa árva, és azért jelölték ki bontásra, hogy spóroljanak a költségeken. Lev szétbontását szigorúan vallásos szülei már születése pillanatában eldöntötték. A véletlen sodorja őket egymás mellé, és a kétségbeesés tartja össze őket, ahogy árkon-bokron át menekülnek, miközben tudják, hogy az életük a tét. Ha sikerül megérniük a tizennyolcadik születésnapjukat, már nem bánthatják őket – de amikor egy egész világ vadászik rájuk, a tizennyolc nagyon-nagyon távolinak tűnik. Te vajon túlélnéd? 

Vélemény: Egymás után sikerült két nyomasztó könyvet is elolvasnom, de ezt a disztópiát nem hagyhattam ki. Az 1984-hez és Az éhezők viadalához hasonlították, ez már bőven elég volt ahhoz, hogy elolvassam. Azt hittem, hogy ebben a műfajban sincs már új a nap alatt, de tévedtem. Az Unwind volt az egyik legjobb disztópia, ami a kezembe került, így a műfaj szerelmeseinek nagyon is ajánlott olvasmány. Aki viszont érzékeny az olyan témákkal kapcsolatban, mint vallás, abortusz, boncolás, szervkereskedelem, azoknál ez a könyv kiveri a biztosítékot. Elég magasan van az ingerküszöböm, de még nálam is voltak olyan pillanatok, amikor egy kicsit megálltam az olvasásban és felsóhajtottam, hogy: te jóisten! vagy valami durva hagyta el a számat. Szóval kiborító egy élmény volt, de végig izgalmas, pörgős és egyben letaglózó is. Egyszerűen nem bírtam letenni a könyvet, csak arra a néhány "most kiakadtam" percre. 

Figyelem! Szarkazmus és lelki békét felkavaró mondatok szerepelhetnek a bejegyzésben! 

A világ

  A jó disztópia egyik ismérve nálam, hogy a világ hihető lesz számomra. Olyan kitaláción alapszik, ami akár meg is történhet egy-két generációváltás során és aminek a gondolatmenetét jól felvázolják. Nem kellenek bele repülő autók, meg extra jó kütyük, elég ha egy hétköznapi dolgot csavarnak meg annyira, hogy letaglózzon. Az írónak ez sikerült. Bár nagyon kényes témákat feszeget, nem elképzelhetetlen, hogy egyszer a világ el fog jutni idáig is. Nincsenek itt kitalált szörnyek, mumusok, csak emberek és emberi ostobaság vagy érzéketlenség. Ugye maga az ember tud lenni a legnagyobb szörnyeteg. A legjobban az élethez való jog sárba tiprása rázott meg.

  Az alapkoncepció az, hogy az abortusz tiltott, ugyanis már a fogantatás pillanatában lélekkel rendelkező lénynek tartják az embereket. De nincsen semmi gond, ezt is ki lehet játszani azzal, hogy az ember továbbgólyázza, magyarán szólva ott hagyja a friss újszülött gyermekét egy ház küszöbén és elsunnyog. Probléma letudva. A gyerek innentől kezdve azé a családé, aki megtalálja, a törvény szerint köteles is róla gondoskodni. De hogy még "kényelmesebbé" tegyék a gyerekproblémát, törvényt hoztak arra is, hogy a szülők a gyerek 13 és 18 éves kora között utólagosan is rendelkezhetnek a szétbontásáról, hogyha mégsem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. A szétbontást, más szóval az utólagos abortuszt azzal a dumával próbálják meg eladni, hogy így nem megölöm a gyerekem, hanem csak felajánlom a testrészeit az arra rászorulóknak, ergó szívességet teszek mindenkinek. Tovább fog élni, mert ugye az energia nem vész el, csak átalakul. Leegyszerűsítve legális a szervkereskedelem. Közben meg mindenki mossa kezeit, nuku bűntudat, sőt! Tisztességes állampolgári cselekedet, hogyha nem tökéletes egyén a gyerekem a társadalom számára, akkor is tudom hasznosítani őt, csak más formában. Felháborító és undorító, főleg az, hogy az emberi lényeket, az ártatlan, még kifejletlen gyerekeket úgy kezelik, mint egy darab húst vagy mint egy tárgyat. 

