Meg Rosoff: Just in Case - Sorsbújócska

   A Majd újra lesz nyár című regényével Meg Rosoff bebizonyította, hogy ért a kamaszok nyelvén, és mély emberismerettel és remek humorral képes ábrázolni a kamaszkori szorongást. Az írónő új könyvében, a Just in Case-ben egy fiatal fiú, Justin nehéz útját ismerhetjük meg. A srác a fejébe vette, hogy a Sors végez vele, ám ő megpróbálja kijátszani azt. 

  Kövessétek velünk végig Justin útját az öt állomásos blogturné keretein belül, a legügyesebb pedig meg is nyerheti a regény egy példányát!

Meg Rosoff - Sorsbújócska

Miért pont ez? Megfogott a borító és a fülszöveg.

Fülszöveg: „Hogyhogy ez még sosem jutott eszébe? Belezuhanhat egy szerelőaknába, összeeshet szívrohamban. Autóbalesetben eltörhet a gerince. Elkaphatja a madárinfluenzát. Rádőlhet egy fa. Jöhet üstökös. Gyilkos méh. Ellenséges hadsereg. Árvíz. Sorozatgyilkos. Eltemetett nukleáris hulladék. Etnikai tisztogatás. Idegen lények inváziója.” És ez csak néhány módja annak, hogyan sújthat le ránk a Sors. Rémes. Hogyan tudjuk kicselezni? Mondjuk úgy, hogy egyszerre mindig minden eshetőségre gondolunk, és akkor nem marad fogása rajtunk, és békén hagy? Ki tudja… de a biztonság kedvéért csak meg kell próbálni! Valahogy így okoskodik Justin, akit korábban Davidnek hívtak, miután a fejébe veszi, hogy a Sors a fejébe vette, hogy végez vele. Első körben nevet és stílust változtat, aztán örökbe fogad egy képzeletbeli kutyát, akivel aztán nekivág, hogy elmeneküljön Sorsa elől… 

Vélemény: Első ízben volt szerencsém "találkozni" az írónővel és nagyon örülök neki, hogy ez megtörtént. A Majd újra lesz nyár című regényét nem olvastam, valahogy elkerülte a figyelmemet, de a Sorsbújócska után biztos, hogy minden könyvére vadászni fogok. 

  A fülszöveg alapján azt hittem, hogy nagyon gyerekes lesz a téma, mert ugye a gyerekek szokása a képzeletbeli barát, ami ez esetben egy kutya. Tévedtem. David/Justin egy tipikus tinédzser srác, leszámítva azt, hogy gyakran már az őrültekéhez hasonló gondolatai vannak. Egy kicsit paranoiás lesz a főhős és ettől beindulnak a furcsa dolgok.

  David öccse majdnem meghal, de sikerül őt megmentenie. Ez az esemény azonban elindít egy kisebb lavinát David életében. Félni kezd a haláltól, magától a Sorstól. Azt hiszi, hogy a Sors mindenkire rászállt, ő mindenki közös ellensége. Azt hiszi, hogy ki tud kerülni a célkeresztből, hogyha nevet és öltözködési stílust változtat. A Sors nagyon is tudja, hogy David/Justin mit tervez, és szarkasztikus megjegyzéseiből tudjuk, hogy egyáltalán nem felejtette el a fiút, csak röhög és kíváncsian figyeli az eseményeket. Nagyon tetszett, ahogy a Sors néha "kiszólt" a könyvből és nem konkrét karakterként jelent meg.

  Justinnak sikerül az átváltozás, elképzel egy kutyát is maga mellé, szerez egy barátot, belép a suli futócsapatába, találkozik egy idősebb lánnyal is, aki borzasztóan érdekelni kezdi. Ezzel a paranoiával alakul át az élete, hiszen Justinként ő egy új ember, elhiteti magával, hogy így új életet tud kezdeni. A friss kezdet pedig furcsa dolgokat tud kihozni az emberből. David teljesen átlényegül Justinná, egy olyan sráccá, akit elképzel. Bátrabb lesz és nyitottabb is lesz új dolgokra, de sajnos nem mindig jó irányba haladnak a dolgai. Olyan, mintha teljesen megőrülne. Ugye ott a képzeletbeli barát, a kutya. Emellé még hallucinál is éneklő és beszélő nyulakról. Néha hallja a Sorsot is és olyan dolgokat tesz meg, amiket David nem tett volna. Például szóba áll egy idősebb lánnyal és szerelmes lesz.

  Az egész könyv szürreális, de pont ez teszi érdekessé a regényt. Sose tudtam, hogy mikor mi fog történni, mi lesz az, ami valójában is megtörténik és mi lesz az, amit csak Justin képzel. Ettől volt a karakter is és a történet is kiszámíthatatlan. Ha akartam volna, se tudtam volna kitalálni, hogy mi lesz a történet vége. Részben ez is hajtott előre az olvasásban. A karaktereket nagyon szerettem, bár Justint néha önzőnek és néha szerencsétlennek tartottam, főleg, amikor a depressziós időszakát élte. Agnes pedig tipikusan az a lány, akit nagyon bírnék, ha valóságos ember lenne, bár Justin miatt haragudnék rá egy kicsit.

