2014. szeptember 30., kedd

  Harold Fry valószínűtlen utazása után a Maxim Kiadó új Rachel Joyce könyvet jelentet meg, mindenki nagy örömére. Természetesen a Blogturné Klub sem maradhatott ki az érzelmes és megható könyvek írónőjének új regényének bemutatásából. Ismerd meg Rachel Joyce - Ellopott pillanat című regényének főszereplőjét, Byront, aki barátjával James-szel megpróbálja megérteni, hogy a világból eltűnt 2 másodperc okozta-e annak a reggelnek a szörnyű tragédiáját, ami mindent megváltoztatott az életben. 

 A Maxim Kiadó által felajánlott 3 nyereménykönyv is a Tiéd lehet, ha követed a turné állomásait, ahol az értékelések mellett sok érdekességet megtudhatsz az időről, a szereplőkről és Rachel Joyce írónőről. Tarts velünk szeptember 16-30 között és szerezd vissza Te is az ellopott pillanatokat. 

Rachel Joyce - Ellopott pillanat (Perfect) 

Miért pont ez? A Kiadó Facebook oldalán böngészve figyeltem fel a könyvre.

Fülszöveg: Byron Hemmings hétköznapi reggelre ébred: iskolai egyenruhája a szék hátán hever, a húga veszekszik vele a reggelinél, odalentről hallja anyja cipőjének kopogását a konyhából. Amikor aztán hármasban elindulnak otthonról, és a tavaszi reggel sűrű párája veszi körbe őket, minden megváltozik. Csak egyetlen szörnyű pillanat, és valami olyan váratlan dolog történik, hogy Byron egész élete kizökken. Az édesanyja mintha észre sem venné, de a tizenkét éves Byron érti, hogy attól a pillanattól fogva már semmi nem lehet ugyanaz. Mi történt, és ki az oka? Napok, hetek telnek el, és Byron tökéletes világa megrázkódik. A szüleiben nem bízhat, ezért legjobb barátjával, Jamesszel szövetkezik, és a két fiú tervet kovácsol… 

Vélemény: Úgy látszik, mazochista vagyok, mert hiányoltam már egy olyan könyvet, ami ennyire a padlóra tesz. Szeretem, ha egy könyv heves érzelmeket vált ki belőle, megdöbbent, letaglóz vagy nagyon izgatottá tesz, esetleg érzelmileg kifacsar (jó vagy rossz értelemben, teljesen mindegy). Az Ellopott pillanat pont ilyen könyv volt: megdöbbentett és letaglózott, de egyben a szívemhez is nőtt. Hiányzott már, hogy egy ilyen könyvet is olvassak. Bár nehezebb olvasmány, mint a YA-k, de könnyedebb, mint a szépirodalom, annak ellenére, hogy az írónő stílusa nagyon szépirodalmi. Van valami könnyed báj és lazaság a megfogalmazásában, és itt lazaság alatt most nem a szlenget értem. Tragikus dolgokról ír, szépirodalmi stílusban, de olyan könnyedén, mint ahogy a kés vágja a vajat. Saját és egyedi hangja van az írónőnek. Olvasás közben végig Joyce Carol Oates járt a fejemben, neki volt hasonlóan egyedi hangja és ő írt hasonló témájú könyveket.

  Nyomasztó, fullasztó, tragikus, szomorú és megdöbbentő volt a történet. A két szál mindegyike hordozott magában érdekességeket, de mikor a kettő összefutott, akkor lett kerek egész a történet és akkor esett le az állam. Bár gyanítottam a nagy fordulatot, de már sokszor értek meglepetések, így nem mertem rátenni a nyakam, hogy igazam van. Mégis meglepetésként ért a csavar, amiről egyszerűen nem lehet úgy írni, hogy nem lőném le a poént, így csendben maradok és csak annyit jelzek, hogy van benne egy nagyobb csavar. 

 Az alaptörténet lényege, hogy Byron, a főhős kisfiú tudomást szerez arról, hogy két másodpercet elvesznek az időből. James, a barátja meséli neki egy ártatlan csevegés során, hogy a The Times-ban olvasta. James nem is tudja, hogy mekkora lavinát indít el ezzel az elejtett mondatával. Byron úgy ragadja meg ezt a tényt, mint kutya a csontot és egész életében nem tudja elengedni. Minden baj forrásának ezt a két másodpercet tekinti, mindenért az a felelős, mindennek ez az okozója. Ez egészen addig aranyos, kisgyermeki bohóckodás lenne, míg csak játszik a gondolattal és pár napon belül túllép ezen a tényen és megemészti. De Byron természetéből adódóan egyszerűen képtelen elengedni ezt a két másodpercet. Talán ezért sem tudtam megkedvelni a karakterét. Olyan logikátlanul gondolkodott, hogy bosszantott, teljesen fordítva viselkedett, mint ahogy kellett volna. Persze, kedvelhető kisfiú, amikor az édesanyja vagy a húga védelméről van szó, de önsorsrontó volt.  Gyanítottam, hogy nem stimmel nála valami.