  Éljen a fogyasztói társadalom! Nem tetszik a gyereke? Megszabadulna tőle? Visszavinni nem tudja, de mi hasznosítani tudjuk az alkatrészeit, aztán vehet (bocsánat: szülhet) megint, hátha a következő jobb lesz. Betartjuk a törvényt, a gyerek minden részét újrahasznosítjuk, ne aggódjon. Kereslet és kínálat. A túloldalon meg árulják a testrészeket: a vonat levágta a lábát? Van raktáron bőven fiatal láb, amik közül választhat magának. Ha két lábat vesz, akkor még akciósan is hozzájuthat. Orvosaink sajnos már nem tudják gyógyítani a betegségeket, de szinte mindenki ért a tökéletesre fejlesztett transzplantációhoz. Keresse fel ügyintézőnket, aki a pénztárcájának és igényeinek megfelelő szervet pillanatok alatt megtalálja Önnek. 

  Ez volt az egyik alap, ami teljesen kiborított. Kezdem egyre jobban gyűlölni a fogyasztói társadalmat, nem véletlenül nem nézek már tévét sem. Úgy érzem, hogy emberileg/lelkileg sokat vesz ki belőlem ez a társadalmi baromság, ami megy. Nem érdekelnek a reklámok, a butító műsorok sem, nem fogom azért lecserélni a telefonom, mert a típusa eggyel jobb, amikor még a jelenlegi is tökéletes. Ennyi erővel mindent azonnal lecserélhetnék és másból se állna az életem, csak az állandó cseréből és pénzköltésből és emellé a lelki sivárságból. Mert úgy érzem, hogy lelki sivárságot okoz. Tisztelet a kivételnek, de lassan már az emberi kapcsolataink is erről szólnak. Nem tetszik a csajod? Simán lecseréled egy szórakozóhelyen. Hisztizik a pasid? Semmi gond, lecseréled, csak ne kelljen vele nyűglődni. Összevesztél a barátoddal? Egyszerűbb újat találni, mint bocsánatot kérni és kibékülni. Egyszerűbb mindenben a csere, mert a javítás és a helyreállítás munka-, pénz- és időigényes. A csere a leghatékonyabb. Szóval ezek után akár elképzelhető is lehet egy ilyen jövőbeli világ, mint ami az Unwindben van. Lassan, de biztosan efelé haladunk. Az emberi alapvető jogokat is nap mint nap megsértik a világon, lassan már ez is megszokottá válik. 

  Persze itt is megjelenik az ellen oldal, de gyenge, mint a harmat. Az emberek annyira érzéketlenné váltak, hogy egyszerűen nem veszik észre, hogy mennyire állatias és brutális lett a viselkedésük, a gondolkodásmódjuk. Ez a megszokott, ez lett a kultúra, ez lett a betartandó törvény. Akinek az ostoba csordából mégis esze van és érzékeli a világ helytelenségét, az vagy gyenge felvenni a harcot vagy a saját biztonsága érdekében inkább csendben marad. Aki pedig bátor és hajlandó is tenni az ügy érdekében, az már nagyon szélsőséges, egyenesen terroristának minősül. Egyszerűen nincs középút. Ebben a világban próbálnak a tini főhősök túlélni és ha van rá mód, akkor változtatni is. 

  A másik két dolog, ami mélyen megérintett az a vallás megjelenése a regényben, illetve a lélek és a tudat kérdése. Vajon a lélek ilyenkor hova jut? Mi az, hogy szétbontva tovább élni? Az nem egyenlő a halállal? Miért is nem? Vajon a részek, mondjuk az agy megtartják az emlékeket? Jézusisten, megtartják! Egy szereplőn keresztül, aki agyának egy részét mástól kapta, végig is nézhetjük, hogy mi történik, ha mások emlékeit megkapjuk. Sőt! Az egyik átalakító táborban egy szétbontási folyamatot is végigolvashatunk. Ezek a jelenetek voltak azok, amik a földhöz csaptak és félelmet/borzongást váltottak ki belőlem. A könyv elolvasása után mindenki tudni fogja,  melyik jelenetekről beszélünk. 