  Az írónő stílusáról nem tudok általánosságban írni, de ha ilyen a többi könyve is, akkor imádni fogom őket. Sajátos humora van, a történet szürreális és érdekes, a karakterek kedvelhetők, szóval úgy, ahogy van, az egész könyv nagyon szerethető. Újra is fogom olvasni, mert ahogy visszaemlékszem a könyvre kellemes érzéseket hagyott bennem. Ha szereted a furcsa, de bájos történeteket, akkor a Sorsbújócskát neked találta ki az írónő.

Ui.: A borító és maga az egész külalak, forma, betűstílus és papír is nagyon tetszik. Pék Zoltán pedig az egyik kedvenc fordítóm.

________________________________________________________________________________________________
Történet: 6/5 pontból
Karakterek: 5/5 pontból
Kedvenc: Justin
Tetszett: a könyv furcsa hangulata
Nem tetszett: -
Fordította: Pék Zoltán
Oldalszám: 300 oldal
Kiadó: Európa Könyvkiadó
Megjelenés: 2014
________________________________________________________________________________________________

 Nyereményjáték

  Az Európa Kiadó jóvoltából megnyerhetitek a Just in Case egy példányát! Minden állomáson összekevertünk egy keresztnevet, méghozzá a könyv egyik karakterének a nevét. Tegyétek helyes sorrendbe a betűket, és írjátok be az adott állomáshoz a megfelelő keresztnevet. Továbbá ne felejtsétek el lájkolni az Európa Kiadó és a Blogturné Klub Facebook oldalát sem.

  a Rafflecopter giveaway
________________________________________________________________________________________________

 A turné többi állomása

05/14 Dreamworld - Borítómánia
05/16 Könyvszeretet
05/18 Zakkant olvas
05/20 Media Addict
05/22 Deszy könyvajánlója ________________________________________________________________________________________________

Boris Vian - Venyigeszú és a Plankton

  A Helikon Kiadó Vian sorozatának második részét ajánljuk figyelmetekbe Venyigeszú és a Plankton címmel, melyet négy állomásos blogturné keretében mutatunk be. Az Alvilágjárókból megismert karakterek új kalandokba keverednek, meg kell küzdeniük a buliszervezés, a szerelem és a bürokrácia okozta nehézségekkel. Természetesen szokás szerint játszhattok is 3 példányért ebből a veszettül humoros történetből!

Boris Vian - Venyigeszú és a Plankton 

Miért pont ez? Szerettem Vian Köpök a sírotokra című művét, így kíváncsi voltam erre is.

Fülszöveg: A kiadó Vian-sorozatának második kötete, a Venyigeszú és a plankton egyfelől két, irigylésre méltó profizmussal megszervezett, fergetegesen erkölcstelen házibuli történetét kínálja az olvasóknak, másfelől pedig betekintést nyújt annak az agyalágyult bürokratákkal teli Hivatalnak a hétköznapjaiba, amelyet egy rövid időre az ifjú, friss mérnöki diplomás Boris Vian is kénytelen volt munkahelyéül elfogadni. A regény szereplői – a szívderítően nimfomán lányok, a holt laza jampecek, a minden őrültségre kész zenészek, a szinte fájón röhejes aktakukacok, az inkontinens vadászblézer, az álnok Venyigeszú, az Alvilágjárókból már jól ismert Antiochio-Őrnagy páros és ez utóbbi jegyese, Óvadóc de la Petrence – valamennyien a szving lüktető ritmusától hajtva rohannak elkerülhetetlen végzetük felé.

  „Boris, aki kortársai többségéhez hasonlóan igyekezett nem tudomást venni a tragikus valóságról, e struccpolitika kiegészítéseként a passzív ellenállás egy igencsak kellemes formáját választotta: csatlakozott a Franciaország (és különösen a francia ifjúság) erkölcsi megújulásának szükségességét hirdető Vichy-kormány bornírt prédikációra fittyet hányó, feltűnő, hóbortos ruhadarabokat viselő, a jazzt és főleg a szvinget szinte vallásos áhítattal imádó zazou-khoz (jampecok). Nem túlzás kijelenteni, hogy a németek által megszállt Franciaországban, ahol a túlbuzgó kollaboránsok még a germán félisteneknél is szigorúbban ítélték meg és el a jazzt, ezt az „erkölcstelen és értéktelen”, ráadásul „zsidó-néger-amerikai” zenét, a New Orleans-i stílus vagy a szving iránti rajongás – és főleg e zenei műfaj művelése – az ellenállás egy formája volt.” Takács M. József

Vélemény: Szeretek olvasó emberekkel megismerkedni, mert a beszélgetések alkalmával mindig gazdagabb leszek egy új tippel. Boris Vianra is egy ismerősöm hívta fel a figyelmemet annak idején. Nem csak a stílusa hangzott érdekesnek, hanem maga a könyv születésének története is. A Köpök a sírotokra művét állítólag fogadásból két hét alatt írta meg. Feltétlenül el akartam olvasni, ugyanis nem akartam elhinni, hogy ennyi idő alatt össze lehet hozni egy jó könyvet. Én naiv. Akkor még nem ismertem Vian stílusát és élettörténetét, így nem akartam elhinni ezt a kis anekdotát. Most meg már azt nem akarom elhinni, hogy nem hittem el. 

