2014. március 30., vasárnap

Üdv a fedélzeten! A három napos (március 29-31.) mini blogturné második hajóján vagy. Az első hajón még beavatatlan kapitánnyal találkoztál és egy kicsit többet megtudtál Nassauról. Ezen a hajón már játszottak az AC játékokkal is és megismerheted az írót egy kicsit közelebbről. A harmadik hajón pedig egy igazi rajongó kapitánnyal fogsz találkozni!

Oliver Bowden: Assassin's Creed - Fekete lobogó

Miért pont ez? Nagy rajongója vagyok a játékoknak, amióta csak kipróbáltam az első részt, így egyértelmű volt, hogy el fogom olvasni a könyvet. 

Fülszöveg: "Lenyűgözött a csuklyás alak látványa. Szinte hipnotizált a halál végrehajtója, aki az őt körülvevő vérontással mit sem törődve, csak az alkalmas pillanatra várt, hogy lesújthasson."
  A kalózkodás aranykorában járunk, amikor csábít az ismeretlen Újvilág. Edward Kenway, egy gyapjúkereskedő elkényeztetett fia képtelen ellenállni a nyílt tenger, az arany és a kalandos élet vonzásának. 
  Amikor a családi gazdaságot megtámadják, kapva kap a lehetőségen, és megszökik. Hamarosan kora legrettegettebb kalózai között emlegetik a nevét. 
 A mohóság, a becsvágy és az árulás azonban a nyomába szegődik, és amikor egy megdöbbentő összeesküvés bizonyítékaira bukkan, amely azzal fenyegeti, hogy mindent elpusztít, ami kedves számára, utat enged a kíméletlen megtorlásnak...
  Így belesodródik az Orgyilkosok és a Templomosok között fennálló évszázados küzdelembe.

Vélemény: Érdekes helyzetbe kerültem, mert az előző AC játékokkal már játszottam, viszont nem olvastam a könyveket. Ezt a részt viszont nem játszottam még, de könyvet olvastam. Adós maradok egy olyan poszttal, ahol összehasonlítom a kettőt. Már alig várom, hogy játsszak vele! :)

  Aki szereti az AC játékokat, azoknak nem mondok újat azzal, hogy milyen sajátos hangulata van. Viszont, aki nem ismeri ezt a világot, annak is élvezetes lehet a könyv. A részek nem kapcsolódnak annyira szorosan egymáshoz, önállóan is élvezhetők. Azt is ki merem jelenteni, hogy a nők/lányok is élvezni tudják ezt a könyvet. 

  A játékok és a regény közös eleme, hogy a főhős mindig valami nemes cél elérésén vagy saját bosszú beteljesítésén munkálkodik. A helyszínek változnak, a személyes történet is, a fegyverek is fejlődnek, de a hangulat mindig kiváló.

  Edward Kenway nem profiként kezdi a pályafutását, hanem egy link, iszákos, csajozós gyapjúkereskedő fiaként, aki csak úgy elvan a világban, felelőtlen és bunyót bunyóra halmoz. Úgy tűnik, hogy az egész élete ilyen jelentéktelenül fog eltelni és pocsékba megy a létezése. De közbe jön a szerelem és egy véletlen is, és ez mindent megváltoztat. Edward kap egy nagy pofont az élettől és olyan kalandba keveri magát, hogy kénytelen lesz felnőni és meggondoltan cselekedni. A szerencse forgandó, így nem támaszkodhat mindig a mázlijára. Egy kis időbe telik, míg erre rájön. A regény erőssége a kalandon és az akciókon túl, a karakterfejlődés. 

  Edward karakterfejlődése nagyon szépen kidolgozott. A nagyszájú és humoros stílusa végig megmarad, de a regény végére, miután megtöri az élet és összeszedi magát, egy kicsit bölcsebb és megfontoltabb lesz a viselkedése és a beszéde. Egy sokkal értékesebb ember lesz belőle, mint aki a legelején volt. Ő mindig is érezte, hogy az iváson és a birkatenyésztésen kívül nemesebb és nagyobb célra hívatott.

 A regény eleje egy kicsit lassan indul be, legalábbis azoknak, akik a harcot és a kalandot várják. Én szükségesnek tartottam az első fejezeteket, hiszen Bowden így meg tudta mutatni, hogy miből fogja összegyúrni a későbbi Edwardot, a harcost. A szerelmi szálat és az udvarlási időszakot, majd a kapcsolat későbbi alakulását női szemmel nézve nagyon élveztem. Ez a könyv nemcsak a kalózkodásról és a harcról szól. Ha nem lenne a szerelem, akkor Edward talán sosem indul el azon az úton, ami értékessé és bölcsebbé teszi. 