A karakterek

  Több szemszögből ismerjük meg a világot, de az állandó három szereplő Connor, Risa és Lev. Közös bennük, hogy bontásra ítéltek, a véletlen folytán pedig életútjuk keresztezi egymást. Connor átlagos családból származik, rossz, verekedős kölyöknek minősül, így bontásra ítélik. Könnyebb megszabadulni tőle, mint normális embert nevelni belőle. Problémás a gyerek, így macera lenne a további nevelése. Risa átlagon felül jó, de mégse tökéletes és mivel állami gondozott, meg kell a hely is, a legegyszerűbb őt is kiiktatni. A drága, ifjú Lev pedig egy vakon vallásos család tizedik gyereke, így az a megtiszteltetés érheti, hogy ő lesz a tized, Istennek felajánlott ajándék. A három gyerek menekül és próbál túlélni. Közben szövődik egy kis szerelem, ami nagyon szépen lett felvezetve, barátságok alakulnak, ellenségeket szereznek és fejlődik a jellemük. Legjobban Lev karaktere lepett meg és borzasztóan kíváncsi vagyok, hogy a kis picsogó 13 éves szentgyerekből mi lesz? Milyen emberré fog válni mindannak tudatában, amiről tudomást szerzett. 

A stílus

  Nagyon klasszul összerakott kis regény ez. A stílus gördülékeny, elbeszélő, olvasmányos, izgalmas. A történet jól felépített, bővelkedik izgalmakban és áll-leesős pillanatokban. Némelyik jelenet pedig egyenesen padlóhoz vágott és kivágta nálam a biztosítékot, ami elég nagy szó. Rengeteg gondolatmenetet elindított bennem, szerintem több a kérdésem és az elképzelésem, mint maga az egész könyv terjedelme. Nagyon sokáig velem lesz ez az érzés, ez a történet és a tanulság, amit adott. Ez is bekerült életem meghatározó olvasmányai közé. Nagyon szívesen leülnék az íróval egy kávé mellé, hogy fel tudjam tenni a kérdéseimet és véleményt tudjak vele cserélni, mert ez nem volt elég. Várom a további köteteket. 

____________________________________________________________________________________
Történet: 5/5 pontból
Kedvenc: Lev, Connor
Tetszett: a stílus, a csavarok, a jellemfejlődés
Nem tetszett: a "hogyan jutottunk el idáig" kérdésre hiányoltam a választ
Fordító: Illés Róbert
Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalszám: 384 oldal
___________________________________________________________________________________
Nyereményjáték 

  A történetben a bontásra ítélteket elviszik egy helyre, ahol minden szervüket külön tárolóeszközökbe teszik, amelyeket majd később más emberek kapnak meg. Nektek most pont fordítva kell tennetek. Szétbontottuk az egyik szereplőt, a darabjait a különböző állomáson találjátok. Ha összerakjátok a képet, megkapjátok a szereplő nevét, amit be kell írnotok a rafflecopterbe. 

 Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére válaszolni az értesítő levélre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.



 a Rafflecopter giveaway

___________________________________________________________________________________
További állomások

05/30 Bibliotheca Fummie 
06/01 Media Addict 
06/03 Kelly és Lupi olvas 
06/05 Tekla Könyvei 
06/07 Always Love a Wild Book 
06/09 Deszy könyvajánlója 
06/11 Könyvszeretet
____________________________________________________________________________________

2015. június 3., szerda

Rene Denfeld - Az elvarázsoltak

  Ezúttal egy nem túl vidám helyre kalauzolunk titeket. A börtönben különböző emberek megfordulnak, vannak, akik csak egy szabálysértés követtek el, vannak, akiknek életek száradnak a lelkén. Akárhogy is legyen, a bezártság mindenki lelkét megviseli. 
  Ezen a három állomásos turnén végigkövethetitek, mi hogyan dolgoztuk fel ezt a témát. Tartsatok velünk, mert a turné végén egy szerencsés nyertes a Fumax Kiadó által felajánlott jutalomban részesül, ami nem más, mint a könyv egy példánya.


Rene Denfeld - Az elvarázsoltak 

 Miért pont ez? A Fumax az egyik kedvenc kiadóm, így mindig figyelemmel kísérem a friss megjelenéseket, most már a szépirodalom kategóriában is. 