  Vian művei furcsák, elvontak, de érdekes képek, gondolatok, mondatok és szófordulatok jellemzik a könyveit. Végig az volt az érzésem, hogy tuti, hogy nem volt józan, mikor megírta a Venyigeszú és a Plankton történetét. Ahogy érdekességeket kerestem az íróról, meg is találtam, amire kíváncsi voltam. Majdnem igazam lett. Vian tinédzser éveiben gyakran szervezett drogpartikat a testvéreivel. A peyote-ot fogyasztották, ami egy erősen hallucinogén anyag. Vian bevallotta, hogy az akkori hallucinációi és élményei ihlették az első regényét, a Venyigeszú és a Planktont. Nemcsak író, hanem fordító, zenész, dalszerző, színész és mérnök is volt, mindez bizonyítja a kreativitását. A lázadó és bulizós természet, valamint a humor pedig sajátos fűszert kölcsönzött műveinek.

  A Venyigeszú és a Plankton (már a cím is furcsa) egy bulival kezdődik, ahol a főhős, az Őrnagy beleszeret Vadócba, akinek meg akarja kérni a kezét. Csakhogy ez bonyolult. Vadóc nagybátyjától, Pharocq Alfőmérnöktől kell "elkérni" a lányt, aki viszont egy lehetetlen alak. Mindene az unalmas hivatali munkája, állandóan "dolgozik" és fontoskodik, szinte nem is lehet őt utolérni, hacsak nem munkaügyben szeretne az ember kommunikálni vele. Az Őrnagy Antiochio segítségével próbál bejutni az Alfőmérnök irodájába. Erről a küzdelemről olvashatunk ebben a Vian könyvben, amit szintén egy buli és egy furcsa vég zár. 

  A regény elején és végén lévő bulikat úgy tudta Vian megírni, hogy szinte részegnek érzed magad. Mintha te is ott botorkálnál totál részegen az emberek között és látnád a sok furcsaságot és megdöbbentő jelenetet, ami nem feltétlenül ízléses. Nagyon keményen tudtak bulizni már akkor is. A regény közepén a stílus megváltozik, hiszen a hivatalban játszódnak a jelenetek. Megismerhetjük a bürokráciát, megtanulhatjuk azt is, hogyan kell fellengzősen beszélni és roppantul fontosnak tűnni, miközben nem is csinálunk semmit. A mai napig is nagyon jellemző a hivatali dolgozókra a bürokrácia, a nehézkesség, a lassúság és a kacifántos, feleslegesen túlbonyolított megfogalmazás. Vian ezt annyira megcsavarta a regényében, hogy gyakran belegabalyodtam a mondatokba és röhögve próbáltam meg újraolvasni és felfogni, hogy mit is akar közölni.

  A könyv rövid, de olyan kis pofás. Azt hinnéd, hogy seperc alatt elolvasod, de ez nem így van. Érdemes nem csak átfutni a nehéz fogalmazáson, hanem fel is fogni azt. Zseniális, hogy Vian karakterei mennyit tudtak hivatalosan és borzasztó körülményesen beszélni egy hétköznapi dologról, pl. a telefonálás. Azt hihetné az ember, hogy az író csak úgy vagtában egymás mellé dobálta a szavakat, de a mondatainak nincs értelme. Az a szép az egészben, hogy van. Minden szónak tökéletesen ott volt a helye. Ebből is látszik, hogy Vian jó író, tud bánni a szavakkal. Úgy nevetett meg, hogy nem vicceket mesél, hanem kifigurázza a nyelvet, a karaktereket, a társadalmat, csupán csak annyival, hogy felerősíti ezt a bürokratikus stílust. 

  Erősen ajánlom a szakdolgozat írás előtt álló embereknek. Ihletet lehet meríteni belőle, hogyan is kell a semmiről borzasztó hivatalosan és körülményesen oldalakat írni. Ha Vian ma élne, gazdag lehetne, mint szakdolgozat író. :D Ajánlom azoknak is, akik hivatali dolgozók, ők még jobban át tudják érezni ezt a létet. Én pl. még egy kollégámmal is hasonlóságot véltem felfedezni az egyik karakternél. 

  Ez a második Vian könyvem és csak most ismertem meg igazán az írót. A Köpök a sírotokra egészen más hangvételű és stílusú, ott inkább a könyv születésének története varázsolt el. A Venyigeszú és a Plankton viszont a karaktereivel, a humorral, a sok furcsaságával remek perceket okozott és Vian hivatalosan is felkerült a "kedvenc 20. századi írók" listámra.

Ui.: Takács M. József jóvoltából a regény végén még egyéb érdekességeket is megtudhattok a mű születésének körülményeiről és a korszakról.

_________________________________________________________________________________________________

Történet: 5/5 pontból

Karakterek: 6/5 pontból

Stílus: 6/5 pontból

Kedvenc: Pharocq Alfőmérnök, Antiochio

Tetszett: az író stílusa és humora

Nem tetszett: -

Fordította: Bognár Róbert 

Oldalszám: 276 oldal

Kiadó: Helikon Kiadó

Megjelenés: 2014

_________________________________________________________________________________________________

  Blogturné extra

 Az íróról

  Jöjjenek a száraz tények, ha már az érdekességeket kimerítettem a véleménynél. :)

  Vian 1920-ban született és viszonylag fiatalon 39 évesen halt meg. 1959-ben a Köpök a sírotokra film premierjén dühösen felállt és kritizálta a rossz adaptációt (korábban már tiltakozott a film elkészítése miatt), majd összeesett. Szívrohamot kapott és útban a kórház felé vesztette életét. Vian már eleve szívritmuszavarral küszködött, emellett rengeteg mindent csinált (író, újságíró, szerkesztő, dalszerző, zenész, mérnök, színész volt) és a drogokat, a bulikat és az alkoholt sem vetette meg, így nem csoda, hogy olyan fiatalon hunyt el.

