2014. október 23., csütörtök

 
Október 14 - 30 között kilenc blogger mutatja be nektek A. Meredith Walters: Find You in the Dark - Utánad a sötétben című regényét, Maggie és Clay szívszorító történetét. Az értékelések mellett egy rendhagyó extrával készültünk és persze lesz játék is, ahol 3 példányt nyerhettek a könyvből. 

A. Meredith Walters: Find You in the Dark - Utánad a sötétbe 

Miért pont ez? A fülszöveg elcsábított.
 
Fülszöveg: „Valami tényleg gyönyörű volt köztünk néhány boldog hónapon át. Valami őrülten szép. Vagy csak simán őrült.” 
Maggie Young átlagos lány volt. Átlagos barátokkal, átlagos szülőkkel, átlagos eredményekkel… átlagos élettel. 
Aztán jött A Fiú. 
Clayton Reed a múltja elől menekült, olyan démonokkal a nyomában, amelyek bármikor leteríthették volna. Soha nem hitte, hogy esélye lehet a boldogságra. 
 Aztán jött A Lány. 
Maggie abban hitt, hogy a szerelmük mindent túlél. Clay abban, hogy csak a lány kell, és zavaros életének rendje helyreáll. Hogy együtt lesznek, ketten a világ ellen. De a sötétség mindig ott ólálkodik a közelben. 
Néha az igaz szerelem legnagyobb gátját saját magadban kell keresned. 
A New York Times-sikerlistás írónő, A. Meredith Walters érzelmes, szívszorító történetet mesél az első szerelem mindent felemésztő hatalmáról. 

Vélemény: A fülszöveg csapdájába estem megint, mert ismét sikerült egy olyan könyvet kiválasztanom, ahol nem azt kaptam, amit vártam. Azt hittem, hogy valami izgalmas szerelmi történetet kapok, ahol menekülnek a szerelmesek, mert a srác sötét múltjából felbukkannak a "rosszfiúk". Ehelyett egy olyan sztoriba szaladtam bele, ahol a sötét múlt egyenlő a mentális betegséggel és ez mérgezi meg a szerelmi kapcsolatot. A könyv is beteg, nem csak Clay. Nem tudom eldönteni, hogy utáltam a könyvet vagy nem, nem tudom egyértelműen leírni, hogy nem tetszett, de azt sem, hogy szerettem. Maga a könyv témája nagyon nehéz és komor volt, általában az ember kerüli a nyomasztó sztorikat, de nagyon sok tanulság volt benne és erről is kell valakinek írnia. Fontos témát dolgozott fel az írónő és emiatt nem tudom utálni a könyvet. 


 Maggie átlagos életében felbukkan az első szerelem, mondhatnám azt is, hogy berobban az életébe. Egy véletlen találkozás és máris a feje tetején áll az egész élete. A jókislány Maggie kifordul önmagából és egyre több akadállyal szembesül. Az első szerelem elsöprő erejében részesül, de a szépségében nem. Mondhatnám azt is, hogy pokoli szerelemben lesz része. Clay ugyanis mániás-depresszióval és borderline személyiségzavarral küzd. Hol letargiába zuhan, hol pedig olyan, mint egy dühöngő bika, tör-zúz, tombol. Ha nem fizikailag nyilvánul meg a tombolása, akkor szavakkal bántja a környezetét, magyarán szólva hisztizik, uralkodik, letarol és megaláz embereket, majd bociszemekkel bocsánatot kér a következő dührohamig. Ha szedi a gyógyszereit, akkor ahelyett, hogy jobban lenne, szinte használhatatlan, mert vagy alszik vagy olyan nyomott hangulat árad belőle, hogy mindenki depressziós lesz körülötte. 

 Maggie őrülten beleszeret Clay-be és Clay is viszonozza az érzéseit, ezzel nincs is baj. Szépen beindul az udvarlás folyamata, összebarátkoznak, majd járni kezdenek. Kapcsolatukat már eleve nehezíti az, hogy az eddig jókislány Maggie-t iszonyatosan féltik a szülei és nagyon szigorúan fogják. Maggie barátai sem tudják elfogadni Clay-t, mert érzik, hogy valami nem stimmel a sráccal. De a legnagyobb gondot Clay betegsége okozza, hiszen nagyon nehéz egy olyan emberrel, aki folyamatosan a betonba tapos, miközben azt mondja, hogy szeret. A sok sérelem után a rengeteg bocsánatkérés pedig egy idő után már nem bír jelentőséggel. Egy idő után nem elég egy bocsánat, egy idő után változás kell vagy szakítás. Maggie viszont az első szerelem rózsaszín ködében van, így nem hajlandó felfigyelni arra, hogy mennyire rossz irányba halad minden. 

Maggie segíteni akar Clay-nek és végig sem gondolja, hogy ennek milyen következményei lesznek. Nem is értettem, hogy mit gondolt a főhősnő. Ha annyi szakképzett orvos, terápia, meg gyógyszeres kezelés nem segített a srácon, akkor egy tinilány hogyan tudná kirángatni a gödörből? Itt nem egy átmenti depressziós időszakról vagy egy trauma feldolgozásáról van szó, hanem egy hosszan tartó mentális betegségről. A szeretlekezés, meg az ölelgetés nagyon keveset segít. Ahelyett, hogy tudott volna segíteni a srácnak, ő is belemerült a posványba. Észre sem vette, de lassan őt is magával rántotta a sötétség. 

Fontos téma, kell róla írni és reális is, mert vannak ilyen kapcsolatok az életben, nem is kevés. Érdemes ezért elolvasni. Hogy tanuljon belőle az ember. Megtanulja, hogy a szerelem ugyan nem válogat és megmenti az embert, de van egy határ, amikor nem így van. Ha az ember átlépi azt a határt, akkor önmagát veszíti el a kapcsolatban. A szerelem, a béke és a nyugalom helyett a pokolba kerül és nagyon nehezen vagy egyáltalán nem tud belőle kikeveredni. Örökre megváltoztatja és megmérgezi a személyiségét és a lelkét. Ez egy beteg és egészségtelen szerelem volt és teljesen kiborított. 

Iszonyatosan dühös voltam a szereplőkre, hülyeséget hülyeségre halmoztak. Nagyon érezni lehetett, hogy tinédzserek, mert rosszabbnál rosszabb döntéseket hoztak meg és egyszerűen nem voltak képesek tisztán látni. Maggie sem volt normális. Ha normális lett volna vagy lett volna már élettapasztalata, akkor az első adandó alkalommal otthagyta volna a fenébe Clayt. Ha egy pasi nyilvánosan ölre megy egy másik pasival, csak azért, mert az hozzá mert szólni a barátnőjéhez, majd a barátnőt is hibássá teszi, akkor ott már valami gáz van. Az betegesen féltékeny és nem normális. Az teljesen tönkre fogja tenni a ragaszkodásával a másikat, a nő elszürkül, majd teljesen megsemmisül a kapcsolatban. Folyamatosan jöttek az ilyen előjelek, ráadásul Clay-jel rengeteget kellett kínlódni, de Maggie nem adta fel. Szép az önfeláldozás meg a szándék, hogy segítsünk, de amikor az ember beledöglik ebbe és csak ez teszi ki az életét, az maga a pokol és egy nagy hülyeség. Maggie-nek úgy látszik megérte, de nekem, mint kívülállónak ez egy eszement kapcsolat volt. Eleinte tényleg szurkoltam nekik, szurkoltam, hogy Claynek sikerüljön megváltozni, de a sok dráma után már én is megelégeltem a kínlódást és azért drukkoltam, hogy valahogy vessenek véget az egésznek. Nem lett pozitív a vége, sőt megcsinálták a lehető legnagyobb hülyeségeket. 

Az egyedüli színfoltja a sztorinak, az a baráti társaság volt. Daniel és Rachel. Gyerekkoruk óta barátkoznak egymással, de ahogy az lenni szokott fiú és lány között nehéz a barátságot fenntartani. Rachel szerelmes lesz Danielbe, aki ezt nem veszi észre. Ő a suli legjobb pasija, akárkit megkaphat és menetrendszerűen olyan lányok mellett köt ki, akik nem hozzá valók. Nagyon bírtam a baráti beszélgetéseket, meg amikor együtt volt a csapat és nekik nagyon szurkoltam. Nagyon is kellettek a nyomasztó hangulatú könyvbe, hogy valamennyire lazuljon a sötétség. 


