2013. április 14., vasárnap

Junot Díaz - Így veszíted el

Miért pont ez? A Cor Leonis Kiadótól lehetőséget kaptam rá, hogy többek között én is előolvasó legyek, amennyiben a könyv felkelti az érdeklődésem. Nem hallottam még az íróról, nem tudtam, hogy miről fog szólni, így mindenféle előítélet nélkül beleolvastam az egyik novellába. Az első pár mondat után felgyulladt bennem az a bizonyos "KELL" neonlámpa.

Fülszöveg: Junot Díaz kötete egymáshoz kapcsolódó történetek füzére, melyek középpontjában a szerelem áll, csak épp más-más jelzővel: szenvedélyes, tiltott, haldokló, anyai. A szerelem pedig maga is „idegen” egy idegen földön, hiszen New Jerseybe szakadt dominikaiak közösségében járunk, akik gyötrelmesen próbálják összekapcsolni a két világot, hogy életteret találjanak maguknak. Az energikus és ötletes, gyengéd és humoros szöveg elénk tárja az emberi szív határtalan sóvárságát és elkerülhetetlen gyengéit. Junot Díaz a Dominikai Köztársaságban született és New Jerseyben nevelkedett. Már Drown című első novelláskötete nagy visszhangot váltott ki, majd regénye, a The Brief Wondrous Life of Oscar Wao 2008-ban elnyerte a Pulitzer-díjat. Az Így veszíted el 2012-ben jelent meg tovább öregbítve fiatal szerzője hírnevét.

   Kukkants bele! https://www.dropbox.com/s/ivnwv4kryzaopvc/IGY%20VESZITED%20EL%20beleolvaso.pdf

Vélemény: Talán van olyan, akinek ismerősen cseng Tama Janowitz, Jay McInerney vagy Bret Easton Ellis neve. Ők voltak a fő képviselői a "The Brat Pack" (Kölyökfalka) néven elhíresült írói körnek a 80-as években. A komoly irodalmárok szidták őket, mint a bokrot, de az olvasóközönség zabálta minden írásukat. Hogy miért? Mert bármiféle körítés és hatsoros körmondatok nélkül, egyszerűen. nyersen, élesen, pökhendi és polgárpukkasztó stílusban a lényegről tudtak írni, arról, ami mindenkit kortól, nemtől, vallástól és faji hovatartozástól függetlenül egyaránt foglalkoztat, a szeretetről, a szerelemről és a szexről. Az irodalmárok csak legyintettek rájuk, hogy a hangulatokkal és szavakkal zsonglőrködnek, de műveiknek nincs lényege, mondanivalója, veleje és mélysége. Az olvasóközönség viszont képes volt akár több száz kilométert is utazni, hogy megszerezzék a könyveiket, mikor a saját városukban már nem lehetett kapni azokat.

  Junot Díaz képzeletben bekerült nálam a "The Brat Pack" listára, annak ellenére, hogy már nem a nyolcvanas években vagyunk. Díaz önmagában kiteszi az egész csapatot és a nyakamat merem rátenni, hogy a fent említett írók hatással voltak a munkásságára. Ha mégsem, akkor egy született zseni, én pedig kevesebb vagyok egy fejjel. Az Így veszíted el ugyanolyan űrt tölt be, mint annak idején a "falka" munkássága. Szabadon, cifrázás nélkül mesél szerelmekről, családi szeretetről, szexről, az életről. Egy kicsit polgárpukkasztó, egy kicsit éles, de egy sora sem közönséges.

  A novellák főszereplője egy-két kivételtől eltekintve Yunior, egy dominikai srác, aki a családjával Amerikába költözött. Az ő életébe nyerhetünk betekintést és bár a novellák nem időrendben követik egymást, a kötet végére mindez egy regénnyé áll össze. A könyvben helyet kap az ifjúkori és a felnőttkori szerelem, az anyai, az apai szeretet vagy annak hiánya, a testvéri szeretet és a saját nemzet iránti szeretet is. Díaz minden érzést a nyers valójában mutat meg, nem tömeg-gyártott, instant szerelmeket mutat be, a lapok nem ragadnak a cukortól, mégis mélyen megérintett minden egyes félrelépés, szakítás és kibékülés.