Fülszöveg: "Még a szörnyeknek is szükségük van a békére. Még a szörnyeknek is szükségük van valakire, aki valóban meg akarja hallgatni és hallani őket, hogy egy napon megtaláljuk a szavakat, amelyek többek üres dobozoknál. Talán akkor megakadályozhatjuk, hogy a hozzám hasonlók létrejöjjenek."
   A szigorúan őrzött börtön halálsorán raboskodó fogoly egyedüli menedéke a megálmodott szavakban rejlik, a nyelv hatalmán keresztül megteremtett világban. Nincsen neve, nem tudjuk a bűnét sem. De figyel, megérzi azt is, amire mások képtelenek. Látomásai, melyekben aranyszőrű paripák vágtáznak a börtön alatt, és olvadt fémként csurran hátukról a hőség, a börtönélet pusztító erőszakosságával ötvöződnek. 
Két kívülálló lép világába: egy bukott pap és a hölgy, egy nyomozó, aki eltemetett morzsák után kutat a rabok múltjában, amelyek megmenthetik a kivégzésre várókat. Egy York nevű gyilkos múltjába ásva fájdalmas titkokra bukkan, amelyek felülírják a megszokott elképzeléseket áldozatról és bűnözőről, ártatlanságról és bűnösségről, míg végül a Hölgy saját megdöbbentő múltjára is fény derül. 
  És a rab várakozik, várja, hogy az ő történetét is meghallgassa valaki. 
  Mert még a szörnyeknek is van történetük. 
  Ez a fájdalommal teli, ugyanakkor költői regény emlékeztet a mindannyiunkat összekötő emberségre, és arra, hogy még a legszörnyűbb, rémálomba illő valóságban is létezhet szépség és szeretet. 
  A kötetet a neves műfordító és írónő, Kleinheincz Csilla ültette át magyar nyelvre. 

Vélemény: A Fumax Kiadó David Benioff a Tolvajok tele című művével elindította a Fumax-Irodalom sorozatot. A könyv nagy hatással volt rám és reméltem, hogy a sorozat következő szépirodalmi műve is lesz legalább annyira jó, mint a Tolvajok tele volt. Az elvarázsoltak még a vártnál is jobban tarolt nálam, még a Tolvajok telét is felülmúlta. Rene Denfeld könyve bekerült nálam a saját kis "ezt el kell olvasnod mielőtt meghalsz" listámra. Ha valakinek meghatározó olvasmányt fogok ajánlani, most már Az elvarázsoltak is ott lesz közte. Miért is? Mert olyan, mint a Halálsoron vagy A remény rabjai. Ezek pedig nagy klasszikusok a börtön témájú alkotások közül. Az elvarázsoltak is ugyanúgy mélyen felkavart, mint Stephen King előbb említett két története. Nagyon mélyen megérintett a sztori és a narráció, erre nagyon kevés író képes. Üdvözlöm Rene Denfeldet a kedvenc íróim között, remélem, hogy olvashatok majd még tőle. 

  A helyszínünk egy börtön, amit az egyik rab mutat be nekünk, ő a fő narrátora a történetnek. Az ő szemén át látjuk az eseményeket, magát a börtönbeli létet. Még olyan dolgokról is tudomást szerzünk, amik a cellán kívül történnek. Különlegessége az egésznek, hogy ez a rab nem beszél senkivel, egyáltalán, hanem inkább figyel. Annyira introvertált, hogy tökéletes, bár nem feltétlenül hiteles megfigyelője lesz az ottani életnek. A hitelességével bajban voltam, mert nem tudtam eldönteni, hogy a rabunk egy kicsit elmebeteg és ezért lát aranyszőrű paripákat eldübörögni minden egyes kivégzésnél, vagy csak én nem értettem ezt az írói képet. Lehet, hogy volt valami jelentősége az aranyszőrű paripáknak, a falakban munkálkodó kis emberkéknek és az urnák között garázdálkodó és hamvakat falatozó szörnyecskéknek. De nem számít, hogy ő volt elmebeteg vagy én voltam értetlen, mert maga a hangulat és az elbeszélés módja a lényeges. 