A történet tanulsága és fontossága miatt kapta a könyv a jó pontokat. Viszont nem tudtam megszeretni a történetet, mert az ilyen történeket nem is lehet. Sokat rontott a vegyes érzelmeimen az is, hogy ezt a sztorit nem tini szereplőkkel kellett volna megírni véleményem szerint. A sok tinis dráma feleslegesen nyújtotta az egészet és csak feldühített. 
________________________________________________________________________________________________
Történet: 3,5/5 pontból
Kedvenc: Daniel és Rachel
Tetszett: a barátok kitartása és a kezdeti időszak
Nem tetszett: a sok drámázás és idióta döntés
Fordította: Somogyi Eszter
Oldalszám: 408 oldal
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Megjelenés: 2014
________________________________________________________________________________________________  
 Blogturné extra 

A mára már ismerőssé váló turnés poszt-ráadások helyett ezúttal rendhagyó extrával készültünk. Minden állomáson 3-3 olyan zeneszámot ajánlunk figyelmetekbe, amelyek szerintünk megragadják a regény egészének vagy egy-egy jelenetének hangulatát. Az utolsó bejegyzés közreadását követően pedig valamennyi dalt megtaláljátok majd egy playlistre gyűjtve a klub honlapján, hogy akár olvasás közben is hallgathassátok a válogatást. 

Placebo - Running Up That Hill 

Skillet - Whispres In The Dark 

Simon Curtis - Super Psycho Love 
________________________________________________________________________________________________  
 Nyereményjáték 

Mert az első szerelem a legnagyobb... Nem minden esetben persze, de lévén van bennük valami utánozhatatlanul megkapó, nagyon kedvelt téma a tűzen-vízen át kitartó első nagy szerelem. A regényekben… és a mozivásznon is. Mostani játékunkban ez utóbbiakat szeretnénk kicsit feleleveníteni. Ahhoz, hogy a Könyvmolyképző Kiadó által felajánlott három könyv egyikét megnyerhessétek, ki kell találnotok, hogy mely filmből származó jelenetet idéz fel a bejegyzésekben közreadott fénykép. 

Tehát: kilenc turné állomás, kilenc filmcím, kilencszeres esély a nyereményre.

(Figyelem! A Rafflecopter doboz megfelelő sorába írjátok be a megfejtést. A kiadó csak Magyarország területén belül postáz! Ha a nyertes 72 órán belül nem válaszol az értesítő emailre, automatikusan újra sorsolunk.)


 a Rafflecopter giveaway
________________________________________________________________________________________________  
 További állomások 

10/14 Angelika blogja 
10/16 Kristina blogja 
10/18 Deszy könyvajánlója
10/20 Kelly és Lupi olvas 
10/23 Könyvszeretet
10/24 Nem harap a...
10/26 Dreamworld
10/28 CBooks
10.30  Media Addict
________________________________________________________________________________________________  

2014. október 19., vasárnap

Október 15. és 21. között egy izgalmas újdonságot ismerhetsz meg a Libri Kiadó jóvoltából. Erik Axl Sund szerzőpáros nevét érdemes lesz megjegyeznie a skandináv krimik kedvelőinek, mert a Victoria Bergman trilógiájuk első részével magasra tették a mércét a stílus kedvelőinek. Ismerd meg a Bomlás című hátborzongató szörnyűségeit és ha van elég bátorságod egy kis nyomozásra, akkor meg is nyerheted magadnak a Libri Kiadó által felajánlott 3 nyereménykönyv egyikét a turné végén. 

Erik Axl Sund - Bomlás (Victoria Bergman #1)

Miért pont ez? Krimi? Ide vele! Multiplex személyiségzavar? Most, azon nyomban ide vele! 

Fülszöveg: Stockholm, napjainkban. Két nő, egy bűnügyi felügyelő és egy pszichoterapeuta útja keresztezi egymást. Sofia Zetterlund pszichoterapeuta kezeli a Sierra Leone-i gyerekkatonát, Samuel Bait és egy középkorú nőt, Victoria Bergmant, aki fájó sebet hordoz gyerekkora óta. Csak egy a közös bennük: mindketten a multiplex személyiségzavar jeleit mutatják. Jeanette Kihlberg bűnügyi felügyelő eközben új eseten dolgozik: egy fiatal srác szörnyű sérülésekkel borított holttestére bukkantak az egyik stockholmi parkban. Ki lehet ez a fiú? Talán megkínozták? És hogy lehet, hogy senkinek sem hiányzik? A felügyelő a bántalmazási ügyekben járatos pszichoterapeuta segítségét kéri. Jeanette Kihlberg és Sofia Zetterlund ugyanazt kérdezik maguktól: mennyi szenvedésnek tud egy ember kitenni valakit, mielőtt emberi mivoltát levetkőzve szörnyeteggé válik? Jeanette és Sofia az ügy megoldását keresik, miközben Victoria Bergman a gyermekkorában megtapasztalt erőszak kínzó emlékével próbál leszámolni. A felügyelő és a pszichoterapueta egyre közelebb kerül egymáshoz – a paranoia, a csalás, a megdöbbentő titkok és az árulás ereje még a kertvárosi idillt is veszélybe sodorja. 

Vélemény: Mikor elolvastam a fülszöveget, olyan izgatott lettem, mint egy gyerek, aki beszabadulhat a világ legnagyobb játéküzletébe és azt mondják neki, hogy a pénz nem számít, azt választ, amit akar. Mikor a kezembe fogtam a könyvet, csillogó szemekkel simogattam a borítót és selypítve gügyögtem, hogy drágaszágom. Aki ismer, vagy aki olvasta a kilépni a komfortzónás bejegyzésemet az tudja, hogy mennyire imádom és rajongok a beteg könyvekért. Ez a könyv életem egyik legnagyobb meglepetése volt és kitüntetett helye lett nálam. Aztakutyamindenit! Még most is bennem van az izgatottság, pedig már azóta még egy könyvön túl vagyok, de egyszerűen nem megy ki a fejemből a Bomlás. Ráadásul novemberben jön a folytatás és iszonyatosan türelmetlen és hisztis vagyok, hogy mikor jelenik már meg a következő rész. És mi van a harmadikkal? És mi van a szerzőpáros többi könyvével? Írjanak már gyorsabban! 

Már eleve a műfajnak nagy vonzóereje van számomra, hiszen nagyon szerettem volna nyomozó lenni, de mivel ez nem jött össze, azt tervezem, hogy öreg koromban majd krimiíró leszek. Hobbiszinten megmaradt a nyomozó vonal, szakkönyvek olvasásának formájában, illetve rengeteg krimit nézek és olvasok, hogy gyűjtsem magamba az infókat. Egy idő után a bűntettek pszichológiai vonala is elkezdett érdekelni, így amelyik krimiben/thrillerben ilyen szál is van, az már maga a tökéletes kikapcsolódás számomra. A Victoria Bergman trilógia pont ilyen, de ahhoz, hogy tényleg rajongóvá váljak, kell valami plusz is, hiszen elég sokféle minőségű krimivel találkoztam már. A skandináv krimikkel még csak ismerkedek (Nesbo valahogy még nem nyerte el a tetszésemet), így egy kissé kétkedve kezdtem olvasni a svéd szerzőpáros könyvét, miközben imádkoztam, hogy légyszi, légyszi legyél jó könyv! 

Az elolvasása után kijelenthetem, hogy a Bomlás magasan vezet a többi krimihez képest. Piszkosul jó, piszkosul izgalmas és piszkosul érdekes volt, egy piszkosul nagy csavarral és egy felháborító függővéggel. Letehetetlen. Aki már olvasott északi szerzőtől művet, az nagyon is jól ismeri a sajátosságokat. A komótos, borús, nehéz, majdnem sivár hangulatot. Ezt nagyon nehéz megszokni, legalábbis nekem, valamikor egyenesen utálom, de valamikor meg szükségesnek tartom. Ezzel a hangulattal az a problémám, hogy némelyik szerző nem tud jól bánni vele. Ha rosszul kezelik és nincs mellé valami érdekesség vagy izgalom, akkor iszonyatosan lassúvá, unalmassá és vontatottá teheti a sztorit. A szerzőpárosnál szerencsére nagyon jól működött ez a nyomasztó hangulat és az egyszerű, letisztult stílus. Itt sokkolt, mert olyan volt a sztori is.

Már az első pár mondattal a tettesnél kötünk ki és eléggé kaotikus minden. A gondolatok rendszertelenül követik egymást, majd később a kisebb fejezetek is, és nagyon sokáig egy nagy kulimász volt az egész. Nem értettem, hogy a különböző események és fejezetek milyen megfontolásból követik így egymást, de bíztam abban, hogy a szerzőpáros érti a dolgát és mindennek meglesz az oka. Mindig ebben bízok az ilyen könyveknél, de párszor már pofára estem, mert a szerzők nem alakítottak ki egy egységes egészt. A szerzőpáros viszont egy olyan csavarral fejelte meg ezt a látszólagos rendezetlenséget, hogy egy másodperc alatt helyére kattant az egész sztori és ezzel akkora nagy ütést értek el, hogy csillogó szemekkel kibukott belőlem az imádlak titeket mondat. Ez egy kiváló munka volt, jól csináltátok fiúk. 