  Díaz Yunior szemén át láttatja, hogy miként éli meg egy ízig-vérig dominikai család, hogy a szegénységből a gazdagabb Amerikába költöznek, hogy új életet kezdjenek. Megmutatja, hogyan éli meg az anya, hogy Amerikába érve a férje már nem az az ember, akinek megszülte a gyermekeit, bemutatja a kezdeti nehézségeket, a beilleszkedés poklát. Külön novella szól arról, hogy egy dominikai nő, milyen keservesen próbált meg kikerülni a nyomorból Amerikában és a célhoz közeledve, milyen elgyötörten és fáradtan tekint az újonnan érkező fiatal lányokra, akik szintén Amerikától várják a boldogságot.

  Míg Yuniort nagyon megkedveltem, addig a bátyját nem sikerült megszeretnem, mégis kívántam, hogy az ő sorsa is rendeződjön, mert a fiatal főhősünk nagyon kötődött hozzá és szerette, hiszen ő is a családja volt. Az Így veszíted el cím nem csak a szerelmekre vonatkozik, hanem a családra is. Az őshazában, a szegénységben és a vélt boldogtalanságban élő család Amerikába, a jobb módba érkezve fokozatosan széthull, miközben Yunior próbál mindent egyben tartani, de a saját életét sem képes úgy alakítani, ahogy szeretné.

  A főhős kritikusan szemléli önmagát, a szerelmeseinek megállás nélkül hazudik és megcsalja őket, előttünk viszont nincs titok. A legmélyebb és legrejtettebb gondolatokhoz és érzésekhez férünk hozzá. Az egész kötet olyan, mintha illetéktelenül egy naplóhoz jutnánk vagy az utcán kihallgatnánk egy beszélgetést, amihez semmi közünk, de egyszerűen képtelenek vagyunk arrébb menni, mert borzasztóan kíváncsiak vagyunk. Vannak olyan novellák is, amelyek egyes szám második személyben íródtak és ettől olyanná válnak, mintha egy barát kötetlen fecsegését hallgatnánk, amiben mindent kitereget és még arra sem ügyel, hogy rengeteget káromkodik. A párbeszédek nincsenek gondolatjellel jelölve, ez még inkább erősíti a kötetlen jelleget. Furcsa megszokni, hogy a novellák így íródtak, a "falka" annak idején előszeretettel használta ezeket az eszközöket, de pont ezektől a szokatlan dolgoktól lesz ereje minden novellának, ettől lesz kiemelkedő és más, mint a többi mű.  

  Díaz is hangulatokat és érzéseket ragad meg a novellákban és mesterien csinálja. Hol sírtam, hol nevettem, hol saját emlékeket juttatott eszembe és akkor elmerengtem, hol pedig olyan gondolatokat vetett fel, hogy szívesen beszélgetni kezdtem volna Yuniorral vagy magával az íróval. Ezért is tűnt olyannak, mintha egy barát csevegését hallgatnám és ettől lett bensőséges az egész kötet hangulata, a könyv pedig a szívem csücske.

  Nem tudom, hogy csinálja Díaz, de a szókimondó stílus mellett meg tudja őrizni a szépséget és sokkal több érzelmet tud közvetíteni, mint mások a cirádás mondatokkal. Egyszerűen érzi az egyensúlyt és kötélen rángatja az érzelmeket. Rengeteg idézetet ki lehetne írni a könyvből és nagyon sok életigazságot is. Hiába tér el nagyon a mi kultúránk az övétől (ettől még érdekesebb a kötet világa), szinte mindenki találhat a novellákban közös kapcsolódási pontokat. Mindenki élt már meg szakítást, érzelmi poklot, van, aki egy családtagját veszítette el, van aki csalt vagy megcsalták és van, aki a semmiből újrakezdte az egész életét.

  A könyv felkavaró, letaglózó, gyönyörű, laza, mégis nehéz, Díaz stílusa pedig nagyon szerethető. Áldom a szerencsémet, hogy az utamba került a novelláskötet, mert egy remek élménnyel lettem gazdagabb és lett egy új kedvenc íróm, akinek hörcsögként gyűjteni fogom a könyveit. Nem csoda, hogy annyi díjat kapott, kiérdemelte. Férfiaknak és nőknek egyaránt ajánlott olvasmány.

                                              A könyvet köszönöm a Cor Leonis Kiadónak!


____________________________________________________________________________________________
Történet: 6/5 pontból
Karakterek: 6/5 pontból
Tetszett: a rengeteg érzelem, amit adott; a stílus.
Nem tetszett: -
Kedvenc: Yunior, az édesanyja, Elvis
Kiadás: Cor Leonis, 2013. április 18. Könyvfesztivál
Fordította: Bozai Ágota
Oldalszám: 208 oldal
________________________________________________________________________________________________