 A rab "hallucinációi", képzelgései különleges hangulatot kölcsönöztek a regénynek. A tisztább pillanatokban remek elbeszélővel van dolgunk, aki minden egyes apróságot lát, még olyan dolgokra is felfigyel, amit nem is feltételeznének róla a rabtársak vagy az őrök. Valamiért elkerülik őt és fizikailag nincs annyira benne a vérkeringésben, de közben meg ő az egyetlen, aki a legszervesebb része az egésznek. Tud az igazgató magánéleti problémáiról, tudja, hogy ki miért raboskodik, tudja, hogy kik a sereghajtók, a bandavezérek. Tudja olvasni a tálcákba vésett titkos börtönbeli üzenetváltásokat, tudja, hogy melyik őr korrupt, ki miben mesterkedik, kitől mit és hogyan lehet beszerezni és még sorolhatnám. Viszont azt senki sem tudja, hogy ő minden ilyen tudás birtokában van. Egy bezárt szörnyet látnak, akinek egyetlen foglalatossága, hogy az igazgatótól kapott könyveket olvassa és néha rohamot kap, valamint, hogy nem beszél. Mi is csak ennyit tudunk róla.

 A kevésbé tisztább pillanatokban, amikor a nyugodt olvasás és elbeszélés időszakát felváltja az őrület és a rohamok, akkor kerülnek elő a paripák, a falakban lévő emberkék és az elhamvasztott halálraítéltek maradványai közt falatozó szörnyek. A rab őket is látja. A paripákat imádja, hiszen az erőt, a vad szabadságot jelképezik számára, a falakban lévő emberkéktől tart és megőrjítik őt, a szörnyecskéktől pedig egyenesen retteg. Megszokott életét és világát felkavarja a Hölgy, a nyomozónő és egy másik rab, York ügye. A Hölgy azért érkezik, hogy megmentse a halálraítélt York életét, ha még lehetséges. Ő ezzel foglalkozik, a halálraítéltek ügyeiben nyomoz akár évekkel később is. Ez a terület egyfajta plusz ellenőrzési pont. Mi van, ha tévedtek az ügyvédek annak idején? Mi van, ha tévedett a bíró? Mi van, ha nem helyes az ítélet? Mi van, ha új bizonyítékok kerülnek elő? A Hölgy dolga, hogy York esetében találjon arra bizonyítékot, hogy helyes vagy helytelen volt az ítélet. 

  A Hölgy kerül a regény középpontjába, minden őkörülötte forog, de mégsem lesz ő sem főszereplő, mint ahogy a rab sem. Ugyanis mindenkinek megrázó és meghatározó szerepe van. Emberi sorsokat ismerünk meg és egy olyan világot, amit jobb, ha sosem tapasztalunk meg másként csakis regényekből vagy filmekből. Az erőszak szinte minden fajtája említésre kerül a regényben, borzasztó és letaglózó történetek tárulnak elénk, ahogy a Hölgy egyre jobban előrébb halad a nyomozásban és ahogy a rab egyre több mindent oszt meg velünk. A Hölgy élete is megváltozik az ügy miatt. Az ő múltja sem volt egyszerű, a munkája sem az, és jelenleg nincs is magánélete.

  A sorsok, az emberi történetek, a sok borzalom teljesen letaglóztak, pedig nem először találkoztam ilyen sztorival. Morbid, hogy ezt írom, de valahol egyben megható is volt a történet és szépséget is találtam benne. A rabot pedig annak ellenére nagyon megszerettem, hogy közben tudtam, hogy valami szörnyűséget követhetett el, ha már a halálraítéltek között van. Megtaláltam benne a szörny mögött megbúvó embert, az érző és szeretetre vágyó lényt. A legjobb szó rá talán az együgyű. Végig abban reménykedtem, hogy valahogy kiderül, hogy tévedésből van ott, nem is ő követte el azt a gaztettet, de rá kellett jönnöm, hogy ez nem az ő története, hanem mindenkié, ő csak egy apró porszem a nagy rendszerben. 

  Egyszerűen zseniális, ahogy az írónő megírta a könyvet. A furcsa szó mellé betenném a szótárba hivatkozásnak ezt a regényt. Felkavart, összezavart és mégis volt benne rendszer. Nem tudom, hogy ki volt a főszereplő. A rab? A Hölgy? York? A bukott pap? A többi börtönlakó? Egyik sem és mindegyik egyszerre. Miről szólt a regény, mi volt a központi esemény? A rab megmentése? York ügye? A börtönélet? A Hölgy élete? Mindegyik és egyik sem egyszerre. Ezt a furcsaságot egyszerűen nem tudom megfogalmazni, ezt érezni kell és akkor mindenki meg fogja érteni, hogy miről beszélek. Rengeteg érzést, szinte az összeset, ami létezik, kiváltotta bennem a regény, ezért cincált meg ennyire és ezért volt zseniális. 