Nagyon sokáig névtelenül, arctalanul és megfoghatatlanul van előttünk a tettes. Látjuk őt egy-egy pillanatra, amint éppen csinál valamit, de magát a végső tetteket nem, csak az eredményt: az egyre több halott bevándorló fiú holttestét. Megjelenik a színen Jeanette Kihlberg nyomozónő, aki elszántan próbálja megoldani az ügyet, de vagy nincs több nyom és elakad, vagy felülről ellehetetlenítik a munkáját. Emellett bepillantást nyerünk a kaotikus magánéletébe: háztartásbeli művészférj, aki még semmit sem adott el életében, csak a feleségét lejmolja pénzzel és egy közös gyerek, akivel szinte alig van bármiféle kapcsolata a munkamániás anyjával. Jeanette érzi, hogy ráncba kéne szednie a családját, de a kint bóklászó sorozatgyilkos bőven ad neki munkát. 


Ezzel párhuzamosan megismerjük Sofia Zetterlund-ot is és a betegeit, Victoria Bergmant és Samuel Bai-t. Itt lép színre a számomra annyira érdekes betegség, a muliplex személyiségzavar. Victoriánál is lehet érezni a nyomait, de leginkább Samuel az, akinél hűen végigvezette a szerzőpáros a betegség mibenlétét. Samuel karaktere még azért is érdekes, mert Sofia részese volt a Sierra Leonéban lévő háborúnak, ahol gyerekkatonák ölték halomra egymást és a felnőtteket, akárcsak Samuel. Elég sokáig ezt a vonalat sem értettem, de a könyv végére kitisztult a kép, hogy miért is volt fontos eleme a regénynek. 

A kedvencem viszont Victoria Bergman volt. Victoriáról elég sokat megtudunk, mert Sofia egyre többet foglalkozik ezzel a betegével és a szerzőpáros is sokat ír róla. Victoria gyerekkori és fiatal felnőttkori életét részletesen megismerhetjük emlékekből és a rögzített beszélgetésekből, amiket Sofia hallgat a regény során. Victoria élete tényleg borzasztó volt, hiszen a saját apja molesztálta szexuálisan gyerekkorától kezdve, az anyja pedig nem tett semmit ez ellen, csak hallgatott, pedig tisztában volt a helyzettel. A kislány elég sajátosan dolgozta fel ezt a traumát, tulajdonképpen kifordult önmagából és a későbbi élete során is szinte várta, hogy valami rossz történjen vele, mint ahogy történt is. Nem tudta elképzelni, hogy mi a normális, neki az volt a normális, hogy bántalmazzák. Az ő szála volt a legérdekesebb. 

 A szálak végül összefutnak és mindegyik szereplőnek nagyobb jelentősége lesz utólag. Ahogy a könyvben kinyílt előttem minden titok, úgy össze is zavart. Sofia és Jeanette szála jobban összefonódott, mint vártam volna és ettől lett nagyon hatásos a függővég. Alig várom már, hogy mi lesz a második részben. 


Sok régebben megtörtént elborzasztó bűnesetről is olvashattunk a nyomozás során, amik hasonlítottak a mostani esethez. Bár a nyomozók nem találtak megfelelő hasonlítási alapot, olvasóként mégis le tudtam vonni a fontos következtetéseket. Együtt tudtam nyomozni velük és külön jó pont volt, hogy még a patológiára is elkalauzolt a szerzőpáros. Ez tipikusan olyan könyv volt, mint ami a Gyilkos elmék stílusa. Látni lehet a tettest akció közben, látni lehet az egész nyomozógárdát szintén akció közben és már alig várjuk, hogy a kettő mikor keresztezi egymást. Hiába látni mindkét csapatot és hiába hiszi azt az ember, hogy ő már tud mindent, a végére kiderül, hogy a legfontosabb dolgot csak akkor tudjuk meg, ha a kettő összeér. A miértet, az indítékot, magát a háttértörténetet csak akkor tudjuk meg egészben, mikor a gyilkost már elkapták és meghallgattuk a beszámolóját. A két szál már összeért a regényben, de közel sincs vége az egésznek. Olvasóként látni az összefüggéseket, de maguk a szereplők még semmiről se tudnak. 

Nagyon fontos eleme volt a regénynek, hogy az írók kertelés nélkül mindent nyíltan leírtak. Én nagyon bírom a beteg sztorikat és a szemem se rebben, ha egy patológus munkájáról olvasok, de aki érzékeny a véres részletekre, annál ez a stílus kiverheti a biztosítékot. Én kimondottan ezt a stílust szeretem. 

A Bomlás hosszú idő óta az egyik legkiválóbb krimibb, ami a kezembe akadt és az egyik legjobb írói munka, amit egy szerzőpáros össze tudott hozni. Bár van még egy része a regénynek, ami számomra felesleges momentum volt, még nem kizárt, hogy a következő kötetben ennek is kiderül a jelentősége. Ha a szerzőpáros a szokásos stílusát követi, akkor még mindig érhetnek meglepetések. A műfaj szerelmeseinek vétek lenne kihagyni! 

 Ui.: úúúú és kihagyhatatlan a szerzőpáros hivatalos oldala. Imádom! Hanggal együtt jó kis kedvcsináló a könyvhöz! 

____________________________________________________________________________________    Történet: 6/5 pontból
Kedvenc: Victoria Bergman
Tetszett: az egész!
Nem tetszett: -
Oldalszám: 300 oldal
Fordító: Papolczy Péter
Kiadó: Libri Kiadó
Megjelenés: 2014.09.15.
____________________________________________________________________________________   
Nyereményjáték 

A svédek legújabb sztárszerzőpárosa egy igencsak hátborzongató thrillert hozott össze, amitől mi is annyira megilletődtünk, hogy csak kérdezni tudtunk :) Összesen 4 kérdésre keressük a válaszokat a Rafflecopter dobozban. A helyes megoldások egy kis keresgéléssel a turnéban részt vevő bloggerek posztjában megtalálhatóak, de a google is barátod lehet abban, hogy megnyerd a 3 nyereménykönyv egyikét a Libri Könyvkiadó jóvoltából. Játékra fel! 

 A kiadó kizárólag Magyarország területére postáz! A nyerteseket emailben értesítjük, kérünk titeket, arra az emailre válaszoljatok. Amennyiben 72 órán belül nem kapunk választ az emailre, újabb nyertest sorsolunk. Ha kérdésetek van, esetleg úgy érzed rossz mail címet adtál meg a játékban, a klub hivatalos mail címén tájékoztatást kérhettek.

 a Rafflecopter giveaway
____________________________________________________________________________________   
További állomások 

10/15 Bibliotheca Fummie 
10/17 Zakkant olvas 
10/19 Könyvszeretet
10/21 Always Love a Wild Book 
____________________________________________________________________________________  
Sherry Gammon Port Fare sorozatának második kötetét, Hihetetlen címmel október végétől olvashatjátok a Maxim Kiadó jóvoltából. Előtte viszont egy rövid blogturnét indítunk kedvcsinálóként, ahol a Blogturné Klub 4 bloggere mutatja be a könyvet, ismertet meg veletek pár érdekességet a történettel kapcsolatban és persze lesz játék is, ahol 3 példányt nyerhettek a Hihetetlen című könyvből. 

Sherry Gammon - Hihetetlen (Port Fare #2) 

Miért pont ez? Az első rész után kíváncsi voltam a többiek történetére is. 

Fülszöveg: Három év telt el azóta, hogy a Dreser fivérek megpróbálták uralmuk alá hajtani Port Fare-t. Az ügy még mindig érzékenyen érinti a város lakóit. A híresztelések szerint a kegyetlen testvérpár apja, Harry Dreser is meghalt egy rosszul elsült kábítószerüzlet során. De persze a pletykák nem mindig igazak. A Dreser fivérek féltestvére, Delilah Lopez Dreser a városba érkezik, hogy bevégezze, amit a bátyjai elkezdtek. A lány gondosan eltervezi a bosszú lépéseit, és megpróbál közel férkőzni ahhoz a két nyomozóhoz, Seth Prescotthoz és Booker Gattóhoz, akik állítólag fivéreivel végeztek. A legegyszerűbb megoldásnak az tűnik, ha Lilah behálózza Cole Coltert, a két rendőr barátját, aki orvosként dolgozik a helyi kórházban. Ám ahogy telik az idő, Lilah nemcsak arra döbben rá, hogy apja hazudott neki, de kötődni kezd ehhez a társasághoz, és végzetesen beleszeret Cole-ba. Ám a helyzet kezd egyre tarthatatlanabbá válni. Lilah választás elé kerül. Ha véghez viszi a családi bosszút, olyan emberek életére kell törnie, akik – talán életében először – szeretettel veszik körül. Ha viszont szembeszáll apjával, nem csak saját életét sodorja veszélybe, hanem mindazokét is, akiket éppen meg akar menteni. 