  Byron szála az, ami az 1970-es években játszódik. Rachel Joyce nagyon jól meg tudta teremteni a gazdag kisvárosi hangulatot, ahol kikeményített blúzban és élére vasalt szoknyában, hajszálpontosan belőtt hajjal menedzselik a nők a családi életet, miközben a férj szinte betegre dolgozza magát, eleinte csak a jólét miatt, később már sznobságból. De ahogy általában lenni szokott az ilyen kisvárosi sztoriknál, itt is hamar kiderül, hogy a mosolyok műviek, rengeteg szenvedés lappang a látszólagos boldogság mögött. Diana, Byron édesanyja eleinte tényleg tökéletesnek tűnik, mindenre van megoldása, mindenre van válasza, egyszerűen nincs mit kifogásolni rajta. De önkéntelenül is azt vártam, hogy vajon mikor fog kiborulni teljesen? Végig az járt a fejemben, hogy: Jézusom, én ezt biztos, hogy nem tudnám csinálni, nem bírnám idegekkel. Az ominózus jelenet, mikor elüti a kislányt, az volt nálam az első jel, hogy nem stimmel valami Diana-val és ezzel az életképpel. Nem létezik, hogy egy sofőr ne vegye észre, hogy elütött valamit vagy valakit. Byron észreveszi és azt a két másodpercet okolja, de egy idő után rájövünk, hogy nem erről a két másodpercről szól a történet.


  Jim szálát, ami napjainkban játszódik, sokkal jobban szerettem. Byron szála is érdekes volt (főleg, hogy az elütött kislánynak nem lett komolyabb baja, viszont a családja a Hemmingsek nyakán ragadt, nagy érzelmi terhet róva rájuk), de Jim élete sokkal magával ragadóbb volt. Csúnyán hangzik, hogy magával ragadó, mert Jim súlyosan kényszerbeteg és szó szerint tragédia az egész élete. Engem viszont mindig is mágnesként vonzottak a mentális betegségekkel foglalkozó sztorik, így ujjongva üdvözöltem Jim karakterét. Már csak őmiatta is megérte elolvasni a sztorit, mert az egyik kedvenc karakterem lett az eddigi olvasmányaim alapján, nagy meglepetésemre. Ismerek olyan embereket, akiknél szintén jelen van ez a betegség, de nem ennyire durván, ezért valamennyire át tudtam érezni, hogy mi játszódhat le Jimben. Nem egyszerű elviselni a kényszerbetegséget a kívülállóknak, borzasztóan türelmetlenné tudja tenni az egészséges embert, ha egy ilyen ember mellett kell eltöltenie egy kis időt, így el tudom képzelni, hogy fordított esetben, magát a beteget mennyire nyomaszthatja, hogy így kell élnie és nem tud semmit tenni a betegsége ellen. Ha nem kap megfelelő segítséget, olyan kitaszítottá válik, mint Jim, pedig ők is megérdemlik a teljes értékű életet. 


  Összességében: nagyon megszerettem a könyvet és megjegyeztem magamnak az írónő nevét. Ezek után keresni fogom a könyveit, mert az írói hangja, a stílusa nagyon megfogott. A történetmesélése Joyce Carol Oates-éra emlékeztet, aki az egyik kedvenc írónőm. A nyomasztó, fullasztó hangulat ellenére jó érzéssel gondolok vissza a könyvre, mert megdöbbentő volt és "hozzám adott" valamit, valami pluszt. Megértést? Elfogadást? Talán mindkettőt. Olvasásra ajánlom, de fel kell készülni előtte érzelmileg.

 Itt beleolvashatsz!
________________________________________________________________________________________________  
Történet: 5/5 pontból
Kedvenc: Jim
Tetszett: az egész 
Nem tetszett: -
Oldalszám: 533 oldal
Fordító: Lázár Júlia
Kiadó: Maxim Könyvkiadó
Megjelenés: 2014.09.30.
________________________________________________________________________________________________  
 Nyereményjáték 

  Az Ellopott pillanat című regényben nagy szerepe van a másodperceknek, ám ez a feladat megoldáshoz inkább percek kellenek majd. Keresed meg a a turnéban résztvevő blogokon az elbújt képeket. A képek mindegyikén egy-egy betűt találsz majd. Mi az a fogalom, ami szorosan kapcsolódik az időhöz, és a blogokon elrejtett betűkből kirakható? Azok között, akik kiteszik az összekevert betűkből álló szót és a Rafflecopter dobozba beírják esélyesek arra, hogy megnyerjék a Maxim Kiadó által felajánlott 3 db Rachel Joyce - Ellopott pillanat című könyvének egyikét.

Jó keresgélést! 

Figyelem! A Kiadó csak magyarországi címre postáz. A nyerteseket emailben értesítjük. Amennyiben a nyertes 72 órán belül nem jelentkezik válaszlevélben, úgy új nyertest sorsolunk!

 a Rafflecopter giveaway
________________________________________________________________________________________________  
 További állomások 


09/16. Roni olvas 
09/18. Zakkant olvas 
09/20. Always Love a Wild Book 
09/22. Könyvgalaxis
09/24. CBooks
09/26. Deszy Könyvajánlója 
09/28. Book Heaven 
09/30. Könyvszeretet
________________________________________________________________________________________________  

2014. szeptember 29., hétfő

Rainbow Rowell - Eleanor és Park

A Scolar Kiadó jelenteti meg október 9-én Rainbow Rowell: Eleanor és Park című könyvét, mely a külföldi debütálása óta eltelt másfél év alatt számos díjat besöpört, többek között első lett a Goodreads 2013-as szavazásán a Young Adult Fiction kategóriában, ugyanezt elérte az Amazon éves összesítésén is. Fiatalok százezreinek lett a kedvence ez a történet, melyet most 12 állomáson keresztül mutatunk be a blogturné keretein belül. Érdemes követni a turnét, a játék könnyű lesz, megnyerhetitek a Scolar Kiadó által felajánlott három nyereménykönyv egyikét! 


Rainbow Rowell - Eleanor és Park 

 Miért pont ez? Megfogott a fülszöveg.