A csapat
  A játékok mindig valamelyik fontosabb történelmi helyszínen játszódnak, így érdekes volt, hogy egy kalózos részt is kapunk. Imádom a kalózokat, de nem tudtam elképzelni egy kalózos AC részt. Várakozáson felüli élményt nyújtott! A privatér és kalózélet hűen bemutatásra került. Bowden olyan információkat is megosztott, amik az újdonság erejével hatottak és érezhető volt az információk jellegéből, hogy alaposabban körbejárta a témát. Pl. Ha kíváncsi vagy rá, hogy a kalózok miért kötözték a nadrágjuk szárát a bokájukhoz, megtudhatod a regényből. 

  Az összeesküvés elméleteket is kedvelem, a politikai csatározásokat és azt meg különösen, amikor egy bosszúhadjáratra indul a főhős. Mindezt tökéletesen egybegyúrta az író. 

  A játékkal ugye még nem játszottam, de a részek sokban hasonlítanak egymásra, ami a harcot illeti. Ebből a részből sem hiányozhatott a számomra legkedveltebb fegyver, a csuklóra erősített, ruhaujjból kipattanó penge. A kalózélet pedig hozta magával az olyan fegyvereket, mint az ágyú, de a pisztoly is közkedvelt volt. Elfogult vagyok, így nem tudok mást mondani, mint azt, hogy a harcjeleneteket nagyon jól megírta Bowden. Magam előtt láttam Edward mozdulatait és engem is elkapott a harci kedv, állandóan mentem volna játszani, ha meglenne a játéknak ez a része. Nem volt itt szépítés sem, folyt a vér elég rendesen és az egyéb belsőségek is a külvilágra kerültek.

  A játékokat eddig az egyedi és sajátos hangulat miatt szerettem, ez az első, hogy a karaktert is nagyon megkedveltem. Edward lett a kedvencem. A kalózos hangulat pedig iszonyatosan jól sikerült! 

  Nagyon ajánlom mindenkinek, még azoknak is, akik nem ismerték eddig a játékokat és az AC világát. Rabul fog ejteni, ha nem is a világ, akkor Edward a nagyszájú és humoros stílusával!

  Külön kiemelném a külalakot és a formát is, mert nagyon ínyenc vagyok a könyvek terén. A szerkesztés nagyon jól sikerült, nem emlékszem rá, hogy találkoztam volna bárhol is hibával. A borító egyszerűen gyönyörű, olyan jó nézegetni (látható helyen is van a könyv a közelemben :D), ráadásul dombornyomásos is. Az pedig egy plusz ráadás, hogy a belső borító is képekkel kitöltött. A hátsó belső borítóból kell is nekem egy poszter. 

                                                                                                  Itt beleolvashatsz!
________________________________________________________________________________________________
Történet: 6/5 pont
Karakterek: 6/5 pont
Kedvenc: Edward ♥
Tetszett: a karakterfejlődés és a kalóz téma kidolgozottsága
Nem tetszett: -
Fordító: Szebegyinszki Szilvia
Kiadó: Fumax kiadó
Oldalszám: 440 oldal
Megjelenés: 2014. első negyedév
________________________________________________________________________________________________
   Blogturné extra
Az íróról

  A szerző eredeti neve Anton Gill, írói álnevét inkognitója megőrzése miatt használja. 1948-ban született, Ilfordban, Essexben, de Londonban nőtt fel. Édesapja német, édesanyja pedig angol.  Foglalkozását tekintve író és reneszánsz-kutató. Hivatalosan 1984 óta író, 35 műve jelent meg. Az írás előtt színészként és rendezőként dolgozott, később íróként és producerként, végül megállapodott csak az írásnál. Antony Cutler és Ray Evans írói álnéven is munkálkodik. Az AC regényeken kívül néhány életrajzi és több történelmi, misztikus  regénye is megjelent, többek között Egyiptomról is. Ő is nagy játékos, a karakterek ábrázolásánál a játékok ihlették meg. Kedvelt időtöltése az utazás.


________________________________________________________________________________________________

A többi hajó:
03/29 Nem harap a...
03/30 Könyvszeretet
03/31 Függővég
________________________________________________________________________________________________

2014. március 28., péntek

Rachel Ward - Nem enged a mélység


  Mi történik, ha valami szörnyű dolgot követtél el, de nem emlékszel rá? Ha nem jut eszedbe miért, de tudod, hogy az életed egyik pillanatról a másikra szétesett és ennek valószínűleg Te magad vagy az oka?

  Ha szeretnéd megtudni, hogyan érzett Carl, tarts velünk egy misztikus és borzongással teli turnéra Rachel Ward: Nem enged a mélység című könyvével március 17-től 21-ig. A turné során megismerheted az írónőt, a könyv szereplőit és még sok egyéb érdekességet erről az izgalmas ifjúsági pszicho-thrillerről, mely március 6-án jelent meg az Agave Kiadó gondozásában!