  Mozgalmas életébe viszont a család is belefért. A második világháború alatt (nem kellett bevonulnia egészségügyi okok miatt) feleségül vette Michelle Léglise-t. Két gyermekük született, Patrick és Carole. 

  Egyik leghíresebb művéből (Tajtékos napok) nemrég film is készült. Sajnos ő is azon írók életét élte, akik nem kaphatták meg életükben a vágyott sikert. Egész életében küzdött a hírnévért, de azt csak halála után, az 1960-as és 1970-es években, a hippikorszak kezdetén "szerezte meg".

"Élni annyi, mint röhögni a halálon, és belehalni a röhögésbe." - Boris Vian

_________________________________________________________________________________________________

 

Nyereményjáték

   Nincs más dolgotok, mint utána nézni, mi volt a Helikon Kiadó Vian sorozatának első kötete? A könyv címét kérjük beírni a rafflecopter doboz első sorába. 3 példány kerül kisorsolásra a könyvből, melyet kizárólag magyarországi címre tud postázni a kiadó!

 a Rafflecopter giveaway
_________________________________________________________________________________________________

  A turné többi állomása

 



05/09 Kelly és Lupi Olvas
05/14 Könyvszeretet
05/19 Könyvgalaxis
05/21 Bibliotecha Fummie _________________________________________________________________________________________________

Ben Brooks - Lolito

  A Lolito egy 15 éves fiú szerelmi története. Végtelenül vicces, tabukat döntögető és helyenként kifejezetten felháborító regény a Z generáció kamaszainak legédesebb fantázi-ájáról.

 Mi történik akkor, ha egy idősebb nő, egy tizenöt éves fiúra veti ki a hálóját? Ezt nevezhetjük pedofí-liának? Mit tehet a család? Hogy reagál a fiú, és miként az asszony?

  A 22 éves szerző, Ben Brooks könyve tényleg tabukat döntöget - mi pedig egy három állomásos blogturné keretein belül megmondjuk hogyan.

Ben Brooks - Lolito

Miért pont ez? Blogos "kollégám" (MediaAddict) hívta fel rá a figyelmem. Még a fülszöveg végére se értem, már kigyulladt bennem a KELL neonfény.

Fülszöveg: "Meztelenül fekszem az ágyban, sört iszom, és szállodai honlapokat böngészek. Mind tök egyforma. Mind tisztának látszik, mind csupa márvány, és mind homokszínű. A Marble Arch közelében foglalok. Kétszázhét font egy éjszaka. Az kétszázhét sör. Az négy olcsó kurva. 

Macy online.

- Foglaltam szállodát, a Marble Arch közelében.

- Szuperül hangzik, szivi. Alig várom, hogy találkozzunk.

- Ja, hát én is.

- Enyhén ideges vagyok.

- Ne legyél.

De legyél. Csak egy gyerek vagyok. Pedofilnak érzed majd magad, és kiszaladsz a világból."

  Amikor Etgar megtudja, hogy első szerelme megcsalja őt, nagy bánatában az interneten lel vigaszra Macy, az unatkozó háziasszony személyében, aki nem mellesleg egy igazi milf. Kettejük kapcsolata eleinte kizárólag virtuális alapokon nyugszik, de aztán kitalálják, hogy találkoznak. Egy hotelszobában. 

 Ez az esemény pedig fenekestül fordítja fel az életüket. Meg még néhány emberét a környezetükben.

 A Lolito egy 15 éves fiú szerelmi története. Végtelenül vicces, tabukat döntögető és helyenként kifejezetten felháborító regény a Z generáció kamaszainak legédesebb fantáziájáról.

Vélemény: Legszívesebben százas betűmérettel kiírnám, hogy ez a könyv k.... jó volt, így, érzéssel. Csak ennyit. De ez mégiscsak egy könyvesblog, így moderálom magam és ha már blogot kezdtem írni, akkor több gondolatot is össze tudok hozni, nem csak egy mondatot. Pedig ebben a mondatban benne van a lényeg, az izgatottság is, amit a könyv keltett bennem és az író stílusát is hűen tükrözné.

Az író

  Senkit ne tévesszen meg, hogy egy 15 éves fiúról szól ez a történet, a pedofília szót is felejtsétek el, az meg, hogy az író csak 22 éves, annyiban érdekeljen, hogy egy iszonyat jó könyvet hozott össze ennyi idősen. Maga a történet polgárpukkasztó és felháborító, bár annyiban nem egyedi, hogy nagyon sok emberrel már megtörtént a "beleestem valakibe cseten", vagy pedig másoktól hallott hasonló sztorit. A stílus szintén polgárpukkasztó, hiszen hemzsegnek benne a "csúnya" szavak és kifejezések. A regény azonban nem azért tetszett, mert a sztori és a stílus is rendben volt, hanem a karakter és a gondolatai miatt. Hogy nőiesen fejezzem ki magam, visítva röhögtem a könyvön, máskor viszont komor hangulatom lett, hiszen a poénkodás mögött erős érzelmek is megbújtak. Mindjárt világosabb lesz, hogy mit is akarok kinyögni.