Fülszöveg: Park Sheridan tökéletesen kigondolta. Ha senki sem látja, senki sem fogja zavarni. Ha láthatatlanná tud válni, mindenki békén hagyja majd. Eleanor Douglas akkor sem lenne képes eltűnni, ha megpróbálná. Minden túl sok rajta őrült vörös haja, fantasztikus ruhái, a szokatlan bolondságok, amik elhagyják a száját. Mikor Eleanor feltűnik Park iskolabuszán, a fiú nem tudja eldönteni, hogy bátor-e, vagy öngyilkos típus. De nem tudja kiverni a fejéből. Két rossz csillagzat alatt született fiatal története, akik elég okosak ahhoz, hogy tudják, az első szerelem szinte sohasem tart soká, de elég bátrak és elszántak ahhoz, hogy mégis megpróbálják. 


Vélemény: Bár nem szoktam romantikus regényeket olvasni, mert nem a stílusom, de ezzel a könyvvel most kivételt tettem. Megfogott a fülszöveg, pontosabban az utolsó mondata. Az első szerelemnek nagyon nagy jelentősége van az ember életében, még az olyanoknak is, mint én, aki már-már antiromantikus. :D Az első szerelmet sosem felejtjük el, az első szerelem meghatározza a további életünket. Ez az egyik első érzelem, ami annyira felkavar minket, hogy teljesen más irányba viszi el a jövőnket, megváltoztat minket. Alakítja a személyiségünket, az élethez és másokhoz való hozzáállásunkat, a terveinket, az elvárásainkat. Arra késztet minket, hogy elhelyezzük magunkat valahol a világban, hogy jobban megismerjük önmagunkat. És a legfontosabb, hogy tanulunk belőle. Mindig tanulunk belőle valamit, akár rossz vége lett, akár jó. Kevés embernek adatik meg, hogy az első szerelme legyen egyben a legutolsó is, és ez a tény még őrültebbé teszi az érzést. Nagyon kíváncsi voltam, hogy milyen "első szerelmes" történetet kapok, mert azt még én is elismerem, hogy az első szerelem szép. 

Ezen a könyvön is felháborodtam és vérig sértődtem. Komolyan mondom, betiltanám a függővéget, annak ellenére, hogy nagyon hatásos. Ez a könyv annyira jó volt, hogy nem tudom elviselni, hogy függővége lett. Az írónő ugyan ígéri a folytatást, de kétségbe vagyok esve, hogy mi van, ha meggondolja magát? Mi van, ha történik vele valami és nem tudja megírni a folytatást? Így nem lehet ennek a könyvnek vége! És mégis, így volt jó. Ettől még jobban ütött az egész történet. Mint ahogy a szereplők sem tudják, hogy mi vár rájuk a jövőben, úgy mi sem tudjuk sosem. Az egész könyv olyan volt, mintha én is azon a buszon ülnék és két mögöttem ülő beszélgetését kihallgatnám. Először csak bele-, belehallgatok, aztán egyre érdekesebb lesz. Nyújtózkodni és fülelni kezdek, majd pofátlanul már oda is fordulok, a végén pedig már szinte az ölükben ülök és kiabálok, hogy meséljenek már gyorsabban és gyerünk már, tudni akarom a végét a sztorinak! De aztán le kell szállnom és mivel nem ismerem a mögöttem ülőket, sosem tudom meg a sztori végét. Talán csak akkor, ha véletlenül megint együtt utazunk és hajlandók nekem elmesélni.

 Eleanor és Park története teljesen kifacsart érzelmileg, és ezt jó értelemben mondom. Ez is tipikusan olyan szerelmi történet, ahol nem a külső a lényeg, hanem az érzelmek, maga az ember. A média ezerrel nyomja az arcunkba a tökéletes férfit és a tökéletes nőt, állandóan arra sarkall, hogy vedd meg ezt, mert jobb/szebb/csinosabb/vonzóbb stb. leszel tőle, de arról már mély hallgatás van, hogy emellett jó ember leszel-e, kedvelhető, vidám, jó lesz-e a kisugárzásod, szórakoztató leszel-e vagy egyáltalán boldogabb. Ez jelenik meg a YA regényekben és a legtöbb romantikus könyvben és filmben is. Persze, hiszen jobb érzés két dögös színész sztoriját végignézni, mint két átlagosét, de hiteles az nem lesz. Mű lesz az egész. Pont ezért borzongok a romantikus műfajtól. Sablon, sablon hátán és semmi érdekes nincs a sztorikban és a karakterekben. 

Rowell viszont két teljesen különböző és a mai trendnek teljesen nem megfelelő ember tett meg főhősnek. Átlagosnak nem mondanám őket, mert Park félvér, Eleanor pedig természetes vörös, ami megint csak ritkább. De az amerikai sztenderdnek megfelelően ők a lúzerek, akiken egész álló nap poénkodni lehet, akiken le lehet vezetni a hormontúltengést és az összes tinikori zavart. Pont emiatt voltak érdekesek a karakterek. Engem nem köt le a focicsapat ostoba kapitányának és a pomponcsapat nyávogó vezérének üres és művi kapcsolata. Engem mindig is az kötött le, hogy a szegény kis srácnak ott a könyvtár sarkában lesz-e valaha barátnője, ő is meg tudja-e tapasztalni, hogy milyen a szerelem. Hogy annak a ducibb lánynak, aki mindig előnytelenül öltözik, mondja-e majd valaki, hogy szép, szórakoztató és kedves? Rowell pont ezt a sztorit írta meg, amiért örökre hálás leszek neki. 