Ezúttal is megnyerheted a könyv egy példányát, ha ügyesen és sikeresen velünk játszol! Csak jól vigyázz, mert nem enged a mélység!

Rachel Ward - Nem enged a mélység

Miért pont ez? Tudom, hogy egyszerű a borító, mégis áldozata lettem. Szeretem a "vizes" borítókat.

Fülszöveg: Mi történik, ha valami szörnyű dolgot követtél el, de nem emlékszel rá? Mi történik, ha nem tudod, hogyan hozhatnád rendbe az életed? Amikor Carl kinyitja a szemét egy jéghideg tó partján, bátyjára éppen rácipzárazzák a hullazsákot. Carl kétségbeesetten kutat az emlékezetében: mi történhetett a vízben? Ám akármilyen kitartóan próbálkozik, semmire sem emlékszik. Aztán a mentőben az ismerősnek tűnő, gyönyörű lány rémülten sikoltozni kezd, amint megpillantja. Carl érzi, hogy a lánnyal együtt talán kideríthetik az igazságot, még mielőtt az szökőárként zúdul rájuk.


Vélemény: Imádom az "elvesztettem az emlékezetemet" típusú sztorikat és akármennyire is elcsépelt dolog a sorozatokban, én még azokban is szeretem. Nem volt kérdés, hogy már csak emiatt is elolvasom a könyvet. Azt szeretem az ilyen sztorikban, hogy a főhős ugyanannyira vakon botladozik végig a történeten, mint én, az olvasó. Fogalma sincs, mint ahogy nekem sem, hogy mi történt, hogyan és miért. Ugyanakkor tud meg mindent, amikor én és vele együtt tudok gondolkodni a történteken. 

  Mára már megtanulhattam volna, hogy a fülszöveg szinte mindig csalóka. Ebben az esetben egy pörgős, "tíz körmömet lerágom" sztorira számítottam, sok nyomozással és egy kis romantikával, de nem ezt kaptam. Csalódni viszont nem csalódtam, mert adott valamit a könyv, ennyivel is több lettem, pedig ez egy tiniknek szóló pszicho-thriller.

  Carl karakterét nagyon megkedveltem, talán azért is, mert nem egy tinilány nyavalygását kellett végigasszisztálnom, a fiú karakterek valahogy ésszerűbbek, talpraesettebbek. A történetben Carl volt a lényeg, az élete és a gondolatai. A várt nyomozás szál és a romantika helyett inkább a gyászon és a testvéri kapcsolaton, valamint a családon volt a hangsúly.

  Nem is az volt a lényeg, hogy mi történt, hanem, hogy miért? Carl elfelejtette egész addigi életét és a helyében én azt kívántam volna, hogy ne is térjen vissza az emlékezetem. Alkoholizmus, családon belüli erőszak, rablás, gyilkosság, szinte minden negatív szerepelt az életében. Nem elég, hogy gyászolt, de arra is rá kellett ébrednie, hogy az élete vacak, úgy, ahogy van. Sokszor elkalandoztak a gondolataim és kérdések rohantak meg: én mit tennék a helyében? Hogy tudnék ebből kimászni? Küzdenék vagy lelépnék? Hagynám a fenébe a lányt vagy meg akarnám szerezni? Tényleg gyászolnék egy ilyen testvért? Az én életem vajon milyennek tűnne, ha hirtelen elveszteném az emlékeimet? Könnyebb dolgom lenne, mint Carlnak, mert írok naplót és biztos, hogy előbb-utóbb megtalálnám őket. De tetszene, amit bennük olvasnék? Vissza szeretném én kapni azokat az emlékeket? 

  Hiába rövid a könyv, hiába olvastatja magát, érdemes belegondolni abba a helyzetbe, amibe Carl került. Gyászol, nem találja a helyét a világban, a környezetére nem tud támaszkodni, semmibe se tud kapaszkodni, ahogy kezd visszatérni az emlékezete, szinte sokként éri, hogy milyen élete van, ráadásul az emlékezetvesztés rettenete mellett fel kell dolgoznia azt a tényt is, hogy a testvére szelleme üldözi őt vagy ha nem üldözi, akkor Carl megőrült és téveszméi vannak. Ha nem csak végigszalad az ember a könyvön, akkor át tudja magában értékelni a történetet. Ez nem egy nyomozós, szerelmes sztori, hanem olyan emberi érzelmeket és olyan témákat boncolgat, amikkel szeretünk inkább nem foglalkozni, pedig ez is az életünk része. 