  A 15 éves srác, Etgar megtudja, hogy a barátnője megcsalta (kinek mit jelent a megcsalás az már más kérdés), Etgar kiborul (én is kiborultam volna). Azóta iszik, meg cuccozik, amióta valamelyik nap elkezdte. A heves érzelmeket keverni itallal és droggal roppant érdekes eredményeket hoz. Például az ember pandajelmezbe öltözve elindul vásárolni vagy felmegy egy chatoldalra, hogy hirtelen felindulásból ismerkedni kezdjen. Az ital és a drog elnyomja az önbizalomhiányt, a józan észt, a düh és a csalódás pedig arra sarkall, hogy "most már minden mindegy" alapon levezesse valahogy a feszkót. Nem elég, hogy Etgar ki van akadva, de nagyon, még a haverok is hülyék és nem értik meg, hogy maga alatt van és rohadtul egyedül akar lenni, hogy hülyeségeket kövessen el. A szülők is leléptek, az apának szép kis alkohol készlete van, a kutya egy idióta, akivel bármit meg lehet csinálni, mert idióta. Ja és anyának vannak gyógyszerei. Mi hiányzik az önpusztításhoz? Semmi, minden adott.

  Az alkohol és a szenvedés kihozza a költőt is az emberből és mélyenszántó gondolatait papírra veti. Etgar Alice-nek írt versei egy részeg srác zagyvaságai, mégis van benne rendszer és érzelem. Etgar, ha éppen nem hülyeséget csinál vagy csetel Macy-vel, akkor a kutyát fárasztja vagy emlékezik. A sok ökörködés mellett egyre több minden az eszébe jut, így váltakozva a jelenben és a múltban is ott lehetünk. A könyv végére már a kapcsolat előzményeit is megismerhetjük.

  Az őrült dolgok és vicces beszólások mögött azonban ott van a fájdalom. Etgart megcsalja a barátnője, akit szeretett. Etgar még csak 15 éves, egyetlen barátnője volt eddig. Alice. Aki elárulta. Még nincs tapasztalata, hogyan is működik ez, mármint egy kapcsolat. Fogalma sincs arról, vagy csak nem akarja felfogni, hogy bizony, ilyenek előfordulnak. Van ilyen, hogy az ember csal vagy megcsalják. Fogalma sincs, hogyan is kéne kezelnie ezt a helyzetet. Csak azt tudja, hogy rohadtul elege van mindenből és fáj, fáj az egész. Etgar pedig túl akar lenni ezen az egészen, így kipróbál mindent, hogy megszabaduljon a fájdalomtól. Szinte mindent. Ezt a mindent és a srác gondolatait érdemes végigolvasni.

Ez a szám járt végig a fejemben: 

  Annyira magába szippantott Etgar alakja, hogy az hihetetlen. Nagyon régen nem voltam "együtt" ennyire egy szereplővel, nagyon régen rántott ENNYIRE magával a karakter. A nyelvezet miatt pedig állandóan nevettem. Ezt a könyvet képtelenség volt nyilvánosan olvasni. Próbáltam. Három sor, visszafojtott röhögés, értetlen tekintetek a metrón szemben ülőktől, könyv becsuk. Komor arcot próbáltam magamra erőltetni, hogy menni fog ez röhögés nélkül is, így kinyitottam a könyvet. Egy sor. Egyetlen egy és végem volt. El is tettem a könyvet.

  A cím azonban más történetet sugall, és ez a történet is benne volt. A csetpartner, Macy ugyanis jelentősen idősebb Etgarnál. Ez pedig probléma, hiszen Etgar kiskorú. Az viszont titok, hogy a pedofil-szál miként alakul, olvasd el a könyvet, hidd el, ezt megéri elolvasni. Ez egy kultkönyv, mint annak idején a Zabhegyező vagy még régebben a Bret Easton Ellis könyvek, pl. A vonzás szabályai.  A Lolito a mostani generáció polgárpukkasztó kötelezője, amit titokban olvas az ember a pad vagy a paplan alatt, nehogy a szülők kezébe kerüljön. Az idősebbeknek pedig egy nagyon jó kis nosztalgia.

________________________________________________________________________________________________
Történet: 6*/5 pontból
Karakterek: 6/5 pontból
Kedvenc: Etgar és Amundsen
Tetszett: az író stílusa, de nagyon
Nem tetszett: -
Fordító: Török Krisztina
Oldalszám: 272 oldal
Kiadó: Agave Kiadó
Megjelenés: 2014
________________________________________________________________________________________________

 

Blogturné extra

Aokigahara (Dzsukai) - A fák tengere, ahová az öngyilkosok járnak

  Etgar kusza gondolatai közül nagyon megfogott az a történet, ami egy Japánban lévő erdőről szól. A 35 km²-es erdő különlegessége egy szomorú jelenség. Számos turistalátványossággal rendelkezik (sziklás, jeges barlangok, gyönyörű látkép), mégis hírnevét a kiemelkedően magas számú öngyilkosságok miatt szerezte. A Golden Gate híd után ez a második legkedveltebb helyszín az öngyilkosok számára.