Vélemény: Szeretem az olyan könyvsorozatokat, ahol kötetenként más-más szereplő kerül előtérbe és az előző részek főszereplői megjelennek mellékszereplőként. Így lehetőség van rá, hogy minden karaktert jobban "kibontson" a szerző és ezáltal jobban meg lehet őket ismerni. De a régebbi főszereplők életútja ugyanúgy folytatódik a háttérben. Ilyen volt a Perfect Chemistry trilógia is, ami minduntalan eszembe jutott, miközben a Hihetetlent olvastam. A könyv szerkezete, a váltott nézőpont, a helyszín, a szereplők tragikus háttere, a drogos ügyek, a szereplők közti viszonyok alakulása, a bensőséges poénkodás, az egy családdá válás teszik hasonlóvá a két trilógiát, de mégis teljesen mások. Sherry Gammon könyveit átitatja egyfajta nyomasztó és nehéz légkör, amitől másként hat az érzelmekre. Amíg a Perfect Chemistry egy rush, egy gyors tempójú regényfolyam, addig a Port Fare trilógia egy lassabb folyású, komolyabb hangvételű sorozat. Az írónő jobban beleássa magát az érzelmekbe és emiatt másként érinti meg a lelkünket. Ez egyben előny és hátrány is volt számomra. 

Az első részhez képest a Hihetetlen nem taglózott annyira érzelmileg, de jobban elszórakoztatott. Bár Lilah múltja sem piskóta, mégsem fogott meg annyira, mint az első részben Maggie sztorija. Talán azért, mert Maggie családi háttere sokkal hihetőbb és gyakoribb jelenség volt, mint Lilahé. Egy családban sokkal gyakrabban találkozunk függővel, mint egy díler apával. Maggie karaktere is közelebb állt hozzám, mint Lilahé és ezt eléggé furcsállottam is. Többségében az erős, már-már fiús temperamentumú női karaktereket bírom. Ezek szerint Lilahért kéne oda- meg vissza lennem, míg Maggiet kéne háttérbe szorítanom. Aztán rájöttem, hogy azért éreztem "fordítva", mert nem mindegy a sztori, a környezet, a háttér és az sem, hogy milyen típusú karakterek veszik körbe a főhősnőt. Az sem mindegy, hogy jó páros lesz a szerelmesekből. 

Lilah egy nagyon erős egyéniség, aki elég fiatalon sok rosszal találkozott az életében és rengeteg csalódás érte. A húszas évei elején-közepén jár és már elég mozgalmas életet tudhat a háta mögött. És még mindig nincs vége. Az első részben az ő testvérei és apja okozták a legnagyobb bonyodalmat. Az eseményekről csak az apjától értesült és mi tudjuk, hogy eléggé elferdítve hallotta a sztorit. Bár Lilah próbál és mindig is próbált elhatárolódni a családjától, nem tudja megtagadni apja kívánságát, miszerint férkőzzön közel az ügynökökhöz, akik a családi tragédiáért és a vagyonuk elvesztéséért felelősek. Lilah belekezd a bosszúálló akcióba, abban a reményben, hogy ez az utolsó szívesség, amit meg kell tennie és utána szabad lehet. 

 Viszonylag hamar sikerül is neki közel kerülni Sethékhez. Egy véletlen folytán munkát kap Bookertől: Cole irodáját kellene berendeznie és emberközelibbé tennie. Cole élete az orvoslás, minden szabad idejét, amit nem alvással tölt, a munka köti le, így szinte a kórházban és az irodájában él. Ha már Bookerék nem tudják eltántorítani a munkától, akkor a munkahelyét szeretnék egy kicsit otthonosabbá tenni. Lilah jó lehetőségnek tartja a bosszúhoz, hogyha magához édesgeti Cole-t. Úgy gondolja, hogyha az orvos barátnője lesz, akkor sokkal könnyebben hozzáférhet a baráti társasághoz és így kellő időt tud eltölteni velük ahhoz, hogy a szükséges információkat megszerezze. 

 Lilah-nak nehéz dolga van, mert Cole egy ölelgetnivaló plüssmackó. A munkájában kiváló szakember és nagyon profi, de ha valami hétköznapi tevékenységről vagy a magánéletéről van szó, akkor esetlen, csetlik-botlik, szóval mindent elbénáz. Hamar kiderül, hogy nem az a szokásos pasi, aki rögtön nyomulni kezd a nőre, sőt, egyenesen menekül és retteg Lilahtól. Lilah viszont el akarja érni a célját, így úgy nyomul, mint egy pasi. Cole miatt viccesek ezek a jelenetek és nagyon szórakoztató volt olvasni, hogyan kerülnek közel egymáshoz. Közben viszont Lilah-ban is átalakul valami. Először csak eszközként akarta felhasználni Cole-t, de a srác személyisége és a vele töltött idő megváltoztatja Lilah érzéseit. Ugyanez érvényes a többiekre is. Minél jobban megismeri a kis csapatot, annál inkább kételkedni kezd a bosszú igazságosságában és annál jobban megkedveli őket istenigazából. Erre is szokták mondani, hogy az érzelmekkel nem szabad játszani, mert visszaüthet a játék. 

Ahogy fentebb írtam, általában a Lilah-féle női karaktereket részesítem előnyben, de nem mindegy az sem, hogy kik a további szereplők, a sztori és a háttér. Cole miatt nem sikerült megkedvelnem a női karaktert, mert annyira nem illettek össze a szememben, hogy az tényleg hihetetlen. Cole-nak egy olyasfajta párt tudtam volna elképzelni, mint Maggie. Lilah nekem túl sok és túl erős egyéniség volt Cole-hoz. A könyv vége felé haladva ez az éles különbség kezdett eltűnni és valamennyire el tudtam fogadni a párosukat, hiszen végül is Lilah egyénisége és erős akarata az, ami egy kicsit kibillenti Cole-t a biztonsági zónájából. De valójában Cole-ból egy papucs lett a szememben, elvesztette azt a kis férfiasságát is, amit a kölyökkutya viselkedésében megtaláltam valahol. Az alapvető problémám az volt, hogy a két karakter számomra nem illett össze és nem sikerült megkedvelnem a női főhősnőt, de a kezdeti ellenszenvemen azért javított a könyv végére. Lilah pozitívuma az volt, hogy nem hitt vakon az apjának és képes volt kételkedni a szavaiban. Képes volt átgondolni és mérlegelni a dolgokat, illetve képes volt a változásra. 

A könyv többi része és a többi karakter viszont nagyon szerethető és szórakoztató volt. Cole karakterét imádtam a legjobban, minden jó tulajdonság megvolt benne, amitől szerethetővé válik. A csetlés-botlás pedig egy percig sem zavart, mert ő így volt Cole. Örültem neki, hogy Maggie és Seth is felbukkant, nem csak egy-egy mondat erejéig, hanem aktív résztvevői voltak a történetnek. Booker pedig ah! Imádom azt a pasit is és már alig várom, hogy ő legyen a főszereplő. 

Az egész csapatot úgy, ahogy van, megkedveltem és öröm volt "látni", hogy mennyire összekovácsolódtak. A bensőséges poénok és a heccelődések mindig azt hozták ki belőlem, hogy de szeretnék leülni közéjük vacsorázni. A legvonzóbb két tulajdonsága a csapatnak a tiszta szeretet és az összetartás. Jó volt visszatérni közéjük. 

____________________________________________________________________________________  
Történet: 4/5 pontból
Kedvenc: Cole és Booker
Tetszett: az összeszokott csapat, a heccelődések és a bensőséges poénok
Nem tetszett: Lilah nyomulása túlzás volt
Oldalszám: 436 oldal
Fordító: Kocsis Anikó
Kiadó: Maxim Könyvkiadó
Megjelenés: 2014. október
____________________________________________________________________________________  
Nyereményjáték 

 A regényben Cole annyira ismeri Shakespeare műveit, hogy 1-2 sor alapján bármelyik darabot beazonosítja. 

“- Tessék, tegyél próbára! Nyisd ki akárhol, és a sárgával jelölt részből olvass fel egy-két sort! Megmondom, melyik darab melyik felvonásából és melyik jelenetéből van.” 

Azt persze nem várjuk el tőletek, hogy a felvonásokat és jeleneteket is tudjátok, de azért kíváncsiak vagyunk, hogy Ti hány darabot ismertek fel egy-egy rövidebb részletből. Minden blogon közzéteszünk egy Shakespeare műből egy-egy rövidebb idézetet, a feladatotok pedig, hogy a mű címét beírjátok a Rafflecopter megfelelő mezőjébe. 

A kiadó kizárólag Magyarország területére postáz! A nyerteseket emailben értesítjük, kérünk titeket, arra az emailre válaszoljatok. Amennyiben 72 órán belül nem kapunk választ az emailre, újabb nyertest sorsolunk. Ha kérdésetek van, esetleg úgy érzed rossz mail címet adtál meg a játékban, a klub hivatalos mail címén tájékoztatást kérhettek.