 Hálás leszek neki azért is, mert az egyik legszebb módon hozta össze a szereplőket. A szerelem nem úgy működik, hogy meglátom és bumm, eltalál Ámor nyila vagy valami. Amikor ezt érezzük, az hamis. Ez csak annak az ígérete, hogy bele tudnánk valakibe szeretni és hogy tombolnak a hormonjaink vagy hogy pozitívan reagálunk valakire, akivel majd később kialakulhat a szerelem, a kötődés és a ragaszkodás. Rowell is ezt hangsúlyozza a szereplők szájába adott mondataival. A szeretlek nem egy cukros valami, a szeretlek, az kötődés, elfogadás, ragaszkodás és ösztönzés. Ha szeretünk és szeretve vagyunk, az arra ösztönöz minket, hogy jobbak legyünk és azok is leszünk, mindenféle tévéreklám és termék nélkül. Nem a rózsaszín felhőtől leszünk boldogok, hanem attól, hogy van kihez tartoznunk és valaki tartozik hozzánk. Van valaki, akinek úgy vagyunk a legjobbak, ahogy vagyunk és ő is úgy felel meg nekünk, ahogy van. Eleanor és Park ezeket éli meg és ettől annyira szép a kapcsolatuk. Egy ilyen kapcsolat pedig pont olyan lassan, apró lépésenként alakul ki, ahogy Rowell bemutatta. Esküszöm, hogy szerelmes lettem a szerelmükbe, amíg a könyvet olvastam. 

De az élet nem csak a szerelemről szól és szintén keveseknek adatik meg, hogy ne legyen valami gáz a családi életükben. Olyan szerintem nincs, hogy valakinek száz százalékosan rendezett legyen a családi háttere. Ahol már egynél több ember van, ott probléma és súrlódás is van. A főhőseink családi élete egyáltalán nem egyszerű. Főleg nem Eleanoré. Az anyát, úgy, ahogy volt, elítéltem. Igenis az ő felelőssége volt annyi gyerekkel, hogy milyen életet választott. Eleanor, a legidősebb lévén jobban fel is tudta mérni ennek a pokolnak a lényegét, és együtt tudtam vele érezni. Valamikor viszont haragudtam rá, mert ő sem hozott meg jó döntéseket vagy nem voltak megfelelőek a gondolatai. Vagy mégis? Vajon mikortól számítunk önzőnek? Vajon minden esetben elítélendő, ha valaki önző? Van olyan, hogy jól teszi valaki, ha önző? Önvédelemből lehet valaki önző? 


A könyv azon túl, hogy iszonyatosan jó olvasmány, végigvisz egy érzelmi hullámon, elgondolkodtat és emlékeket hoz fel. Mesél és tanít is. Többek között azt is megtanítja, hogy a szerelem képes megmenteni az embert. Nagyon szerettem minden egyes percet, amit az olvasásával tölthettem. A stílus, a fogalmazás, a történet, a karakterek, a rengeteg popkulturális utalás, egyszerűen minden a helyén volt. Idősebb fejjel kimondottan élveztem ezeket az utalásokat, mert még én pont az a generáció vagyok, ahol még nagyon hatott a 80-as évek, de már kezdődött a "modernizáció". Olyan emlékeket hozott fel a könyv, amikre szívesen emlékszem. (Elemes magnó az osztálykiránduláson hatodikban, hetedikben a rádióból vettük fel a számokat, nyolcadikban már cd-t hallgattunk, de még hatalmas kollekciónk volt magnókazettákból és a ceruzával egyenesítettük ki a szalagot.) Aki viszont már fiatalabb és nem tapasztalhatta meg ezeket, az is át tudja érezni a hangulatát, mert Rowell tesz róla. Nagyon jó hangulatot tud teremteni és olyan a stílusa, hogy szinte nem tudod letenni a könyvet. 

Ez a könyv egy musthave darab! Már alig várom, hogy újraolvashassam, amit párszor meg is fogok tenni, amíg nem jön a folytatás. 

____________________________________________________________________________________    Történet: 6/5 pontból
Kedvenc: Eleanor, Park
Tetszett: az egész!
Nem tetszett: na jó, a függővég akármennyire is ütött, akkor sem bírom a függővégeket
Oldalszám: 320 oldal
Fordító: Simonyi Ágnes
Kiadó: Scolar Kiadó 
Megjelenés: 2014.10.06.
____________________________________________________________________________________  
Nyereményjáték 

  A regényben sokat szerepel az X-MEN képregény, a nyereményjátékunk is ehhez kapcsolódik. Minden állomáson a játék leírása alatt/mellett találtok egy-egy szereplőt. Fel kell ismernetek a kép alapján a karaktert és beírnotok a Rafflecopter doboz megfelelő sorába. Magyar és angol neveket is elfogadunk. 

 Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A sorsolás után e-mailt kapnak a nyertesek, akiknek 72 órájuk van emailben válaszolni, ennek hiányában új nyertest sorsolunk.



 a Rafflecopter giveaway
____________________________________________________________________________________  
További állomások 

09/25 Kelly és Lupi olvas 
09/26 CBooks 
09/27 Angelika blogja 
09/28 Bibliotheca Fummie 
09/29 Könyvszeretet
09/30 MFKata gondolatai
10/01 Deszy könyvajánlója
10/02 Always Love a Wild Book
10/03 Nem harap a..
10/04 Media Addict
10/05 Zakkant olvas
10/06 Dreamworld
____________________________________________________________________________________  

2014. szeptember 28., vasárnap

Szeptember 9-től egy újabb blogturnén vehettek részt, ahol megismerkedhettek Yelenával, aki a mérgek szakértője. De a turné során a tudásotokra is kíváncsiak vagyunk, hogy vajon ti felismeritek-e a mérgeket... Természetesen itt a tét nem az életetek, csak 3 példány a könyvből. Ezenkívül izgalmas extrákkal és véleményekkel várunk benneteket! Sok sikert az életben maradáshoz, mert ez a turné gyilkos lesz! ;) 

Maria V. Snyder - Méregtan (Poison Study #1)

Miért pont ez? A sorozatot már régebben kiszúrtam magamnak és felkerült az angol várólistámra. Természetesen, mire eljutottam volna odáig, hogy olvassam, addigra már meg is jelenik magyarul. 