  A japán mitológia szerint az erdő a démonok lakhelye, ebben az erdőben ráadásul kevés állat is él és a fák nagyon sűrűn helyezkednek el, emiatt nagy a csend, ráadásul az 1950-es évek óta több mint 500-an vesztették itt életüket, így a világ egyik leghátborzongatóbb helye. A hiedelem szerint az ott eltávozottak lelke kísérti ma is az erdőt. 

  2003-ban, amikor az öngyilkosságok száma meghaladta a 100-at, a kormány nem tette már közzé a számadatokat, abból kiindulva, hogyha nem hallanak róla, akkor kevesebben "kapnak rá" az erdőben történő öngyilkosságra. Próbálták jelentéktelenné tenni az erdő rossz hírnevét. Angol és japán nyelvű táblákat helyeztek el mindenhol, amelyek arra buzdítják az öngyilkosokat, hogy nem késő még visszatáncolni, kérjenek segítséget. 

  Az öngyilkosságok mellett más halálesetek is történnek, ugyanis az Aokigahara kedvelt kirándulóhely, de a "hiénák" is kedvelik, akik abban a reményben járják az erdőt, hogy megtalálják az eltávozottak értékeit. A '70-es évektől kezdve önkéntesek, kisebb rendőrcsapatok és újságírók éves holttest-keresést tartanak az erdőben.

  De miért is annyira kedvelt helyszín ez az erdő az öngyilkosok körében? Már a 19. században bevett gyakorlat volt az "ubaszute", amelynek lényege, hogy a család legidősebb tagját kikísérték a hegyek, fák közé, hogy ott haljon meg. Maga az Aokigahara, mint az öngyilkosságok helyszíne, mégis egy romantikus történetnek köszönheti leginkább a népszerűségét. Macumoto Szeicsó "Nami no Tó" című regényének szerelmespárja itt követ el öngyilkosságot a történet végén.

Forrás: wikipédia
________________________________________________________________________________________________

Nyereményjáték

  Az Agave Kiadó jóvoltából két példányt nyerhettek meg a Lolito című könyvből. Azon túl, hogy lájkold a kiadó és a Blogturné Klub Facebook oldalát, meg kell fejtened az egyes állomásokon található feladványokat is. 

  A Lolito írója, Ben Brooks még csak 22 éves, amikor pedig első könyve megjelent, alig fejezte be a középiskolát. A feladványokban olyan írók neveit kell kitalálnotok, akik Benhez hasonlóan 20 éves koruk előtt publikálták a nagyérdemű előtt első könyvüket.

   Ki ő?

"Első könyvét, a Macskakörmöt tizennyolc évesen írta. Ő a Móra Kiadó fennállásának egyetlen húsz év alatti szerzője."

a Rafflecopter giveaway
________________________________________________________________________________________________

  A turné többi állomása

05/13 Könyvszeretet
05/15 Deszy Könyvesblogja
05/17 Media Addict
________________________________________________________________________________________________

Patrick Ness - Soha nincs vége

  Amikor a jéghideg víz a bőrödhöz ér, még nem vagy biztos benne. De amikor kezded elveszíteni az uralmat a tested felett, amikor először megérzed a reccsenést valahol a lapockád tájékán, majd amikor a koponyád éles csattanással a sziklának ütődik, már biztosan tudod: itt van vége...

  Vagy mégsem?

  Nem. Soha nincs vége. Hogy miért? Tarts velünk május 1-13-ig Patrick Ness felkavaró és ragyogó könyvének blogturnéján, s talán megleled a választ a kérdésre. A turné során megismerheted a regény roppant tehetséges íróját, a könyv nagyszerű karaktereit, olvashatsz virtuális világokról, mazsolázhatsz az idézetek között, és ha ügyesen használod az eszed, megnyerheted Patrick Ness Soha nincs vége című könyvének egy példányát!

Patrick Ness - Soha nincs vége

Miért pont ez? Egyre többen beszéltek az íróról a környezetemben, így gondoltam, teszek egy próbát, hátha én is megkedvelem. Miután elolvastam legújabb könyvének fülszövegét, eldöntöttem, hogy ezzel kezdem. 

Fülszöveg: A fiú kétségbeesetten, magányosan merül el a háborgó tengerben. 

Meghal.

Majd felébred, csupaszon, a testét zúzódások borítják, de életben van. 

Hogy lehet ez? És mi ez a különös, elhagyatott hely?

Ahogy lassan megérti, hogy mi történik vele, a fiú egyre jobban mer remélni.

Talán ez nem a vég...

Talán még nincs vége...

Patrick Ness új ifjúsági regénye. Ismét felkavaró, megindító, letehetetlen könyv a világszerte elismert szerzőtől.