 "A második nász indító oka 
Szennyes haszonvágy, szerelem soha; 
Másodszor öltem meg holt férjemet, 
Ha második férj csókol engemet."

 a Rafflecopter giveaway
____________________________________________________________________________________  
                                      A többi állomás 

10/13 Deszy könyvajánlója 
10/15 Kelly Lupi olvas 
10/17 Dreamworld 
10/19 Könyvszeretet
____________________________________________________________________________________  

2014. október 14., kedd

  A Könyvmolyképző kiadó jóvoltából hazánkban is megjelenik Rachel Hawkins: Démonüveg című regénye, a Hex Hall sorozat második része. Ennek örömére a Blogturné Klub hat bloggere egy blogturné keretein belül bemutatja Sophie démon kalandját! 
  2014. október 12-től minden másnap egy-egy blogger teszi közzé a véleményét a könyvről, illetve rengeteg, a történethez kapcsolódó érdekességgel is találkozhattok majd, ha velünk tartotok. Érdemes követni a turnét, ugyanis nem csak plusz információkat tudhattok meg a könyvről és szereplőiről, de ahogyan az lenni szokott, nyerhettek is!

Rachel Hawkins: Demonglass - Démonüveg 

Miért pont ez? Bírtam az első rész világát és a főhősnő humorát, így nem volt kérdés, hogy folytatom a sorozatot.

Fülszöveg: Sophie Mercer azt hiszi magáról, hogy boszorkány, és ezért került be a Hex Hallba, a kiskorú prodigiumok (vagyis boszorkányok, alakváltók és tündérek) javítóintézetébe, de rájön a családi titokra, és arra, hogy Archer Cross, aki iránt gyöngéd érzelmeket táplál, A Szem ügynöke. Azé a csoportosulásé, aminek egyetlen célja, hogy a prodigiumokat eltöröljék a föld színéről. Kiderül az is, hogy Sophie a világon élő két démon egyike – a másik démon az apja. De ami még ennél is rosszabb, hogy olyan varázserő birtokába került, ami életveszéllyel fenyegeti a szeretteit. Ezért úgy dönt, hogy Londonba megy, és aláveti magát a Megfosztásnak, annak a veszélyes rituálénak, ami során vagy a varázserejét veszti el örökre, vagy az életét. De amikor Angliába érkezik, megdöbbentő felfedezést tesz. Kiderül, hogy az új lakótársai is démonok. Valaki démonokat ébreszt, méghozzá azzal a hátsószándékkal, hogy felhasználja az erejüket – és nem biztos, hogy jó célokra. Eközben A Szem Archer Cross segítségével tovább vadászik Sophie-ra, de Sophie már nem érez a fiú iránt semmit. Vagy mégis? 

Vélemény: Szeretem is, meg nem is a második köteteket, mert mostohagyerekek. Mondhatnám azt is, hogy eleve a trilógiák okoznak fejtörést. Vagy nagyon jóra sikerülnek, vagy nagyon rosszra. A második részek az átvezető kötetek a harmadik rész fináléjához. Na most, ha egy első kötet a bevezető, a második az átvezető és a harmadik a nagy durranás, akkor miért is nem lehet az első kettőt lerövidíteni és az egészet egy kötetben megoldani? 

  A Démonüveget középtájon helyezem el. Nem ütött nagyon az első kötet, de bírtam a világot, a humort meg pláne. A második rész másfajta volt, de itt jobban el sikerült kapni azt a sajátos "szörnyes" hangulatot és sok mindenre magyarázatot kaptam, amik az első kötetben nyitott kérdések maradtak. A humorból viszont sok volt. Van egy enyhe függővég, nem vágott földhöz, de azért tudtam volna tovább is olvasni a sztorit, mert eléggé felcsigázta ahhoz a kíváncsiságom, hogy befejezzem a trilógiát. Kellemes kis átvezető kötet volt.

Jó pontok

  Változatlanul bírom a főhősnőt, a szarkazmusát, a humorát, a lendületét és a személyiségét. Sophie nagyon viccesen tolmácsolja az eseményeket és "szeretek a fejében lenni". Szeretem végigkövetni a gondolatmenetét, mert szórakoztató, logikus és nem felejti el az érzelmeit sem tolmácsolni egy adott dologgal kapcsolatban. Tetszik, hogy bár szuperereje van és elvileg félelmetes démon, csetlik-botlik és nem igazán jön össze neki semmi sem elsőre. Nem egy instant démonkirálynőt kapunk.

  Tetszett itt is a sokszínűség, ami a prodigiumokat illeti. Volt itt mindenféle lény és én imádom az olyan sztorikat, ahol a különböző lények keverednek és egymásnak feszülnek, főleg egy harc során. Ezt most megkaptam, a második kötet ugyanis bővelkedett a harcokban és izgalmakban. Szellemek, boszik, vérfarkasok, démonok egy rakáson. 

  Sophie apja. Amennyire nem bírtam az elején, annyira megkedveltem azt a pasit. Naná, hogy megkedveltem, hiszen ugyanolyan szarkasztikus humora van, mint a lányának. Ráadásul a vezetőket mindig is előnyben részesítem a regényekben, elfogult vagyok velük szemben, álljanak a jó vagy a gonosz oldalán, tök mindegy. 

  Maga a világ kidolgozottsága is nagyon tetszetős. Van a Tanács, ami a prodigiumokat védi és van a vadászcsapat, a Szem, ami pedig kinyírja őket. A világnak így megvan a két ellenpólusa, ami sok lehetőséget rejt magában. Mikor robban ki háború? Ki indítja majd? Ki lesz érte a felelős? Ki nyer? Egyáltalán ki a jó és ki a rossz? Az egymásnak feszülő két csoport léte magában hordozza azt, hogy van itt kémkedés, árulás, cselszövés, titok. A végére már azt sem tudtam eldönteni, hogy most melyik oldalra kéne állni. Bár nem egyedi, de attól még zseniális húzás egy szerelmespárt úgy létrehozni a regényben, hogy az egyik ide, a másik meg amoda tartozik. 

  A helyszínválasztás is a jó pontok közé tartozik. Nem a suliban, hanem Angliában, egy hatalmas vidéki házban folynak az események. Kiszakadtunk egy kicsit a sulis fílingből és több volt a felnőtt, ezáltal a tétek is komolyabbak lettek. Itt már nemcsak kis varázsolgatásokról volt szó, hanem sokkal komolyabbakról. Azt viszont sajnáltam, hogy a diszkós jelenet nagyon rövid lett, pedig az írónő nagyon érdekes szórakozóhelyet dobott össze.

  Jó pont az új szereplők bevonása a régiek mellé és a köréjük szőtt rejtély. Bár a két új tinidémon nem nőtt a szívemhez, de érdekes színfoltjai voltak a regénynek és rajtuk keresztül sikerült az írónőnek továbbgabalyítani a szálakat.

Rossz pontok

  Még mindig érzem a koppintásokat és a sablon is sok az ízlésemnek. Az itinerek (teleportáló kapuk) a Harry Pottert juttatták eszembe. A démonok közti ruhavarázslásos játék, szintén a Harry Pottert juttatták eszembe, amikor a varázslótanoncok azt kapták feladatul, hogy legyőzzék a félelmeiket, tehát tegyék nevetségessé. A diszkós jelenet és a harcok többsége pedig a Végzet ereklyéi sorozatot juttatta eszembe. Nem feltétlenül baj, ha valami hasonlít, de én jobban preferálom az egyediséget. Ezt elég nehéz elérni ennyi YA után.

  Amitől viszont a hajamat téptem az a bál. Mi a jó fenéért kell minden egyes YA-ba beletenni egy bálos jelenetet? Minek? Szószaporítás? Nálam már csak azért számít hangulatfestő elemnek, mert lehúzza a hangulatomat. Unottá tesz, hogy már az x-dik díszletleíráson, viháncolva készülődésen, szerelmes sápítozáson, ruha- és hajválasztáson kell magam átrágni. Semmi értelmük nincs ezekben a sztorikban. Persze mindig történik ott valami egetrengető, de azok a jelenetek bárhol másutt, bármilyen más körülmények között is megtörténhetnek. 

  Az erőltetett szerelmi háromszög. Szerintem a való életben azért nem ennyire gyakori a szerelmi háromszögek kialakulása, mint amennyire a YA regények erőltetik. Indokolatlannak is tartom. Nagyon nehéz jól megírni ezeket a háromszögeket, ha valami félresiklik, akkor inkább csak bosszantó és felesleges sablonelem. Archer és Sophie kapcsolata és az alapszitu bőven elég ahhoz, hogy megdobogtassa az olvasó szívét, főleg, hogy most már jobban érezni lehetett a feszültséget és a vonzódást köztük. Cal csak azért kellett a regénybe, hogy legyen egy másodhegedűs, akivel jól kiszúrnak. Cal karaktere egyébként nagyon érdekes és szerethető a srác, bőven lehetett volna valami nagyobb szabású célja a létének, de nem. Az írónő csak úgy odatette a szerelmi háromszög egyik csúcsára.


  A jóból is megárt a sok alapon, a humor egy kicsit nálam átlépte a határt. Értem ezalatt azt, hogy túl sok volt a poénkodás. Nem volt rossz egyik beszólás sem és sokat nevettem a könyvön, de álljunk csak meg. Nem paródiát olvastam, hanem YA fantasyt. A feszkósabb jelenetek ütősebbek lettek volna, ha Sophie nem vihorászik, meg poénkodik annyit. Elszaladt az a bizonyos ló. 