Fülszöveg: Koporsószerű sötétségbe zárva nincs körülöttem az égvilágon semmi, ami elterelhetné figyelmemet az emlékeimről. Megöltem Reyadot. Megérdemelte a halált – ám a törvény szerint a tettemért én is halált érdemlek. Ixiában a gyilkosságért kivégzés jár. S most már csak a hóhér kötelére várok. Ám ugyanaz a törvény, amely ítélettel sújt, akár meg is mentheti az életemet. Ixia ételkóstolója, akit arra választottak ki, hogy a Parancsnok egészségét a mérgezett ételektől megóvja, immár holtan hever. A törvény pedig kimondja, hogy a soron következő halálbüntetésre ítélt fogolynak – vagyis nekem – fel kell ajánlani a tisztséget. Merénylet, mágia, megpróbáltatások… 

Vélemény: Különösen szerettem ezt a könyvet, mert majdnem mindent megkaptam tőle, amit elvárok a YA fantasyktől. (Bár én ezt nem igazán a YA kategóriába sorolnám, már csak a szereplők kora miatt sem, de nem vitatkozok. :D) Teljesen kikapcsolt és egy mágikus, középkori világba kalauzolt el. Tudom, hogy gonosz vagyok, de én kimondottan élveztem, hogy a romantika szál ennyire halványan jelent meg. Pont ez volt a szépsége. A romantika nem feltétlenül jelenti azt, hogy a lapoknak csöpögni kell a cukros létől. Talán pont emiatt volt nagyobb jelentősége a szerelmi szálnak, mert nem volt túlspilázva.

Összegyűjtöttem 6 dolgot, hogy szerintem miért is érdemes elolvasni ezt a könyvet és belekezdeni a sorozatba.

1) Ixia, avagy a könyv világa

  Szeretem, ha a fantasyk már eleve egy elképzelt helyen játszódnak, mert ez azt bizonyítja, hogy a szerző tényleg elengedte a fantáziáját és nemcsak a történettel vagy a karakterekkel foglalkozott. Ettől már alapjáraton érdekesebbé válik minden. Kényelmesebb egy amerikai kisvárosba helyezni a szereplőket, egy mindennapi környezetbe, de ha egy helyszínt kitalálnak, akkor ott bizony mindent újra fel kell építeni. Saját gazdaság, saját történelem, saját társadalmi berendezkedés, építészet, esetleg művészet, szóval minden ilyet meg kell tervezni és lehetőleg gondosan. Többnyire a középkori mintát szokták lekoppintani, egy kicsit átalakítani, ami szintén egy nyerő húzás. Éppen ezért sok újdonságot nem lehetett felfedezni Ixiában, de megadta a könyv alaphangulatát és sokat dobott rajta. Saját történelmének és a társadalmi berendezkedésnek viszont jelentősége van. Ixia élén Ambrosius Parancsnok áll, az ő ételkóstolója lesz Yelena. Fontos megemlíteni Ixiával kapcsolatban, hogy a mágiát száműzték a területről, sőt, halálos büntetés jár a mágiahasználatért. Esetleg le is vadásszák a mágiahasználókat.

2) Stílus és hangulat

  Ahogy fentebb írtam, a középkori mintát másolta az írónő, ezzel is megadva egy alaphangulatot. A sötét középkor még a suliban, a történelem órákon is izgalmas volt. Annyi minden történt, annyi rejtély volt ott, hogy bőven lehet meríteni ebből a korból. Snyder, mint sok máson, ezen is rendesen dolgozott. Egy-két mondattal pillanatok alatt elérte, hogy a középkorba repüljek gondolatban. A leírások rövidek voltak, de nagyon plasztikusak, így a szokottnál könnyebben tudtam "bekerülni" a könyv világába. Meg se erőltettem magam, mert magába rántott. Bár a könyv hosszú, annyi minden történik benne és annyira jó a stílus, hogy észre se veszi az ember, hogy hány oldal van még hátra. Sőt! Azt se vettem észre, hogy mi történik körülöttem. Pont ez a célja egy könyvnek és pont ezt várjuk el tőle, nem? Hogy magába rántson, ott éljünk mi is a szereplőkkel pár óra erejéig, és teljesen elfelejtsünk mindent, ami éppen körülöttünk vagy az életünkben zajlik.