  Szóval, ha nem tudod mit olvass legközelebb, figyelmedbe ajánlom ezt a regényt. A hiperérzékenyeket kikészítheti, de aki már megedződött valamennyire, nagyon fogja értékelni ezt a történetet és az egyik legjobb könyv lehet a számára, amit olvasott. Nekem az lett. 

____________________________________________________________________________________
Történet: 6/5 pontból
Kedvenc: a narrátor, a Hölgy
Tetszett: az elbeszélés stílusa, a történet
Nem tetszett: -
Fordította: Kleinheincz Csilla
Oldalszám: 214 oldal
Kiadó: Fumax Kiadó 
____________________________________________________________________________________
 Blogturné extra
Idézetek

"...Ismét meghallom hangjában a záport.
 A hölgy még nem vesztette el a szabadság hangját. Amikor nevet, hallani a fák között motozó szelet és a járdára cseppenő vizet. Érezni arcunkon az eső gyengéd simogatását és a nyílt terekben hangzó nevetést, mindazon dolgokat, amiket mi a zárkasoron sosem érezhetünk." 

"A nő ismeri a szabályt. Az emberi érintést megtagadták a halálsor lakóitól. Ez része a büntetésüknek. Csak ezért a gesztusért cserébe elveszítheti az engedélyét. Így aztán másik ajándékot ad. Olyan közel lép, hogy York érezhesse a melegét."

"Olykor, ha könyvet olvasok, a többi emberre gondolok, akik érintették, mielőtt eladományozták. Talán a könyvet, amelyet olvasok, egy kedves nő fogta a kezébe, aki kisbabájával ledőlt szunyókálni. Láttam magam előtt, ahogy nyári ruhájában kifakult, rózsamintás vászon ágyneműn fekszik, a könyv nyitva világít a napfényben. Talán a napfény egy része beleivódott az általam érintett lapokba."

"Elképzelem milyen lehet hullakomornyiknak lenni. Fölemelni a testeket és érezni távozásuk súlyát. Milyen különös, hogy a halottak többet nyomnak, mint az élők. Az ember azt gondolná, épp az ellenkezője az igaz, de nem. Azt hiszem, azért van ez,  mert a lelkek könnyedséggel és fénnyel töltik meg a testeket. Amikor a lélek távozik, a testnek nem marad semmije, és kétségbeesetten szeretne visszatérni a földbe. Ezért olyan súlyos."

"A lovak vágtatnak, én pedig azt gondolom: fussatok lovak, hajrá! Válaszul még közelebb dübörögnek a földhöz, patáik az alvilágot tiporják boldog futásuk közben, olvadt testük a felszínre küldi aranyló hőjüket."

___________________________________________________________________________________
Nyereményjáték 

  A börtönben sokféle ember megfordul, különböző bűnöket követnek el, mi azonban most sorozatgyilkosokat keresünk. A kép és a rövid leírás alapján ki kell találnotok, kiről lehet szó, és a választ beírni a rafflecopter megfelelő mezőjébe, és esélyetek lehet megnyerni Az elvarázsoltak egy példányát. 

Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre tud postázni. A nyertesnek 72 órája van válaszolni a kiküldött e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. 

  Amerika első „posztmodern” sorozatgyilkosa, aki jó kinézetű, megnyerő külsejű férfi volt. Hivatalosan 30 emberölést vallott be, de később 35-36-ot ismert be. Egyes becslések alapján, akár több mint 100 embert is megölhetett. Két alkalommal is megszökött a börtönből, majd egy napon belül többször is gyilkolt. Időnként pár óra leforgása alatt több nőt is elrabolt ugyanarról a környékről. 1989-ben villamos székben kivégezték. Áldozatainak bizonyított száma: 35, bűnelkövetés évei: 1974-1978.

 a Rafflecopter giveaway

____________________________________________________________________________________
 További állomások 

06/02 Könyvszeretet
06/03 Always Love a Wild Book
06/04 Bibliotecha Fummie
____________________________________________________________________________________ 

Ania Ahlborn - Vértestvérek

Ania Ahlborn - Vértestvérek  Fülszöveg: Az Appalache-hegység mélyén található egy ház, messze a civilizációtól. A Morrow család lakja, a...