  Összességében - ha eltekintek a sablonoktól - kellemes perceket okozott a második rész és nem bántam meg, hogy belekezdtem a sorozatba. Olyan irányba ment el a második kötet vége, hogy most már még kíváncsibb vagyok a folytatásra és a végre. Szórakoztató volt Sophie narrációja, a világ elvarázsolt, bírtam a sok lényt és a két nagy szervezet izgés-mozgását. Pörgősebb volt a második rész és érdekesebb, főleg, hogy sok kérdésre választ adott. Várós a harmadik rész.

 ____________________________________________________________________________________   Történet: 4/5 pontból
Kedvenc: Sophie apja és Sophie
Tetszett: a könyv hangulata
Nem tetszett: a sablonos elemek
Oldalszám: 304 oldal
Fordító: Acsai Roland
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Megjelenés: 2014
____________________________________________________________________________________   
 Nyereményjáték 

 Miután Sophie megtudta, hogy démon, és olyan erő van a birtokában, ami a szeretteire is veszélyes, elhatározta, hogy aláveti magát egy rituálénak, mely során vagy a varázserejét veszti el örökre vagy az életét. Ám mielőtt ez bekövetkezne, meg kell ismernie a démonság mibenlétét. Mostani játékunk során tarts velünk, és tudj meg többet ezekről a lényekről! 

Feladat: Minden állomáson találtok egy kérdést. A választ kitalálhatjátok magatoktól is, vagy a bejegyzésben kirakhatjátok a kiemelt betűkből. Ha megvan, írjátok be a rafflecopter megfelelő mezőjébe. 

Figyelem! A kiadó csak Magyarország területén belül postáz. A nyerteseket pedig arra kérjük, hogy a kiértesítés után 72 órán belül válaszoljanak az e-mailre, különben új nyertest sorsolunk.

Melyik az az egyetlen tárgy, amivel meg lehet ölni egy démont? 

a Rafflecopter giveaway
____________________________________________________________________________________   
További állomások 

10/12 Kelly és Lupi olvas 
10/14 Könyvszeretet
10/16 Media Addict
10/18 Függővég
10/22 MFKata gondolatai
10/24 Dreamworld
 
____________________________________________________________________________________  

2014. október 12., vasárnap

Carina Bartsch - Cseresznyepiros nyár

Carina Bartsch első regényét, ami Cseresznyepiros nyár címet viseli a Maxim Kiadó jóvoltából már ez év októberétől kapható a boltokban. De még előtte egy kis ízelítő és kedvcsináló blogturné indul a Blogturné Klub hét bloggere által, ahol megismehetitek a bloggerek véleményeit, a könyvhöz kapcsolódó érdekességeket és egy nyereményjátékot is találtok, melynek nyereménye 3 példány a Cseresznyepiros nyár című könyvből. 

Carina Bartsch - Cseresznyepiros nyár 

Miért pont ez? Bár a romantika nem az én műfajom, az "első szerelem" történetek néha mégis a kezembe akadnak. 

Fülszöveg: Nem létezik olyan lány, aki elfelejtené, milyen is volt az első szerelem ezt senki sem tudja jobban, mint Emely. Hét év után találkozik ismét Elyas-szal, a jó megjelenésű, kedves, és világítóan türkizzöld szemű sráccal. Legjobb barátnőjének bátyja, aki már egyszer teljesen összezavarta az életét, és ezeket a sebeket még mindig mélyen magában hordozza. Emely teljes szívéből utálja őt. Sokkal inkább a rejtélyes, e-maileket író Lucára irányítja a figyelmét, aki az érzékeny és romantikus üzeneteivel megérinti a szívét. A két férfi különböző irányba tereli Emelyt, akinek el kell döntenie, melyik közülük, aki megmutatja neki az igazi énjét. De vajon tényleg beleszerethet valaki egy ismeretlenbe, vagy jár egy második esély az első szerelmednek? 

Vélemény: Az utóbbi idők egyik legjobb döntése volt, hogy a kezembe vettem ezt a könyvet. Nemcsak vicces, szórakoztató és lendületes volt, de különleges atmoszférája is volt. Sokkal közelebb éreztem magamhoz ezt a szerelmes sztorit, mint bármelyik másikat, talán azért is, mert európai írótól született, így a gondolkodásmódja sokban hasonlít a miénkre. Ráadásul a szereplők a húszas éveik elejét tapossák, tehát már nem tinikről és tinis szerencsétlenkedésekről van szó, hanem felnőtt problémákról.

  Emely, a főhősnő az egyik legjobb karakter, akivel valaha "találkoztam". Esetlennek ő is esetlen, de olyan humorérzék és személyiség társul hozzá, hogy egyszerűen nem lehet őt nem kedvelni. A beszólásai, a riposztjai, főleg az Elyassal való beszélgetései és a gondolatai annyira viccesek, hogy többször hangosan felröhögtem. Voltak olyan beszólásai is, aminél perceken keresztül nem bírtam abbahagyni a nevetést és még a könnyem is kicsordult. Szerencse, hogy nem a tömegközlekedés közepette olvastam a könyvet. A könyv utolsó háromnegyedét egyben nyomtam le, addig fel se álltam, míg ki nem olvastam. Egyszerűen nem tudtam letenni, pedig lett volna bőven dolgom. Pont ezért ért hatalmas arculcsapásként a függővég és bár nem szoktam hisztizni, egy kisebbfajta rohamot kaptam. Azt hittem, hogy földhöz vágom Árcsibáldot, az okostelefont. Ki is tárgyaltam ezt az igazságtalanságot a többiekkel. Személyes sértésnek vettem, hogy nincs még kész magyarul a következő rész.

  Emely újra visszakapja gyerekkori barátnőjét Alexet, aki visszaköltözik Berlinbe. Ráadásul egy egyetemre kerülnek. Alex viszont ahelyett, hogy a kollégiumba költözne, bátyjánál, Elyas-nál marad. Emely ennek nem örül, mert annak idején történt valami közte és a srác között. Sokáig nem tudjuk meg, hogy mi történt közöttük, csak a feszültséget, főként szexuális feszültséget érezni. Folyamatosan szívatják és cukkolják egymást, de egy idő után mintha Elyas már nem viccelne azzal, hogy kell neki Emely. A lány viszont nem tudja egy percig sem komolyan venni Elyas közeledését.

  Amellett, hogy Emely tanul és örül a régi barátnőnek, próbál párt, társat, szerelmet találni. Illetve próbálják ráerőltetni, hogy találjon már magának végre egy normális srácot. Alex persze könnyen beszél, ő fél perc alatt bárkibe képes belezuhanni. Emely viszont visszafogottabb és a múltbéli tapasztalatai is nagyon óvatossá teszik. Sokszor elgondolkodik rajta, hogy tulajdonképpen minek is keresgél, elvan ő egyedül is. Bár érezni, hogy Elyas nem kis hatással van rá, annyi harag és utálat van benne a srác iránt, hogy az elképesztő. Emeley eleinte olyan, mint egy kiskutya, akibe háromszor belerúgtak és várja a negyediket, de Elyas olyan hamar átlépi a határokat, hogy elpattan valami Emelyben és keményen visszavág. Odamondogat ő is a srácnak és lassan felcserélődnek a szerepek. Emely lesz az erősebb, Elyas pedig olyan, mint egy bosszantó légy. 

  Közben ciki vagy nem ciki, Emelynek lesz egy netes barátja. Egyik nap egy Luca nevű srác ír neki egy emailt, még a sztori elején. Emely vele is elég visszafogott és gyanakvó eleinte, aztán egyre jobban megnyílik a srácnak, hiszen sok a közös vonásuk és Luca annyira jó embernek tűnik, hogy ilyen nincs is. Emely mindig keres valami kibúvót, hogy miért is nem kért még róla képet vagy miért is nem találkozik vele, amikor Alex ezekkel a kérdésekkel bombázza. 

  A könyv hihetetlenül szórakoztató, piszok jók a karakterek, a párbeszédek. A sztori magával ragad, annak ellenére, hogy többnyire arról van szó, ki kivel fog összejönni. Az események pörögnek, mint Emely barátnője, Alex. Az a kiscsaj már annyira bosszantóan tele van energiával, hogy már épp ezért kedveli meg az ember. Be sem áll a szája, állandóan intézkedik, jön-megy, tesz-vesz. Olyan kis bosszantó légy, mint a bátjya, Elyas. 

   Bár Emelyben ott van valahol még a sértett tini, de érezni rajta, hogy egy kész felnőtt nő. Tudja mit akar, vannak céljai, kiforrott személyisége, véleménye, határozottsága, képes az önállóságra. Emellett viszont önértékelési zavarai vannak, ha pasikról van szó, de ez nem is csoda, azok után, ami történt vele. Valahol ő testesíti meg a mai huszonéves nőtípust. Legalábbis egy jelentős részét. Próbál társat találni, de nem foggal-körömmel, hiszen van más is az életében: az egyetem, szülők, barátok. Voltak szerencsétlen kapcsolatai és tapasztalatai, önértékelési zavarokkal is küzd, de mégis jól tudja ezeket kezelni. Kellő humorérzékkel rendelkezik ahhoz, hogy ne egy besavanyodott csaj legyen. A plázacicaság meg olyan messze áll tőle, mint ide a Tejút. 