3) Mágia és mérgek

  Nem tudom, ki hogy van vele, de ha középkor, akkor nekem kell mágia is. A középkori ember hitt benne, így nekem a mágia a korhoz tapadt fogalom. Egyszerűen kell, hogy legyen, nekem hiányozna, ha nem lenne. Ugyan a mágia itt nem annyira erős, mint mondjuk a Harry Potterben, de nem is annyira halvány, mint a Vér énekében. Valahol a kettő között van. Ixiából ugye száműzték a mágiahasználókat, sőt sportot űznek a levadászásukból, de Ixián túl van egy hely, ahol bujkálnak ezek az emberek. Nekik is van saját történetük és saját szemszögük, amire az írónő sok utalást tett, de mivel egyelőre csak Ixián belül mozgott a történet homály és rejtély övezi a területen túli világot. Borzasztóan kíváncsi lettem arra, hogy Ixián túl mi van. Remélem, sőt biztos, hogy a későbbi részekben lelepleződik a rejtély és eloszlik a köd. 
  A mágiához és a középkori hangulathoz társulnak még a mérgek. Mivel a kiindulópont az, hogy Yelena a Parancsnok ételkóstolója lesz, fontossá válik a mérgek szerepe a történetben. Szerencsére ezzel is sokat foglalkozott az írónő, érdekes mérgekről olvashatunk, a hatásaikról, hogyan lehet felismerni őket, szóval roppant érdekes volt ez a vonal is. Főleg, hogy Yelena élete múlik a mérgeken.

4) Yelena és a karakterfejlődés

  Ő lett az egyik kedvenc főhősnőm, pedig általában nem bírom a főszereplő csajokat. Nagyon badass-nek kell lenniük, hogy el tudjam viselni őket. Ahhoz, hogy meg tudjam kedvelni bármelyiket, le kell valamit tennie az asztalra. Yelenát pont amiatt sikerült nagyon megkedvelnem, hogy az írónő végigvezette őt egy karakterfejlődésen. A mentálisan és fizikailag is összetört, madárcsontú lányból, akiben rengeteg félelem volt és az életről is lemondott, a végére egy erős női hős lesz. A körülötte lévő emberek segítségével lassan kinyílik, mint egy virág, visszatér belé az élni akarás, a küzdeni vágyás, a remény. Fizikailag is megerősödik és tanulni kezd, hogy meg tudja magát védeni. Jó volt látni, hogy a kezdeti gyenge karakterből hogyan alakul ki egy teljesen más ember. Néhány elejtett mondatból és emlékképből megtudhatjuk, hogy valami iszonyatosan rossz dolog történt vele, így könnyen megérthetjük, hogy mitől sorvadt el Yelena és ezért is nagy öröm, amikor sikerül magát összeszednie. 

5) Valek

  Valek karaktere is nagyon érdekes volt. Az írónő nagyon jól játszott vele és velünk. A történet elején nem is gondoltam volna, hogy nem csak egy öreg tanár lesz. Aztán ledöbbentem, mert Valek nem is öreg, pedig én annak hittem (:D), ráadásul nem csak annyi a szerepe, hogy Yelenát a mérgekre oktatja. Valek tipikusan az a pasi, aki igyekszik háttérben maradni, csendesen meghúzódni, de egyszerűen képtelen észrevétlen maradni. Minél inkább hallgat, minél kevesebbszer nyilvánul meg, annál jobban felfigyelsz rá és annál jobban érdekelni kezd. Engem kimondottan feszélyezett, hogy az írónő nem hajlandó Valekot jobban megmutatni, nem hajlandó titkokat elárulni róla, Ezzel sikerült elérnie, hogy várjam azokat a jeleneteket, hogy mikor fog végre felbukkanni és mit fog reagálni. Totál rejtélyes és kiszámíthatatlan volt. Méltó társa lenne Yelenának.

6) Ambrosius Parancsnok, Ari és Janco, avagy a mellékszereplők

 Arit és Jancót nagyon hamar megkedveltem, mert egyszerűen nem lehet nem szeretni őket. Humorosak, élettel teliek, jólelkűek és a legfontosabb, hogy törődnek a körülöttük lévő emberekkel. Méltó támaszai voltak Yelenának, bajtársai lettek és talán ők segítettek neki a legtöbbet. Egy olyan ember mellé, aki már nem vár semmit az élettől, már le is mondott róla, pont az ilyen figurák való, akikben annyi életkedv van, még a rossz helyzet ellenére is, hogy egyszerűen magukkal rántanak. Akármilyen Füles is legyen valaki a Micimackóból, Ari és Janco képes lenne arra, hogy a puszta létével pár perc alatt vigyort csaljon az ember arcára. 
  Bár mellékszereplő, de fontos mellékszereplő, Ambrosius Parancsnok mellett sem lehet elmenni szó nélkül. Kimondottan tetszett, hogy neki is van egy rejtélyes háttértörténete, hogy nem csak a hatalom megtestesítője, hanem egy emberközelibb figura. Ráadásul megdöbbentő a saját története és még a könyv után sem tudom hová helyezni magamban a karaktert. Ő most vajon jó vagy gonosz? Melyik oldal fog meggyőzni? 

Összességében nagyon megszerettem a könyvet, mert egy korrekt munka. Jó a sztori, jók a karakterek, karakterfejlődés is van benne, egy enyhe romantikus szál, szórakoztató figurák, rejtélyek, középkori és mágikus hangulat, jó stílus, plasztikus írás, szóval tényleg nem tudok rá rosszat mondani. Minden percét megérte és már nagyon várom a folytatást, hogy visszatérjek Ixiába. 
________________________________________________________________________________________________  
Történet: 6/5 pontból
Kedvenc: Ari, Janco, Yelena, Valek
Tetszett: az egész világ, a szereplők, az is, hogy jó hosszú volt, szóval minden
Nem tetszett: - 
Oldalszám: 448 oldal
Fordító: Robin Edina
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Megjelenés: 2014.10.31. (elit start 09.30.)
________________________________________________________________________________________________  
Nyereményjáték 

  A természet telis-tele van mérgekkel, melyek évszázadok óta erkölcstelen tettek főszereplői. A 19 éves halálraítélt Yelena kapott még egy esélyt. Ám csak addig élhet, amíg tökéletesen látja el feladatát, mint a Parancsnok ételkóstolója. Egy apró hiba számára halálos lehet.
   Minden blogon találtok egy-egy üvegcsét. Ezekben az üvegcsékben különféle italok vannak, minden italnak van egy-egy neve. De vigyázzatok, nem minden arany, ami fénylik: a nevek becsapósak lehetnek. A ti feladatok hasonló Yelenáéhoz. Ki kell találnotok melyik üvegcse mérgező és melyik nem. Segítségképpen mindegyik ital receptjét megtaláljátok a blogokon. 