Vélemény: Mint fentebb említettem, azért választottam ezt a könyvet, mert meg szerettem volna ismerkedni az íróval és a fülszöveg is felkeltette az érdeklődésem. Ez az első találkozás elég furcsára sikerült és nem tudom megmondani, hogy szeretem-e Ness stílusát vagy sem. Neil Gaiman-hez hasonlítanám, ő is olyan író, akit vagy szeretni szoktak vagy nem, vagy megértenek vagy nem. Gaimant nagyon szeretem, bár hozzáteszem, hogy róla könnyebben alkotok véleményt, hiszen sok könyvét olvastam, míg Nesstől csak ezt az egyet. Szóval a szeretem, nem szeretem kérdést még nyitva hagyom, mert Ness egy olyan író, akitől több könyvet is el kell olvasni, illetve nem lehet csak becsukni a könyvét és nyúlni egy másik szerző könyvéhez. Ness könyvéről beszélgetni kell, gondolkodni kell rajta, emésztgetni, újra és újra visszaolvasni. Tény, hogy nagy hatással volt rám ez a könyve és állandóan eszembe jut valamelyik jelenet vagy gondolat.

  Voltak olyan részei a könyvnek, amikor azt hittem, hogy nem fogom szeretni az írót, valahogy a stílusunk nem találkozott egymással, valahol viszont úgy éreztem, hogy imádni fogom a pasit, mert iszonyatosan jó gondolatai és kérdései vannak és szeretem, ha megmozgatják az agytekervényeimet és gondolkodásra késztetnek. Aztán volt egy meglepő húzása is, amitől tisztelni kezdtem. Ez a meleg szál. Nagy bátorságra vall még mindig, ha valaki melegekről ír, főleg a YA könyvekben. Persze, nem olyan formában írt róla, mint egy Fiúk a klubból (Queer As Folk) rész, sokkal finomabban. Az ebből fakadó problémák és a viszonyok alakulása a múltban tökéletesen megmutatták, hogy a mai fiatalok min mennek/mehetnek keresztül. 

  A történet lényege mégsem ez volt. Mondhatom azt is, hogy a halál utáni életről szól a könyv, de mégsem. Ez nem egy szellemekkel teli horror, hanem inkább sci-fi, hasonlít a Mátrix film történetéhez, de mégsem utánozza azt. Amikor beindul a történet, akkor egyre jobban elvisz magával a sztori, de a háttérben mégis érezni, hogy a regény fontossága a gondolatokban rejlik. A nyakamat merem rátenni, hogy Ness nem maga előtt látta a karaktereket írás közben, hanem tényleg köztük, a könyvében élt. Ő volt maga a főhős, lelkiekben és fejben "ténylegesen" ott élt, míg megalkotta ezt a könyvet. Pont ezért tudott annyira magába rántani a könyv, mert lenyűgöző élmény volt követni a gondolatmenetét, aztán hagyni, hogy ide-oda rángasson, majd a végén kidobjon magából, hogy találd meg magad a kérdésekre a választ. Ő azt már nem köti az orrodra. 

  Amit nehezen emésztettem meg, hogy Ness számomra nagyon lassan építette fel a könyvbeli világot és magát a történetet. Az első részt soknak éreztem és tényleg úgy voltam vele, hogy ennek soha nem lesz vége. Aztán jött egy pont, amikor viszont már nem tudtam letenni a könyvet és nem is akartam, mert elkapott a gépszíj, aztán jól padlóra is estem válaszok nélkül, és azóta is azon agyalok, hogy mi lehet a történet igazi vége. Már kész elméleteim vannak, de egyiket sem érzem igazinak. Legszívesebben leülnék kávézni egyet az íróval és kifaggatnám, hogy mi történt tovább, de gyanítom, hogy csak egy sejtelmes mosolyt kapnék válaszul. Először haragudtam a könyv végére, most meg csak nevetek rajta és képzeletben megveregetem az író vállát, hogy bizony jól csináltad. Azóta se bírok megszabadulni a gondolatoktól és még mindig azon pörgök, hogy mi történt valójában. Így kell elérni, hogy az emberek figyeljenek arra, hogy mit csinálsz. 

  A legőrjítőbb és legizgalmasabb az volt, hogy sose tudtam eldönteni, hogy mi a valóság a könyvben és mi az, amit csak elképzel a szereplőnk. Pont ez tette furcsává az egész könyvet. Amikor már azt hittem, hogy megtaláltam az igazságot, Ness olyan "kanyart írt le", hogy utána megint összezavarodtam. Ezzel sikerült elérnie, hogy még többet és többet olvassak el, a feszültség csak úgy növekedett bennem, mert veszettül tudni akartam, hogy mi lesz a történet vége. 

  Külön kiemelném még egy érdemét az írónak. Nemcsak gondolatokat tud úgy elhinteni, hogy rávezeti az olvasót arra a "sínre", amin ő van, hanem érzelmeket is. Nem azt írja le, hogy mit éreznek a szereplői, hanem egyszerűen "érzed", amit ők érezhetnek. Ness olyan jeleneteket mutat be, amiktől önkéntelenül is érezni kezded a gyászt, a szerelmet, a meghittséget, a haragot vagy a csalódást. Sosem mondja meg, hogy mit kéne érezned, mit kéne gondolnod, szerintem nem is érdekli. Ő elvan a kis világában, a saját könyvében, ha akarod, akkor vele tartasz, ha nem akarod, akkor nem. Ő akkor is megírja a történetet, akkor is alkot, de ha hagyod, akkor magával visz az úton. Aztán egyszer csak kidob, te meg pisloghatsz értetlenül és szaladhatsz utána. :D

________________________________________________________________________________________________

Történet: 5/5 pontból

Karakterek: 5/5 pontból

Kedvenc: Seth, Tommy (különösen Tommy, imádtam a kis srácot!)