  Élvezet volt végignézni, ahogy Emely és Elyas osztja egymást, pedig csak arra lett volna szükségük, hogy végre lefeküdjenek egymással és megszűnne a feszkó közöttük. De a könyv vége felé haladva már átértékeltem a dolgokat és valahol megértettem, hogy Emely miért nem akarja beadni a derekát. Egy érzelmi hullámvasút volt ez a könyv, mert a rengeteg nevetés mellett azért volt egy két "azt a ku...tya!" pillanat is. A végén volt az utolsó ilyen pillanat, ami felért egy pofonnal és letaglózott. Emely utolsó levele Lucának egy áll-leesés volt és elszomorodtam, majd hisztis lettem, hogy nem tudom tovább olvasni a könyvet.

  Beleszerettem a könyvbe és az tutibiztos, hogy többszörösen újraolvasós. Beleszerettem a Mustang Shelbybe (Emely: "ez szex négy keréken.") és a motorokba is, a táborozás jelenetbe, Emely és Elyas párosába és a fura humorba. (Emely Alexről: "Uborkahámozóval fogom megnyúzni.") Természetesen a zenébe is belezuhantam. Új kedvenceket avattam. Össze is szedtem egy tracklistát (lentebb), érdemes meghallgatni a számokat.

____________________________________________________________________________________  
Történet: 6/5 pontból
Kedvenc: Emely, Elyas
Tetszett: a stílus és a történet
Nem tetszett: a függővég büntetendő
Oldalszám: 460 oldal
Fordította: Béresi Csilla
Kiadó: Maxim Könyvkiadó 
Megjelenés: 2014.10.10.
____________________________________________________________________________________  
 Blogturné extra 
 Zenék 

Ahogy a könyv is különleges volt, úgy a zenék is szokatlanok voltak. Damian Marley kivételével egyik bandát vagy számot se ismertem. Egy új műfajt is felfedeztem a Skindred csapattal, ez pedig a metal-reggae. Szeretem a reggae műfajt és elképzelhetetlennek tartottam, hogy metállal keverik, így meghallgattam egy-két számot, aztán rájöttem, hogy ez nagyon is jó. Emelynek is nagyon bejött.


A nem teljes tracklist:  
Damian Marley - Road to Zion
Manna ft. Ville Valo - Just For Tonight
Takida - Give Into Me (Kedvenc lett!)
Vast - Flames

 Emely gondolatai az utolsó számról: 

 "A dal búskomor melódiája tele volt érzelemmel. Az ember az egyik pillanatban még azt gondolta, hogy lebeg, a következő pillanatban viszont ólómmá dermedtek a végtagjai, mintha tonnányi súly húzná lefelé, hogy egyszer csak elnyelje a semmi. A szavak mintha folyékony selyemként úsztak volna a dallamon, amelyet mintha csak erre az alkalomra írtak volna." 
____________________________________________________________________________________  
 Nyereményjáték 

 A történet szinte teljes egészében Berlinben játszódik. Arra gondoltunk, hogy ismerjük meg a várost jobban egy játék keretein belül, ahol a feladat felismerni a képen látható berlini nevezetességet. Természetesen nyeremény is vár rátok, mégpedig 3 db Cseresznyepiros nyár kerül sorsolásra!!! 


A kiadó kizárólag Magyarország területére postáz! A nyerteseket emailben értesítjük, kérünk titeket, arra az email-re válaszoljatok. Amennyiben 72 órán belül nem kapunk választ az emailre, újabb nyertest sorsolunk. Ha kérdésetek van, esetleg úgy érzed rossz mail címet adtál meg a játékban, a klub hivatalos mail címén tájékoztatást kérhettek.

 a Rafflecopter giveaway
____________________________________________________________________________________  
További állomások 

10/02 Deszy Könyvajánlója 
10/04 MFKata gondolatai 
10/06 Kelly és Lupi olvas
10/08 CBooks 
10/10 Nem harap a… 
10/12 Könyvszeretet
10/14 Dreamworld
____________________________________________________________________________________  

2014. október 9., csütörtök

Igazi különlegességet jelentetett meg szeptember 18-án a Scolar Kiadó, melyben az első világháború Amerikáját ismerhetjük meg jobban. A Fekete madarak árnyékában az 1918-as spanyol-nátha idején játszódik, főszereplője egy különleges névvel megáldott lány. A 16 éves Mary Shelley Black akarva akaratlanul belekerül egy spirituális közegbe, ahol hátborzongató dolgok kezdenek történni. Fura szellemalakok jelennek meg az előhívott fotókon, és a lánynak úgy tűnik mindehhez sok köze van.


 A misztikus és sprituális félelmektől terhes levegőben egy szerelem is kibontakozik, ám a tömegeket elpusztító nátha járvány és a háború kilátástalansága sok aggódásra ad okot. Mary Shelley megpróbál rájönni mit akar a szellemalak tőle, és mi zajlik a háttérben. A Scolar Kiadótól most megnyerheted ezt a különleges hangulatú regényt, csak követned kell a fekete madarakat. Készülj a misztikumra és vedd elő a spirituális látásodat. Szükséged lesz rá! 

Cat Winters - Fekete madarak árnyékában 

Miért pont ez? Imádom a misztikus sztorikat és fekete madár mániám van, szóval nem hagyhattam ki! 

Fülszöveg: 1918-ban a világ az apokalipszis felé száguld. Félelem és zűrzavar uralkodik, ráadásul a világháború árnyékában halálos járvány tombol. A 16 éves Mary Shelley Black gyötrődve figyeli, ahogy a kétségbeesett gyászolók összesereglenek a spiritiszta szeánszokon és a szellemfényképészeknél. Mary Shelley maga soha nem hitt a szellemekben. A kilátástalanság percei azonban arra kényszerítik, hogy átgondolja addigi felfogását az életről és a halálról; első szerelme ugyanis – aki a fronton halt meg – szellemalakban tér vissza hozzá…

 „Winters mesterien megírt debütáló könyve hatásosan festi le a háborús idők szerelmi kapcsolatait, az 1918-as spanyolnátha-járványt és a korszakot jellemző spirituális divatot – magával ragadó szerelmi történet izgalmas misztikummal keverve.” - Publishers Weekly 

Vélemény: Hjaj, ez de jó volt! Imádom a misztikus, szellemes sztorikat és most már megszerettem a háborús történeteket is, pedig azok eddig nem kötöttek le. Talán azért, mert sosem bírtam megemészteni azt a sok értelmetlen gyilkolást, a mocskot, a kínokat, a fájdalmat. A háború egészen más, mint egy sorozatgyilkosos sztori vagy egy horror. Cat Winters viszont pont azt ragadta ki a háborúból, ami leköti az ember figyelmét. Nem dobálózott évszámokkal, hadicselekkel, nem taglalta részletesen a háború eseményeit, hanem egy hétköznapi ember szemszögéből ragadta meg. Bár borzalmakról is írt, ennek ellenére "könnyebben emészthető" volt a regény háborús része. Mary Shelley-n keresztül nagyon jól megfogalmazta, hogy gyereknyelvre lefordítva valójában mennyire értelmetlen a háború. Fel is nevettem a megfogalmazáson és igazat adtam Mary Shelley-nek.

"Egyáltalán nem lennének háborúk, ha a felnőttek követnék a gyerekként megtanult szabályokat. Egy négyéves is látja, milyen ostobán viselkednek a felnőttek, ha gyereknyelven magyarázzuk el nekik a háború mibenlétét. Egy Németország nevű gyerek kötözködni kezdett a játszótéren, amibe beletartozott, hogy miközben bántalmazni akart egy Franciaország nevű gyereket, elagyabugyált egy Belgium nevű kislányt. Azután Anglia el akarta verni Németországot, hogy segítsen Franciaországnak és Belgiumnak, és amikor ez nem sikerült, áthívott egy Amerika nevű gyereket, és az emberek nekiláttak az ő püfölésének is." 

  A háborús részek inkább azokról az emberekről szóltak, akik nem harcoltak, hanem otthon maradtak, illetve azokról a katonákról, akik hazatértek és akiknek fel kellett dolgozniuk a háború borzalmait. Akik nem haltak meg, azok is örök életükre megnyomorodtak, végtagokat vesztettek el vagy a szemük világát vagy az ép elméjüket. A halál nem válogatott, elvitte a 18 éves katonát is. Mindemellett kitört a spanyolnátha és lavinaként söpört végig a világon. Hihetetlen mértékű pusztítást vitt véghez. Aki nem harcolt az is nagy eséllyel meghalhatott egy betegség miatt.  Az emberek akkori tudatlansága is borzasztó. Védőoltás még elvétve létezett, gyógymód nemigen volt, csak házi praktikákat ismertek (hagymaevés), amik sokszor nem voltak hatásosak. Akár napokon belül is belehalhatott valaki a spanyolnáthába. A betegség gyors lefolyása és a tudatlanság, illetve, hogy nem volt gyógymód, érthetővé tette, hogy az emberek miért is rettegnek annyira. A könyv hangulata emiatt is apokaliptikus volt.