Piroska 
4.5cl Vodka
9cl Paradicsomlé
1.5cl Citromlé
4db ricinus mag
Egy csipet só
Egy csipet bors
Egy öntet Tabasco szósz
Egy öntet Worcestershire szósz

A kiadó kizárólag Magyarország területére postáz! A nyerteseket emailben értesítjük, kérünk titeket, arra az emailre válaszoljatok. Amennyiben 72 órán belül nem kapunk választ az emailre, újabb nyertest sorsolunk. Ha kérdésetek van, esetleg úgy érzed rossz mail címet adtál meg a játékban, a klub hivatalos mail címén tájékoztatást kérhettek.

 a Rafflecopter giveaway
________________________________________________________________________________________________  
 További állomások 

09/09 MFKata gondolatai 
09/11 Nem harap a... 
09/13 Insane life 
09/15 Kelly és Lupi olvas 
09/17 Deszy könyvajánlója 
09/19 Roni olvas
09/21 Függővég
09/23 Zakkant olvas 
09/25 Dreamworld
09/27 Könyvszeretet
09/29 Media Addict
________________________________________________________________________________________________  

2014. szeptember 26., péntek

A Maxim Kiadó elhozta nekünk a A halál szépséges szolgálólányai trilógia második részét, a Sötét diadalt. Robin LaFevers sorozata a késő tizenötödik századba, egy harcokkal és női orgyilkosokkal teli világba kalauzol el minket. Tarts velünk az állomásokon, ismerd meg ezt a világot és ha szerencsés játékos vagy, megnyerheted a könyv egyik példányát! Jó szórakozást! 

Robin LaFevers - Sötét diadal (Dark Triumph)

Miért pont ez? Bár ugyan még nem írtam róla, de szerettem az első részt, a Gyilkos kegyelmet, így nem volt kérdés, hogy a folytatást is a kezembe fogom venni. 

Fülszöveg: A XV. századi Franciaországban a Halál szolgálóleányát, Sybellát, kötelessége arra kényszeríti, hogy hazatérjen, abba a pokolba, ahonnan megszökött. Szerelem és kaland, történelem és varázslat, bosszú és megváltás keveredik a Gyilkos kegyelem folytatásában. Sybella a gyásztól és elkeseredéstől félig eszét vesztve érkezik a kolostor küszöbére. A Halál szolgálóleányai készségesen menedéket adnak neki… a segítségnek azonban ára van. Sybellát, akinek természetes tehetsége van a halál és a csábítás művészetében, a kolostor a legveszélyesebb fegyverei között tartja számon. Ám ezek az orgyilkos képességek nemigen vigasztalják, amikor a kolostor visszaküldi őt abba az életbe, amely kis híján megőrjítette. És miközben Sybella maga a Halál Istene által kovácsolt fegyver, a cél érdekében az istenség kénytelen életcélt találni a lány számára. Amikor a Halál szolgálóleánya a várbörtönben váratlan szövetségest talál, vajon a bosszún kívül talál magának mást is, amiért élni érdemes? 

Vélemény: Az első részben megismerkedhettünk a kolostorral, ahol Mortaint, a halál istenét szolgáló, hányattatott sorsú lányok nevelkednek és érnek nővé. Az első kötetnek Ismae volt a hősnője, aki egy megbízatás során bekerül a bretagne-i udvarba, ahol hamarosan rájön, hogy nagyobb dologgal kell megbirkóznia, mint egy kis gyilkosság. A hercegnő, Anne élete és az ország sorsa múlik azon, hogyan sikerül a politikai csatákat megvívniuk.

  A második rész hősnője, Sybella, akiről sokszor tett említést Ismae az első részben. A háttértörténet, a politikai és történelmi szál ott folytatódik, ahol abbamaradt az első kötet végén, de már Sybella szemszögéből látjuk az eseményeket. 

  Bevallom, hogy nekem ez a rész sokkal jobban tetszett, mint az első, talán azért is, mert egy kicsit más jellegű volt. Míg az első részben Ismae a szárnyait próbálgatja és nagyon sok a történelmi esemény, addig a második részben karakterközpontúbb lett a történet. Kevesebb a politika és az intrika, viszont több a harc és Sybella karaktere jobban előtérbe kerül. Sybellára már az első kötetben nagyon kíváncsi voltam, mert Ismae istenítette és felnézett rá. Akkor nem volt lehetőség őt jobban megismerni, mert mindig csak átsuhant a színen, talán ezért is izgatott még jobban az ő sorsa, mert annyira titokzatos volt. Annith karaktere is rejtélyes még, aki a harmadik nevesebb szolgálólány, de ő mégsem csigázta fel annyira a kíváncsiságom, mint Sybella. Eddig a három szolgálólány közül Sybella a kedvenc, de a harmadik kötet után, ami Annithról fog szólni, kiderül, hogy melyikőjük lesz a kedvenc.