   Az írónő stílusa eleinte engem is zavart, a sok tőmondattal, a tömör és egyszerű megfogalmazással, de a könyv elolvasása után nem is tudnék más stílust elképzelni a történethez. Ez nem egy romantikus regény, ami tele van csupa szép jelzőkkel, nem is szépirodalom, ahová kellenek a barokkos körmondatok. De nem is annyira egyszerű a nyelvezete, mint egy átlagos tiniregénynek. Van benne szleng, de többnyire akkor jelenik meg, amikor valamelyik szereplő kiakad. 

  A szerelemi szál értékelhetetlen volt számomra, én nem éreztem a vonzódást, de nem is kellett, nem is ez volt a lényeg. Nem nekem kellett kedvelni Neishát, hanem Carlnak. Nem is a lány karaktere volt a lényeges, hanem az, hogy van valaki Carl közelében, akiért úgy érzi, hogy van értelme küzdeni. Mindig van valami vagy valaki, amiért érdemes elviselni a sok rosszat és miatta vagy emiatt megküzdeni az élettel. Carlnak ez a valaki Neisha volt. 

  Carl bátyját viszont egyenesen utáltam. Volt egy-két jelenet, ami egy kicsit kibillentett a lelki egyensúlyomból és jól elzártam a csapokat, meg kihagytam a kádban fürdést, ehelyett gyorsan letusoltam, de a horrortól keletkező félelem helyett inkább az utálat és a harag volt bennem Carl bátyjának karaktere iránt.

  Összességében jó kis olvasmány volt ez egy délutánra vagy hétvégére. Egy kicsit megborzongtam tőle, olvastatta magát a könyv, a kíváncsiság folyamatosan hajtott előre, de inkább a gyász és a "mi lenne, ha én is elveszíteném az emlékeimet" hagyott bennem érzelmileg nyomot. Megérte elolvasni, mert elgondolkodtatott és nagyon sok dolgot átértékeltem a gondolatmenet miatt.
_________________________________________________________________________________________________
Történet: 5/5
Karakterek: 4/5
Tetszett: a nézőpont.
Nem tetszett: túl rövid és gyors volt a történet.
Kedvenc: Carl
Fordító: Török Krisztina
Kiadó: Agave Kiadó
Oldalszám: 240 oldal
Megjelenés: 2014.03.06
_________________________________________________________________________________________________
Blogturné extra

Kedvcsináló idézetek

"Egy azonban biztos. Ő az anyukám. Rajta kívül nincs senkim. Nem tudom, szeretem-e vagy inkább gyűlölöm, hogy félek tőle vagy sajnálom."

"Olyanok ezek a képek az agyamban, mint a lépcsőházat beszövő pókhálók. Törékenyek. Nem szeretnék keresztülgyalogolni rajtuk, és elszaggatni őket. Nem akarom, hogy bajuk essen. Addig akarok a lépcső tövében állni, míg végre összeáll minden."

"Olyan érzés, mintha egy másik bolygóról pottyantam volna ide, mintha valaki más életébe zuhantam volna bele, hogy boldoguljak, ahogy tudok. Vissza akarok menni a kórházba. Ehhez a helyhez semmi közöm. Az a nő odalenn nem az én anyám. A fiú, aki meghalt, nem az én bátyám. Hiba történt, borzasztó, rettenetes félreértés."

"Engem néz. Egy szót se szól. Lyukak vannak a szeme helyén, sötét szakadékok az arcában, de tele haraggal. El akarom kapni a tekintetemet, nem akarok ránézni. De képtelen vagyok, megbénít a bűntudatom."

"És ebben a fergeteges pillanatban, ebben a töredékben, amiben csak ő van, meg én, és senki más nem is sejti, elkap a boldogság. Megfeledkezem mindenről. És másra se vágyom, mint hogy örökre ez legyen, hogy így maradjon minden. Azt akarom, hogy mostantól csak engem nézzen azokon a nevetségesen sűrű szempilláin át."
________________________________________________________________________________________________

Nyereményjáték

  Szeretnéd megnyerni a könyv egy példányát? Töltsd ki az alábbi nyereménydobozt, válaszolj helyesen a feltett kérdésre, és máris részt veszel a sorsoláson, ahol boldog tulajdonosa lehetsz Rachel Ward könyvének az Agave Kiadó jóvoltából!

  Segítségképpen minden blogon elrejtettük a helyes válasz egy-egy betűjét, melyekből könnyűszerrel kirakhatod a jó választ! Sok sikert kívánunk!

 A kiadó csak magyarországi címre vállalja a nyeremény postázását!


a Rafflecopter giveaway
_________________________________________________________________________________________________
A turné többi állomása

03.17 Roni Olvas
03.18 Bibliotecha Fummie
03.19 Nem harap a...
03.20 Könyvszeretet
03.21 CBooks
_________________________________________________________________________________________________