  Ebben a világban marad egyedül a 16 éves Mary Shelley, amikor az édesapját elhurcolják és bebörtönzik. Eva nagynénjéhez utazik, hogy valahová tartozzon, valahol élni tudjon. Evahoz költözve arra is lehetősége lesz, hogy közelebb legyen szerelme, Stephen családjához, hogyha a fiúhoz magához nem is juthat közelebb. Stephen ugyanis a háborúban harcol és egy-két levélváltás a minden, amit megtehetnek. Egészen addig, míg Stephen szelleme meg nem jelenik Mary Shelley előtt. Lehetősége lesz kommunikálni Stephennel, akin mindenáron segíteni szeretne. A fiú nem lel békére és Mary Shelley ki akarja deríteni, hogy a fiú miért nem tud tovább lépni, mi tartja még itt. Meglepő dolgokra jön rá és addig nem hagyja abba a nyomozást, míg ki nem derít mindent. Engem nagyon meglepett ez a szál és végig izgatott voltam miatta.

  Az akkori tudatlansághoz és a halál közelségéhez egyenesen arányban társult egyfajta hiszékenység is. Az emberek figyelme és érdeklődése megnőtt a spiritizmus iránt. Egyre többen hinni kezdtek a szellemekben és abban, hogy eltávozott szerettükkel valahogy kapcsolatba tudnak lépni. Ismertté vált egy kutatás eredménye is, miszerint a halálunk után 21 grammal lesz a súlyunk kevesebb, ami a lélek eltávozását jelzi, tehát a lelkünk egy 21 grammnyi létező dolog. Divattá válik az is, hogy a csalók kihasználják ezt a hiszékenységet. Stephen bátyja, Julius is a csalók közé tartozik. Fényképészettel foglalkozik, így ebben az iparágban csal. Elhiteti az emberekkel, hogy képes lefotózni az eltávozottak lelkét, így közös családi fotót tud készíteni még akkor is, ha már nem él mindenki. Julius karakterét már a kezdetektől nem szerettem és csaló mivolta csak növelte bennem az ellenérzéseket. Irritált a karaktere és nem is éreztem fontosnak a jelenlétét, de természetesen jelentősége volt, mint ahogy az összes karakternek.

  Mary Shelley érdekes, szórakoztató és roppant okos karakter, leszámítva azt, hogy hisz a népi gyógymódokban. A szellemekben is hisz, de ez érthető és olvasóként nem is furcsálltam, ugyanis nem azzal a képességgel született, hogy kommunikálni tud a szellemekkel és nem is bolondult meg, nem divatból híresztelte, hogy képes kommunikálni Stephen szellemével. Mary Shelley-be belecsapott a villám és halál utáni élménye volt, majd visszatért az élők közé. Ez az esemény tette őt érzékennyé a szellemekre, emiatt volt képes Stephent is meglátni.

  Stephennel való szerelme nagyon lassan bontakozik ki előttünk és talán ettől is olyan szép ez a szál. Megismerjük az egész történetüket, levelekből és emlékekből és egyre jobban összefacsarodik a szívünk. Két, egymásnak tökéletes ember összetalálkozik, szerelembe esnek és egyszerűen nem képesek együtt lenni. Az élet és a halál sem engedi. Antiromantikus létemre ki voltam borulva és meghatott a szerelmi szál.

  A Fekete madarak árnyékában egy percig sem untatott, sőt! Mindig adott valami újdonságot, meglepetést vagy fordulatot. Az írónő nagyon jól összerakta az egészet, le a kalappal előtte. Éreztem a háború iszonyatát, a betegségtől való félelmet, az emberek butaságát, Mary Shelley kétségbeesését és kitartását, a szeretetet, a szellemeket. Magába szippantott és elvarázsolt a könyv. A hangulaton még az is dobott, hogy itt-ott régi képek szerepelnek a könyvben.

  Mary Shelley mellett még Eva, a nagynéni karaktere is említésre méltó. Nagyon bírtam a nagynénit, mert erős és vagány karakter volt, mindemellett végig megtartotta a nőiességét. Egy hadihajókat építő gyárban dolgozott, de mindvégig látni lehetett benne az annak idején tündöklő nőt, akinek nagyon fontos a szeretet és a család.

  A könyvet csakis ajánlani tudom, mert egyszerűen letehetetlenül jó volt és emellett nagyon érdekes is. Nem vagyok ijedős, de Cat Wintersnek sikerült elérnie, hogy párszor összerezzenjek. Eddig is fura áhítatos csodálattal és egyben félelemmel tekintettem a fekete madarakra, de ezek után már tuti, hogy nem tudok máshogy viszonyulni hozzájuk.

____________________________________________________________________________________    Történet: 6/5 pontból
Kedvenc: Eva, Mary Shelley
Tetszett: az egész! Kimondottan tetszett a misztikus szál és a háborúval kapcsolatos részek.
Nem tetszett: -
Fordító: Simonyi Ágnes
Oldalszám: 304 oldal
Kiadó: Scolar Kiadó
Megjelenés: 2014
____________________________________________________________________________________  
  Blogturné extra
A spanyolnátha

A spanyolnátha 1918 és 1919 között pusztított. Világméretű járvány volt, a legdurvább becslések szerint 100 millió ember lelte halálát a betegség miatt. Többen haltak meg a járványban, mint a háborúban. Az emberi történelem során ez a járvány a csúcstartó, ami az elhalálozások számát illeti. Háborús járványnak is tartották, pedig olyan országokban is lesújtott, ahol nem volt háború.

A betegség elnevezése onnan ered, hogy az influenza vírusról először Spanyolországból lehetett hallani, mert semleges ország lévén, az ottani cenzúra enyhébb volt. A betegség felbukkanása és eredete azonban ismeretlen. 

  Hatékonyságát a gyors mutációnak köszönhette, mert szinte lehetetlenné vált a gyors védekezés. Meglepő módon a 20-40 korcsoportot tizedelte a legjobban, mert az áldozatok immunrendszere túlreagálta a fertőzést és elpusztította a tüdőszöveteket. A legtöbben nem magába az influenzába haltak bele, hanem a szövődményeként fellépő tüdőgyulladásba. A tünetek: hirtelen felszökő láz, hidegrázás, heves fejfájás, végtagi fájdalom, köhögés, torok érzékenysége. Gyakori volt az orrvérzés is, illetve a tüdőgyulladás is vérzéssel járt. A bőr is kékesfekete árnyalatot vett fel, ami az oxigénhiányt jelzi.

  Egyes kutatók kételkedtek abban, hogy vírusról volt szó, inkább tüdőpestisre gyanakodtak, de 1933-ban sikerült azonosítani a betegséget. Ma a madárinfluenzához hasonlítják. 

  Védekezni népi gyógymódokkal próbáltak, továbbá karanténnal. New Yorkban betiltották az utcán a köpködést és pénzbírságot szabtak ki, ha valaki mégis ellenszegült. Több városban maszk viselését írták elő. Aki túlélte a spanyolnáthát nem épült fel teljesen. Hosszútávú hatása volt, hogy a betegek neurológiai tünetekkel küszködtek. Megnőtt az agyhártyagyulladás gyakorisága is, ami alvásrohamokat, aluszékonyságot és a Parkinson-kórra jellemező tüneteket okozott. 

____________________________________________________________________________________  
Nyereményjáték 

 A regényben visszatérő motívumként szerepelnek az anagrammák. Mary Shelley Black szerelme, Stephen ezek segítségével vezeti el a lányt egy csomaghoz. Az anagramma egyfajta szójáték, amit a megadott betűk összes felhasználásával új és értelmes szavak rakhatók ki. A te feladatod az lesz, hogy az állomásokon található anagrammák segítségével egy a könyvhöz kapcsolódó kifejezést tegyél ki.

Ha helyesen rendezed a betűket megnyerheted a Scolar Kiadó által felajánlott 3 db Fekete madarak árnyékában című könyvet. Nézz a szavak mögé és hajrá!

heves magyal (étel)

Ne feledd! A Kiadó csak magyarországi címre postázza a nyereménykönyvet. 72 órán belül, ha nyertél a Blogturné csapata felveszi veled a kapcsolatot, ha nem válaszolsz a nyereményértesítő mailre, új nyertest sorsolunk. 

 a Rafflecopter giveaway
____________________________________________________________________________________  
További állomások 

10/01 Zakkant olvas
10/03 Deszy Könyvajánlója 
10/06 Always Love a Wild Book
10/09 Könyvszeretet
10/11 CBooks
10/13 Dreamworld
10/15 Nem harap a...
____________________________________________________________________________________