  Sybella karaktere sokkal jobban kidolgozott, mint Ismae-é, talán azért is, mert az írónő a száraz történelmi tények és a politikai harcok helyett inkább erre fektetett most nagyobb hangsúlyt. Míg az első kötetben az intrikákat élveztem nagyon és a hercegnőért aggódtam, addig ebben a kötetben a sokkal több harcot. Sybella tényleg a legvagányabb és legtalpraesettebb a három lány közül, nem véletlenül ő az egyik legnagyobb fegyver. A származása pedig külön meglepetés volt. Ilyen családra én se lennék büszke. 


Az írónő itt pótolta, amit az első részből hiányoltam, ez pedig az orgyilkos lét részletessége. Ugyan az első részben kaptunk egy kis legendát, egy kis misztikumot, de inkább a történelmi rész volt erős és a politikai csatározások. Ez a kötet viszont bővelkedett a harcokban és Sybella tehetsége is ki tudott bontakozni. Külön tetszett, hogy ő is megkérdőjelezte az apátasszony utasításait és elgondolkodott azon, hogy valójában kicsoda Mortain és mik a szándékai. Az, amit az apátasszony közvetít vagy valami más és az apátasszony félreérti, esetleg őket vezeti félre? Sybella már többet gondolkodott, mint Ismae, de még változatlanul azt érzem, hogy furcsa karakterek ők. Nagyon nőiesek és ártatlanok, annak ellenére, hogy orgyilkosok és szemrebbenés nélkül lekaszabolnak mindenkit, akin felbukkan Mortain jele. 

  A végletek embere vagyok, így nem tudom hová helyezni magamban ezt a sorozatot. Robin LaFevers nagyon jó írónő, szépen fogalmaz, nem buta a nyelvezet, nagyon jó történelmi és romantikus hangulatot tud teremteni, de a misztikus szál nem megy neki annyira. Mint történelmi kalandregény, marha jó a sorozat. Mint misztikus regény, úgy már gyengébb. Ami viszont különlegessége a sorozatnak, hogy az első kötet szereplői vissza-visszatérnek, itt-ott felbukkannak, még Ismae is. Imádom az ilyen keresztezéseket. Ismae története lezárult az első részben, mégis jó volt viszontlátni a lapokon és furcsa volt, hogy nem a saját szememmel látom a karaktert, hanem egy másik karakter szemén keresztül. 


  Hogy a könyv hangulatát érzékeltetni tudjam, két hasonlatot mondok: egy kicsit olyan, mint a Reign sorozat, de egy kicsit meg olyan, mint az Assassin Creed, csak lányoknak. 

 Összességében jó történelmi kalandregény, keverve egy kis misztikummal és romantikával. A történelmi regények velejárója az intrika, a harc és a háborúk, így ez sem maradhatott ki a sorozatból. Várom a harmadik részt, hogy végre Annith történetét is megismerhessem. 

________________________________________________________________________________________________ 
Történet: 5/5 pontból
Kedvenc: Sir Waroch (a Warochi Rémlovag), Sybella
Tetszett: az egész
Nem tetszett: -
Fordító: Bozai Ágota
Oldalszám: 448 oldal
Kiadó: Maxim Kiadó
Megjelenés: 2014.09.23.
________________________________________________________________________________________________ 
 Nyereményjáték 

  Sybellát, akinek természetes tehetsége van a halál és a csábítás művészetében, a kolostor legveszélyesebb fegyverei között tartják számon. De nem ő az egyetlen fikcionális női bérgyilkos, akitől még kedvenc 47-es ügynökünk is behúzná fülét-farkát. 9 blog, 9 hírhedt női bérgyilkost takar. Vajon le tudod-e leplezni őket, mielőtt az áldozatukká esnél? A feladatod, hogy a leírások alapján találd ki melyik blog, melyik bérgyilkost rejti. Segítségül kapsz egy-egy képet is. 

Szabályok
A rafflcopter helyes kitöltése

KÖTELEZŐ:
● +1 pont E-mail cím megadása
● +9 pont MINDEN állomás kitöltése

OPCIONÁLIS, NEM KÖTELEZŐ:
● +5 pont Lájkolni a BTK facebook oldalát
● +5 pont Lájkolni a Dream Válogatás facebook oldalát
● +10 pont Egy tetszőleges blogon írd meg hozzászólásban, ki a kedvenc fikcionális orgyilkosod!

Egy bérgyilkos nindzsa, jellegzetes fegyvere egy pár szai. Fenegyerek életének egyik nagy szerelme. Japánba utazott, hogy fejlessze harctudását, és egy szervezethez került, amelynek vezetője egy Bot nevű alak volt, később pedig csatlakozott a Kéz nevű orgyilkos csoporthoz. Célponttal folytatott harcban életét vesztette, a Kéz azonban feltámasztotta. 


 A kiadó kizárólag Magyarország területére postáz! A nyerteseket emailben értesítjük, kérünk titeket, arra az emailre válaszoljatok. Amennyiben 72 órán belül nem kapunk választ az emailre, újabb nyertest sorsolunk. Ha kérdésetek van, esetleg úgy érzed rossz mail címet adtál meg a játékban, a klub hivatalos mail címén tájékoztatást kérhettek.  

a Rafflecopter giveaway
________________________________________________________________________________________________ 
 További állomások 

09/26 Könyvszeretet
09/27 Deszy Könyvajánlója
09/28 Dreamworld
09/30 Nem harap a...
10/01 Angelika blogja
10/02 Függővég
10/03 MFKata gondolatai
10/04 Kelly és Lupi olvas
10/05 Always Love a Wild Book
________________________________________________________________________________________________