Nem tetszett: az első rész lassúsága

Tetszett: Seth és Gudmund kapcsolata, valamint az írói eszközök

Fordítás: Lázár Júlia

Oldalak száma: 400 oldal

Kiadó: Vivandra Kft.

Megjelenés: 2014. április 24.

________________________________________________________________________________________________

Blogturné extra

Karakterinterjú

 Egy képzelt beszélgetés a karakterekkel a színfalak mögött.

Jelen vannak: Gudmund, Seth, Tomasz és Regine és a Kérdező.

K: Helló srácok. Meséljetek egy kicsit arról, hogy milyen volt "felébredni"!

*Gudmund mélyen hallgat, hiszen ő nem érti miről is van szó.*

Tomasz: Úgy érted, miután belém csapott a villám?

Regine *mérgesen*: Nem is csapott beléd a villám!

Tomasz *sértődötten*: Dehogynem!

Seth *kicsit bosszúsan közbevág*: Hé, ez nem vezet sehova! *a Kérdező felé fordul* Fogalmam se volt, hogy hol vagyok, ki vagyok és mi történik. Még pánikolni se volt időm. De leginkább az információhiány zavart.

Tomasz *helyeselve bólogat*: Seth úrnak nem volt ott Regine, se Tomasz, hogy segítsen.

Regine *még mindig mérgesen*: Hol a fenében tanultál te angolul? Mi az, hogy Seth úr? 

Seth: Regine, szerintem szívj el egy cigit vagy fuss egy kört.

Tomasz *ijedten*: Ne, Regine! A dohányzás nem tesz jót neked!    

Regine *sértődötten*: mert pont egy kölyök tudja megmondani, hogy mi a jó nekem és mi nem. *Sethez fordul* Te most diszkriminálsz a súlyom miatt?

K: Srácok, eltértünk a tárgytól. Regine, inkább meséld el, hogy te mit éreztél, mikor felébredtél.

Regine *sóhajt*: Hogy éreztem volna magam? Össze voltam zavarodva. 

K: És te, Tomasz? 

Tomasz *bizonytalanul*: Belém csapott a villám, de azt hittem, hogy túléltem....

Regine *közbevág*: Nem is....!

K: Oké, oké. Szerintem térjünk rá egy másik kérdésre. Seth, mik voltak az első emlékeid, amik eszedbe jutottak?

Seth: A családom, különösen az öcsém. A ház, ahol előtte éltünk. Majd Gudmund. *szégyenlősen a fiú felé fordul*

Regine: milyen név már ez? Gudmund! *felnevet*

Gudmund: Hé, hallom ám! Én is itt vagyok!

Tomasz *dacosan*: Bántottad Seth urat!

Regine *dühösen feláll és kimegy*

Seth: Tommy! Ez csak rá és rám tartozik.

Tomasz *a sírás kerülgeti*: Ne hívj Tommynak! Így csak Regine hívhat. Tőled a Tomaszt szeretem.

Seth *megadóan feltartja a kezét*: oké, oké. Tomasz, menj ki Regine után, hogy ne gyújtson rá.

Tomasz *gyanakodva kimegy*

Seth *suttogva*: Szerintem az élet bántott minket. 

Gudmund *meglepetten felkapja a fejét és Sethre bámul*: Ez meg mit akar jelenteni? 

Tomasz *zihálva visszarohan*: Seth úr! Seth úr! Gyere gyorsan, a Vezető!

Seth *harcra készen felpattan*: Mi van a Vezetővel?

Regine *kintről hallatszik a morgolódása*: Ezt nem hiszem el! Ez folyton él! Még egy cigit se tudok rendesen elszívni...

Seth és Tomasz kirohannak Regine-hez, Gudmund pedig a ködbe vész. És elszabadul a pokol....

________________________________________________________________________________________________

 Nyereményjáték

A történet során Seth állandóan rejtélyekkel és kérdésekkel találja szemben magát. Ébredésének első pillanatától kezdve, mint egy kirakós darabkáit, úgy próbálja összerakni az életét, a múlt eseményeit, a jelen furcsaságait. 

  Így aztán a Soha nincs vége blogturné nyereményjátéka is a gondolkodásra és a logikára épül, segítségünkre hívva a könyv szereplőit és azok jellemző tulajdonságait. 

  Minden blogon találsz egy-egy állítást - összesen tehát 7 darabot. A 7 állítást figyelembe véve, azok információs tartalmát kiszűrve, kilogikázva a következő kérdésre kell választ adni:

Ki fut sportszerűen a regény szereplői közül???

(A Kiadó kizárólag magyarországi címre postáz! Segítségül: a választ a bejegyzések némelyikében is megleled, ha figyelmesen olvasol!)

3) A lány francia, kissé nagydarab, gyakran csúfolták is emiatt. Sosem sportolt.

a Rafflecopter giveaway
 ________________________________________________________________________________________________

  A turné többi állomása

05/01 Roni Olvas
05/03 CBooks
05/05 Könyvszeretet
05/07 Zakkant Olvas
05/09 Media Addict
05/11 Loving a Wild Book
05/13 Nem harap a...
________________________________________________________________________________________________